szegényes nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilis felső járásában, (1891) 591 tót lak. A község a Pilis-hegység belsejében fekszik s több érdekes hegyi kirándulás kiránduló pontjául szolgálhat.
l. Pest-Pilis-Solt-Kiskun.
(ásv.), l. Amfibol.
(szempilla, szemhéj; palpebra), a szemgolyót takaró két bőrredő. Felső és alsó szempillát különböztetünk meg. A felső nagyobb, az alsó kisebb. A bőrük alatt kötőszövet (a szemüregi sövény, másként nevezve: felső és alsó pillaszalag) és ebben a felső és alsó pillaporcogó (ez azonban csak tömött kötőszövet; tarsus superor et inferior) van. Ez utóbbit a szempilla faggyumirigyei (Meibom-féle mirigyek) járják át. A szemhéjak csukódását a pillaizmok okozzák, a felsőnek nyitását pedig a pillaemelő izom eszközli. Amazok a szemzáró izom pillarészei. A szemhéjak belsejét a kötőhártya takarja, amely a szemgolyón a szemgolyó kötőhártyájának, a szemhéjakon pedig a szemhéjak kötőhártyájának neveztetik és sikamlós felszinü s közte és a szemgolyó között a könnymirigy nedve, a könny csuszamlik le levezető helyeihez, a könnyvezető és gyüjtő készülékekhez. A pillán a szempilla-szőrök (cilia) vannak több sorban elhelyeződve; a felsőn hosszabbak ezek, mint az alsón s védő szervei a szemnek a szemhéjakkal együtt. - P. v. pillaszőr a botanikában, l. Csillangók.
szemészeti eszköz, kétágu, gyenge rugóval ellátott cirkalomszerü horog, melyet szemészeti operációknál v. szemtükrözésnél a pillák szétfeszítésére, illetve egymástól távoltartására használnak. A P. használat előtt két ágával összenyomatik s midőn két horgos vége a rugó erejénél fogva ismét kitágul, a szempillákat egymástól eltávolítja.
rendkivül rövid idő. Tulajdonképen egy szempillantás ideje.
l. Fotográfia.
pikkelyes szárnyuak, lepkék, Lepidoptera, (l. a mellékelt szines képet), az ízeltlábu állatkörbe tartozó rovarosztály egyik rendje, melyet a szívó szájrészek, két pár pikkelyes szárny és tökéletes átalakulás tüntet ki. Testüket kitinállomány és bőrváz takarja, mely egymásután következő, különböző nagyságu és értékü gyűrükből van összetéve. A gyűrük három fő csoportra, u. m. fej-, tor- és potrohra oszolnak. Az egybeolvadt fejgyűrükön vannak a külérzékszervek és szájrészek, a három torgyűrün a mozgás szervei: a két pár szárny és a három pár láb található, még pedig az előtoron az első pár láb, a középtoron a 2-ik pár láb és az első pár szárny, az utótoron a 3-ik pár láb és a 2-ik pár szárny; a potroh gyűrüs, de rajta páros ízelt függelékek nincsenek, hanem belsejében a zsigerszervek vannak. A fej többnyire dúsan szőrös és igen mozgékony. Részei: a fejtető, a fejvért és a szemek közt a homlok, két nagy összetett szemmel; a szemek különben félgömbformájuak, ritkán hosszukásak, a himnél azonban többnyire nagyobbak. Egye fajoknál az összetett szemek mellett még pontszemek is fordulnak elő. A tapintás és valószinüleg a szaglás műszerei a sápok (l. Csáp). A P. szájrészei sajátszerüen módosulva, szívásra alkalmasak. A felső ajak és állkapcsok visszafejlődnek, az alsó állkapcsok ellenben tetemesen megnyulva egymásba illő csőalaku, hibásan pödörnyelvnek (lingua spiralis) nevezett képletté alakul át, amely szívásra szolgál és amelyet nyugváskor rétesszerüen összecsavart. A tor három gyűrüje egymással mozdulatlanul függ össze, csak rovátkákkal vannak egymástól elválasztva. A középhát mellső része a gallér, amelynek két oldalán a vállfedők találhatók. Az egyes lábak hasonló részekből vannak összetéve (u. m. csipő, comb. lábszár és láb), mint a többi rovaroknál. A lábszárakon gyakran sarkantyuk fordulnak elő.
