a tornászatban használt szer, mely egy körülbelül 11/2 m.-ig fokozatosan emelkedő állványra alkalmazott, kissé ruganyosan szerkesztett, mintegy 2 m. hosszu felfutó deszkából áll. Célja ezen szernek az, hogy a tornászokat a ferde síkra való gyors és biztos feljárásra, felfutásra, felugrásra s a ferde síkon való biztos és könnyed mozgásra szoktassa, de e mellett még a mélybe való ugrási gyakorlatokba is bevezesse s különösen a haladás útjába eső akadályoknak erélyes mozgások alkalmazása által való gyors leküzdésére tanítsa.
a gyalogság gyorsabb menete, amelyet az ellenség megrohanásakor használ.
födözék (sáncok) előtt alkalmazható akadály. Három vagy négy darab deszkát legfeljebb 0,10 m. térközzel, 2-3 léccel kötnek össze és a deszkákon keresztül 10-15 cm. hosszu szegeket 15-20 cm. távolságban vernek be. A deszkákat a szögek hegyével felfelé fektetik és több helyen a földhöz erősítik.
fordítása a német Strumsoldnak. Igy nevezték, a németek azt a díjat, amelyet kiváló tettekért valamely csapat kapott. Olyanforma mint az a jutalom, amelyet a mai katona kap, ha ellenséges ágyut, lovat stb. zsákmányol.
(ejtsd: roán), régi breton fejedelmi család, mely Bretagne ősi királyaitól és hercegeitől származik s mely nevét R. városkától (Morbihan département) nyerte. Egyike a legnevezetesebb és legbüszkébb francia családoknak. Ismeretes e jelszava: Roy ne puys, duc ne daygne, R. suys (király nem lehetek, herceg nem akarok lenni. R. vagyok). Rokonságban áll Európa legtöbb uralkodó családjaival s jelenleg még az u. n. R.-Guémené-Rochefort ágban virágzik, mely Ausztriában (Csehországban, Smichowban) régi fejedelmi rangjának elismerése mellett 1808. honosságot nyert, anyagi tekintetben azonban és tekintélyből az utóbbi évtizedekben sokat veszített. A R.-nemzetségnek egy ága, a R.-Soubise-ág (l. Soubise) 1787., a R.-Gié-ág pedig 1638. halt ki.
A család őse I. Alain, Eudonnak, Porrhoët vicomtenak negyedszülött fia, aki 1128. a Vicomte de R. nevet vette föl. VI. R. Lajos IX. Károly alatt 1570-ben Guémené hercege lett, fia pedig III. Henrik király alatt 1588. Montbazon hercegévé neveztetett ki. Ő is, valamint fia Herkules (megh. 1654.) a katolikus liga ellen harcolt. A hires Chevreuse hercegnő (l. o.), aki 1679 aug. 12-én meghalt és szépség, kellem és politikai befolyás által kitünt, eme Herkules leánya volt. - Lajos, R.-Guémené hercege, aki 1635. szül. és 1674. megh., oly kicsapongó életet élt, hogy XIV. Lajos kegyét elveszté. Emiatt bosszut forralt a király ellen és Quilleboeuf várat pénzért a hollandoknak akarta átadni. Terve fölfedeztetvén, a vérpadon végzé életét. - Lajos René Eduárd, R.-Guémené hercege, szül. 1735 szept. 25., megh. Ettenheimban 1803 febr. 17. Ő volt a negyedik R., aki (1771) Strassburg hercegprimása lett. 1772. bécsi követté nevezték ki, ahol azonban pompa szeretetével és mulatókedvével eljátszotta Mária Teréziának és Mária antoniának jóindulatát és midőn egyik az udvart kompromittáló levele (önhibáján kivül) nyomtatásban megjelent, a francia udvar is levette róla kezét, XVI. Lajos trónralépte után pedig Bécsből visszahivták. Mindazonáltal 1777. főalamizsnássá, 1778. pedig bibornokká nevezték ki. Fényes és könnyelmű udvartartást vitt Strassburgban és Zabernben épített szép kastélyában. Hogy az udvar kegyét visszanyerje, a csaló Lamothe eszközévé vált a hirhedt nyakék-pörben (l. o.), miből kifolyólag ő is a Bastilleba került (1785 aug. 15.). A parlament azonban fölmentette (1786 máj. 31.) mire a király R.-t a chaisedieui apátságba (Auvergne), majd Strassburgba internálta. 