(ejtsd: rosfór), az ugyanily nevü járás székhelye és vár Charente-Inférieur francia départementban, 27 km.-nyire Le Rochelletől, a Charente jobb partján, vasút mellett, (1891) 33 334 lak., konzerv-, butorkészítéssel és agyagiparral; fa-, só-, szén-, ló-, szarvasmarha-, besózott hal- gyarmatárukereskedéssel; nagy kereskedelmi kikötővel (Cabane carrée). R. egyike Franciaország 5 hadi kikötőjének; a hadi kikötő 2 km. hosszu és legalább 7 m. mély; nagyszerü tengerészeti arzenállal (3600 munkás), hajógyárakkal, hajófelszerelések készítésével, ágyuöntőkkel, torpedógyárral, tengerészeti muzeummal, könyvtárral (12 000 kötet), obszervatoriummal, hajós- és tengerészeti orvosi iskolával, nagyszerű tengerészeti kórházzal. Erődítményei Marennestől La Rochelleig nyulnak. R.-t 1665. Colbert tette hadi kikötővé. Az építmények gyors felállítása nyugtalanította a hollandokat, akik 1674. Tromp admirálist küldték ki, hogy azokat szétdúlja, de Tromp eredménytelenül tért vissza. Hasonlóan jártak az angolok 1690. és 1803. I. Napoleon 1815 jul. 15. itt adta meg magát a Bellerophon angol hajón parancsnokló Maitland kapitánynak. V. Ö. Fleury, Hist. de la ville et du port de R. (1845); Bouchet, Notice sur R. (1868).
(ejtsd: rosfót) Viktor Henrik, Luçay gróf, francia hirlapiró és politikus, szül. Párisban 1832 jul. 29. Atyja halála után szorult anyagi viszonyok miatt kénytelen volt tanulmányai folytatásáról lemondani és Párisban irnoki állásért folyamodni; 1859. elbocsáttatván, hirlapiró lett s Les mysteres de l'hôtel des ventes (Páris 1862) c. munkát, továbbá selejtes regényeket és gúnyolódó, epés, de érdekfeszítő módon irt politikai cikkeket tett közzé; ez utóbbiakat mint a Charivari, a Nain jaune, a Soleil és a kormánypárti Figaro szerkesztője irta. Midőn a császári udvart is kezdte karcolatban csipkedni, a kormány parancsára a Figaro szerkesztőségéből eltávolították (1868). Erre az épp oly hiu, mint bosszuálló R. a Lanterne c. hetilapot alapította, melyben a maró gúny hangján s a magánélet titkait sem kimélő módon a második császárság, az udvar és a felső társadalmi osztályok romlottságáról lerántotta a leplet, ami miatt számos pénz- és börtönbüntetésre itélték. A Lanterne azért folytatta támadásait és R. gazdag emberré lett cikkei és pamfletjei révén. Egy újabb elitélés elől huzamosabb időre Brüsszelbe távozott. Ez években állott R. népszerüsége s jelentősége tetőpontján és ekkor történt, hogy 1869. Párisban a törvényhozó testületbe választották, mire Párisba visszatért. A szerkesztése alatt megjelenő Marseillaise-ben a császári család tagjai ellen irányzott támadásai, valamint a Bonaparte Péter herceg által meglőtt Noir Viktor hirlapiró temetése alkalmából támasztott zavargás miatt 1870 jan. 22. a császári törvényszék hat hónapi fogságra itélte. 1870 szept. 4. az ideiglenes honvédelmi kormány tagja lett és mint tárca nélküli miniszter a torlaszok építésének vezetésével bizatott meg. Az okt. 31-iki lázadásban tanusított kétszinü magaviselete miatt gyanuba keveredett, mire nemcsak ezen állásáról mondott le, hanem (1871 márc. 3.) képviselői mandátumát is letette, amennyiben Elszász-Lotaiának átengedését törvénytelennek mondotta. A következő időben a Marseillaise hasábjain szítottas a kommün-lázadás kitörését, a nélkül azonban, hogy a mozgalomban tényleg részt vett volna. Párisból való menekülése közben Meauxban elfogatván, a hadi törvényszék által deportálásra itéltetett, majd Új-Kaledoniába (Numeába) száműzetett. Innen azonban megvesztegetett őrei segélyével 1874 márc. hajón Ausztráliába menekült, ahonnan Amerikán keresztül Európába tért vissza. (V. ö. iratát: De Nouméa en Europe, Páris 1877.) Egyideig Svájcban, majd Belgiumban élt, hol újra a Lanterne kiadásához fogva, kiméletlen és izgató támadásokat intézet a kormány és Gambetta hivei, az opportunisták ellen. 