Ödön, kat. egyházi iró, székesfehérvári apát-kanonok, szül. Bodajkon 1834 márc. 21., megh. Székesfehérvárott 1896 márc. 7. Középiskoláit Székesfehérvárott és Győrött, a teologiát a bécsi Pazmaneumban végezte. Pappá szentelték 1855. Segédlelkész volt Szigetújfalun. 1858. ismét Bécsbe ment az Augustineumba, hol 1860. hittudor lett. Rövid ideig segédlelkész Bodajkon, azután a székesfehérvári papnevelő-itnézetben lelkiigazgató és bölcsészettanár. 1862-ben udvari káplán, 1869. székesfehérvári belvárosi plébános, később székesfehérvári kanonok és apát. Irodalmi munkássága: Számos a Kat. Néplapban, Religióban és Kat. Lelkipásztorban megjelent életrajzain, értekezésein és szentbeszédein kivül önálló művei: Kézikönyv a megyei zsinatokra (Székesfehérvár 1865); A titkos házasságok (1865); Hit- és erkölcstani katolikus nagybőjti beszédek a tékozló fiuról (1864) és több ünnepi és alkalmi beszéde stb.
(ejtsd: pelltán) Péter Kelemen, Jenő, francia publicista és politikus, szül. St. Palaissur-Mer-ben (Charente-Inférieure), megh. Párisban 1884 dec. 13., a jogot tanulmányozta Párisban, de leginkább irodalommal és politikával foglalkozott. A Presse munkatársa és műbirálója lett. A Bien puclic mellett egy ideig Lamartine munkatársa és titkára volt; 1863-69. a törvényhozó testület baloldalán foglalt helyet; 1870 szept. 4. a nemzeti védelmet szervező kormány tagja volt; 1871. a nemzetgyülésbe, 1876. a szenátusba választották és a republikánus baloldalhoz tartozott; 1879. a szenátus alelnöke volt. Munkái: Heures de travail (2 köt., Páris 1854), 2. kiad. 1869); La nouvelle Babylone (1862); Le pasteur du désert (1855); La décadence de la monarchie française (1860); Élisée; voyage d'un homme á la recherche du lui-Męme (1877).
(punnicin), a gránátfa (Punica Granatum) gyökerének kérgében található alkaloid; képlete C8H15NO. Szintelen folyadék; fs. 0°-on 0,998 és 195°-on forr. A gránátfagyökér kérgének galandférget ölő hatása a P.-tartalmának tulajdonítható.
l. Lőpor (XI. köt., 685. old.).
hosszu, keskeny istápokra feszíthető haló, amellyel a halakat a varsa felé terelik.
l. Határozatlan egyenlet.
(ejtsd: -ko) Silvio, olasz költő, szül. Saluzzóban (Piemont) 1789 jun. 25., megh. Torinóban 1854 febr. 1-én. Atyja Onorato, szintén lirai költő volt s gondosan neveltette fiát, ki előbb Pinerolóban, majd Torinóban tanult; 16 éves korában egyik rokonával Lyonba ment, hol megtanult franciául s irodalommal is kezdett foglalkozni. Családja Milanóba költözvén át, midőn P. 1810. oda visszatért, a katonai árvaházban a francia nyelv tanára lett. Ekkor ismerte meg Montit és Foscolót és irta Laodicea meg Francesca de Rimini tragédiáit, melyek közül az utóbbi diadallal járta be Olaszország szinpadjait és még is a műsoron van. A napoleoni uralom bukása után (1816) P. nevelő lett Lambertenghi grófnál, s barátságot kötött Staël asszonnyal, Schlegellel, Byronnal, Broughammel stb.; ugyanekkor több kiváló olasz romantikussal (Manzoni, Berchet, Romagnosi stb.) megalapította a Conciliatore címü folyóiratot, melyet azonban forradalmi iránya miatt már két év mulva (1820) elnyomtak, munkatársai pedig, minthogy most már egészen a carbonarik karjaiba vetették magukat, rövid időn majd mindnyájan fogságra jutottak. Köztük volt P. is, a folyóirat szerkesztője, kit 1821 végén fogtak el, útjában Velencéből Torinóba s a következő év febr. 22. halálra, majd kegyelem útján 15 évi várfogságra