falu a bajorországi sváb területben a Wertach mellett, (1890) 5530 lak., acélhengerművel, pamutfonással és szövéssel, kelmefestőkkel és fehérítőkkel, kémiai és gépgyárral. Jóhannisbad fürdőintézete a Kenipp-féle gyógyításra van berendezve.
Albrecht, német könyvnyomtató, Bamberg város elő nyomdásza, szül. 1420 körül, megh. 1470. Sokan őt tartották a könyvnyomtatás föltalálójának (l. Könyvnyomtatás, X. kötet., 906. old.). -Fia, P. Sebestyén folytatta apja mesterségét.
1. Edmund, filozofiai iró, szül. Stettenben 1842 okt. 12. Tübingában tanult, a porosz-francia hadjáratban mint tábori alakész vett részt, s rövid lelkészi működése után 1877. a kieli, 1878. a tübingai egyetem tanára lett. Irta: G. W. Leibniz als Patriot, Staatsmann u. Bildungsträger (Lipcse 1870); Leibniz als Verfasser von zwölf anonymen Flugschriften (u. o. 1870); Erinnerungen und Efrahrungen eines Feldpredigers (Stuttgart 1874); Empirismus u. Skepsis in David Humes Philosophie (Berlin 1874); Die Idee eines goldenen Zeitalters (u. o. 1877); Eudämonismus u. Égoismus (Lipcse 1880); Kantischer Kritizismus u. englische Philosophie (Halle 1881); Arnold Geulins (Tübinga 1882); Leibniz u. Geulinx (u. o. 1884); Lotzes philosoph. Weltanschauung (Berlin 1884); Die Philosophie des Heraklit von Ephesos im Lichte der Mysterienidee (u. o. 1886); zur Lösung der platonischen Frage (Freibrug 1888); Erlebnisse eines Feldgeistlichen im Kriege 1870-71 (München 1890); Sokrates u. Plato (Tübinga 1896).
2. P. Ottó, német prto. teologus, szül Stettenben (Württemberg) 1839 szept. 1. Band tanítványa volt Tübingában 1857-61.; 1868. heilbronni lelkész, 1870. Jenában szuperintendens, ugyanezen évben teologiai rendes tanár és egyháztanácsos lett; 1875-ben Berlinbe hivták meg teologiai tanárnak. Baur történelmi, kritikai, dogmatikai és liberális teologai iskolájának hive. Nevezetesebb művei: Die Religion, ihr Wesen und ihre Geschichte (Lipcse 1869, 2 köt., 2. kiad. 178); Moral und Religion (Haarlem 1870); Der Paulinismus (Lipcse 1873); F. G. Fichte, Lebensbild eines deutschen Denkers und Patrioten (Stuttgart 1877); Religionsphilosophie auf geschichtlicher Grundlage (Berlin 1878, 2. kiadás 1883-1884, 2 kötet); Zur religiösen Verständigung (1879); Grundriss des christlichen Galubens- und Sittenlehre (1880, 3. kiadás 1886); Lectures on the influence of apostle Paul on the development of Christianity (Angliában, a Hibbert-alapítványon tartott felolvasásai, London 1885).
Gyula, történetiró, született 1848 nov. 8. Iskolai tanulmányait Hamburgban végezte, azután a kereskedelmi pályára lépve s Amerikából visszatérve, saját üzletet nyitott. Részt vet az 1870-71-iki francia hadjáratban, azután pedig a bonni, berlini és göttingai egyetemeken történetet tanult, mire 1876. Tübingában a történelem docense lőn. Onnan Baselbe hivták, ahol 1889-ig tanároskodott. 1893. Berlinbe az állami levéltár hivatalnokává nevezték ki. Művei közül megemlítendők: Studien z. Geschichte Konrads II.; Die Anfänge Kaiser Konrads II.; Norweteg u. die deutschen Seestädte (Berlin 1877); Diplomatisch-historische Forschungen (Gotha 1879); Acta Pontificum romanorum inedita (Tübinga 1879-88, 1-3 köt.); Die Urkunden der päpstlichen Kanzlei vom X-XIII. Jahrhundert (München 1882); Iter italicum (Stuttgart 1883); Perikles als Feldherr (u. o. 1884). Untersuchungen zur Geschichte Konrads II. (1890); Krieg und Sieg (az 1870-71-iki háborut tárgyaló nagy díszmunka, Berlin 1895-96).