[ÁBRA] PILLANGÓK
Rendesen két pár szárnyuk van, de lehet csak egy pár kifejlődve, sőt teljesen vissza is fejlődhetnek (Psyche). A mellsők rendszerint a hátsóknál nagyobbak; különben kivévén a Sesiákat, cserépzsindelyszerüen apró mikroszkópi nagyságu pikkelyek fedik, amelyeket szabad szemmel nem láthatni és megfogva, ujjainkra tapad. E szines port hivják himpornak. Mindegyik szárnynak 3 széle: mellső, belső és külső széles van. A széles összejövési helyén van a mellső és hátsó szög, illetőleg szárnycsúcs és belső szög. A szárnynak a torral érintkező részét gyöknek hivjuk, magán a szárny felületét pedig gyök-, közép- és szegélytérre osztják. A szárnyak alakjára különösen a szélek hossza és alakja bir befolyással. Nevezetesen a külső szél majd egyenes, körívalaku, kanyarított, majd sarlóalaku, fogasszélü, illetőleg kirágott. A szárnyakon előforduló mustrázaton és rajzain megkülönböztetjük a foltokat, pontokat, törléseket, vonalakat, sávokat, csíkokat, öveket, hold- és szemfoltokat, továbbá az éjjelieknél még a nyil-, csap-, gyűrüs- és a vesefoltról is beszélünk. A szárny külső szélén a szárnyrojtozat van. A szárnyokat nyugváskor az egyes lepkék nagyon különbözőképen tartják és ez az illető csoportra nézve jellemző. Lehetséges, hogy ilyenkor a mellső szárnyak a hátsókat egészben vagy részben takarják s a hátsó szárnyak hosszságukban többé vagy kevésbbé össze is hajtatnak. A nappali lepkék szárnyaikat nyugváskor függélyesen felállítják, számos éjjelinél nyitottak, kiterítettek vagy félig kiterítettek vagy pedig hátra hajtva házfedélalakuan takarják a potrohot, mint a szövőknél. A potroh, mely a tortól élesen elkülönül, többnyire hátrafelé keskenyedő 9 gyűrüből áll, melyek egymással mozgékonyan függnek össze. Az utolsó a farvég. Ezen van a végbélnyilás, amely alatt a külső párzási szervek és az ivarnyilás található. A him potroha rendesen vékonyabb és végén erősebben szőrözöttebb, mint a nőstényé. Ami belső szerveiket, szerveiknek elhelyezését és szerkezetét illeti, az többnyire a rovarok többi rendjeivel egyezik meg. Az idegrendszer az agydúcból, az alsó garat alatti, 2-3 tor, és 5 potrohdúcpárból áll. Az előtor dúca szabad, mig az utána következő 4 össze is olvadhat egymással. A lárvának 11-12 hasdúcpára van. Tápcsövüknél mindig található páratlan szívógyomor, rövid középbél és hosszu, többszörösen csavarodó végbél. Három pár Malpighi-féle edénnyel. Különivaruak. Az ovariumot 4 hosszu zacskó alkotja, melyekben a tojások olvasófüzérszerüen rendezettek. Gyakran párzási táskával.
A himek és nőstények közti különbség alak, nagyság és szinben nyilvánul. Igy a himek többnyire szebb szinüek, élénkebbek, kisebb és karcsubb testüek. Teljes átalakulók. Petéik kemény, csupasz kitinburkuak, alakjuk az illető faj, nem szerint változó. Igy lehetnek gömb, félgömb, kúp, hosszukás, kerekded, tojás stb. formájuak. Szinük és felületük is változó. Mákszemnagyságuak v. ennél valamivel kisebbek. Rakhatják petéiket egyenkint vagy csomókban, a földbe v. valamely növény akármilyen részére. A petéből bizonyos idő mulva a lepkékhez éppen nem hasonló, gyűrüs féregszerü lárva, u. n. hernyó (l. o.) bujik ki. A hernyó gyorsan növekedik és egymásután 5-6-szor vedlik. Az utolsó vedlés után elérkezvén a bebábozás ideje, külön e célra alkalmas helyet keres és az egyes fajok szerint különböző helyen és különböző módon bebábozza magát (l. Báb). Egyesek a fákon, fahasadékokban, faodukban, levelek közt, sövények, falak, épületek mentén, fa tövén vagy törzsén vagy magában a földben ritkább, sűrübb fonadékot készítenek, földszemcsék, fadarabocskák, száraz levelek összefonása által és ezen gubóban alakulnak át bábbá. A fonadék készítésére szolgálnak a hernyó szájában nyiló u. n. fonómirigyek. A nappali lepkék hernyói azonban bábjaikat egészen szabadon, farvégüknél több fonal segítségével felakasztják, vagy pedig közepükön övszerüen átkötve függesztik magukat oda valamely ághoz vagy levélhez. (L. Dimorfizmus). Nevezetes jelenség a lepkék fejlődésénél, hogy egyesek képesek szűz, azaz meg nem termékenyített petéből is fejlődni, amely előfordulhat kivételesen, mint a selyemlepkénél, egyes Saturniáknál, Ocnogynánál vagy pedig állandóan is, mint a Psychéknél és Solenobiánál, amely utóbbiaknál főleg a nőstények fejlődnek igy.
