(gör.), a szaruhártya ráncosodása, mely arra vall, hogy a szemteke egészen ellágyult.
a fölösleges növények eltávolítása a meghagyottak zavartalan fejlődhetése céljából. Mondják a R.-t egyezésnek, egyelésnek is. - R. az erdészetben, l. Felszabadító vágás. - R. a nyomdászatban, l. Szórva szedés.
(gör.), a ritmusról szóló tan: ritmikus dallamos, zenei.
(gör.), ütemszerüen kimért mozgás, Aristoxenus meghatározása szerint: időbeli rend, természetesen az érzékileg felfogható s érzéklésünk határát meg nem haladó időbeli rend. Az ily rend mint periodikus mozgás jelentkezik. Esztetikai tekintetben csak a füllel és szemmel érzékelhető időbeli rend jő számba. Megkülönböztetünk kétféle, u. m.: természeti és művészeti R.-t; amolyan a hullámverés, a csepegés, a futó állat dobogása stb., emez az ember szukcesszív művészeteiben: a zenében, költészetben és táncban fejlődött ki, még pedig közös alapon s nemzeti sajátszerüségekkel. Igy a magyar R. azonos a magyar zenében, táncban és költészetben. A művészeti R. sokkal fölötte áll a természetinek, mely örökké ugyanazon mozzanatot ismétli s elvégre álmosságra hangol. A művészeti R. gyönyörködtet, mert különböző jellemü mozzanatokat, ellentétes részleteket foglal össze s nem puszta időbeli rend, hanem időbeli szerkezet, egymás alá és fölé rendelt tagokkal, taktusokkal, rendekkel, periodusokkal, strófákkal (lépések, táncképletek). A költői R. a versidom. A művészeti R. jellemző vonása az ütemszerüség, azaz a R. anyagául szolgáló mozzanatok (hangok, szótagok, testmozdulatok) egyenlő időtartamu csoportokba foglalása. Ez az ütemegyenlőség törvénye. minden ütem (taktus) ismét szabályos belső szerkezettel bir, nevezetesen a R. hintázása a taktuson belül is érvényesül; a taktus ugyanis két, egymáshoz bizonyos egyszerü számtani viszonyban álló részre oszlok (2:2 vagy 2:1 stb.), melyek közül az egyik erősebb, a másik gyöngébb, amaz a R.-t mozgató energia fészke, ez a kiséret: erős ütemrész, gyönge ütemrész, arzis, tézis. Mindkét rész ismét állhat több mozzanatból, melyek szintén valamely egyszerü számviszonyban állanak, de az aprózás már nem föltétlen. Az ütem lassubb, ha kevés, tehát egyenkint aránylag hosszabb, ha kevés, tehát egyenkint aránylag hosszabb ideig tartó mozzanatra oszlik, gyorsabb, ha sok mozzanatra oszlik, melyeknek ugyanannyi idő alatt kell lefolyniok. A gyorsabb s lassubb taktusok művészi összeállítása adja a R.-i szerkezetek változatosságát. Az ütem a legkisebb R.-i egység, melynek még centrális ereje van, s melyben az ellentét szépsége érvényesül. Az ütemekből alakult rend pedig az önállóbb szerkezetek legkisebbike, az az egység, melyből a többi (periodus, strófa) összetétel által alakult. A művészeti R. anyaga háromféle: a tagolatlan, tiszta hang (zene), a tagolt szó (vers) és a testmozgás (tánc); de mindennek a R.-a ugyanaz. A R.-okat nemzetek szerint kell csoportosítani: görög R., német R., magyar R. stb. s ugy tanulmányozni sajátságait. A taktusfajok minősége szerint a R. is vagy ereszkedő, vagy emelkedő s vagy páros, vagy páratlan. A magyar R. csak ereszkedő és többnyire (de nem mindig) páros részü. Ez egyoldaluságot és taktusok szerkezetének nagyobb változatossága egyenlíti ki. Az újabb tudományos ritmika a klasszikus filologusoktól indult ki, akik az ókori ritmusok irataival foglalkoztak. L. még Hangsúlyos verselés, Időmértékes verselés, Magyar tánc és Magyar zene.
l. Kólon.
(gör., rhyton), tulajdonképen csúcsos ivóedény, melyből könnyen folyik ki a folyadék; valóságos ökör- vagy bivalyszarv, mely ivóedényül szolgál; agyagból, fémből stb. készült ivóedény, mely szarvat ábrázol, hajlított alakjánál fogva szarvhoz hasonlít, vagy pedig szarvas állatnak a fejét ábrázolja, s azt tölcséralaku nyak egészíti ki, melynek esetleg füle is van (l. az ábrát).
