a levegőben mindig meglevő apró szilárd anyagrészecskék, melyek a legfinomabb láthatatlan szemecskéktől a durvább, már kisebb mennyiségben is közvetlenül látható részecskékig váltakoznak. Az utóbbiak, melyeket szél vagy emberkéz (sepréskor) felkavar, rendszerint hamar le is esnek; a finomabbak, milyeneket p. napsugárban látunk táncolni, látszólag nyugodt levegőben is sokáig maradnak lebegve, mig a legfinomabbak alig vagy csak nagyon-nagyon lassan jutnak ismét le a földre. A porszemecskék a vizgőzre nézve szilárd pontok, melyekre a párák lerakodnak, és elsőbben mint köd válnak láthatókká, aztán mind több és több egyesülvén, cseppé alakulnak és mint ilyenek leesnek. A porszemek alkotják tehát mintegy az esőcseppek magvát és ez utóbbiak a levegőt épp azzal tisztítják, hogy magukkal ragadják amazokat. Aitken erre a tulajdonságára alapította pormérőjét, mellyel bizonyos mennyiségü levegőben levő porszemecskék számát közelítőleg meg lehet határozni; az eszköz lényegében nem egyéb mint légszivattyu, melynek harangja alá a megvizsgálandó levegő bizonyos mennyiségét bocsátjuk, ott ritkítjuk és az igy fellépő lehűlés folytán lecsapodó részt négyzetmilliméterekre osztott ezüstlemezen felfogjuk és nagyító üveggel a porrészecskéket megolvassuk. Az 1890 februárban közölt eredmények meglepőek voltak; azt találta ugyanis Aitken, hogy
|
esős időben a külső levegő cm3-jében |
32 000 |
|
szép időben a külső levegő cm3-jében |
130 000 |
|
szobai levegő a külső levegő cm3-jében |
1 860 000 |
|
szobai mennyezethez közel a levegő a külső levegő cm3-jében |
5 420 000 |
a Bunsen-láng a külső levegő cm3-jében 30 000 000 porrészecske van. Kitünik ebből, hogy p. gázzal világított szobában 10 cm3 levegőben körülbelül annyi a porszem, mint Angliában az ember. 1890 tavaszán Aitken számos helyen vizsgálta meg egyszerüsitett készülékével a levegő portartalmát, és azt találta, hogy az különösen a svájci hegyekben elenyésző; a Rigikulmon egy májusi napon egy cm3-ben 210 porrészecskét talált, ez az észlelt legtisztább levegő; de körülbelül ugyanennyit talált néhány nap múlva esős időben az Eiffel-tornyon, holott ugyanakkor a párisi levegőben a földszinten 160-210 000 porrészecske volt. - Meteorpor, l. Meteorit. L. még Levegő (mint geologiai tényező), Porbelélekzési betegségek és Poreső.
(pulvis). Igen gyakran használatos gyógyszeralak. Készítése ugy történik, hogy a recipében felirt gyógyszereket mozsárban finom porrá dörzsölve igen jól összekeverik és a kivánt részre szétosztva papirosból vagy ostyából készített tokocskákba (kapszula) tetszik.
Antal, történet- és egyházi iró, esztergomi apát-kanonok, szül. Esztergomban 1834 okt. 18. A hat első gimnáziumi osztályt Esztergomban végezte. Közben, az 1849-iki hosszu szünidő alatt, mint honvéd Komáromtól Világosig a csatatéren szolgált. Az osztrák és orosz hadi fogságból haza kerülvén, 1850. esztergomi növendékpap lett. Középiskoláit Pozsonyban és Nagyszombatban befejezvén, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1857 okt. 20. Már ezelőtt gimnáziumi tanár volt és az is maradt Nagyszombatban 1871 dec. 30-ig, amikor Esztergom-Királyvárosban plébánossá választották. 1874 jul 3. tiszteletbeli titkos káplán, később esztergomkerületi esperes és tanfelügyelő. 1872 máj. 24. a magyar tud. akadémia levelező, 1892 máj. 5. rendes, a Szent-István-társulat tud. és irodalmi osztályának tagja. 1875-1878. és 1878-91. esztergomi országgyülési képviselő, 1880 jun. 15. pozsonyi kanonok, 1885. apát, 1893. esztergomi kanonok. Irodalmi működése majdnem kizárólag a történelem terén mozog. Nemcsak a magyar nemzet történetével, különösen az Anjou-korral, hanem az ókori népek, a külföld történetével s annak nevezetesebb férfiaival s alkotásaikkal foglalkozott. Számtalan a Századok, Kat. Szemle, Egyházi Közlöny, Pesti Napló, Reform, Szabad Egyház, Ellenőr stb. lapokban közölt kor-, élet- és jellemrajzain kivül önálló művei: Athén Perikles korában (Custius után ford., Pest 1868); I. Frigyes császár viszonya Oroszlán Henrikhez (Buda 1870); Hellas földirata a hellén államrégiségek (az akadémia által díjazott pályamű, Pest 1871); Szt. István király (Házi Könyvtár, u. o. 1871); Hunyady János (u. o., Budapest 1873); Róma története a nyugati birodalom elenyésztéig (u. o. 1873); Aeneas Sylvius II. Pius pápa (u. o. 1880); Rónai Jáczint pozsonyi prépost (Pozsony 1885); Érdekes per a XIV. sz.-ból (u. o. 1885); Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkái vázlata (Kortársak címü vállalatban, u. o. 1886); Trencsényi Csák Máté 1260-1321 (a Magyar Tört. Életrajzokban, Budapest 1888); Nagy Lajos élete (u. o. 1892). Az Anjou-ház története (a Szilágyi S. szerkesztésében megjelenő Magyar nemzet története 3. kötetében, 1895) stb. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
Ferenc, pedagogus és iró, szül. Budán 1844 nov. 28. A pesti egyetemen a bölcsészetet végezvén, 1869-től fogva a tanári pályán működik; jelenleg (1896) a budavári felsőbb leányiskola igazgatója. Irt tankönyveket és számos nevelés-oktatásügyi cikket, főkép a Polgári Iskola címü folyóiratba. Magyar Szókincs címü munkáját néhai Szarvas Gábor az akadémiának kiadásra melegen ajánlotta. Magyar szinonimika cimü munkáját pedig a magyar tudományos akadémia a marcibányi-féle nyelvtudományi díjjal koszoruzta. 1874. alapította a budapesti népszerü felolvasásokat rendező társulatot, mely Buda városának magyarosítására lényeges befolyással volt.