A lepkék szinét a pikkelyek adják leginkább amely szinrendesen optikai hatásokon, fénytörésen alapszik, épp ugy, mint a madarak tollán. Csak egyes szinet - mint a zöld és vörös stb. van pigment alakjában jelen. E pikkelyek tartalmát forró vizzel ki is lehet vonni és akkor salétromsavval kezelve, azután kálilúgot és ammoniát hozzáadva, a húgyanyagra következtető murexidpróbát mutatja, ami ismét arra enged következtetni, hogy a pikkelyeken észlelhető és nagy nagyítással látható finom csatornácskák nemcsak fénytörésüknél fogva a különböző szin előidézésére szolgának, hanem még egyúttal légenytartalmu, káros anyagok kivezetésére is valók. A pikkelyek összes súlya egy középnagyságu lepkén 1 mgr., de vannak egyesek p. Callidryas-félék, ahol 4-5 mgr. is lehet. Az ásatag lepkékre vonatkozó ismereteink egészen a legújabb időkig, igen hézagos volt; ugyanis ismertünk egyes éjjeli, moly és más kisebb lepkék maradványait a borostyánkőből, amiért is teljes joggal következtettük, hogy az éjjeli lepkék földünkön előbb jelentek meg, mint a nappaliak. Azonban az amerikai, nevezetesen a coloradói leletek azt megcáfolták, amennyiben oligocen rétegekben számos nappali lepke maradványokra is bukkantak, amelyeket azután Skudder irt le részletesen.
Körülbelül 20 000 faj ismeretes, melyek közül különösen az exotikus nappali fajok tünnek ki szépségük és gazdag szinváltozásuk által. Európában 6-7000 faj, hazánkban mintegy 1200 faj nagy és 800 faj kis lepke észleltetett eddig, amelyek közül számos olyan faj van, mely Magyarország kizárólagos vagy jellemző faja. Ilyenek vannak p. a mellékelt táblán is előtüntetve, még pedig a 2. sz. Valeria orbiculosa Esp., melynek mellső szárnya sötétebb s világosabb árnyalatu, barna alapon fehér folttal és egy kisebb sötétkékes körfolttal diszített, hátsó szárnyai pedig fehéresek, szélei feketések. Kizárólag Pest-Buda környékén és talán Szege körül található. - 4. sz. Plusia modesta Hübn. feje, tora halványsárga, fehér szegélyzettel, mellső szárnyai ércfényüek, barnás-olajzöldek, fehéres harántvonalakkal, a hátsók sötétbarnák, vörösbe játszók. Hernyója a gálnán (Pulmonaria) él. A budai hegységben gyakori. - 9. sz. Hydroecia lunata Frey. mellső szárnyai sárgásbarnák, hamvas szinü hullámos harántvonalakkal. A hátsók egyszinü sárgák. Hernyója a Peucedanum longifolium gumójában él. Található a Herkulesfürdő mellett lévő Domoglet hegyen. - 14. sz. Sesia uroceriformis Treits fekete, sötétkékbe játszó, mellső szárnyainak töve és külső szélei feketék, erről efelé arany- vagy narancssárgák; a hátsó szárnyak sárgásak. Délkeleti faj, a budai kopár hegyeken julius elején található. - 15. sz. Nemeophila Metelkana Led. a him mellső szárnyai kénsárgák, fekete pontozattal, a hátsók halványsárgák, fekete foltokkal, a nőstény mellső szárnyai aranysárgák, vörösbarna árnyalattal és mustrázattal, a hátsók élénk karmazsin szinüek, közepükön fekete folttal. Hernyója különböző vizi növényeken él. Első felfedezőjéről, Metelka Ferenc dabasi gyógyszerész nevéről van elnevezve. Dabas környékén, Amur vidékén és Franciaországban él. - 17. sz. Psyche Ecksteine Led. szárnyai feketések, kissé fénylők, rojtozata barnásszürke. A nőstény szárnyatlan. Kora tavasszal fűszálakból alkotott tegzében élő hernyója a pesti oldalon p. Rákospalotai erdőben, mezőkön gyakori. A lepke áprilisban röpül. - 20. sz. Zygaena laeta Esp. csápjai és mellső szárnyainak néhány foltja sötétkékek, különben cinnóbervörös. Fekete kék potroha végén cinnóbervörös gyűrüvel. Hernyója juniusban az Eryngiumon él Duna-Tisza közti homoktalaju rónákon (Peszér, Dabas). - 24. sz. Lycaena jolas Ochs. a hím mellső szárnyai élénk kékek, lilába játszók és feketén szegélyzettek, mig a nőstényről a fekete szegély mellső szárnyainak 1/3-át foglalja el. Hernyója a Cooluthea arborea termésében él. Magyarország délkeleti részében nem ritka. - 26. sz. Jaspidea clesia L. mellső szárnyai malachitzökldek, szabálytalan hullámos rozsdabarna vonalakkal és mustrázattal; a hátsók barnás-szürkék. Alföldi homoktalaju erdeinkben szeptemberben néha több példányban is található.