1880-ban a Gambetta indítványára kimondott általános amnesztia alapján visszatért Párisba, hol a L'Intransigeant címü lapot alapította, melyben azóta minden következő kormány ellen a leghevesebb gyanusításokat intézi és a mellett a revanche-háboru eszméjét hangoztatja. 1885-86. tagja volt a képviselőkamarának. 1887. a boulangisták mozgalmához csatlakozott s Boulanger üzelmeiben tevékeny részt vett. E miatt Boulanger és Dillon társaságában a szenátus előtt bevádoltatván, 1889 aug. 14. merénylet és összeesküvés miatt várfogságra itéltetett. A büntetés elől azonban még jókor Londonba menekült. 1889-ben nem választották be a képviselőházba. 1895. a kihirdetett közbocsánat alapján visszatért Párisba, hol hivei tüntetéssel fogadták és azóta csak mint hirlapiró vesz részt a politikai életben. Újabban különösen a szocialisták érdekében forgatja a tollát. Emlékiratai (Les aventures de ma vie, Páris 1894-96, 3 kötet) jellemének rikító fogyatkozásait éppen ugy tükrözik vissza, mint szellemes és érdekfeszítő irói tehetségét.
La (ejtsd: rosfukó), város Charente francia départementban, 22 km.-nyire Angoulemetól, a Tardoire és vasút mellett, (1891) 2849 lak., posztó- és vászonszövéssel, agyagiparral; XIII. sz. beli érdekes templommal. A Tardoire fölött emelkedő meredek dombon áll a IX. sz.-ban Foucauld nevü hűbéres által alapított kastély, amelyet a XIV. sz.-ban építettek újra; II. Ferenc és neje Polignac Anna pedig (1518-1540) a francia renaissance ízlésü építmények egyik legszebbikévé alakították.
francia család, l. Laroche-foucauld.
francia család, l. Laroche-jacquelin.
Antal, botanikus, szül. Neukirchben (Steinfeld mellett, Alsó-Ausztriában) 1770 jun. 18., megh. Grazban 1847 máj. 12-én. Csehországban Kuttenbergben tanult, Bécsben a sebészeti tanulmányokat végezte, sőt a szülészmesteri diplomát is kiérdemelte. Az osztrák, de a francia, belga és hollandi hadseregben is szolgált, azután Veszelében (Nyitra) és Rovnyén (Trencsén) működött. Közben a botanikára is szentelt időt. Rovnyén 4 centuria szárított növényt adott ki az ország és Trencsén vármegye flórájából. 1820-ban a pesti egyetem növénykertjének főkertésze lett s 20 esztendőn keresztül a kertet felvirágoztatta. A haza növényritkaságait ide gyüjtötte össze, innen azután a külföldi botanikuskertekbe is eljutottak. 1840-ben nyugalomba vonult. Nevezetesebb munkái: Pflanzenumrisse aus dem südöstlichen Karpath des Banats (Bécs 1820, 82 kép), ismeretlen mű, csak a címlapja jelent volna meg; Naturhistorische Miscellen über den nordwestlichen Karpath in Ober-Ungarn (Pest 1821); Plantae Banatus rariores, cum tabellis 50 et duabus mappis litogr. (u. o. 1828); Botanische Reise in das Banat (u. o. 1838). V. ö. Ullepitsch, Anton R., Oesterr. Botan. Zeitschr. (1884).
La (ejtsd: rosel), Charente-Inférieure francia département fővárosa, az Atlanti-oceán mellett. Van székesegyháza, 1486-1607. épített városháza, igazságügyi palotája, tőzsdéje, katonai kórháza; püspöki konzisztoriumi székhelye, elsőfoku törvényszéke; kereskedelmi kamarája, liceuma, szemináriuma, fegyvergyára, hidrográfiai és hajózási iskolája, akadémiája, könyvtára, festészeti, természettudományi s tüzérszeri muzeuma; növénytani kertje, bankja, réz- és vasöntője, hajóépítészete, halászata, szárdinai-kereskedése stb. Nevezetesek tengeri fürdőhelyei és messze kinyuló gáttal védett kikötője; (1891) 23 829 lak. R. szülővárosa Reaumurnak, Bonpalndnak és Billaud-Varennesnek. Az ókorban Santorus portus és Rupella volt a neve; a középkorban fővárosa volt annak a tartománynak, amely 1224. Franciaországhoz került. 1360-ban a brétignyi szerződés értelmében Angliáé lett, de V. Károly visszahódította. A XVI. és XVII. sz.-ban fő menedékhelye volt a protestánsoknak, 1572. Anjou herceg nyolc hónapon át hiába ostromolta, de 1628 okt. 29-én 13 havi ostrom utána kénytelen volt magát XIII. Lajosnak megadni. V. ö. Barbot, Histoire de La R. (Páris 1886).
