(Coppermine-River), folyó a brit É.-Amerikában. A benszülöttek partvidékeinek ércekben való gazdagsága után már régóta ismerték. Az É. sz. 65° alatt fakad a Point-tóban, számos vizesést alkot és az É-i Jeges-tenger Coronation-öblébe torkollik.
(HgCu16), az iparban kiterjedt alkalmazást talált, lágy állapotban képlékeny, mint az agyag, s ha megkristályosodott, oly kemény lesz, hogy fényezni, kalapálni és hengerek között nyujtani lehet. A mondott okokból a R.-ral régebben fogakat plomboztak; ma lemezek összeragasztására használják. E célból a ragasztandó helyet fémtisztára tisztítják s a foncsorral bekenvén, a másik lemezt ráteszik s mind a kettőt 80-90° C.-ig fölmelegítik. Az u. n. bécsi fémkitt 86,4% rézből és 13,6% kénesőből áll. A R.-t készítik rézgálicoldatból, cinklemezekkel kiejtett rézből, melyet megmosnak, salétromsavas kénesőoxiduloldatban gyengén megfoncsoroznak, azután forró vizbe öntenekés a hozzáadott kénesővel (3 r. rézhez 7 kéneső) foncsorrá elegyítenek. Midőn az összes rezet a kéneső megkötötte, a vizet leöntik és a puha foncsort a kívánt alakra idomítják.
a fontosabbak: 1. Rézfoszfát v. foszforsavas réz Cu3(PO4)2+3H2O, kékes-zöld szinü csapadék alakjábanválik le rézszulfát- és nátriumfoszfát-oldatoknak elegyítésekor. Vizben nem, de savakban és ammóniában oldódik. Az alkali fémek foszfátjaival kettős sókat képez. - 2. Rézpirofoszfát v. pirofoszforsavas réz Cu2P2O7+2H2O, zöldes-fehér csapadék, amely szintén cserebomlás révén képződik akkor, ha rézszulfát-oldatot nátriumpirofoszfát-oldattal elegyítünk. Savakban és ammoniában szintén oldódik. - 3. Rézfoszfit vagy foszforossavas réz CuHPO3+2H2O. Kristályos kék szinü csapadék, amely előáll akkor, ha rézacetát-oldathoz higított foszforossavat elegyítünk.
(chalkanthit, ásv.), más néven rézvitriol vagy kékkő, viztartalmu kénsavas réz (CuSO4+5H2O), a természetben mint rézércek, nevezetesen pedig a kalkopirit és a kalkoszin mállási terméke található cseppköves, fürtös és veséded alakokban, mint bevonat és mint üledék, ugyszintén vizben feloldva, mint cementviz. Kristályokban nem terem. A mesterségesen készítettek azonban nagyon szép egyhajlásu rendszerbeli kristályok. Égkék vagy zafirkék szinü, áttetsző, nem hasad, kellemetlen összehúzó ízü, mérges. K. 2,5, fs. 2,2-2,3. Vizben jól oldódik, a vizből réztartalmát fém-vas kicsapja, ezen alapszik a cementréznek készítése a cementvizből. Levegőn hosszabb ideig állva, ugyszintén melegítve, vizét veszti és megfehéredik. Nálunk Szomolnokon, Úrvölgyön, Moldován találni. A természetesből rezet csapnak ki, a mesterséges R.-ból festéket készítenek; a galvanoplasztikában használják, ugyszintén a kelmefestészetben, a papirosgyártásban is jó hasznát veszik. L. még Rézszulfát.
l. Rezgő mozgás.
(növ.), l. Nyúlperje.
a testeknek vagy részeiknek egyenlő időközökben egyformán ismétlődő mozgása. Például az inga, a harang, a mágnes lengése vagy a hullámzó vizfelület egyes részeinek hintázódása.Az összes hangzó testek, valamint az ezek mozgását tovaszállító levegő részei is rezgő mozgásban vannak; sőt a hő tüneményeit is az anyag legkisebb részeinek nem látható R.-ával magyarázzák, a fény jelenségeit pedig az egész mindenséget betöltő éter rezgéseinek tulajdonítják. Ez értelemben a R. a természetben leginkább elterjedt mozgási nemnek tekinthető. Ha valamely test a reája ható bármiféle erők hatása alatt egyensúlyi helyzetbe vagy állapotba jut s ebből kimozdíttatik, akkor a kimozdítás nagyságával arányos erő törekszik az előbbi állapotot visszaállítani; ha a test tényleg engedhet az erőnek, ugy megindul a rezgő vagy lengő mozgás, mely annál tovább tart, mennél kisebb az akadályozó erők - aminő a surlódás v. a közeg (p. levegő) ellenállása - fékezőhatása. Közös lévén az erőtörvény, hasonló matematikai képlet fejezi ki a rezgésidőt, amely alatt a mozgásnak egy szakasza (periodusa) bevégződik (l. Inga). A hangmozgások köréből példa gyanánt álljanaka húrok rezgéstörvényei.
