község Bozen tiroli kerületi kapitányságban az Eisack és Talfer közt elterülő R.-i fensíkon (1000 m.), 3374 lak., számos nyaralóval, hotellel, amelyek nagyobbára Klobenstein (528 lak.) falu körül vagy közelében épültek.
1. Ágost, német technikus, szül. Lüneburgban 1826 dec. 11. A hannoveri politechnikumon és a göttingai egyetemen tanult, aztán különböző gépgyárakban volt alkalmazva. 1856-ban az akkori hannoveri politechnikai iskolán a mekanika és a gépészet tanára lett, 1870. az aacheni technikai főiskolához hivták meg. Művei: Lehrbuch der analytischen Mechanik (2. kiad. Lipcse (1883); Elementare Theorie und Berechnung eiserner Dach- und Brückenkonstruktion (5 kiad. u. o. 1894); Lehrbuch der technischen Mechanik (6-ik kiad. u. o. 1892); Lehrbuch der Ingenieur-Mechanik (Hannover 1873 és 1876, 2 kiad. Lipcse 1885); Anwendungen der mechan. Wärmetheorie auf kosmologische Probleme, stb.
2. R. Henrik, német filozofia iró, szül. Zerbstben 1791 nov. 21., megh. Göttingában 1869 febr. 3-án. Filozofiai és teologiai tanulmányainak befejezése után Berlinben habitálta magát 1817., 1824-ben a filozofia rendkivüli tanára u. o., 1831. rendes tanár Kielben, 1837-től kezdve Göttingában. Filozofiai nézeteiben Schleiermacher nyomán jár és a keresztény világnézet főbb dogmáit igazolja. Igazi jelentősége historiai műveiben van. A főbbek: Allgemeine Geschichte der Philosophie (Hamburg 1829-55, 12 köt.); Die christliche Philosophie (1858-59, 2 kötet); Versuch zur Verständingung über die neueste deutsche Philosophie seit Kant (1853). Egyéb művei: Abriss der phil. Logik (2, kiad. 1829); Über die Erkentniss Gottes in der Welt (1836); Kleine phil. Schriften (1839-40, 3 köt.); Principien der Aesthetik (1840); Logik und Metaphysik (1856, 2 köt.); Encyclopaedie der phil. Wiss. (1862-64, 3 köt.); Phil. Paradoxa (Lipcse 1867); Über das Böse und seine Folgen (1869). Prellerrel együtt: Historia phil. graeco-romanae (7. kiad. Gotha 1888).
3. R. Henrik, amerikai festő, szül. Montrealban (Kanada) 1816 máj. 26., megh. Angolországban 1853 dec. 21. Hamburgban Grögernek és Düsseldorfban Sohnnak volt tanítványa. Jordan berlini genreképfestő hatása alatt készült, többnyire humoros, a tengerészéletből vett képeinek nagy sikerük volt. A legnépszerűbbek voltak: Angol dragonyosoktól elcsípett csempészek; A szájhős; Házassági ajánlat Normandiában; A tengerész vizbe fult fia; A vadorzó; de leginkább A tengerészapród prédikációja (1852. kölni muzeum).
4. R. Károly, az újabbkori tudományos földrajz megalapítója, szül. Quedlinburgban 1779 aug. 7., megh. Berlinben 1859 szept. 28. Igen sokat utazott Európa minden részében. 1820-ban a berlini egyetemen a történelem rendkivüli tanárává lett. Ő mondta ki először, hogy a földrajznak a földdel, mint az ember lakóhelyével kell foglalkoznia, csak ez emelheti a tudományok közé. Tőle ered az összehasonlító földrajz elnevezés, melyet néhány évtizeden át a tudományos földrajzzal azonos értelmünek tekintettek. A m. tud. akadémia 1858. választotta meg külső tagjának. Fő műve: Die Erdkunde im Verhältnis zur Natur und zur Geschichte des Menschen (Berlin 1817-1818, 2 köt.). Ennek újabb, nagyon bővített kiadása befejezetlen maradt; csak Afrika jelent meg belőle 1 kötetben (1822) és ăzsia 9 kötetben (1832-1859). Egyéb művei: Európa (2 köt. 1804-1807); Vorhalle Europäischer Völkergeschichten vor Herodot (1820); Einleitung zur allgemeinen vergleichenden Geographie und Abhandlungen zur Begründung einer mehr wissenschaftlichen Behandlung der Erdkunde (Berlin 1852). Halála után összegyüjtött és kiadott fölolvasásainak címei: Geschichte der Erdkunde und der Enteckungen, Allgemeiner Erdkunde (1862) és Europa (1863).
