l. Selyem.
(franc.,) a sebészetben a sérvkötőnek azon lapdaforma része, mely a sérvkapura illeszkedik s arra olyan nyomást gyakorol, mely a sérvnek előesését meggátolni képes. Ez a sérvkötőnek legfontosabb része s a sérvkapu nagysága, a sérv iránya és minősége szerint majd tojásalaku, majd dió- v félgömbalaku. A sérvkötő rugójának végére lévén illeszkedve, a legnagyobb nyomást ez eszközli. Ezért jól kipárnázzák és szarvasbőrrel befonják. Újabbna éppen a nyomás könnyebb elviselhetése végett vagy vizzel, léggel megtölthető kaucsuktömlőt képez a P., v. pedig glicerinnel megtöltött kaucsukpárnát.
város Rio Grande do Sul braziliai államban, a Laguna de Patosba torkolló csatorna és vasút mellett, mintegy 10 000 lak., marhakereskedéssel.
(franc., ejtsd: p'lotoń) a. m. szakasz (a katonaságnál).
(ejtsd: pölúz) Teofil Gyula, francia kémikus, szül. Valognesban 1807 febr. 13., megh. Párisban 1867 máj. 31. Eleinte gyógyszerész, 1827. Gay-Lussac mellett preparator; 1830-ban Lilleben, 1831. pedig a párisi École polytechniqueben és a College de Franceban a kémia tanára lett. Meghatározta az arzén, foszfor, nitrogén, szilicium stb. atomsúlyát és felfedezte a szulfociánsavat, szalicint, tannint, cellulozát stb. Önálló műve: Traité de chimie générale (1847-1850).
a magyar vejszénél az az oldalfal, amelyen a hal betéved; közülök a jobb oldali a kis P., a baloldali pedig a nagy P.
1. P., község, 1. Pelsüc. - 2. Tót-P., nagyközség Zólyom vmegye zólomyi j.-ban, (1891) 2292 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói szűcsipart űznek.
község, l. Ardó (4).
(Pelsőc), nagyközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, a Sajó mellett (1891) 1766 magyar lak.; van (a szomszédos Ó-Hámor telepen) vasárugyára, továbbá botgyára (melynek épülete azelőtt a megyeháza volt), rost- és faanyaggyára, műfaipargyára, ipartestülete, iparostanonciskolája, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A templom restaurálása közben megtalálták Bebek László sírkövét (1896), melynek másolatát az ezredéves kiállításon is bemutatták. P. a jazygok Phileciája s igy a 7 magyar vezér bejövetelénél már létezett, ősi helység, melyet azután Bors vezér foglalt el s a vidék főhelyének tett; e család magvaszakadtával IV. Béla 1242. a Bubek- v. Bebek-családnak adományozta. Ez itt új várat épített a Sajó partján, mig a régi vár Óvár nevet viselt. 1328. földesura, Bebek Domonkos közbenjárására Korponáéhoz hasonlóan szabadságot nyervén, városi rangra emelkedett. A város aranykorát Bebek Ferenc és fia György koráig (a XVI. sz. első felében) érte; 1556. mindketten I. Ferdinándtól elpártolván, az országgyülés hűtlenségi bűnben perbeli eljárás útján elmarasztalta; György 1559. királyi kegyelem folytán birtokait visszanyervén, Szepes vármegye kötelességévé tétetett, hogy őt az 1558. a törökök által elpusztított P.-i vár kijavításában s a városnak mint véghelynek oltalmazásában segítse. György 1560. a törökök által Balog várnál elfogatván, Konstaninápolyba küldetett, de midőn 5 év mulva kiszabadult, ő s Svendi Lázár császári vezér előtt gyanusnak tünvén fel, összes gömöri s tornai birtokaitól megfosztatott. Vele a Bebek-család kihalván, P. nővére Kata által a Perényi-, majd a Rákóczi-család birtokába került; az utolsó Rákóczi Ferenc és nővére Julia (Aspremont hercegné) osztoztak P.-ön és tartozványain. A XVIII. sz. elejétől P. a vármegye állandó gyülekezési helye volt. Régi vármegyeháza 1716-19. épült; II. József alatt a vármegye székhelye Rimaszombatba tétetett, de halálával visszakerült P.-re, ahol azonban nem volt állandó maradása. V. ö. Hunfalvy János, Gömör és Kishont vármegyék leirása.
(gör.), félholdalaku, könnyü, alig 3 kg. súlyu fapaizs az ókori görögöknél, mely bőrrel volt bevonva és melyről a görög gyalogság egyik csapatneme, a peltaszták vették nevüket. Lásd Paizs.