(ejtsd: rodsersz), 1. Jakab Edwin Thorold, angol közgazda, szül. 1823., megh. 1890 okt. 13. Tanulmányait a londoni King's Collegeben és az oxfordi Magdalen Hallban végezte; 1862. öt évre megválasztották az oxfordi egyetemre a közgazdaság tanárának. A következő választáson (1868) radikális elvei miatt kibukott ugyan Bonamy Price-szel szemben, de ennek halála után (1888) ismét meghivták a megüresedett tanszékre; időközben 1880-86. a parlamentbe is beválasztották. R. mint közgazdasági iró különösen a történeti kutatásaival szerzett érdemeket, s ő meg Cliffe Leslie alapították az u. n. históriai iskolát a közgazdaságtanban; legnevezetesebb műve a befejezetlenül maradt (csak 1701-ig terjed) A history of agriculture and price from 1250 to 1793 (6 köt., Oxford 1866, 1882, 1888); továbbá: Six centuries of work and wages (2 köt., London 1884); kiadta Smith Ádám művét is: Wealth of nations (Oxford 1880); elméleti művei közt fontos: Ther economic interpretation of history (London 1888); alkotmánytörténeti műve: Protests of the Lords (3 köt., u. o. 1875).
2. R. Sámuel, angol költő, szül. Stoke-Newingtonban 1763 jul. 30., megh. Londonban 1855 dec. 18. Eleinte bankár volt, később azonban teljesen művészeti és irodalmi hajlamainak élt. Művei: The pleasures of memory (1792, illusztrálta Stothard 1801; új kiad. London 1865); Epistle to a friend (1789); The volyage of Columbus (1812); Jacqueline (költői elbeszélés, 1814); The human life (1819); Italy (leiró költemény, 1821, 5. kiad. 1830); Poems (1818); Works (1818). hagyatékából adták ki: Table talk and Porsoniana (1856) és Recollections (1859). V. ö. Clayden P. V., The early life of S. R. (London 1887); u. u., R. and his contemporaries (levelekkel, u. o. 1889).
Ferenc báró, badeni államférfiu, szül. Mannheimban 1825 márc. 23. heidelbergában és Berlinben végezte a jogot. 1859. a Rómával kötendő szerződés ellen kikelt, melynek megkötése után 1860. tavasszal megbuktatta az akkori badeni kormányt, sőt magát az abszolutisztikus kormányrendszert is és 1861 máj. 2-án maga vette át a külügyminisztérium és a nagyhercegi ház minisztériumának vezetését. R. ezen állásában szabadelvü és nemzeti politikát követett. Mindazonáltal 1865 szept. végével lemondott miniszterségéről. 1869. a vámparlamentben s 1871-73. a német birodalmi gyülésen egy badeni kerületet képviselt; 1871. pedig a Strassburgban alapított egyetem szervezését vállalta magára. Bizalmas tanácsadója volt a porosz-német trónörökösnek, a későbbi III. frigyes császárnak. 1888. R.-ot is belekeverték a Geffcken-pörbe (l. Geffcken), amennyiben R. Geffckennel folytatott levelezésében Frigyes császár naplójáról is tett említést. R. részt vett ugyan a III. Frigyes által trónra léptekor kibocsátt manifesztum szerkesztésében, de a napló kiadásában nem volt semmi része. V. ö. Roggenbach Miksa, Geschichte der freiherrlichen Familie v. R. (Freiburg 1888).
(Manihiki-szigetek), laguna-szigetcsoport Polinéziában, az Unio-szigetek és a Marquesas-szigetek között. Területe 137 km2, 1600 lak. Van benne londoni misszióegyesület. A Carolina, Malden, Humprhrey (Manahiki, Manihiki) és Storbuck szigetek britek.
(ejtsd: rozsjé) Károly, belga államférfiu, szül. St.-Quentinban, Franciaországban 1800 aug. 16., megh. 1885 máj. 27. Lüttichben tanult s jogi tanulmányainak bevégzése után mint ellenzéki hirlapiró működött (Lettres d'un bourgeois de Saint-Martin). Az 1830 szept. belga forradalom kitörésének hirére 300 önkéntes élén Brüsszelbe sietett, részt vett az utcai harcban, s az ideiglenes kormány tagjává neveztetett ki, mely állásában 1831 februárig működött. 1831 jun. Antwerpen kormányzójává s 1832 okt. belügyminiszterré nevezték ki. Ez utóbbi állásában az új állam közigazgatásának szervezése által kiváló érdemeket szerzett. 1834-40. ismét Antwerpen kormányzója, 1840-41. közmunkaügyi miniszter, 1841-1847. a képviselőházban a liberális ellenzék egyik legkiválóbb tagja volt. Az 1847-iki liberális minisztériumban mint belügyminiszter foglalt helyet s első sorban az ő érdeme, hogy az 1848-iki forradalom vihara Belgiumot nem érintette. 1852., mivel III. Napoleon kivánságát, a belga sajtó megszorítását, teljesíteni nem akarta, visszalépett s 1857-ig csak mint a parlament tagja működött. 1857. ismét belügyminiszter lett; 1861. külügyminiszter és miniszterelnök és ebben az állásban működött 1868-ig, amikor a közélettől visszavonult. V. ö. Juste, Charles R. (Brüsszel 1880).
festő, l. Weyden.
Miklós, orosz tudós, a finn népcsoport legkeletibb ágának, a perminek kiválóan érdemes buvára. Hosszu ideig tartózkodván e nép között, tüzetes tanulmánya tárgyává tette főkép annak néprajzát és nyelvét. A körben tartozó nevezetesebb munkái: A gyarmatosodás haladása az invamelléki földön (megjelent az orosz földrajzi társaság Vjesztnyik-jében 1885., 1857); A permjákok életének leirásához való adalékok (megjelent a belügyminisztérium folyóiratában 1858. és a Pjermszkij Zbornyikban, Moszkva 1860); A permi nyelv grammatikai kisérlete (1860); Permi-orosz és orosz-permi szótár (Szent-Pétervár 1869). Az utóbbi két munkát Wiedemann átdolgozta és fölhasználta zürjén grammatikájában és szótárában. A magyar nyelvészeti irodalomban Halász Ignác adta ki újra és fordította magyarra a 3-ik számu munka szövegét (Nyelvtudományi Közlem. XVII.).
kisközség Szolnok-Doboka vármegye magyarláposi j.-ban, (1891) 1126 oláh lakossal.
l. Rogasen.
a Liptói-havasok 8 csúcsa (2072 m.) Árva vármegye DK-i sarkában; a Magas Tátrára emlékeztető vadregényes, szaggatott hegyvidéket, mely a R. között terül el, R.-csoportnak is szokták nevezni. Itt több szép kis tengerszem is van.
az ellenségnek szálfegyverrel való megtámadása azon célból, hogy közvetlen összeütközés útján legyőzhessék és visszaverhessék. A gyalogság R.-át szuronytámadásnak nevezik, ez csak akkor hajtandó végre, ha a siker legalább részben biztosítottnak látszik. A lovasságnak kétféle R.-a van: a zárt rendben való és raj-R. L. Rajharc és Rajtámadás.