Ezen fajokon kivül felemlíthetők, melyek másutt éppen nem vagy csak gyéren észletettek, a Fumea Sapho Mill, Stegaria delectaris Hb., Hibernia Ankeraria Stg., Shondrosoma fiduciaria Ank., Eupithecia alliaria Stg., Butalis Emichi Ank., Orgya Ericae var. intermedia Friv., Steganoptycha hungaricana HS., Dicrorampha cinerosana HS., Sesla bibioniformis Esp., Psyche Zelleri Esp., Fumea undulella Fisch., Ino budensis Speyer, Tecophora fovea, Acidalia Pecharia, Heliodis rupicola stb. fajok.
Magyarországban a lepkéket már a mult század végén kezdték gyüjteni (l. Entomologia) és számosan kiváltak ugy a multban, mint a jelenben hazánk egyes vidékei lepkefaunájának összegyüjtésében és leirásában. Számosak közül csak a következőkre hivatkozunk: Koy Tóbiás, Nendtvich Tamás, Kindermann, Frivaldszky Imre és János, Metelka Ferenc, Anker Lajos és Rudolf, Pech, Pável János, Kempelen Radó, Török József, Aigner Lajos, Dahlström Gyula, Huss János, Hudák Ede, Kelecsényi Károly, Uhrik Nándor, Vángel Jenő stb. maga a lepkegyüjtés egész mesterség; nemcsak igénybe veszi az ember türelmét, hanem még gyakran összes idejét is. Igaz ugyan, hogy a szépen preparált lepkékkel kereskedést is űzhetni, és igy akárhánynak kenyérkereseti forrásul is szolgál. A lepkéket általában vagy különbözőképen hálóval, lepkeollóval stb.-vel, különböző időben és módon fogják, vagy hernyóból felnevelik, tűre tűzve, szárnyaikat szépen szimetrikusan kifeszítik és ugy szárítják meg. Újabb időben a kifejlődött állat mellé még a kifujt és megszárított hernyóját, bábját, tápláló növényét stb. is oda teszik, ugy hogy ily módon egész biologiai csoportozatokat készítenek.
Felosztás. A) Apró lepkék (Microlepidoptera), ahová tartoznak Pterophoridák, molyfélék, göngyölgetőfélék és Pyrlalidák családok. B) Nagy lepkék (Macrolepidoptera), amelyek öt csoportba oszlanak természetes rokonságuk szerint: a) araszoló lepkék (Geometrina) Dendrometridák és Phytometridák családokkal; b) bagolylepkék, ahová sorolják az Ophiusidák, Plusiadák, Agrotidák, Cuculiadák, Hadenidák és Acronyctidák családokat; c) szövő- vagy fonólepkék, melyeknek családjai: Lithosidák, Liparidák, Euprepiadák, Notodontidák, Bombycidák, Saturniadák, Psychidák, Zygaenidák, Cossidák és Hepoilodák; d) szenderalakuak, mint a szenderek és az öveges szárnyuak (Sesiadae) és végül e) nappali lepkék, mint a Hesperidae, lycaenidae, Satyridae, Nymphalidae, Pieridae, Heliconidae, Equitidae családok.
(növ.), l. Vitorlásviráguak.
város és vár Königsberg porosz kerületben, 9 km. hosszu földnyelv D-i végében, vasút és az ugynevezett P.-er Tief mellett, amely a Frisches Haffból a Keleti-tengerbe kivezet, (1890) 3303 lak., vitorlavászon-szövésel, halászattal, borostyánkőhalászattal; hajós iskolával és élénk hajózással, mivel P. Königsberg külső kikötője. 1626 jul. 6. itt kötött ki Gusztáv Adolf és az ott talált jelentéktelen erődítményeket tetemesen megnagyobbította. A svédek 1626-35-ig tartották megszállva. I. Frigyes Vilmos 1725 várossá tette. 1758-63-ig az oroszok birtokába volt; 1812. a franciák birtokába került, 1713 febr. 6. Castelle francia generális az oroszoknak adta át és ezek átengedték a poroszoknak. Azóta erődítményeit újra tetemesen kibővítették.