György Joakim, matematikus és csillagász, szül. Feldkirchben 1514 febr. 15., meghalt Kassán 1576 dec. 4. Tulajdonképeni neve Georg Johachim von Lauchen, de ő a kor szokásához képest latinosan R.-nak nevezte magát, mivel szülőföldje a régi Rhaetia volt. Zürichben mennyiségtani tanulmányokat végzett és 1537. Vittenbergában a matematika tanára lett; miután két évet (1539-41) Frauenburgban töltött Coppernicusnál, ismét visszatért Vittenbergába, honnan azonban előbb Nürnbergbe, majd pedig Lipcsébe ment az egyetemre. Később Lengyelországban, ezután pedig Magyarországon tartózkodott. A tudomány terén jelentősége főkép a Coppernicus-féle világnézet terjesztésében áll; a Coppernicus-féle világnézet terjesztése céljából adta ki 1540. a Narratio prima de libris revolutionum Copernici c. munkáját; később adta ki az Ephemeris ex fundamentis Copernici c. művet. Nagy érdemeket szerzett továbbá a trigonometrikus funkciók tiz számjegyre terjedő, 10 másodperctől 10 másodpercig haladó táblázatainak számításaival; ezt a munkát azonban nem végezhette be, mert ebben a halál megakadályozta; a számítást Otho folytatta és annak bevégeztével 1596. ki is adta Opus palatinum de triangulis címen.
l. Raeti szisztéma.
(Mohammed Abú Bekr b. Zakarijja al-Rázi), arab orvos, a IX. sz. közepén Rajj persa városban született, megh. 923-32 körül. Előbb zenével foglalkozott, később filozofiára és orvostudományra adta magát és különösen az utóbbiban nagy hirnévre és tekintélyre tett szert. Rajjban és Bagdádban nagy kórházak élén állott, majdMuktadir-billáh khalifa udvari orvosa volt. Élete vége felé megvakult. Fő munkái: El-Hávi fí-l-tibb (Az orvosutodmányt összefoglaló, 30 könyvben, latin ford. Brescia 1486; Velence 1500. és gyakran) és Manszúr khalifának ajánlott munkája: Ad Almansorem libri X (Milano 1481, Velence 1510). Az orvostudomány történetében fontos helyet foglal el a himlőről és kanyaróról szóló munkája, melyet arabul és latinul Channing (London 1766) adott ki és újabban Greenhill (u. o. 1878) angol fordításban is hozzáférhetővé tett, valamint a legújabban Kerningtől arabul és franciául közzé tett: Traité sur le calcul dans les reins et dans la vessie (Lejda 1896).
sziget, l. Ré.
és Rhea Silvia, l. Kybele.
-család (kisrédei gróf és nemes), Aba nemzetségéből eredő hevesvármegyei nemesi család, melynek első ismert őse kisrhédei és szentmártoni Mikó a XIII. sz. végén. A család nevezetesebb tagjai: Ferenc, 1552. részt vett Eger védelmében, Lengyelország polgára és aranysarkantyus lovag volt. - Ferenc, 1601. Fülek kapitánya, 1614. bihari és máramarosi főispán, később váradi kapitáy. Megh. 1621 ápr. 10. - Fia Ferenc, született 1611-ben, 1648 óta máramarosi főispán, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem tanácsosa, majd pedig, miután Rákóczi 1657. kénytelen volt lemondani, a rendek nov. 2. Rhédeyt választották fejedelemmé, melléje kormányzókká Bethlen Jánost, Barcsay Ákost és Haller Gábort. 1658 jan. 9. azonban ismét Rákóczi foglalta el a fejedelemséget. 1659 jan. 13. grófságotnyert. Megh. 1667 máj 7. - László, szül. 1636 jan. 11-én, 1654. Rákóczi udvarában tartózkodott, később Háromszék főkapitánya lett.Részt vett Rákóczi lengyelországi háborujában és naplót hagyott hátra (Tört. tár I.). Az erdélyi ág 1744 nov. 13. emeltetett grófi rangra. - János, szül. 1713-ban. 1758. a Haller-ezred őrnagya, cs. és kir. kamarás, a Mária-Terézia-rend lovagja, a magyar testőrség kapitánya. Megh. 1768 jan. 10. - Lajos, szül. 1770., cs. és kir. kamarás, Bereg vármegye főispáni helyettese, a Lipót-rend lovagja; 1808 máj. 28. grófi rangot nyert. Anemzeti muzeum javára 10 000 forintot adományoott. Megh. 1831 máj. 21. - Ádám, előbb Doboka vármegye főispánja, 1835. kir. táblai ülnök, 1837. erdélyi tartományi kincstárnok. Megh. 1849 jan. 27.
l. Reggio di Calabria.
(állat), l. Nandufélék.
francia város, l. Reims.
a Rajna folyó német neve.