Col des (ejtsd: kól dé ros), hágó a svájci Jurában, Neuenburg kanton és Doubs francia département határában; 950 m. magas. Most postai út van a Colon át több alagúttal, amelyek 1858-1871. épültek.
(ejtsd: rócsesztr), 1. város, püspöki székhely és tengeri kikötő Kent angol grófságban, 45 km.-nyire Londontól, Chatham tőszomszédságában, a Medway jobb partján, amelyen egy vas- és egy a XIII. sz.-ból való kőhíd vezet át, vasút mellett, (1891) 26 309 lak. Szerszámkészítéssel, hajóépítéssel, szénkereskedéssel, osztrigahalászattal. Székesegyháza, amelyet 1077. Gondolphe püspök alapított, nem annyira nagysága mint inkább régies arhitekturája által tünik ki. Egykori erősségének szép romjai körül szék kertek terülnek el. East-Gate nevü XVI. sz.-beli házában lakott egykor a hagyomány szerint II. Károly. R. igen régi város, amely Durbris, Durobrive és Hrofecesastre nevek alatt fordul elő a történelemben.
2. R., több város az északamerikai Egyesült-Államokban; köztük a jelentékenyebbek: a) Monroe county székhelye New-Yorkban, a Genesee partján, 11 km.-nyire a torkolatától, hajózó csatorna és vasút mellett, (1890) 133 896 lak. A Genesee a városban három vizesést alkot; ezek egyike 29,2, a 7,6 és a harmadik 25,6 m. magas; ezen vizesések mozgató ereje tette lehetővé, hogy R. ipara oly gyorsan felvirágozzék; a kiválóbb iparágak a malomipar, a ruházati ipar, cipő-, dohány-, szivar-, kocsi-, üveggyártás, kaucsukáru-, vashíd-, optikai eszköz-, gazdasági gép- és gyümölcskonzervkészítés. R.-nek van Amerikában a legnagyobb faiskolája, amely évenként több mint 11 millió frankot jövedelmez. A nyilvános épületek közül a kiválóbbak: a vizműépület; az arkádok telve a legszebb üzletekkel; az igazságügyi palota, a banképület, az egyetem. Számos a jótékonysági és közművelődési intézet. Az egészséges levegő fentartására szolgál a 12 kisebb-nagyobb sétahely. - b) Olmsted county székhelye Minnesotában, a Zumbro mindkét partján, vasutak mellett, (1891) 5321 lak. - c) Város New-Hampshire Strafford countyjában a Cochecónak partján, vasutak mellett, (1891) 7396) lakossal, virágzó gyapjuiparral.
1. János Wilmot gróf, angol költő, szül. Ditchleyben (Oxfordshire) 1647 ápr. 10-én, megh. 1680 jul. 26. Utazott Olasz- és Franciaországban, visszatérése után kedvence lett II. Károlynak. Az akkori erkölcstelen udvari életnek egyik legkicsapongóbb alakja volt. Tehetséges lirikus és vakmerő szatirikus. Költeményei először 1680. (London) jelentek meg. Azóta számos kiadást értek. V. ö. Burnet-nek R.-ről való életrajzát (London 1881, új kiadás 1876).
2. R. Lőrinc Hyde gróf, angol államférfiu, megh. 1711. Az első Clarendon gróf ifjabbik fia, nagy kegyben állt II. Károlynál és 1681. Kenilworth Hydl visconunttá és R. gróffá emelték. 1685. II. Jakab trónraléptekor kincstárnok lett, de mert II. Jakab katolikus törekvéseit nem támogatta, 1687. Clarendon testvérének kellett helyét átengednie. Oraniai Vilmossal is összeköttetésben állott és ennek trónra léptekor a titkos tanács tagja lett. Anna királynő uralkodása első éveiben a vezető torykhoz tartozott. - Fia Henrik Hyde, a második r. gróf, 1723. nagybátyja a harmadik Clarendon gróf halála után örökölte emennek méltóságát, de 1753 dec. 10-én meghalt s csak leányutódot hagyott maga után.