vagy kitt, az a kötőszer, mely folyékony vagy tésztanemü halmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkal összeforr. A R.-ok kötő ereje az alkotó részek kémiai átalakulásától függ s ez különbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől, melyek csak azzal kötnek, hogy folyékony részük (p. a viz) elpárolog s a visszamaradó szilárd anyag a tárgy felszinén marad. A közönséges életben R. alatt az utóbbiakat is értik s az alábbiakban felsoroltak nemcsak a R.-ok, hanem a ragasztószerek közé is tartoznak.
1. Olaj- v. firnász-tartalmu R.-okat iszapolt kréta, ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér, barnakő, mennig, grafit s más efféle anyagok és gyorsan száradó olaj, illetőleg firnász elegyéből készítik. Ezek kötő erejét az teszi ki, hogy a kiszáradó olaj, illetőleg firnász a R. fémoxidjaival szilárd testet alkot. Néhány hétig tartó száradás után ezek a R.-ok igen megkeményednek és vizállók lesznek. Ebbe a csoportba tartozik az ablak-R., melyek őrült, iszapolt kréta és nyers vagy főzött lenolaj vagy leolajfirnász keverékéből készítenek. A lenolaj-firnász gyorsan száradóvá teszi a R.-t, ami kevés ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér és mennig hozzáadásával is előmozdítanak. Ezt üvegtáblák beragasztására használják. Rokon ehhez a masztix-cement, melyet mészkőpor, homok, ólomgelét és lenolaj keverékéből készítenek, s különösen kőrések kitapasztására használnak. Igen jó keverék 100 súlyrész szilárd anyag és 7 súlyrész lenolaj vagy lenolaj-firnász. Minél több a keverékben a mészkő, annál puhább és tömöttebb a R., s minél több a homok, annál keményebb és lyukacsosabb. Mintegy 48 óra alatt kezd kötni, s egy-két hét alatt oly szilárd lesz, mint a homokkő. A Paget-féle masztix is kő-R., melyet 63 rész őrlött homokkőből, 21 rész iszapolt krétából, 5 rész ólomfehérből és 2 rész ólomgelétből készítenek olyformán, hogy az elegyhez annyi ólomcukor-oldatot tesznek, amennyi elégséges annak tésztanemü anyaggá való összegyúrására; azután adunk csak 6 rész lenolajat hozzá. A gőzcsövek réseit a Stephenson-féle R.-szal kenik be, melyet 2 rész ólomgelét, 1 rész szétmállott mész és 1 rész finom porrá őrlött homokkő és forró lenolajfirnász keverékéből készítenek. A gyémánt fém-R.-t 10 rész iszapolt kréta, 15 rész ólomgelét, 50 rész grafit, 5 rész szétmállott maró mész elegyének finoman összeőrlött porából és 20 rész lenolaj-firnászból gyártják. Jó fém-R. a Serbat-féle is, melyet 75 rész finom porrá tört kénsavas ólomoxidból, 24 rész őrlött barnakőből és 13 rész lenolajból készítenek, ezt a keveréket néhány hétig állni hagyják, aztán 15 rész barnakőlisztet adnak hozzá s jól átgyúrják. Ezt a műveletet néhány hét múlva még egyszer, esetleg kétszer ismétlik. A R.-t jól záró edényben hideg helyen kell tartani, mert a levegőn és a melegben gyorsan köt. Ólomhijas R. készíthető 8 rész súlypátból, 6 rész grafitból, 3 rész levegőn szétmállott mészből és 3 rész főzött lenolajból. A lenolaj, illetőleg lenolaj-firnász helyett használnak kopálfirnászt is; a R. ezzel a kötőszerrel finomabb, de drágább is lesz.