5. R. Móric, német történetiró, szül. Bonnban, Berlinben és Münchenben végezte; ezután mint a müncheni történeti bizottság tagja, a wittelsbachi fejedelmek levelezésének kiadása körül fáradozott. Erre a Briefe und akten zur Geschichte des Dreissigjährigen Kriegs (München 1870-1878, 1-3. köt.) forrásmunkát adta ki. 1867. magántanár lett Münchenben, 1873. pedig rendes tanárnak nevezték ki Bonnban. Egyéb művei: Geschichte der deutschen Union (Schaffhausen 1867-73, 1. és 2. köt.); Sachsen u. der Jülicher Erbfolgestreit (München 1873); Deutsche Geschichte im Zeitalter d. Gegenreformation (Stuttgart I. 1886, II. 1892-94). Számos becses értekezést irt a Sybel-féle Histor. Zeitschriftbe a reformáció és ellenreformáció korából; Intersuchungen über die pfälzische Politik címü értekezése (Histor. Zeitschr. után a Századok 1895., 485. old.), fontos adalék Bethlen Gábor történetéhez.
6. R. Pál, német festő, szül. Nürnbergben 1829 márc. 4. Négy éves korában süketnéma lett, Heideloff Károlynak volt tanítványa, azután beutazta Francia- és Olaszországot és Ausztriát. Eleinte többnyire csak illusztrációkat, rézkarcokat készített építészeti munkák számára, de utóbb a festészetre adta magát. Nürnberg városának egyes részeit ábrázoló festményei: A Szt.-Lőrinc-templom belseje; A Paller-féle ház udvara; A szép kút; A régi Schranne a Sebaldus-templommal 1632-ben; A városház tere és a Vásártér; ugy az építészeti rész szabatosságánál, festői ábrázolásánál, mint az alakok elvenségénél, a többnyire történeti csoportok művészi elrendezésénél fogva nagyon sikerülteknek mondhatók. - Öccse R. Lőrinc (szül. Nürnbergben 1832 nov. 27.), főleg építészeti könyvek számára készít rajzokat. Malerische Ansichten aus Nürnberg címmel (Berlin 1876, szöveg Dohmétól) 25 rézkarcot adott ki.
Emil. német költő, szül. Barmenben 1834 ápr. 3. Mint kereskedő utazta be Ny.-Európát s költeményeivel 1849. lépett a nyilvánosság elé. A költemények tetszettek. Azóta több műve jelent meg, minők: Gedichte (Boroszló 1892, 8. kiad.), Freimaurerische Dichtungen (Lipcse 1888, 3. kiad), Neue Gedichte (u. o. 1895, 5. kiad.), Am Rhein und beim Wein (u. o. 1885, 3. kiad.), Buch der Leidenschaft (Oldenburg 1889, 4. kiad.), Die Bruderliebe und Brundertreue (Lipcse 1894, 2. kiad.)
l. Vitezovics.
Ede, osztrák jogtudós, szül Bursztinben (Gácsország) 1845. Jogi tanulmányai befejezésével állami szolgálatba lépett és mialatt a gácsországi helytartóság kebelében fokról fokra emelkedett, a lembergi egyetemen mint a kánoni jog magántanára is működött. 1874. rendkivüli, 1877. az egyházi jog rendes tanára lett a nevezett egyetemen. 1885. a gácsországi helytartótanács közoktatásügyi szakosztályának vezetését vállalta el; 1886-ban miniszteri tanácsos rangjában Bécsbe került a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. 1891. osztálytanácsossá tették. 1895 jun. 20-tól kezdve okt. 2-ig ideiglenes minőségben vezette a minisztériumot. 1896 jan. 20. tárca nélküli miniszterré nevezték ki, első sorban Gácsország számára. Ebben az állásban Ottó főhercegnek előadásokat is tart a politikából és alkotmányból. Titkos tanácsos és a vaskorona-rend birtokosa. Munkái közül a Das österreichische Eherecht érdemel említést.