Lajos Károly Henrik báró, bajor államférfiu, szül Riedben 1811 szept. 11., megh. Münchenben 1880 aug. 18-án. 1829-31. jogot tanult Heidelbergában s 1833. magántanári minőségben Würzburgban telepedett le, ahol 1834. a római jognak rendkivüli, majd (1836) rendes tanára lett s Abhandlungen aus dem Pandektenrecht (Erlangen 1840) c. munkájával nevet szerzett magának szélesebb körökben is. Szabad gondolkodásával s szellemes előadásaival az egyetemi ifjuság szereteté megnyerte, de éppen e miatt az Abelminisztérium gyanuját vonta magára, mely őt 1841. akarata ellenére az aschaffenbrugi felebbezési birósgához tanácsosi minőségben helyezte át. 1843. a lipcsei egyetemen tanár lett. 1848. mint külügyminiszter a szász márc. minisztériumba hivatott. Ennek elbocsátása után P. aztán (1849 ápr.) Bajorországba tért vissza s itt azonnal a királyi ház minisztere lett s átvette egyszersmind a külügyek vezetését is. 1849 dec. pedig a minisztérium elnökségét vette át. Bárói rangra emeltetvén, mint a porosz hegemoniának határozott ellensége, 1854. szorosan Ausztriához csatlakozott és a régi szövetség visszaállítását, valamint Ausztriának a vámegyesületbe való felvételét sürgette. A déli német államok egyesülése Bajorország vezetése alatt, mely szövetség Ausztria és Poroszország mellett, mint harmadik tényező lépett volna előtérbe; ez volt politikájának egyik fő célja. Műve: Studien zu Kaiser Ludwigs oberbayrischem Stadt- u. Landrecht (München 1875).
(Schulpforta), hajdan cisztercita-kolostor, most kir. orsz. iskola, Merseburg porosz kormányzóság naumburgi kerületében, a kis Saale mentén, körülbelül 400 lak. Nevezetes román modorban épült és a csúcsíves stilus korában átalakított temploma, az iskola, mely az 1568. kibővített zárdából 1880. újra épült, a várszerü hercegi palota (építtette Ágost választó-fejedelem 1573.), a XII. sz.-ból román stilusu kápolna, s az öröklámpa (1268-ból) a temetőjében. Uto naumburgi püspök, a Bruno nevü rokonától 1132. Schmollnben alapított kolostorba cisztervita szerzeteseket telepített Walkenriepből, s 1137. az egész rendet P.-ba helyezte át (Monasterium S. Mariae de Porta, vagy ad Portam és Coenbium portense is, a rági okiratokban). A sok adománnyal és kiváltsággal fölruházott apátságot Szász Henrik herceg 1540. eltörülte, Szász Móric herceg (később választó-fejedelem) pedig 1543. minden javai és jövedelmei meghagyásával iskolává alakíttatta át; az intézet nevezetes változásokon és átalakulásokon ment át 1815., amikor porosz fönhatóság alá került.
az ugyanily nevü járás székhelye Karlsruhe badeni kerületben a Schwarzwald É-i lábánál. a Würm, Nagold és Enz összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 29 988 lak. jelentékeny arany- és ezüst ékszeriparral, amely 1891-ben 460 gyárban 10 430 munkást foglalkoztatott és 600 kg. aranyat meg 21 600 kg. ezüstöt dolgozott föl összesen 20 millió márka értékben, továbbá 2 kémiai, 3 gépgyárral, bőrcserzéssel, vashámorral; nagy fa-, továbbá gyümölcs-, bor és marhakereskedéssel. Egyik templomában régi fejedelmi síremlékek és ama 400 P.-inek 1834. Lipót nagyherceg által fölállított emléke látható, akik a hagyomány szerint Tillynek wimpfeni győzelme után, hogy György Frigyes határgróf menekülését lehetővé tegyék, magukat feláldozták. Szép épülete még a városháza, a posta, a műipariskola és a muzeum. P. 1535-55. a baden-drulachi őrgrófoknak volt székhelye. Itt született Reuchlin. V. ö. Pfuüger, Gesch. d. Stad P. (1861); Näher, Die Stadt P. u. ihre Umgebung (1884).
latin természetrajzi nevek után Pfeiffer Károly György (l. o.) nevének rövidítése.
Adolf, bajor miniszter, született Würzburgban 1820 aug. 15. Münchenben jogot tanult s 1847. Ansbachban ülnök lett, 1849. a pénzügyminisztériumban, 1856. miniszteri tanácsossá, 1865. kereskedelmi és közmunka miniszterré lett. 1872. okt. 1. miniszterelnökké és a királyi ház miniszterévé léptették elő. Mérsékelt szabadelvüségével inkább alkalmazkodott a viszonyokhoz, mintsem hogy szembe szállt volna velük, alkalmas vezetője volt a bajor kormánynak II. Lajos király alatt és mindenképen arra törekedett, hogy az u. n. hazafias ultramontán párttal kenyértörésre ne juttassa a dolgot. 1880. márc. bárói rangra emelték s a szolgálat alól saját kérelmére felmentették.
János, német szobrász, szül. Löwenberben 1846., a berlini akadémián Schievelbeinnak volt tanítványa, 1875-76. pedig Olaszországban járt. Művei közül említendők: az 1870-1871-iki német-francia háboruból vett jeleneteket ábrázoló domborművü képszalag a lichterfeldei hadapród-iskola épületén; Stolberg gróf szobra Landeshutban; Perseus megszabadítja Andromedát (díszkút Posenben); Theseus megmenti Hippodameiát; I. Vilmos császár emlékszobra Görlitzben, két oldalt Bismarck és Moltke, a Laube-szobor Sprottauban stb.