vára, l. Mühlbach.
(állat), l. Rágcsálók.
1. Adolf, iró és néptanító, szül. Ecsényben (Somogy) 1833 dec. 11. A tanítói pályára lépve, mind publicisztikai, mind társadalmi téren sokat tett a honi zsidóság megmagyarosítása érdekében. Szerkesztett több vidéki lapot (Jenseits der Donau, Magyar Honpolgár, Vasmegyei Figyelő, Eisenburger Nachrichten), a mellett pedig több nyelvtani művet irt, melyek közül főkép a Brieflicher Unterricht für des Selbstudium der ung. Sprache (III. kiadás Lipcse, Morgenstern) nagyon elterjedt. Többi művei: Unterrichtsstunden für das Studim der ungar. Sprache; Magyar és német beszélgetések vasúti és gőzhajózási hivatalok számára; Levélszerinti oktatás a német nyelv tanulására. 1893-ban 42 évi tanítóskodás után nyugalomba lépvén, az arany érdemkeresztet kapta. Fia Radó Antal iró.
2. R. Alajos, egyházi iró, nagyváradi apátkanonok, szül. Kisbényen (Esztergom) 1812 szept. 4., megh. Budapesten 1878 márc. 4. Középiskoláit Tatán, Fehérvárot és Nagyszombatban, a teologiát a pesti egyetemen végezte. Pappá szentelték 18435. Káplán volt Budavárban, 1840-41. helyettes pesti egyetemi hitszónok és hittanár, 1841. végén felsőludányi plébános, 1853 márc. 29. egyetemi hittanár, 1859. a felsőbb neveléstudományok tanára, 1859 dec. 23. esztergomi t. kanonok, 1861. a Szt.-István-társulat másodelnöke, 1862-1866. érseki biztos, 1866. budapesti kir. főigazgató, 1867. nagyváradi kanonok, majd széplaki apát, 1869. a Ferenc-József-intézet, 1870. a nagyváradi és 1872 febr. a budapesti papnevelő-intézet kormányzója, 1877. közép-szolnoki főesperes. Nevét a három fokozatu Bibliai történetek c. iskolai könyvével örökítette meg, melyet a Szt.-István-társulat adott ki (1850, 1852, 1855). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka és Szt.-István-társulat encycl. (12. köt. 217-218. old.)
(Rodrigo), a spanyolországi nyugati gót birodalom utolsó királya. 710. lépett trónra a papság által gyülölt Witiza király holttestén keresztül. Ekkor Witiza fiai az afrikai mórokat hivták segítségül, kik 711. Tarik vezetése alatt Spanyolországban rontottak s a Xerez de la Frontera mellett vívott ütközetben a Julian gróf által elárult R.-et legyőzték. R. futás közben a Guadalate folyóban lelte halálát. Történetét Geibel és Dahn szomorujátékban használták fel. V. ö. Dozy, Geschichte der Mauren in Spanien (Lipcse 1874); Tailhan, Chronigque rimée des derniers rois de Tolede (Páris 1885).
azelőtt Rhodez, az ugyanily nevü járás, püspökség és Aveyron département székhelye Aveyron francia départementban, az Aveyrou és vasút mellett, (1891) 16 122 lak., gyapjufonással, jelentékeny posztógyártással, különösen a katonaság számára, szalmakalapkészítéssel; különféle iskolákon kivül siketnéma-intézettel, természetrajzi és képgyüjteménnyel az igazságügyi palotában, nyilvános könyvtárral (30 000 kötet), természettudományi és szépirodalmi társulattal. Az egészséges fekvésü város legkiválóbb épületei: az 1277. megkezdett és 1535. befejezett gót székesegyház XVI. sz.-beli faragványokkal, VI. sz.-beli oltárral, XIV. sz.-beli Szűz-Mária-szoborral és egy 77 m. magas 1510-26. Salvaing tervei szerint épített toronnyal; továbbá a Hôtel d'Armagnac, 3 szobor ékesíti a várost: Paris Affre érseké, Monteil Alexisé és Samsoné. R. már a rómaiak idejében tekintélyes város volt. A IV. sz. óta püspökség. IV. Henrik végleg a francia korona birtokaihoz csatolta és ekkor Rouergue valóságos fővárosává lett. V. ö. Affre, Letters sur l'histoire de R. (1874); Bonnal, Comté et comtes de R. (1885).
