(ejtsd: - szo-) Adél, olasz szinésznő, szül. Cicidaléban (Friuli) 1822 jan. 29. Korán lépett a szinpadra, s kezdetben sikerrel játszott naiva-szerepeket, de csakhamar nagyobb tragikus szerepekben is kitünt. Midőn 1847. Del Grillo marchese neje lett, egy időre visszavonult a szinpadtól; aztán ismét föllépett, de ekkor már nemcsak az első rangu olasz, hanem a párisi, londoni, berlini, spanyol, olasz, amerikai és ausztráliai szinházakban is fényes sikereket aratott; Budapesten is megfordult 1856. R.-t tartják az újabb drámai művészet legkiválóbb tragikus művésznőjének; fő szerepei voltak: Francesca da Rimini (Pellico Silviótól); Stuart Mária és Macbeth. Megirta önéletrajzát: Ricordi e studii artistici (Torino 1887). Hosszu szünet után az 1896 jul. 3. Rómában rendezett Rossi-ünnepély alkalmával lépett még egyszer nyilvánosan fel.
(ol., ejtsd: risztornó), a tengeren való szállítások kárbiztosításánál használatos kifejezés. Az 1875. XXXVII. t.-c. 485. §-a szerint ugyanis a kárbiztosítási szerződés hatályát veszti: 1. ha a biztosított tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt, melytől fogva a biztosító a veszélyt viselni tartozik, megsemmisül vagy elvész; 2. ha a biztosított tárgy a biztosítás tartama alatt nem a szerződésben kijelölt, hanem más esemény folytán megsemmisül, v. elvész; 3. ha a biztosított vállalat v. ügylet nem létesül, vagy pedig oly időre halasztatik el, amikor már nem forog fenn az a veszély, amely ellen a biztosítás irányul; 4. (másra vonatkozik); 5. ha azon érdek, amely miatt az ügylet a szerződés szerint köttetett, megszűnik. Miután ez esetekben a biztosított fél tényleg nem viseli azt a kockázatot, amelyért a díjak kiköttettek: az igért biztosítási díjakat nem követelheti, a már befizetett díjakat pedig tartozik visszatéríteni; e visszatérítést nevezik a tengeri kárbiztosításoknál R.-nak. A biztosító azonban saját költségeire a R. nehány százalékát levonja s e levonásnak a neve R.-díj v. R.-jutalék.
(ol., ejtsd: risztretto) a. m. rövid kivonat.
(lat.) a. m. meg tudnátok állani nevetés nélkül, barátaim? Horatius Ars poeticájából vett idézet.
(lat.) a. m. nevetés, görcsös nevetés.
József, zeneiró, szül. Turóc-Szt.-Györgyön 1824., megh. Jászberényben 1889. Jászberényben sok éven át mint magán-nevelőintézet tulajdonosa fejtett ki sokoldalu tevékenységet. Megalapítója s vezére lett az ottani országos hirü dalegyletnek is, melyet nem egyszer vezetett diadalra országos versenyek alkalmával. Irt számos magyar népdalt, hallgató nótát, csárdást s más zeneművet. A Tolnai lakodalmas c. csárdásnak ő a zeneszerzője. Palotásy János összes magyar zeneműveit is ő irta át s adta ki zongorára. Lásd még Magyar táncok.
János, szerb államférfiu, szül. Kragujevácon 1831. Gimnáziumi tanulmányait Belgrádban végezte. Hazája 1849. Németországba küldötte történelmi tanulmányokra a berlini és heidelbergai egyetemen bölcsészetet és államtudományokat is hallgatott s 1852. bölcsészetdoktori oklevelet nyert. Azután Párisba ment, hogy a francia nyelvet megtanulja; a szerb tudós társaság megbizásából tanulmányozta a császári könyvtárban a régi szerb kéziratokat. 1854. hazatért és állami szolgálatba lépett, hol csakhamar a belügyminisztérium osztályfőnöke lett; 1860-ban Szerbinának konstantinápolyi követe lett és mint ilyen vezette a tárgyalásokat a szerb várak visszaadása iránt; 1868. külügyminiszter és Mihály fejedelem megszületése után, Milán kiskorusága alatt, Blasznevax Milivoj és Gavrilovics Jovánnal együtt 1872-ig szerb régens volt. 1872-73. miniszterelnök volt, mely állásából Marinovics kiszorította, de R. az omladinához, a pánszláv párthoz csatlakozván, 1876. máj. ismét miniszterelnök és külügyminiszter volt. A szerb politikát nagy ügyességgel vezette a szerb-török háboru és a berlini kongresszus idejében, melyen ő képviselte Szerbiát, ugy hogy Szerbia nemcsak függetlenné lett, hanem területe is jelentékenyen megnagyobbodott. Midőn azonban sikereitől felbátorodva, Ausztriával szemben mereven fellépett s további merész hódítási politikát folytatott, Ausztria-Magyarország 1880 okt. 17. kelt fenyegető jegyzékével lemondásra kényszerítette. Ez óta a liberális oroszpártnak ő volt a vezére és 1887 jul.-tól 1888 jan.-ig a szövetkezett liberális-radikális párt támogatása mellett újból miniszterelnök és külügyminiszter volt és az új szerb alkotmányt, mely 1889 jan. 2. lépett érvényre, jó részben R. dolgozta ki. Milán király állását a szerencsétlen bolgár háboru, a zilált pénzügyi helyzet, az egyházzal való konfliktus megingatta s midőn belátta, hogy az új alkotmány alapján választott túlnyomóan radikális szkupstinával nem boldogul, 1889 márc. 6. lemondott a trónról kiskoru fia Sándor javára. Ekkor E. újra mint régens Szerbia élére került, régenstársai Protics és Belimárkovics generálisok voltak. Régensségének az ifju Sándor által 1893 ápr. 14-15-ike közötti éjjelen rendezett államcsíny vetett véget. R. azóta külföldön élt és 1896. Sándor király meghivására visszatért hazájába. Németül irta: Kurze Charakteristik des geistigen und sittlichen Zustande Serbiens (Heidelberga 1851) és Die neuere Litteratur der Serben (Berlin 1852) c. műveit. Szerb nyelven irt legjelesebb műve: Spoljni odnosaji Srbie (Belgrád 1887).
(ol.), zeneelőadási műszó, a. m. a kiszabott tempót késleltetni, attól eltérő, lassudó időmértéket használni. Rövidítve rit.
(ejtsd: riccsi), 1. Anna Izabella, angol regényirón_, szül. Londonban 1837. Thackeray humorista iró leánya, 1877. R. Richmondhoz ment nőül; Hampsteadban London mellett él. Művei: The story of Elizabeth; To Esther, and other sketches (1869); The village on the cliff; Five old friends and a young prince; Miss Angel (regény 1875); Miss Williamson's divagations (1881); Mrs. Dymond (regény 1885); Madame de Séniqué (életrajz 1881); A book of siyls; Mrs. Barbauld, Mrs. Opie, Miss Edgeworth, and Miss Austen (1883). összes művei 1875 óta jelennek meg.
2. R. Thomson Károly, brit államférfiu, szül. Dundeebeu 1838. Mint kereskedő kezdette pályáját s miután Londonban tekintélyes állásra emelkedett. 1874. mint London egyik kerületének képviselője az alsóházba lépett, hol a konzervativ párthoz csatlakozott. 1885. az admiralitás titkára lett s 1887. helyett kapott a Salisbury-minisztériumban. Ő vitte keresztül 1888. a tartományi alkotmány és közigazgatásra vonatkozó fontos törvényjavaslatot.
(lat.) a. m. illő, szokásos módon.