2. Gyantás R.-ok azok, melyeket vagy gyantából és a gyantát oldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemü anyagból készítenek. E célra használják a fenyőgyantát, a kolofoniumot, a fekete szurkot, sellakot, masztixet, szandrákot, elemit, borostyánkövet, aszfaltot, dammárt, kopőált és kanadalbalzsamot, melyekhez igen gyakran viaszt, kaucsukot, guttaperkát és ként kevernek. Ebbe a csoportba tartozó R.-ok mind nagyon viz- és savállók; ezért viz- és savtartó üveg-, porcellán- és agyagedények összeragasztására használják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-, aszfalt-, kaucsuk- és guttaperka-R.-ok. A sellak-R.-t 2 rész sellak és 1 rész petroleum vagy 2 rész sellak, 1 rész póris (borax) és 14 rész viz keverékéből készítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész terpentin és 1 rész viasz összeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2 rész sellak és 1 rész kréta pornemü keverékével töltik ki s a penge szárának a fúratba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A R. megolvad s kihűlés után köt. A masztix-R.-t 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velencei terpentinből és 120 rész finoman rektifikált borszeszből készítik; a felsorolt anyagokat melegen keverik össze és szörpsürüségű halmazállapotban használják. A sellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőt borostyánkő és teknősbéka, az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják. A szurok-R.-okat 8 rész kolofonium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6 rész kolofonium, 1 rész viasz és 1/2 rész gipszliszt, vagy 8 rész szurok, 1 rész paraffin és 1/4-1/2 rész gipsz, vagy 2 rész kolofonium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor. 1 rész cinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 rész kőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Ide tartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy 2 rész fehér szurokból, 1/2 rész sellakból, 1 rész masztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 rész fenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 rész fenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevéből és 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmu masztix-R.-ok is, melyek körül az utóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való. Az aszfalt-R.-t kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják, melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékot stb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják. A pecsétviaszok (l. o.) jobbára melegen használható R.-ok. A szines pecsétviaszok közül csak a barnát festik umbrával, vasmenniggel v. cinóber és korom keverékével, a sárgát kromsavas cinkkel, világos okerrel vagy kénarzénnel, a kéket kobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagy bizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- v. ezüstfüstöt keverünk, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat. A megolvasztott tiszta kaucsuk szintén igen jó R. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész faggyu vagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3 rész menniget adnak. Igen jó üveg-R. 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformban való oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak. Kaucsuk és bőr ragasztására alkalmas 25-30 súlyrész szénakéneg, melyhez 1 rész kaucsuknak és 1/2 rész kolofoniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjal összekevert elegyét adják. Az u. n. tengerészenyvet, mely fára, üvegre és fémre egyaránt jól ragad, 1 rész kaucsuk és 12 rész terpentinolaj oldatából készítik, melyhez 2 rész sellakot vagy aszfaltot adnak és megmelegítik 140 °C.-ig; ha a sellakot, illetőleg aszfaltot elhagyjuk, a folyékony tengerészenyvet kapjuk.
3. Az enyv-, kazein- és fehérje-R.-ok. A) Az enyv-R.-t jobbára enyv, oltott mész v. enyv, kréta vagy enyv és gipsz keverékéből gyártják. Enyv helyett vehetünk halhólyagot v. arábiai gummit is. Fa-, kő- és fémrészek ragasztására használják az olvadt asztalosenyv és fahamu elegyét is. Az enyv-R. szívósságát növelik terpentin- v. lenolajfirnász hozzátételével. B) A kazein- és fehérje-R.-okat épp ugy készítik, mint az előbbieket, csak enyv helyett vesznek kazeint vagy fehérjét. A kazeinmész-R.-t maró mész porának és frissen készített kazeinnek keveréke alkotja. Tej, tojásfehérje és friss vér ennek a ragasznak nagyobb szilárdságot kölcsönöz. Ezek a ragaszok nem vizállók, idővel elvesztik szilárdságukat is (a fehérje és a kazein szétbomlása miatt), és készítésük után rögtön használandók, mert hamar keményednek.
