kisközség Liptó vármegye liptóújvári j.-ban, (1891) 1490 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Alaszkához tartozó szigetcsoport a Bering-tengerben. Két nagyobb (Szt.-Pál és Szt.-György) és két kisebb (Walms és Otter) szigetből áll, amelyeken a benszülött indusok (mintegy 700-an) az Egyesült-Államok védelme alatt halászattal és vadászattal foglalkoznak.
1. horvát király. I. Kresimir horvát királyt kiskoru fia Miroszláv követte a trónon; de őt P., Fehér-Horvátország bánja nem akarta elismerni és fellázadt ellene. Az igy keletkezett belháboruban P. 949. megölte Miroszlávot és 950. maga vette fel a horvát királyi címet. Uralkodása végzetes volt Horvátországra nézve; a zürzavar ennek szétdarabolását idézte elő, csak a Dráva és Száva közötti terület bánja ismerte el P.-t s küldött neki ajándékokat. A szomoru belvillongásokhoz csakhamar külső támadás is járult. A keletrómai császár, VII. Konstantinus Porphyrogenetos felbiztatta a szerb fejedelmet, Cseszlávot, hogy az I. Kresimir uralkodása alatt nagyon elhatalmasodott Horvátországot jelen zürzavaros helyzetében támadja meg. Cseszláv betört Horvátországba és elfoglalta Boszniát, mely ezen időtől fogva szerb bánság lett. A szerencsétlen P.-tól elpártolt egész déli Dalmácia is; Cseszláv a keleti császár segélyével ezt is hatalma alá hajtotta. Ekkor kezdődött a horvátok és szerbek közötti gyülölködés, mely ma sem ért véget. A keleti császárság célt ért, a hatalmas horvát királyság darabokra mállott. Horvátország zilált állapotát a magyarok is hasznukra fordították, mert több diadalmas berohanást intéztek annak területére. P. szerencsétlen uralkodása 970-ben ért véget. - 2. P. herceg, l. Privina.
(ejtsd: psibiszlau), város Chotebor cseh kerületi kapitányságban, a Lazawa jobb partján, vasút mellett, (1890) 2607 lak., olajpogácsagyárral és gőzmalommal. Közelében egy nagy kúpalaku emlék áll azon helyen, ahol ika meghalt.
község Lika-Krbava vármegye korenicai j.-ban, (1891) 1144 horvát-szerb lak.
l. Freibera.
(ejtsd: psibram), bányaváros és az ugyanily nevü kerületi kapitányság meg bányaigazgatóság székhelye, 52 km.-nyire Prágától, vasút mellett, (1890) 13 412, a szomszédos Birkenberggel együtt 18 536 lak., bányászakadémiával. Jelentőségét ezüst- és ólomércbányászatának köszönheti, amely legalább a XIV. sz.-ig nyulik vissza és jelenleg majdnem kizárólag az állam kezelésében van. A kohó 500 munkást foglalkoztat és évenkint körülbelül 40 000 kg. ezüstöt és 1900 tonna ólmot szolgáltat. A város fölött van Heiligberg gazdagon díszített templommal, amely Csehország leghiresebb búcsujáróhelye.
(ejtsd: -cserd) Jakab Cowles, angol fiziologus, szül. Rossban 1786 febr. 11., meghalt Londonban 1848 dec. 22. Orvosi tudományokat tanult, s Bristolban volt orvos, hol leginkább elmebetegeket gyógykezelt. Ez vezette fiziologiai tanulmányaira, melyeknek elseje a Researches into the pshysical history of mankind (új kiadás, 5 köt., London 1838-47); ennek népszerü kiadása a nagyon elterjedt Natural history of man (4. kiadás Norristól, u. o. 1865). Miután az oxfordi egyetem doktori oklevéllel tisztelte meg s az etnologiai társulat elnökévé választotta, a kormány 1845. az őrültek házainak biztosává (commissioner of lunacy) nevezte ki P.--et. Neveztesebb művei még: The eastern origin of the Celtic nations (London 1831); Analysis of Egyptian mythology (u. o. 1819); History of the epidemie fever that prevailed in the years 1817-19 (Bristol 1820); Treatise on diseases of the nervous system (London 1822); Review of the doctrine of a vital principle, as maintained by some writers on physiology (u. o. 1829); Treatise on insanity (u. o. 1835); On the different forms of insanity in relation to jurisprudence (u. o. 1842). A pszichiatriában P. szintén szerzett érdemeket; ő állította föl a moral insanity (l. o.) kórképét és elméletét.
József, alispán és képviselő, szül. Szilágy-Somlyón 1823., megh. 1872 máj. 11. Tanulmányait a szatmári liceumban és a nagyváradi jogakadémián végezte. 1845-ben letette az ügyvédi vizsgát és irodát nyitott Pesten. Megrongált egészségének helyreállítása végett azonban csakhamar félbehagyta az ügyvédi gyakorlatot és nagy utazásokat tett. Az 1848-iki szabadságharc Törökországban találta, ahonnan azonnal hazajött. De mivel huzamos betegsége miatt nem foghatott fegyvert, a tiszti kar nélkül maradt Torontál vármegy aljegyzője lett. A világosi fegyverletétel után a többi menekülővel együtt Törökországba bujdosott. Előbb Viddinbe ment, onnan Kossuthtal Sumlába, ahol Gorovéval együtt a menekültek bizottságának titkára lett. Mint ilyen rendkivüli buzgalmat fejtett ki az emigráció érdekében. Különösen a menekülteknek Kis-Ázsiában való letelepítésén fáradozott. 1851-ben Angolországba, onnét pedig az Egyesült-Államokba ment. Egy ideig New-Yorkban élt, majd Auburnban, utóbb pedig Chicagóban ókori nyelvek tanításával kereste meg kenyerét. 1857-1859. beutazta Európát. 1868-ban visszatért Magyarországba. 1869 óta a billéti kerületet képviselte ellenzéki programmal, 1872. pedig Torontál vármegye alispánja lett.
az ugyanily nevü járás székhelye Cordoba spanyol tartományban, termékeny fensíkon, (1887) 15 766 lakossal, virágzó lótenyésztéssel.