[ÁBRA] Riton.
(ol. ritornello a. m. visszatérés), az énekkompozícióknak (áriák, oratoriák) hangszerzenéből álló elő-, utójátékai és betétei; feltalálójául Carissimit tartják. r. továbbá az olasz népköltés ősi formája (igazi nevén stornelli), mely még ma is él és sok népdalban előfordul. A R. háromsoru versszak, melynek első és utolsó sora rímel össze; az egész költemény többnyire 3 versszak; a sorok leginkább 10 és 11 szótaguak, amit a német romantikusok ötös, hatodfeles jambussal fejeztek ki. Ebben az alakban fordul elő nálunk is egy-két költőnél (Kazinczynál Új lánc, Petőfinél a parodikus Freskó-R.).
város, l. Erythrae.
1. Albert, német protestáns teologus, szül. Berlinben 1822 márc. 25., megh. Göttingában 1889. Tanult Bonnban és Halléban; 1846. bonni magántanár, 1852. u. o. rendkivüli, 1859. rendes tanárrá lett, 1864. Göttingába hivatott meg tanárnak; 1874. konzisztoriumi tanácsossá neveztetett ki. Mint teologus elismeri Istennek a Krisztus által való kijelentését; a szentirást a keresztény vallás ismerte egyedüli forrásnak, Jézus Krisztust minden teologiai rendszer központjának tekinti s tisztelettel viseltetik a hittani reformáció eredeti okmányai iránt: határozott ellensége a protestáns skolaszticizmusnak. Művei: Doctrina Augusztuni de creatione mundi, peccato, gratia (Halle 1843); Das Evangelium Marcians und das kanonische Evangelium des Lukas (Tübinga 1846); die Entstehing der alt-katholischen Kirche (Bonn 1850, 2. kiad. 1857); Ueber das Verhältniss des Bekenntnisses zur Kirche (1854). Fő műve: Die Christliche Lehre von der Rechtfertigung und Versöhnung (1870-74, három kötetben, 2. kiad. 1882-83, megjelent angol fordításban is); Die christliche Vollkommenheit (Göttinga 1874); Schleiermachers Reden über die Religion etc. (Bonn 1874); Unterricht in der christlichen Religion (1875, 3. kiad. 1886); Ueber das Gewissen (1876); Thoeologie und Metaphysik (1881); Gesch. des Pietismus (1880-86, 3 köt.). V. ö. Ritschl Ottó, Das Leben A. R.-s (2 köt. 1896).
2. R. Frigyes Vilmos, filologus, szül Grossvargulában (Türingia) 1806 ápr. 6., megh. Bonnban 1876 nov. 9. Lipcsében és Halléban a filologiát tanulmányozta, 1829. doktorrá avatták és magántanár lett, 1833. Boroszlóba helyezték át; 1865 óta lipcsei egyet. tanár volt. Fő műve Plautusnak kritikai feldolgozása (1-3 köt., Bonn és Elberfeld 1848-54, a 2. köt. 1. füz. új kiadása Lipcse 1871), mely mű a régi római költészet kritikai tanulmányának új alapjait vetette meg. E tanulmányokkal kapcsolatban a latin feliratok rendszeres kezelésének is utat tört és itt kiemelendő a Priscae latinitatis monumenta epigraphica (Berlin 1862) c. műve. R. egyúttal a Rheinisches Museum für Philologie kiadója volt, amelyet 1841 óta szerkesztett. V. ö. Müller L., Fr. R. (2. kiad. Berlin 1878); Ribbeck, Fr. W. R. (2. köt., Lipcse 1879 és 1881). 1876. a m. tud. akadémia kültagjává választotta.
3. R. Ottó, Albert fia, német protestáns teologus, szül. Bonnban 1860 jun. 26. Göttingában, Bonnban, Giessenben tanult, 1885. habilitáltatta magát Halléban, 1889. rendkívüli tanár lett Kielben és 1894-ben Bonnban. Munkái: Cyprian von Karthago und die Verfassung der Kirche (Göttinga (1885); Schleiermachers Stellung zum Christentum in seinen Reden über die Religion (Gotha 1888); Das christl. lebensideal in Luthers Auffassung (Halle 1889); Die Sendung des Bischofs Dr. R. an Professor De Legarde (Bonn 1890); Albrecht R.-s Leben (1. köt. [1822-64], Br.-Freiburg 1892); Ueber Welturteile (u. o. 1895).
község, l. Végvár.