itéltek. Ezt a nehéz rabságot és az osztrák porkolábok kegyetlenségeit Le mie prigioni c. művében irta le, megragadó egyszerüséggel és megadó hangon; könyvét, mely méltán keltett föltünést, minden művelt nemzet lefordította (magyarul kétszer is: Rabságom órái, fordította Draxler J., Balassa-Gyarmat 1869, és Zádor J., Esztergom 1879). Az 1830-iki jul. forradalom nyomasztó hatása alatt P. is kegyelmet kapott, s megrongált egészséggel, lélekben megtörve érkezett vissza Torinóba, hol Barolo marchesa házában talált menedéket, kinek titkára és könyvtárosa lett. Egyéb művei: Eufemio di Messina (1820); Iginia d'Asti és Ester d'Engadii (1821-22), továbbá Gismonda da Mendrisio, Erodia de és Tommaso Moro tragédiák, melyekben Alfieri nyomdokain igyekezett haladni, ennek drámai ereje és szenvedélye nélkül. Irt még költői elbeszéléseket a középkorból (Cantiche), lirai költeményeket (Poesie inedite) s egy parainesis-félét; Discorso dei doveri degli uomini (1837). Legjobb kiadása: Opere complete (1 köt., Milano 1886).
(lat.) a. m. bőr.
(ejtsd: -lu) Lajos, olasz tábornok, szül. Szavójában 1839-ben. 13 éves korában lépett a torinói katonai akadémiában s 1859-ben tüzértiszt lett s mint ilyen részt vett az 1859., 1860., 1866. és 1870-iki hadjáratokban. 1870. őrnagyi rangban ama tüzérosztályt vezényelte, mely Róma megtámadásánál a Pia Portán a hires rést ütötte; amelyen azután az olasz sereg az örök városba vonult. Ezután szakosztályfőnöki minőségben a tüzérség vezérigazgatóságába hivták a hadügyminisztériumba, majd a hadügyi akadémia tanulmányi igazgatója lett s mint ilyen a táborkarba osztatott be. 1876. osztályfőnökké nevezték ki a táborkarban, 1878. ezredes s 1880. a hadügyminisztérium főtitkára lett, mely állásában azután számos fontos katonai reformot léptetett életbe. P. 1881. Livorno képviseletében a képviselő-kamarába került, ahol a balpárthoz csatlakozott; 1884. a hadügyi tárca előadójaként működött a kamarában és a hadsereg újjászervezését sürgette, de még ez évben visszavonult a hadügyminisztériumból s 1885. tábornoki rangra emelték. Kezdetben a római dandár élén állott, két év mulva az alpesi vadászok fölött fő felügyelővé nevezték ki s 1891 febr. a Rudini-Nicotera-féle minisztériumban a hadügyi tárcát kapta. Az 1892 máj. 15. kinevezett Giolitti-kabinetben megtartotta e tárcát és ebben az állásban a hadi költséget alább szállította és sok ezer katonát ideiglenesen szabadságolt. A hadsereg általános reformját azonban a távozni készülő parlament már nem vette tárgyalás alá és nov. végén a Giolitti-kabinet a Banca Romana szennye miatt megbukott. Ekkor P. is elvesztette tárcáját és Mocenni lett (a Crispi-kabinetben) utóda. Midőn 1896 jul. a Rudini-minisztérium hadügyminisztere, Ricotti a 12 hadtest létszámát és ezzel kapcsolatban a hadügyi tárca költségvetését tetemesen alább szállítani akarta, a Rudini-kabinetben részleges válság keletkezett, mely Ricotti lemondását vonta maga után. A kabinet rekonstruálásakor P. kapta a hadügyi tárcát, melyre azonban csak azon föltétel alapján vállalkozott, hogy a hadsereg költségvetése 246 millióra felemeltessék, a Ricotti által tervezett hadi reform ellenben elejtessék. A minisztertanács többsége (Umberto király sürgetésére) ezt a föltételt elfogadta, Colombo kincstárnok kivételével, kinek helyére Luzzati lépett.
(lat.) a. m. átlátszó, világos, áttetsző; pelluciditas, átlátszóság, áttetszőség.