(franc., ejtsd: rokanból) v. rokambola (növ.), l. Gyöngyhagyma.
l. Mentone.
város Róma olasz tartományban, az albanói hegyekben, a Monte Cavo É-i lábánál, szép erdő közepén, (1881) 3304 lak., sok római lakos nyaralójával.
DC. (növ.), gallyas telepü zuzmó. Telepje hengerded v. kissé lapított, cserjeforma, sürű rostos bele van. Hat faja közül, mely a meleg vidék tengerpartján nő, legnevezetesebb a R. tinctoria DC. (l. a Festő növények képén). Az Azori- meg a Kanári-szigetek, a mediterrán vidék, Szenegambia, Fokföld, K. India, D.-Amerika stb. szikláin nő, a Kanári-szigeteken évenkint mintegy 130 000 kg.-ot gyüjtenek s orseillet és lakmuszt csinálnak belőle. L. még Lakmuszzuzmó és Lecanora.
(ejtsd: roccsella jonika), város Reggio di Calabria olasz tartományban, a Joni-tengerbe kinyuló sziklán, vasút mellett, (1881) 6628 lak., korallhalászattal, selyemiparral.
l. Sakk.
(ejtsd: rosannbó), 1. Donatien János de Vimeur, gróf francia marsal, szül. Vendômeban 1725 jul. 1., megh. 1807 máj. 10. Katonai pályáját 1742. kezdte meg; kitüntetéssel harcolt az osztrák örökösödési háboruban, Menorca szigetén (1756), szintugy a hétéves háboruban. 1780. Amerikában küldték 6000 főnyi segédhaddal, hol Washingtonnal 1781 aug. egyesült, mire a szövetségesek okt. 19. a 8000 főből álló angol hadsereget Yorktown mellett megadásra kényszerítették. Visszatérése után Artois és Picardie, 1788. Pedig Elszász kormányzója lett. 1790. marsallá és az északi hadsereg parancsnokává nevezték ki. A girondisták bukása után a forradalmi törvényszék elé állították és csak a rémuralom bukásának köszönhette életét. Emlékiratait (Mémoires) De Lancival adta ki (Páris 1809, 2 kötet).
2. R. Donatien Mária József de Vimeur, vicomte de, francia tábornok, szül. 1750., elesett a lipcsei csatában 1813 okt. 18-án. Atyja oldalán harcolt É.-Amerikában, mire 1792-ben a francia Ny.-indiai gyarmatok parancsnokává nevezték ki. San-Domingo szigetén legyőzte a fellázadt négereket és az angolokat s felszabadította Guadeloupe és Ste-Lucie szigeteket; 1794. azonban kénytelen volt Fort Royalban az angolok előtt kapitulálni. 1796. a direktorium újra megbizta a San-Domingo szigetén támadt lázadásnak elnyomásával; hadereje azonban oly csekély volt, hogy e feladatának meg nem felelhetett. 1802. Leclercrel együtt harmadízben ment San-Domingóba és társának halála után (1803) maga vette át a fővezérséget. hallatlan kegyetlenséggel látott hozzá a közrend és nyugalom helyreállításához, de hiába volt minden törekvése, a sárgaláz annyira megtizedelte embereit, hogy nov. 30. lerakta fegyvereit az angolok előtt. 1811. kicserélték, 1813-ban Lauriston alatt bandát vezényelt és elesett a lipcsei csatában.
(ejtsd: rocsdél), város Lancaster angol grófságban. 16 km.-nyire Manchestertől, a Roch, R.-i csatorna a vasút mellett, (1891) 71 458 lak., virágzó gyapju- és pamutiparral (több mint 100 gyár), azonkivül kalap-, gép-, vas-, rézárukészítéssel és szánbányával; élénk kereskedéssel; XII. sz.-beli St. Chad nevü templommal; szép parkkal. A Society of Equitable Pioneers néven 1844. itt keletkezett az első fogyasztási egyesület.
La (ejtsd: -ros), két francia kanton fővárosa: 1. Felső-Szavója Bonneville arrondissementjában, 1996 lak. - 2. La R.-Bernard, Morbihan départmentban, Vannes arrondissementban, a Vilaine mellett; van várva, hajózása és 1264 lakosa.
Gyula, francia politikus, szül. Serrieresben (Ardeche) 1841 máj. 22-én. Párisban végzett jogi tanulmányai után mint ügyvéd Lyonban telepedett meg. 1870. átvette a L'Ardeche című lap szerkesztését, melyben a császárság ellen izgatott. Az ideiglenes köztársasági kormány 1870 szept. 4-ike után kinevezte őt Ardehe département főtitkárává. 1871 máj. hasonló minőségben Var départementba helyezték át, 1872. azonban elbocsáttatott. Erre újból újságszerkesztő lett s 1876. Párisba tette át lakását, ahol azonnal a Clémanceau által alapított radikális La Justice lap szerkesztőségébe állott be. 1876-ban beválasztották Párizs községtanácsába, ahol az egyház ellen intézett szélső indítványaival tette nevét ismeretessé. 1881-ben beválasztották a képviselőkamrába, ahol kezdetben a radikális párthoz, később pedig az oportunistákhoz csatlakozott. Huzamosabb ideig a budget-bizottság elnöki székét töltötte be, 1890 márc. pedig a Freycinet-kabinetben kereskedelemügyi miniszter lett. 1891 febr. 27. az egész kabinet visszalépett, de R. a Loubet-kabinetben is megtartotta tárcáját, melyről csak 1892 dec. 8. mondott le. A Panama-pör folyamában őt is vád alá helyezték, de felmentették. 1895. pedig azzal vádolták, hogy része lett volna a déli vasút piszkos szindikátusában. Ez esetben is sikerült neki magát ugy ahogy kitisztázni.