42 km2 területü sziget az Északi-tengerben, Nordstrandtól Ny-ra, amellyel azelőtt összefüggött, 2000 lak., gabonatermeléssel és állattenyésztéssel.
folyó Brit-Amerikában, az É. sz. 61° alatt ered a Frances-tóból, fölveszi a Macmillant és egyesül a Lewesszel. A Jukon (l. o.) folyamrendszerhez tartozik.
Wagl. (állat), magyarul földi béka, a farkatlan és nyelves kétéltüek közé tartozó békanem, a túzhasu békák családjából. Bőre sima és tükrös. Feje felül csontosan födött. Nyelve körforma, hátulsó szegélyén gyenge bemélyedéssel. Szájpadfogai egymástól elkülönült, rövid s a belső orrnyilásuk között fekvő két sorba rendeződöttek. Szemei előre düledtek, függélyes, résforma szembogárral. Ujjai szabadok, leghosszabb a harmadik. Hátulsó lábujjai úszóhártyásak. Talpának belső oldalán lencseforma szarulemez emelkedik. Hanghólyagja nincs. Párzás idején a him felkarjának hátulján nagy tojásforma mirigy jelenik meg. Fajai éjjeli állatok; csak a párzás idején keresik fel a vizet. Lencseforma szarulemezük segélyével a földbe ássák be magukat. Párzás alkalmával a him a nőstényt lágyéka táján öleli meg. A nőstény petéit egy sorban rakja le. Lárvái feltünő nagyok. Három faja ismeretes, melyek közül a P. fuscus Wagl. hazánkban is tenyészik. Bőre csak lágyéka és alfele mellett érdes. Szarulemeze vörhenyes-barna v. sárgás. Háta szennyes-szürke, barna vagy feketés foltokkal; oldalain kisebb pirosas foltok is vannak; háta fehér, fekete foltos, vagy egyszinü. Szivárványhártyája bronzszinü. Hosza 6,5 cm. Áprilisban párzik.
Pelopsnak (l. o.) utódai.
tébei hadvezér és államférfiu; Hippokles fia, előkelő nemesi család ivadéka, Epaminondas barátja. Politikai hitvallása Ismeniasnak demokrata-nemzeti pártjába vezette, miért is akkor, midőn az oligarkák Kr. e. 382. Spárta segítségével felülkerekedtek, kénytelen volt Tébéből távozni és körülbelül 400 elvtársával Athénben talált barátságos fogadtatásra. Habár egyike volt a legifjabbaknak, mégis Androklides halála után ő lépett az emigránsoknak élére, mikor pedig a Tétében tervezett államcsiny ideje már elérkezett, ő volt az, aki 12 elszánt férfiu kiséretében a városba hatolt. A csiny sikerült, az aligarkák elestek, mely alkalommal P. súlyos sebet kapott, s a demokráciát régi jogaiba visszahelyezték. Spártával küszöbön állván a háboru, sikerült neki spártai Sphodriast rábirni, hogy Attikába berohanást intézzen, amit amaz meg is tőn és ezáltal Athént Tébének pártjára hozta. Leuktránál (371) fényes győzelmet aratott a spártaiakon. A leuktrai csata után Epaminondasszal együtt bevonult a Peloponnezusba (370-369), de mikor visszatért, hivatalos idejének tullépése miatt felelősségre vonták, de tisztességesen felmentették. Ezentul egész tevékenységét Tébe északi érdekkörének szentelte. Elesett Kinoszkafalenél (364). P.-szal bukott Tébének északi politikája is, utána senki sem tudta azt többé érvényesíteni. V. ö. Sievers, Gesch. Griechenlands (264-269, 329); monográfiát Queck irt róla (1875).
kémiai elemnek tartották, de kiderült róla, hogy azonos a Rose által felfedezett niobiummal.