4. Agyagtartalmu R.-t használnak olyan tárgyakra, melyek nagy hőmérsékletnek lesznek kitéve. Ilyen a kályha-R., melyet képlékeny agyag és közönséges vagy sós viz keverékéből készítenek és kályharészek eltapasztására használnak. Ha az agyaghoz bázikus sók keletkezését elősegítő anyagokat keverünk, a R. nagyobb szilárdságot kap. Ilyen 1 rész agyag, 1 rész homok, 1/3 rész pörölyreve, kevés tehénszőr vagy kóc és ecet keveréke; v. azonos rész fahamuhoz, agyaghoz és vasreszelékhez adunk 1/2 rész konyhasót és ecetet. Az enyv, fehérje és vér emeli ugyan ennek a R.-nak kötő erejét, csakhogy ezek nem tűzállók. Tűzálló R.-t 5 rész üvegpor, 5 rész cementliszt, 1 rész póris, vagy 8 rész agyag, 4 rész homok, 1 rész oltott ész, 1/2 rész póris és kevés viz keverékéből készíthetünk. A tűz érte vascsöveket 10 rész agyag, 15 rész téglaliszt, 4 rész pörölyreve, 1 rész konyhasó, 1/4 rész borjúszőr és viz keverékéből álló R.-szal ragasztják össze.
5. Az ásványi R.-ok közül különösen a vizüveget emeljük ki, mely más anyagokkal keverve üveg és porcellán ragasztásra igen ajánlható. A 33 Be sűrüségü nátronvizüveg és kréta keveréke fehér, a kénantimoné fekete, a vasporé szürkés-fekete, a cinkporé szürke, a szénsavas vasoxidulé világoszöld, a krómoxidé sötétzöld, a kobaltkéké kék, a mennigé narancsvörös, a cinóberé élénk vörös, a karminé violás-vörös R.-t ad. Igen jónak bizonyultak a klorid-R.-ok is. Ilyen a cinkoxid és klórcink 56-60° Be sűrüségü oldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrlött magnezitnak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösen szilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli) összeragasztására is használják. A vas-R.-t 100 rész vasreszelék, 1 rész szalmiák és viz vagy ecet keverékéből készítik. Ide tartoznak a kéneső-R.-ok is, melyekről Foncsor címszó alatt a szükségeseket már elmondottuk. V. ö. Karmarsch, Technisches Wörterbuch (1880, 4. köt.); Lechner S., Die Kitte und Klebemittel (1892).
(Ragaz), falu és fürdő St.-Gallen svájci katonban, vasút és a Tamina mellett, ahol az a Rajna völgyébe kilép, 521 m. magasban, (1888) 1932 lak., indifferens termával, nagyszerü fürdőintézetekkel, svéd gimnasztikai, elektro-, hidroterapiai intézetekkel. R. 1868 óta magántulajdon és egyike Európa leglátogatottabb (30 000 fürdővendég) fürdőinek. 1444 márc. 6. a glarusiak és scwyziek itt győzelmet vívtak az osztrákokon. V. ö. Kaiser, R.-Pfäfers u. ihr Exkursionsgebiet (1880); u. a., R.-Pfäfers (Zürich 1894).