(lat.) a. m. szerkönyv v. szertartásos könyv, melyben a kat. liturgiának végzésére szolgáló alapszabályok és a szertartások elvégzésének módja foglaltatik. Legnevezetesebb a R. romanum, melyet a trienti zsinat meghagyása következtében V. Pál pápa 1614. adott ki, XIV. Benedek pedig kijavította. Magában foglalja a szentségek kiszolgáltatásának s más a papokat és főleg a lelkipásztorokat megillető szabályokat. Magyarországban többnyire a R. strigoniense-t használják, mely csak mellékes dolgokban tér el a R. romanumtól és Scitovszky bibornok parancsára 1858. újonnan kiadatott Budán.
(héb. mikvá), a zsidó törvények szerint berendezett fürdő, melyet az izraelita nőknek havi tisztulás és gyermekágyi betegség után használni kell. A R. használata menyasszonyok és azok számára is elő van irva, kik az izraelita hitre térnek.
olyan gyilkosság, mely vallási célból követtetik el, hogy az áldozat vére vallási szertartáshoz felhasználtassék. Ezt a vádat emelték a keresztényüldöző pogányok az első századok keresztényei ellen, valamint még ma is a khinaiak a keresztények ellen. a török köznép pedig egyaránt keresztény és zsidó ellen, mig keresztény országokban különösen a zsidókat vádolták már régóta és ismételve a R.-gal. Pápák és kiváló tudósok igyekeztek e vád alaptalanságát bebizonyítani. E század legnevezetesebb R.-i perei: Damaszkusban (1840), Tisza-Eszláron (1883), Korfuban (1890), Xantenben (1892).
(héb. sechita, saktolás), az izraeliták számára a mózesi törvények szerint élvezetül megengedett állatoknak zsidó ritus szerinti levágása. A vágás csorba nélküli éles késsel történik a nyakon, a gége és tápcső átmetszésével. Az elvérzés után azonnal megvizsgálják, a barom (baromfiaknál csak a kopasztás után) belsejét, hogy nincs-e oly baja, melynél fogva a húst az izraelitának nem szabad megennie (tréfa). A vizsgálatnál fő tekintettel vannak a tüdőre (réa), melynél a legkisebb abnormitás is elegendő, hogy a barmot tréfának nyilvánítsák. A baromfinál a gyomrot, combot és főleg a tápcsőt szokták megvizsgálni. A metszést minden feddhetetlen életü, jámbor izraelita végezheti, ki ismeri a metszés törvényeit. A községek a R. végzésére rendesen alkalmaznak külön egyéneket (sakter), kik azonban csak akkor vállalhatnak hivatalt, ha egy vagy több rabbi bizonyítványban (kábbálá) elismeri, hogy az illető ismeri a metszési törvényeket. Némely helyen a szárnyas állatok és a barmok számára külön-külön metsző van. Kisebb izraelita községekben a sakterek egyszersmind előimádkozók és templomszolgák szoktak lenni. Újabb időben itt-ott mozgalom indult meg a R. ellen, melyet állatkínzásnak akartak minősíteni, de orvosi és egyéb szaktekintélyek szerint éppen a R. a legalkalmasabb mód, hogy az állat haszontalan kínzása nélkül, a lehető leggyorsabban elvérezzék, mi Maimonides szerint (Móre, III. 26 és 48) a R.-nek voltaképeni célja. V. ö. Kaiserling, Die rituale Schlachtfrage (Aarau 1867); Engelhart J., Ist d. Schlachten der Thiere Thierquälerei, kivált pedig Gutachten über d. jüd.-rituelle Schlachtverfahren (Berlin 1894.)
(lat.), az anglikán egyházban ama legszélsőbb irányzat neve, mely ezen püspöki egyházi isteni tiszteletét, amennyire csak lehet, a r. kat. egyház istentiszteletével akarja hasonlóvá tenni. A R. csak túlhajtása a puseyizmusnak (l. o.). A R. a nép alsó és legszegényebb köreiben keresi a maga támasztékát és többé nem a szerelemre, hanem csak az érzékre számol. Behozta az angyalok és szentek segélyül hivását, az ereklyékben és a csodatételekben való hitet, a lélekmiséket, és hogy a teljes r. katolicizmusból semmi se hiányozzék, prédikálta a tisztító tűzről való hitet is. A ritualisták által készített agendákat pedig a r. kat. breviariumoktól alig lehet megkülönböztetni.