(ang., ejtsd: ribn szaszájíti) a. m. szalag-társulat, 1817. alakult titkos ir társulat, melynek tagjai zöld szalagot viseltek. Tagjai többnyire szegény bérlők voltak s céljuk volt a kemény szivü földbirtokosokon boszut állani, ezeket a társulat e célra kijelölt tagjai által meggyilkoltatni. Boszujok kiterjedt a tized- és bérletszedőkre, valamint azokra is, kik a társulat által megbélyegzett földbirtokosokkal bérletszerződést kötöttek.
(Ripen), az ugyanily nevü kerület és járás, továbbá püspökség székhelye Jütland D-i részében, a Riba-Aa s vasút, továbbá egy 6 km. hosszu csatorna mellett, amely az Északi-tengerbe vezet, (1890) 4135 lak., pamutszövéssel, virágzó állattenyésztéssel és egy nagyszerü, a XII. sz.-ban épített székesegyházzal. Ribe egyike Dánia legrégibb városainak; benne már a IX. sz.-ban építettek templomot. A XII. és XIII. sz.-ban nagy kereskedelmi flottával rendelkezett. 1627. tűz, 1644. vizáradás pusztította el.
l. Rapportsweiler.
város San-Miguelnek, az Azorok egyikének É-i partján, (1890) 8464 lak., jó kikötővel, meleg fürdőkkel.Egykoron fővárosa volt e szigetnek.
Tamás Antal (R. Ferreira), portugál költő, szül. Parada de Gontában (Ó-Beira) 1831 jul. 1. Coimbrában jogot tanult, aztán ügyvédkedett, majd képviselő lett és különböző magas állami méltóságokat viselt. Egy ideig Portugál-Indiában is tartózkodott s onnan hazájába visszatérve, 1878. gyarmatügyi miniszter lett. Nevezetes 2 kötet lirai költeménye: Sons que passam (Porto 1854) és Vesperas (u. o. 1858); továbbá Jaime c. (Lisszabon 1861, 6. kiad. 1880) hazafias és A delfina do mal (u. o. 1868 és 1861) c. elbeszélő költeménye. Prózai munkái közt említést érdemelnek útleirásai: Do Tejo ao Mandovi; Entre palmeiras (Lisszabon 1864).
kisközség Trencsén vármegye báni j.-ban, (1891) 1024 tót lakossal.
1. város Girgenti olasz sziciliai tartományban, a Verdura bal partján emelkedő 267 m. magas dombon, 7 km.-nyire a tengerparttól, (1881) 8122lak., bor- és olajtermeléssel. - 2. R., Spanyolország vidéke, l. Navarra.
Jusepe de (lo Spagnoletto a. m. a kis spanyol), spanyol festő, szül. Játivában 1588 jan. 12., megh. Nápolyban 1656. Eleinte tanítványa volt Ribaltának Valenciában, de már fiatal korában Nápolyba került; innen elment Rómába, Parmában Correggio műveit tanulmányozta, valószinü, hogy Velencében is járt és talán Michelangelo da Caravaggio befolyása alatt is állott. Tanulmányútjai után állandóan Nápolybantelepedett le, rendkivüli befolyásra tett szert, udvari festője lett Ossuna hercegnek, a nápolyi alkirálynak és mai napig a nápolyi festőiskola legkiválóbb mestere, fő dísze. A nápolyi székesegyházban van szt. Januariust a tüzes kemencében ábrázoló képe, az ottani S.-Martino-templomban többek közt a Krisztus levételét a keresztről ábrázoló hatalmas festmény, a salamancai Ágoston-rendi templombana remek Concepcion (Szeplőtelen fogantatás). A madridi képtárban mintegy 60 képe látható, melyek művészetét minden oldalról bemutatják, de képviselve van minden nagyobb gyüjteményben is. Különösen hiresek: Mária Magdolna bájos képe (drezdai képtár); Krisztus sírbatétele, A pásztorok imádása (Páris, Louvre); Krisztus az irástudók között, Krisztus útja a vesztőhelyre (bécsi muzeum). Jellemző és jó képei vannak a budapesti országos képtárban is (523., 526., 527., 532. sz.), közöttük a szt. András vértanuságát ábrázoló kitünő kép (1628, 523. sz.). V. ö. Eisenmann, a Dohme-féle Kunst- und Künstlerben.
L. (növ.), l. Ribizke.
v. Grossulariae (növ.), l. Egresfélék.