(Pelops szigete), jelenleg Morea (l. o.), Görögország legdélibb félszigete, melyet a tulajdonképeni Hellasszal csak keskeny korintusi földszoros kötött össze 1893-ig, amikor azt csatornával átmetszették (l. Korintusi földszoros). Az ily módon szigetté lett P. területe 21 466 km2 és egészben hegyes vidék;m agában foglalja Arkádia magas fensíkját, melynek É. felé lejtő meredek lankáit a Korintusi-öböl keskeny partvidékével együtt külön Elisz néven ismerik. DNy. felé Arkádia a Lykaon-hegység által összefügg az Aegaleos hegységgel, a Messzenei félszigeten DK. felé pedig a széles Parnon hegységben foyltatódik, melynek Malea foka messze benyulik a tengerbe; e két kiágazás közt emelkedik a Taygetos (2409 m.), a P. legmagasabb csúcsa. Ez a két D-i hegység, a Parnon és a Taygetos, övezi Lakoniát; Arkádia K-i részén pedig a határzáró Artemission és Parthenion erdős hegyeihez a szintén hegyes Argolisz csatlakozik. A hegyek közé majdnem mindenfelé számos tengeröböl nyomul, melyek a leginkább Arkádiában eredő folyókat fölveszik; ilyen a jobbára kiszáradt Inachos az argoliszi síkságon, az Eurotas a lakoniai mezőségen, a Tamisos a két messzeniai síkságon, mig a nagy eliszi alföldön P. két legnagyobb folyója, a Ruphia vagy Alpheios meg a Peneios torkollanak. P. helyenkint rendkivül termékeny; síkságain gazdagon fizet a mazsolaszőllő, a bor, az olajfa és általában a déli gyümölcsök, hegyei ellenben szárazok és terméketlenek, noha kecskék és juhok tenyésztésére alkalmasak. Ásványokban nem nagyon gazdag; vas- és márványbányáit nem aknázhatja ki a szállítás nehézségei miatt. P. öt nomoszra oszlik, ezek: Achaia s Elisz, Arkádia, Lakonia, Argolisz és Korintia meg Messzenia, együtt (beleértve a hozzájuk tartozó szigeteket is) 22 201 km2 (1889) 813 154 lak., melyeknek 121/2%-a (90 000) albán. A lakosság fő foglalkozása a földmívelés és baromtenyésztés, csak Patrasznak van élénk kereskedelme; nagy városok nincsenek, az ipar még nagyon kezdetleges, a közlekedés gyarló, mert csak 1885. nyitották meg az első vasutat, melynek azóta szárnyvonalait is kiépítették. Történetét l. Görögország és Morea.
az ókori mitoszban Tantalos fia, Zeus unokája. Atyja őt használta fel, hogy az istenek mindentudását próbára tegye; levágta és ételt készített nekik, amelyből azonban csak Demeter evett egy darab húst, P. vállából. Az istenek a gyermeket fölélesztették, új vállat elefántcsontból kapott (e mitosz alapja egy fehér volt vala a pelopidák vállain). Később P. Pisába ment Oinomaoshoz, ahol csel által és Myrtilos segítségével győzött a kocsiversenyben és Pisa urává lett. De mert Myrtilost is megcsalta, az istenek balsorsot szabtak P. utódaira. P. különben Pisán kivül még Olimpiát is hatalmába kerítette, az előtte dívott versenyeket még nagyobb fényre derítette és hires király lett Peloponnezusban, melyet róla neveztek el. Olimpiában mint helyi hőst ünnepelték és véres áldozatokkal tisztelték. Utódai (a pelopidák) a mitologiában s költészetben (Pindaros) nagyban szerepelnek. Gyermekei voltak: 1. Hippodameiától Atreus, Thyestes, Dios, Kynosuros, Korinthios, Hippalkmos, Hippasos, Kleon, Argeios, Alkathoos, Ailios, Pitheus, Troizen, Nikippe és Lysidike. 2. Axiochetól (vagy Danaistól) Chrysippos. Ezt gyilkolták meg Atreus és Thyestes, amiért őt apjuk legjobban szerette. P. ekkor kiűzte fiát, akik az egész Pelopponezusban elterjedtek. Atreu és Thyestes Mideába szöktek (Argolisz), utánuk meg anyjuk is, kinek P. már csak hamvait hozta vissza Olimpiába.
(növ., a. m. virágcsoda, sugarasodás, szabályosodás), az olyan természetjáték a kétoldalas virágokon, midőn a kétoldalas helyett több oldalas, sugaras v. csillagszerü virágok (flores actinomorphi) támadnak. Linné a Linaria vulgaris-on vette észre, abban az időben nem történetes, hanem állandó jelenségnek tartotta és mint külön génuszt P.-nak nevezte. A véletlen természetjáték felismerődvén, a P. génusz megszünt, de az elnevezése teratologiai műszónak megmaradt. V. ö. Borbás, Az elzöldült szarkaláb mint morfologiai utmutató (Budapest 1881); Pelorie des Dephinium Consolida (Oesterr. Botan. Zeitschr. 1881); Peyritsch, Ueber Pelorien bei den Labiaten (Bécs 1860-72). L. még Eltorzulás.
vagy Pelorias, Sziciliának északkeleti helyfoka, északkeletre Messzinától, a sziciliai tengerszoros mellett. Ma Capo di Faro.