Mersenne tapasztalati úton megállapította (1636), hogy a kifeszített húr rezgésszáma arányos a feszítő erő négyzetgyökével, fordítva arányos a húr hosszával s a húr keresztmetszetének és sűrüségének szorzatából vont négyzetgyökkel. Mintegy 100 évvel később Taylor a törvényt elméleti úton is levezette s a következő képletbe foglalta:
hol n a rezgésszámot, l, q és d a húrnak hosszát, keresztmetszetét, illetőleg anyagának sűrüségét jelenti, M pedig a feszítő súlyok tömegét s g a nehézség gyorsulását. Az ezen adatokkal kiszámított rezgésszámok a tényleg megfigyelteknél valamivel kisebbek; az eltérést a húrok kisebb-nagyobb merevsége okozza, mely ugy fogható fel, mintha a feszítő erőt növelné. A képlet a húr alaphangjának rezgésszámát adja. Ezen a hangon kivül a húr a harmonikus hangok egész sorát adja, melyek rezgésszámai ugy növekednek, mint 1, 2, 3, 4.... Mennél vékonyabb és hajlékonyabb a húr, annál több felhangot adhat. Ezek a következőkép jönnek létre: A húr megüttetvén (v. meghúzatván), az alakváltozás a húr mentén mindkét vége felé terjed, hol visszaverődik: a visszaverődött mozgások álló hullámokat hoznak létre a húrban, melyek hangot gerjeszthetnek. A legtöbb esetben a hangzásba hozott húron nem egy álló hullám, hanem az álló hullámok egész rendszere keletkezik. Ezeket egyenként ugy lehet előállítani, hogy a húrt hosszának 1/2, 1/3, 1/4-ébenujjal, vagy lúdtoll vitorlájával gyengéden érintjük, s az ekként elkülönített kisebbik darabjának közepén megpendítjük, v. ami jobb: hegedűvonóval meghúzzuk. Ha a húrra nyargalvást ülő papirosszeletkéket rakunk, ezek a húrról lepattannak, de a csomókon ülve maradnak, jeléül annak, hogy ezeken a helyeken harántrezgések nincsenek. A csomók - ha a húr egyelnetes vastagságu - mindig egyenlő egész számu részre osztják a húrt. Bármi módon hozzuk hangzásba a húrt, a legtöbbször az állóhullámok több rendszere támad rajta, s ennek megfelelőleg több hangot hallat. Ezeket akként lehet külön hallhatókká tenni, hogy a rezgő húrt azon a helyen gyengéden érintjük, ahol a nekik megfelelő csomónak létesülnie kell: az érintés elnémítja mindazokat a hangokat, melyeknek csomója az érintett helyen kivül esik, s igy a keresett hang egymagában hangzik, ha a húr hangjában tényleg megvolt.
Említendők még az elektromos rezgések. Feddersen kiderítette, hogy a lejdai palack kisülése nem egyetlen szikrában, hanem a szikrák hosszu sorában megy végbe. A jelenség oka az önindukció. Az elektromosság, elhagyván a fegyverzetét, ellentett nemü elektromossággal tölti meg a fegyverzetet: ez a folyamat annál tovább ismétlődik, mennél kisebb része az elektromos energiának használódik el az egyes szikrákban s a vezetéken való áramlás közben. Az elmélet megállapította, hogy az elektromos rezgés tartama
t = p négyzetgyök CL.
hol C a rendszer kapacitását, L pedig az önindukció együtthatóját jelenti. Ez a képlet csakis akkor érvényes, ha a rendszer ellentállása csekély. Látható, hogy a C és L kisebbítése révén t tetszőlegesen kisebbíthető. Ezt tette Hertz nagy szabásu kisérleteiben, midőn az elektromos szikrát kis méretü, szimmetrikus vezetők között ugratta át. Az ő nyomán indulva, ma olyan elektromos reztésekkel tesznek tanulmányokat, melyek rezgésideje a másodperc milliomod részének, ezred, sőt milliomod részeivel egyenlő. A róla elnevezett Hertz-féle rezgésekkel kimutathatta, hogy az elektromos erő hullámokban terjed, mely hullámok a fényhullámok módjára visszaverődnek, töretnek. Azokat a kisérleteket, melyeket a fénnyel szokás végrehajtani, az elektromos erő sugaraival sikerrel utánozta. Meghatározván az elektromos hullámok terjedésének sebességét, azt találta, hogy ez mintegy 300 000 km. másodpercenkint, vagyis ugyanannyi, mint a fényé. Mindezen adatokkal hatalmas kisérleti támasztékot adott annak a régibb keletü elméleti nézetnek, mely szerint az elektromos erő és a fény jelenségei egy és ugyanazon közegeknek működéséből magyarázhatók.
(növ.), l. Nyárfa.
Ha a fémes felszinü rezet levegőn izzítják, kezdetben szivárványszinü futtatásszint kap, majd pedig megbarnul s végül megfeketedik, mert rajta rézoxidul, majd rézoxidult tartalmazó oxid keletkezik. Ez utóbbi a réz meghajlásakor vagy kalapálásakor lepattogzik, ezt nevezik R.-nak vagy rézrevének.
a Bihar-hegység Sebes-Körös és Szamos közti szakaszának egy alacsonyabb tagja, mely bihar és Szilágy vármegyék határán ÉNy-ról DK felé húzódik; K-en a Csucsa és Perje közti Plopis hágó (669 m.) választja el a Meszes-hegységtől, D-en a Sebes-Szamos jelöli határát a tulajdonképeni Bihar-hegység felé. É-i mellékágai a Berettyó és Kraszna völgyébe ereszkednek alá; Ny. felé mindinkább alacsonyodó kiágazásai, melyekben Derna s Tataros vidékén jelentékeny aszfaltbányászat folyik, Szalárd és Nagyvárad határáig húzódnak. Jelentékenyebb csúcsai a Polyána Varsztyik (790 m.), Rézhegy (725 m.) és Ponor (779 m.); kevésbé jelentékeny, de nagy hirü emelkedése a Bucsa feletti Királyhágó (586 m., l. o.). Élesd körüli részét Élesdi hegységnek nevezik; abban van Sólyomkő vára és a feketeerdői nagy üveggyár. A R. magva jegőcös kőzetekből áll, melyre fiatalabb kőzetek települnek.