(állat, Pyrrhula Cuv.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, a kúpcsőrü pintyek családjába tartozó madárnem. Izmos testü, vastag, erős csőrü állatok, középhosszuságu, lekerekített szárnyakkal, a 2-ik, 3-ik és 4-ik evezőtoll a leghosszabb. A csüd olyan hosszu, mint a középső ujj. 9 ismert faja a palearktikus régióban él. Magyarországból 2 faj ismeretes, u. m. a közönséges P. (P. major Berhm., P. rubricilla Pall, P. vulgaris Cuv.), feje nagy és vastag, a him fejbúbja, szárnya és farka fekete, mig hasa karmazsinpiros; a nőstény vöröses szürke. Hossza 17, szárnyhossza 9, farkhossza 6 cm. Lakja Európát, Szibériát és Japánt. Egész Magyarországban, különösen erdős helyeken közönséges, helyet változtató madár; télen egyik helyről a másikra kóborol, midőn a tanyákat és falvakat is felkeresi. Rovarokkal, növényi részekkel táplálkozik és a gyümölcsfék rügyeinek lerágása által gyakran kárt is tesz. Nem magasan a fákon fészkel; májusban 4-5 zöldeskék, feketén és barnán pettyezett tojást rak, melyeket a nőstény két hét alatt költ ki. Éneke nem valami különös, de azért házaknál szivesen tartják. Másik faja a fenyő-P. (l. o.).
(pyrocatechin), kétvegyértékü fenol, izomer a rezorcinnal és hidrokinonnal. A benzolból (C6H6) ugy származik, ha abban két hirdogén-atomot két hidroxil (OH) gyökkel pótolunk; kémiai képlete tehát C6H4(OH)2. A Mimosa catechu nedvéből állították elő legelőször. Előállítása ugy történik, hogy guajakolt jódhidrogénnel 200°-ra hevítenek. A P. rombos prizmákban kristályosodik s fénylő lemezkékben szublimálódik, op. 104°; fp. 245°; vizben alkoholban és éterben könnyen oldódik; oldata a levegőn álláskor először zöld, végül fekete lesz és ferrikloridtől sötét zöld szinü lesz, ólomacetáttal pedig fehér csapadékot ad. Az ezüstnitrát-oldatot már hidegen redukálja.
l. Kénsavak.
Tourn. (növ., körtike, nem Pyrola, körtelevelü fű), az erikafélék génusza, 21 faja Európa, Ázsia és Észak-Amerika hegyein, hazánkban 7 terem. Örökzöld, magasabbvidéki füvek, helyenként az erdőben nagy területet elborítanak (pirolás erdőtalaj).
(növ.) a. m. Pirolafélék, l. Erikaképüek.
(gör.) a. m. tűzimádás.
(pyrolusit), l. Barnakő.
(gör.) a. m. gyujtogatási téboly; helytelen fogalomból eredt elnevezés, mely azt akarja kifejezni, hogy van egy kóros elmebeli állapot, mely gyujtogatási hajlamban és csakis abban nyilvánul. E fölfogás teljesen téves, mert ilyen formáju u. n. monománia tényleg nem fordul elő. Előfordul azonban, hogy különböző tünetekkel járó elmezavarban szenvedő egyének itt-ott gyujtogatnak, leggyakrabban pedig a heveny szeszmérgezés behatása alatt állók, az epileptikusok, a tébolyodottak káprázataik és érzéki csalódásaik imperativ hatása alatt és végre legtöbbször a hülyék (idioták és imbecilisek), kik elmaradt szellemi tehetségükben, fogyatékos itélő képességükben és erős egoisztikus hajlamaikkal mások megkárosításában lelik örömüket. Ilyen kóros elmebeli alapállapot nélkül a gyujtogatási hajlam mint betegség nem fordul elő.
(gör.) jóslás a tűz lángjából.
gömbös elválású kőzet, nevezetes gömbös porfir. L. Felzitporfir.