görög epikai költő, szül. Benében Kréta szigetén. Eratosthenesnek barátja és tanulótársa volt; Kr. e. 276-195. élt, ifjabb éveiben sanyaru viszonyok között tengődött mint rabszolga és egy atléta-iskolának felügyelője; utóbb költeményeivel, melyekben az alexandriai iskola hivének mutatkozott, előkelő állásra és tekintélyre emelkedett. Epikus művei közül (Herakleia, Achaika, Thessalika és Messeniaka) kitünik a messzenei háborura vonatkozó, mely Pausaniasnak egyik forrásául szolgált. Azonkivül irt még epigrammokat és kiadta Homeros költeményeit. Műveinek töredékeit kiadták Saal (Bonn 1831) és Meinecke, Analecta alexandrina (Berlin 1843).
a Rajna folyó francia neve.
(gör.-lat.) a. m. orrfájás.
L. (növ.), l. Kakascímer.
l. Galloway.
l. Nátha.
l. Szarvorru.
(állat), l. Patkósorru denevér.
(gör.-lat.), a rezes orr (l. Acne rosacea) legkifejlettebb foka.
l. Képzőmütét.