l. Riadás.
hercege, Mária Krisztina (l. o.) spanyol királyné férje.
(Rio, Riouw), németalföldi residentie Kelet-Indiában. A Malakka-szoros K-i bejáratánál fekvő Riau-Lingga-szigetekből (4724 km2 ter.), a Karimon, Anamba,Tambelan és Natuna szigetekből, továbbá a Szumátra K-i partján fekvő Indragiriországból áll. A legnagyobb ezek közül a Lingga szigetcsoport 826 km2 ter., az ugyanily nevü fővárossal és kikötővel, továbbá a tőle D-re fekvő Szingkep. L. Bintang.
az ugyanily nevü járás székhelye Orense spanyol tartományban, a Mino és Avia összefolyásánál, vasút mellett, (1887) 4830 lak., akik kitünő fehér bort termelnek.
l. Rivadeo.
1. Ferenc, történetiró, szül. Koltán (Komárom) 1827 okt. 6., megh. Budapesten 1881. Esztergomban s Budán tanult, majd a budai helytartótanácshoz került gyakornoknak. A szabadságharcban is részt vett, de 1848 végén elfogták s hadi foglyul Königgrätzbe hurcolták és később közbakának sorozták be egy osztrák ezredbe. 1851. megszabadult s 9 évi nevelősködés után, 1861. a budai főgimnáziumban tanár lett. Irodalmi munkássága a nyelvészet s a történelem körül forgott. Történelmi művei közt a fő egy nagy világtörténeti vállalat lett volna, de ebből ő csak az ókort végezhette be. (Az ókor története, Budapest 1886, I., II., III. köt.). Egyéb történeti művei: Magyarország oknyomozó történelme (Pest 1868); Világtörténelem (u. o. 1872); Babylonia és Assyria őskori történetének hitelessége (az akadémiai értekezések közt); A pelasg kérdés mai állása s a jobbágyság a helleneknél és rómaiaknál (u. o.); Egy lap Egyiptom őskori történelméből (Budapest 1875). Földrajzi művei: A magyar királyság földirata (Pest 1872); Egyetemes földirat (Budapest 1874); Földrajzi kis atlasz (u. o. 1873). Nyelvtudományi művei külföldön is figyelmet keltettek. Ő irta a legjobb baszk nyelvtant, melyet Vinson Julien franciára fordított.
2. R. József, főrendiházi tag, szül. Budán 1825 jun. 25-én. Középiskolai és jogi tanulmányait a fővárosban végezte, aztán köz- és váltó-ügyvéd lett. 1849-ben a magyar külügyminisztériumban nyert alkalmazást, később fogalmazó lett a soproni főispánnál, aztán titkár a nagyváradi helytartóságnál és a budai főkormányzóságnál. 1862. valóságos tanácsos a helytartó-tanácsnál, 1867. osztály-, 1868. miniszteri tanácsos a belügyminisztériumban. E minőségében több törvényjavaslatot készített s más minisztériumokban folytatott törvényjavaslati tárgyalásokban is ő volt a belügyminisztérium képviselője. A IX. nemzetközi statisztikai kongresszuson szintén ő volt a belügyminisztérium kiküldötte. Két nagy tanulmányutat tett külföldön, hogy a közrendészeti intézményeket tanulmányozza. 1890. nyugalomba vonulása alkalmával a főrendiház élethossziglani tagjává nevezték ki.
(franc., ejtsd: ribódken), ágyukkal felszerelt, rendesen kétkerekü kocsik, melyek a XIV. sz. vége felé a táborok védelmére szánt sarlós szekerek helyett alkalmaztattak és a lovasság támadásai ellen szolgáltak védőeszközül.
Ottó, német filologus, szül. Erfurtban 1827 jul. 23. Berlinben és Bonnban végezte tanulmányait, mire 1852. bejárta Olaszországot, honnan visszatérve Berlinben s 1854. Elberfeldben lett gimnáziumi tanár. Azután mint egyetemi tanár működött 1856 óta Bernben, 1862 óta Baselben és Kielben, 1872 óta Heidelbergában, 1877 óta Lipcsében, hol Ritschl utódja lett s jelenleg is a klasszika filologia fő képviselője. Sokoldalu, szellemes tudós, kit modern műveltség és ízléses előadás is jellemeznek; a szövegkritika nagy mestere, aki azonban néha (p. Juvenalis-kiadásában) erősen túloz. Fő művei: Sccenicae Romanorum poesis fragmenta (2. kiad. 1871, 2 köt.); Die römische Tragoedie im zeitalter der Republik (1875); nagy Vergilius-kiadása (1859-68, 5 köt.) és A római költészet története (1887-82, 3 köt., ford. Csiky G. és Katona L., Budapest 1891, 1893). Egyéb dolgozatai: Juvenális-kiadása (1859); Der echte und der unechte Juvenal (1865); Horatius episztoláinak kiadása (1869); Beiträge zur Lehre von den latein. Partikeln (1869); a Plautus-féle Miles gloriosus kiadása (1881); Alazon, ein Beitrag zur antiken Ethologie (1882); Kolax, eine ethologische Studie (1883); Agroikos (1885) és számos kisebb tanulmány, főleg az általa szerkesztett Rheinisches Museumban. Kitünő munka Ritschl-életrajza (1879-81, 2 köt.).
100 km. hosszu folyó York és Lancaster angol grófságban; a Pennini-láncban ered és Preston alatt, ahol hajózhatóvá lesz, széles öbölalaku torkolatban az Ir-tengerbe szakad.
l. Preston.