vagy őrlők (állat, Rodentia, Glires, l. a melléklet 2 képét), az emlős állatok egyik rendje a felső és alsó állkapocsban 2-2 hatalmas, sarlóforma, gyökértelen, csak külső oldalán zománcos metszőfoggal, szemfogak nélkül; haránt zománcredős zápfogakkal s ezek és a metszőfogak között nagy hézaggal, minden lábon 5 ujjal, 1-7 csecsbimbóval, deciduával és korongforma méhlepénnyel. Metszőfogaik a használat alkalmával csúcsukon gyorsan kopnak, oly formán, hogy elül mindig élesebbek mint hátul. Ezzel kapcsolatosan egész életen át nőnek. Jellemző az, hogy a kulcscsont csak egy-két fajnál hiányzik, másoknál a sípcsont és szárkapocs összenőtt (nyúl, egér). A végtagok alkotása, a használattal kapcsolatosan, igen változatos. Járáskor majdnem valamennyien a talpukra nehezednek. Karmaik vissza nem húzhatók. Táplálékuk növényi anyagokból kerül ki. Legnagyobb részük gyors futó, más részük ügyesen kúszik, ugrik vagy úszik. Sokan önásta föld alatti üregekben laknak, mások a fákon- vagy a földön fészket építenek. Vannak köztük téli álmot alvók, de egyik-másik téli eleséget gyüjt. Közöttük találjuk a legkisebb emlősöket. Számuk igen jelentékeny, az emlősök majdnem 1/3-a ide tartozik s az egész földön el vannak terjedve. Kövült állapotban a harmadkori eocen-rétegekben jelentkeznek.
[ÁBRA] Hörcsög (Cricetus frumentarius).2/5.
[ÁBRA] Közönséges pele.(Myoxus Glis) és kerti pele (Eliomys Nitela).1/2.
[ÁBRA] Ugró egér (Dipus aegyptius)1/2.
[ÁBRA] Ürge (Spermophilus Citillus)1/3.
[ÁBRA] Hód (Castor Fiber).1/10.
[ÁBRA] Mókus (Sciurus vulgaris).1/3.
[ÁBRA] Lemming (Myodes Lemmus).1/2.
[ÁBRA] Mezei pocok (Arvicola arvalis).2/3.
[ÁBRA] Mezei egér (Mus agrarius).5/6.
[ÁBRA] Csincsilla (Eriomys Chinchilla).1/3.
[ÁBRA] Koipu (Myopotamus Coypu).1/5.
[ÁBRA] Tarajos sül (Hystrix cristata).1/6.
[ÁBRA] Havasi marmota (Arctomys Marmota).1/6.
Az eddig ismert fajokat 13 családra osztják:
1. Mókusfélék (l. o.). Ide tartozik a mókus (Sciurus vulgaris L., l. a melléket I. képét), az ürge (l. o. és a melléklet I. képét), a prairie-kutya (Cynomys ludovicanus Baird., l. o.), a havasi marmota (l. Morga és a melléklet II. képét).
2. Pelefélék (l. Pelék). Ide tartozik: a kerti pele (Eliomys nitela Schreb., l. a melléklet I. képét), a közönségespele (l. Pele és a melléklet I. képét).
3. Hódfélék (Castoridae), zömök, erős testtel, vastag, széles fejjel, tompa arcorral, kis szemekkel, rövid fülekkel, széles, lapított, legnagyobb részt pikkelyes farkkal, rövid lábakkal, mindenik 5 ujjas, a hátulsók úszóhártyával az ujjak között, ivarnyilásuk mellett bűzmiriggyel. Egyetlen neme a hód (l. o. és a melléklet I. képét).
6. Táskáspatkány-félék (Geomyidae), pofazacskóval, i. 1/1, m. 4/4, szőrös, nem hasított felső ajakkal, mindenik lábon 5 ujjal. Fajai amerikaiak.
5. Ugró egerek (Dipodidae), vastag fejjel és nyakkal; i. 1/1, m.3/3; hosszu-bajuszos arcorral, nagy szemekkel, közepes fülekkel, meglehetős karcsu törzzsel, rendkivül meghosszabbodott hátulsó lábakkal, rövid, 5 ujjas lábakkal, hosszu, sokszor bojtos farkkal. Legtöbb faja Afrikában és Ázsiában él, de vannak D.-európai és amerikai fajok is, majdnem valamennyi éjjeli állat. Ide tartozik az egyiptomi ugró egér (Dipus aegyptius Hempr. et Ehrb., l. o. és a melléklet I. képét).