Gábor báró, osztrák tábornok, szül. Verginmostban a határőrvidéken 1813 dec. 13., megh. Bécsben 1890 máj. 21-én. 1835. tünt fel mint határőrvidéki tiszt a Husszein Berbirli aga körül sorakozó boszniai fölkelők ellen folytatott harcokban; 1848-49. Jellachich alatt harcolt a magyarok ellen; 1851. őrnagy lett, 1859. pedig a Bocche di Cattarót védte a francia és olasz hajók ellen és érdemeiért bárói rangot kapott. 1866. rész volt mint az V. hadtest parancsnokának a custozzai győzelem kivívásában, 1869. fegyverrel és pénzzel csendesítette le a dalmát bocchézek lázadását és Knezlacban enyhe föltételek alapján békét kötött a rakoncátlan néptörzzsel. 1870. kinevezték Dalmácia helytartójává, mely állásában állandóan az olasz elem visszaszorításán s a déli szlávok uralmának megalapításán dolgozott. E miatt az utóbbiak előtt a Stari Gavro (öreg Gábor) nagy tiszteletben állott. 1881. visszahivatván, táborszernagyi ranggal nyugdíjaztatott és egyúttal az urak házának tagja lett. Ez utóbbiban csak nagy ritkán szólt. Utolsó éveit Bécsben töltötte.
káliumaluminiumborát (KAl2B2O8), a boracithoz hasonló ásvány az uralból, apró kristályokban. K. 8.
1. András (sippi), altábornagy, szül. Budán 1752 nov. 20., megh. Varasdon 1835 máj. 17-én. Tizenhat éves korában katonai szolgálatba lépett s már 1779. kitüntette magát a poroszok elleni háboruban. 1784. kitüntette magát a poroszok elleni háboruban. 1784. zsupaneki locumtenens, 1788. a török ellen Orsován az Allion hegyen és Tekia falu mellett harcolt. A francia háboruban Ostkrichen mellett 1798. súlyosan megsebesült, 1809. Landshut mellett francia fogságba esett. 1812. Pancsován mint vezérőrnagy a pestis idején nagy szolgálatot tett, minek elismeréséül a Lipótrendet nyerte. 1822 nyugalomba vonult.
2. R. Jenő (sippi), gazdasági tanintézeti igazgató, szépiró, közgazdasági és szakbeli ró, szül. Arad-Mácsán 1844 febr. 23. Középiskolai s egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Horton, Adácson és Oroszlánmoson mint gazdatiszt működött. 1868. az aradi Alföld szerkesztőségébe lépett mint a közgazdasági rovat szerkesztője, 1869 őszén kineveztetett a magyar kormány kezelésébe átment magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetbe segédtanárul. 1870. a tübingai egyetemen az államtudományokból doktorátust tett. 1873. a nemzetgazdaságtan és növénytermelés rendes tanára lett. 1883. a kassai gazdasági tanintézet vezetésével bizatott meg. 1893. szolgálattételre a földmívelési minisztériumba berendeltettvén, újabban mint szakértő a földmívelési ügyosztályba osztatott be. Rendezte a budapesti (1873) és magyaróvári (1876) nemzetközi méhészeti kiállításokat, a felsőmagyarországi tejgazdasági kiállítást (1886) és tevékeny részt vett a bécsi (1873), valamint a párisi (1878) közkiállításokban, mely utóbbinál mint előadó s a mezőgazdasági csoport szervezője működött. Az 1878., 1885., 1890. és 1896-iki köz- és országos kiállításokon mint juror és csoportbiztos működött, valamint sok más kiállításoknál is. Az 1896-iki budapesti nemzetközi gazdakongresszuson mint főtitkár nagy tevékenységet fejtett ki. Sok cikket irt magyar, német s francia lapokban, nem csekély részét névtelenül vagy álnév alatt (mint Jenő, Alföldi, Adácsi, Jenőy Kornél, Lunkanul, Mirza Kizzil Basch, Mirza Kabuli Effendi, Vetter Christian stb.). Több gazdasági egylet tiszteletbeli tagja és érdemrend tulajdonosa. Királyunk 1879. a Ferenc-József-rendet, 1896. a nemzetközi gazdakongresszus sikeres rendezése alkalmából a III. oszt. vaskoronarendet adományozta neki, 1887. az asztalnoki méltóságot ruházta reá. Főbb művei: Álomképek Petőfi életéből (Szeged 1867); Csak énekesnőt ne szeress (novella, Arad 1868); Lenau gazdasági