poralakok (elektromosak), l. Lichtenberg-féle ábrák.
kisközség Szepes vármegye iglói j.-ban, (1891) 1078 rutén lakossal. Környékén ezüst-, réz- és higanybányák vannak. A községtől egy órányira a Zahure hegy mögött van egy barlang, mely felső triaszkorbeli mészkőben képződött és a kitörési barlangok sorába tartozik. Alsó rétegei diluviumkorabeli állatmaradványokban bővelkednek, egy mellékbarlangban neolitkori edényeket találtak. A barlangot átkutatta és leírta Róth Samu dr. (Természettudományi Közlöny 1878. évf.; Magyar Kárpátegylet VIII. Évkönyve, 1881).
a vadászkutyák vezetésére használt szíj, kötél vagy lánc.
A levegőben állandóan foglalt állati vagy növényi por rendesen a belélekzés vagy belehelés alkalmával a száj, orrüreg, garatür s garat nyákhártyájának redői által visszatartatik, vagy pedig a hörgökbe jut s onnan a hámsejtek csillószőrös mozgása által a szervezetből eltávolíttatik, nagyobb mennyiség esetén köhögési inger kiváltása által kiköpetik. A belélekzett por kis része azonban mégis a légcsőbe s innen a tüdő hólyagcsáiba is eljut s ez okozza a tüdő festenyzettségét. Mig az újszülött és a szabadban élő vadállatok tüdeje portalan, világos rózsaszinü, addig a felnőttek s a házi állatok tüdejében a por által előidézett fekete s szürke foltok váltakoznak. Amennyiben a levegőben foglalt por mennyisége szerfelett nagy s az ezen porral szennyezett levegőben tartózkodók kénytelenek a nap nagy részét hosszu időn át itt tölteni, ugy a belélekzett por idővel ugy vegyileg, mint erőművileg sérti a nyálkahártyát s bekövetkezik a hörgök, tüdőszövet s nyirkmirigyek megbetegedése, melyet P.-nek (pneumonokoniosis) neveznek. A belélekzett por minőségétől s mennyiségétől függ a tüdőmegbetegedés neme s a tüdő szövetének szinezete is. L. még Iparokozta betegségek. V. ö. Merkel, Staubinhalations-Krankheiten; Arnold v. Jus, Untersuchungen über Staubinhalation; Rózsahegyi, Nyomdai levegő ólomtartalma.
l. Porcogó.
(enchondroma), lényegileg porcszövetből álló új képződésü daganat (neoplasma, álképlet). Rendesen a szervezetnek már normálisan is porcszövetet tartalmazó helyein v. szerveiben, tehát porcok, csontokon, p. a légcső porcgyűrüin fordulnak elő, de előfordulhatnak normálisan porcmentes szövetekben is, p. a fültőmirigyben, herében, mely utóbbi két helyen rosszindulatu daganatokkal, p. rákkal kombinálódhatnak. Szövetileg rendesen üvegporcból állanak, de tartalmazhatnak más porcféleséget is. Sejtjeinek száma, alapja, nagysága, elrendeződése igen változó. Véredényeket maga a porcszövet nem tartalmaz; ezek a lebenyzetes daganat lebenyéi között levő kötőszövetes résekben futnak el, de a P. táplálkozása igy is tökéletlen. Innen az igen gyakori nyálkás elfajulása a nagyobb ilynemü daganatoknak (e. mucosum) vagy nyálkás kötőszövetté való átalakulása (e. myxomatosum). Sejtjeinek nagyobb foku burjánzása a chondromát rosszindulatu chondroszarkomává vagy mixochondroszarkomává alakíthatja át. A nyákos elfajulás által valódi tömlős szerkezet (e. cysticum) állhat elő. Felléphet meszesedés vagy valódi elcsontosodás is (osteochondroma). A P.-okhoz számítják még (habár inkább a rostos daganatokhoz, fibromákhoz tartozik) az oszteoid chrondromát is, mely a meszesedést még el nem szenvedett csontszövethez áll legközelebb rokonságban. Ezen alak ritkán nyálkásodik el, de annál gyakrabban alakul rosszindulatu szarkomává (osteoid sarcoma), mely a belső szervekben létesít új, u. n. áttételi (metasztatikus) gócokat.