6. Egérfélék (l. o. és a melléklet I. és II. képét). Ide tartozik a hörcsög (l. o. és a melléklet I. képét), az egerek (Mus L.), mezei egér (Mus agrarius Pall.).
7. Pocokfélék (l. o. és a melléklet II. képét). Ide tartozik a mezei pocok (l. Pocok és a melléklet II. képét), a lemming (l. o. és a melléklet II. képét).
8. Földikutyafélék (Georhychidae). L. Földi kutya.
9. Hystrichidae (l. Hystrix és a melléklet II. képét).
10. Álcsülkösök (Subungulata). Ide tartozik a tengeri malac (Cavia cobaya), a paka (l. o.), az aguti (l. o.).
11. Ocodontidae. Ide tartozik a koipu (l. o. és a melléklet II. képét).
13. Nyúlegérfélék (l. Nyúlegér). Ide tartozik a csincsella (l. o. és a melléklet II. képét).
13. Nyúlfélék (l. o.). V. ö. Levinis, Synopsis des Thierreichs.
l. Rongyos iskolák.
(ejtsd: reglen) Fitzroy Jakab Henrik Somerset lord, angol tábornok, született 1788 szept. 30. Beaufort ötödik hercegének legifjabb fia, megh. Szebasztopol mellett 1855 jun. 28-án. 1804. belépett egy dragonyos ezredbe s 1807. mint a Wellington táborkarának kapitánya részt vett a Dánia ellen indított expedicióban, majd a herceg adjutánsa volt a Pirenei-félszigeten; továbbá Quatrebras és Waterloo mellett harcolt, mely utóbbi csatában jobb karját is veszté. 1816-1819. brit követségi titkár volt Párisban, 1822. elkisérte Wellingtont a veronai kongresszusra, 1830. őrnagy, 1838. pedig alezredes lett s 1852. Wellington halála után mint R. báró peeri méltóságra emelkedett s táborszernaggyá (Master general of the ordnance) neveztetett ki, mely állás ezután eltörültetvén, ő töltötte azt be utoljára. 1854. átvette a Keletre indítandó csapatok fővezérségét, szeptemberben a Krim-félszigeten kötött ki s Saint-Arnaud társaságában Alma mellett ütközetet nyert. Tábornaggyá kineveztetvén, nemsokára kolerában meghalt. Fia Richárd Henrik Fitzroy Somerset, második lord R., szül. 1817 márc. 24., Derby alatt 1858-59. és 1866. a királynő kamarása volt, megh. Londonban 1884 máj. 4.
(ó-izl. ragna rök a. m. az istenek végzete, végitélete, más magyarázat szerint ragna rökkr a. m. az istenek alkonya), a skandináv mitologiában a világ vége.
az ugyanily nevü járás székhelye Gumbinnen porosz kerületben, a Memel és vasút mellett, (1890) 3953 lak., vasöntéssel, tégla-, sörgyártással, sajtkészítéssel; régi kastéllyal; közelében mezőgazdasági iskolával.
(Musculus masseter), a járomcsonttól és járomhíd egy részétől eredő erős rövid izom az arcon, amely az alsó állcsontra tapad, annak szögletéig s rágáskor emeli az alsó állcsontot.
(trismus), sok középponti idegrendszeri bántalmat kisérő általános görcsök résztünete lehet. Önállóan állítólag meghűlés, néha az említett ideg sérülése, továbbá a háromosztatu ideg neuralgiája, fogbetegségek következtében jön elő. Gyógyításánál az ok szüntetendő meg, azonkivül villamos kezelés alkalmazandó. Igen tartós esetekben mesterséges táplálást tehet szükségessé.
(pedes maxillares), a száj szolgálatába szegődött és bizonyos fokig módosult végtagpárok, amelyek egyes esetekben a zsákmány megrágására, legtöbbször azonban annak a szájnyiláshoz sodrására szolgálnak. Ilyeneket legfőképen a rákféléknél találunk és számuk 1-5 pár között ingadozik.