(növ., Resedaceae), az ibolyaképüek rendjébe tartozó növénycsalád; egy-, két- v. többnyári, fűnemü, néha félcserjés növények. Levele váltakozó, pálhátlan; virága hiánytalan v. elsatnyulás kövtkeztében egyivaru, többnyire kétoldalu, fürtös v. füzéres. Kelyhe és szirma 5-8-as tagu, szabad szirma többé-kevésbbé sallangos. Közte meg a himek között mézfejtődiszkusz van. A szabad him száma meg a helyzete többnyire változó. A 2-6 termőlevél összenő, de a tetején nyitva marad, lent egyrekeszü és a magsajtasztó a falán van. Mintegy 40 faja leginkább a mediterrán vidéken, kivált Afrika É-i részén terem. Európa közép és É-i tájain kevés, néhány más földrész extratropikus vidékein is nő. Zöld részében sárgafestéket termel, azért a rezeda néhány faja festő növény. V. ö. Müller J., Resedaceae, a De Candolle Prodromus-ában, 16. köt.
l. Réz.
Antal, cseh történetiró és osztrák miniszteri tanácsos, szül. 1852. Prágában végezte tanulmányait és 1883. rendkivüli, 1888-ban pedig rendes egyetemi tanár lett a prágai cseh egyetemen. Szakmája és irodalmi munkássága az osztrák és nevezetesen a cseh történetre szorítkozik. Idáig cseh és német nyelven összesen 112 kisebb-nagyobb munkát irt; ezek közül említendők: I. Ferdinánd uralkodása mint cseh király; Cseh- és Morvaország története III. Ferdinánd óta a vesztfáli békéig; Cseh- és Morvaország története az újkorban; A csehországi vallási mozgalmak története. Kiadta továbbá Zaps cseh-morva krónikáját (5 köt., Prága) és számosmás cseh kútfőt. 1896 aug. miniszteri tanácsossá (extra statum) nevezték ki.
a réz termésállapotán kivül kénnel vegyülve vagy oxidálva jön elő a következő ércekben: kalkocit, rézkéneg 79,7% réztartalommal; rézkovacs 34,4% rézzel; tarka rézérc 55,7% rézzel; bournonit 12,7% rézzel és 41,7% ólommal; fakóérc 30-40% rézzel; vörös rézérc 88,7% rézzel; malachit 57,3% rézzel és rézlazur 55,1% rézzel.
(lat.) a. m. föntart, megőriz, megtakarít.
rézpir, rézorbánc, l. Acne rosacea.
(ásv.), l. Stromagerit.
rézlemezekkel borított fedél, l. Fémfedél.
(ásv.), l. Kalkoszin.
l. Rézlüszter.