gyakornok-korából (Budapest 1871); A nemzetgazdaságtan rövid foglalata (Bécs 1873), 2. kiadás Magyar-Óvár 1882); A méhről való ismereteink és a méhészeti elmélet (Magyar-Óvár 1875); A gyapjuismeret (u. o. 1880); A takarmánytermesztés kézikönyve (Budapest 1882); Tanulmányok a tengeriről (Magyar-Óvár 1884); A nyugateurópai lapályjuh (Kassa 1885); Az állatvédelemről (u. o. 1885); A gyakorlati répatermesztő (Budapest 1889); Az ipari növények kézikönyve (1. kötet: Olaj-, fonal- és fűszernövények, Kassa 1888; 2. kötet: Gyári növények, pótszerek, u. o. 1889); A turistaságról (Budapest 1890); Északon és nyugaton (Kassa 1890); A juh és a gyapju ismertetése (Budapest 1892); Aquarellek és croquisk a gazdatiszti életből (u. o. 1894); Gyapjuk értékesítése (u. o. 1895). Azonkivül több német és francia nyelven irt munka. Szerkesztette a kassai m. kir. gazdasági tanintézet 1884-91. évre szóló értesítőit, a kassai m. kir. tanintézet két majorának és állatállományának rövid ismertetését (Kassa 1886) és ugyanezen intézetnek az 1889., 1890. és 1891. évre szóló évkönyveit, a kassai állatvédő egyesület évkönyvét 1887. és 1890. évre, végül a Gazdák évkönyvét 1894-95. évre. A budapesti nemzetközi gazdakongresszus főjelentését két kötetben. E lexikonba a méhészetre, selymészetre és baromfitenyésztésre vonatkozó cikkeket irja.
3. R.. Károly (sippi, weixelburgi báró), szül. Zsupaneken 1786 jan. 27., megh. Frankfurtban (Majna mellett) 1845 jul. 29. Mint a bécsújhelyi katonai akadémia volt növendéke, 1805. alhadnagyi minőségben vett részt az olasz hadjáratban, 1809. mint főhadnagy a vezérkarhoz helyeztetvén át, többszörösen kitüntette magát Dalmáciában. Az 1813-14-iki hadjáratban számos ütközetben vett részt. A Taron való átkelés sikere neki volt köszönhető. Hősiességével kiérdemelte a Mária-Terézia-rend kiskeresztjét (1815), valamint olasz részről a nápolyi hadjáratban a Móric- és Lázár-rendet, 1819. megkapta weixelburgi előnévvel az osztrák, 1820 máj. 12. pedig a magyar báróságot. Mint alezredes Budapestre, mint Ezredes Pozsonyba, mint vezérőrnagy Bécsbe s innét a német Bund katonai bizottságának elnöke gyanánt 1840. Frankfurtba helyeztetett át, mely minőségben altábornaggyá neveztetett ki. a várerődítésekről nagy becsü munkálatot irt. Leánya Ilona (szül. Pozsonyban 1831 márc. 21., megh. Bécsben 1891 dec. 11.), mint a bécsi Civilmädchenpensionat főnöknője, közel 40 évig működött és irodalmilag is tevékeny volt.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajor Felső-Pfalz kerületben, a Regen és vasút mellett, (1890) 1312 lak., nagy szarvasmarha-vásárokkal.
(rhodium), a platinacsoportba tartozó fémes elem, amely vegyületeiben két vagy négy vegyértékű pozitiv gyökként szerepel; kémiai jele Rh, atomsúlya 104,1. A R.-ot Wollaston fedezte fel 1803. a platinaércekben, amelyben a R. mennyisége sokszor 4,6% is. Előállítása a platina gyártásánál kapott maradékból körülményes módon történik, mert a maradékban levő fémektől a R.-ot elválasztani csakis hosszadalmas műveletek utján lehet. E műveletek célja a maradékban foglalt R.-ot R.-szalmiákká vagy kloropurpureo-R.-kloriddá alakítani át, amelyekből izzítás útján finomul eloszlott R. kapható. A tiszta R. az aluminiumhoz hasonló fehér szinü fém; fs.-a 12,1 és igen nehezen olvasztható meg. A levegőn magasabb hőmérsékletre hevítve felületén oxidálódik, de a savak nem támadják meg. A fémek legtöbbjével ötvényeket alkot, legkönnyebben a cinkkel. A finomul eloszlott R. több hidrogént képes elnyelni, mint a palladium és igen nevezetes az a sajátsága, hogy a hangyasavat hidrogénre és széndioxidra bontja szét, az alkoholt pedig káliumhidroxid jelenlétében hidrogénfejlődés közben ecetsavvá oxidálja.