1789. a hagenaui papság képviselőjének választotta a nemzetgyülésbe, ahol a nemesi előjogok eltörlése ellen tiltakozott. 1790. Ettenheimi birtokaira vonult vissza, hol a forradalmi háboruk zaja több ízben felriasztotta. - Viktor Lajos Mériadec, R.-Guémené, Montbazon és Bouillon hercege, osztrák táborszernagy, szül. 1766 jul. 20. s gyermektelenül halt meg 1849 dec. 10. Vagyonát két unokaöccse, a R.-Rochefort mellékág sarjadékai örökölték, kiket öccse Gyula Armand Lajos (megh. 1836.) örökbe fogadott volt. Az egyesült két ágnak jelenlegi képviselője Kamill Fülöp József Idesbald, R.-Guémené, Rochefort és Montauban fejedelme, Bouillon és Montbazon hercege, szül. 1800 dec. 19. Ez ágból született R. Alain herceg is, a Smichowban székelő ág jelenlegi feje, született Pesten 1843., R. Arthur herceg fia. Nejétől Auersperg Janka hercegnőtől született legidősebb fia Alain (szül. 1893 jul 26.). - Öccse József herceg, szül Pesten 1854., teljesen elszegényedett; feleségét, Linke Annát, egy bécsi számtanácsos leányát, ki a bécsi ballet-iskola növendéke volt, két gyermekével együtt nyomorban hagyta hátra Bécsben. Továbbá Raoul herceg, szül. Lissában 1860., ki Mary Ágnest birja nőül.
A R.-Gié-ágat, mely a Guémené-ág mellékága, R. de Gié Péter alapította. Szül. 1453-ban, meghalt 1513. Mint Franciaország marsalja és I. Ferenc nevelője, jelentékeny szerepet vitt Ferenc és XII. Lajos király alatt. - Unokája I. René Metz falain vérzett el (2552 okt. 20.). Neje, Albert Izabella, IV. Henrik király nagynénje vala; ez úton a R.-család közelébb jutott Navarra trónjához és ez összeköttetés hatása alatt tért át Kálvin-hitre. - II. René, az előbbinek fia, szül. 1550. és megh. 1586., nőül birta Parthenay Katalint, a Soubise-ház örököse leányát, aki nemcsak mint kültőnő, hanem mint a La Rochelle hős védője is kitünt; meghalt Parcban 1631. - Fia Henrik, R.-Gié hercege, Léon fejedelme, szül. Blain várában (Bretagne) 1579 aug. 21., megh. Königsfeldben 1638 ápr. 13. Benjamin öccsével, az u. n. Soubise herceggel (l. o.) XIII. Lajos alatt a hugenottákat vezényelte. 16 éves korában került IV. Henrik udvarához s mindaddig, mig a királynak örökösei nem születtek, őt tekintették Navarra trónörökösének. 1603. R. hercegévé, Franciaország pairjévé és a svájci testőrség főparancsnokává lőn; 1605. pedig Sully leányát vette nőül. IV. Henrik meggyilkolása után újra a hugenották élére állott: megerősítette Guiennet, megvédte Montaubant és XIII. Lajost a nantesi ediktum megerősítésére szorította (1622). 1625. újra fegyverhez nyult s Richelieut az 1626 febr. 5-iki szerződés megkötésére kényszerítette. Győzedelmet aratott még Revel és Pamiers mellett s La Rochelle eleste után is (1628) egyedül folytatta még a a fegyveres ellenállást és elvégül kivívta az 1629 jun. 27. kötött békét, mely a protestánsokat politikai előjogaiktól ugyan megfosztotta, de másrészt teljes vallásszabadságot biztosított számukra. Később alkudozásukat folytatott a portával, melytől Ciprus szigetnek átengedését kérte, ahová az üldözött protestánsokat akarta letelepíteni. 1633. a királyi hadak élén győzedelmesen harcolt Veltlinben a spanyolok és osztrákok ellen. 1636. a Como-tó partján győzte le a spanyolokat s utána több ízben a császáriakat. 1637. visszahivták, minthogy az udvar megkérdezése nélkül békét kötött az ellenséggel. Ekkor aztán Genfbe vonult s onnan 1638. Szász-Weimar herceg táborába, 1638 febr. 28. A Rheinfelden mellett vivott csatában halálos sebet kapott. Művei: Mémoires sur les choses advenues en France depuis la mosrt de Henri IV jusqu'a la paix au mois du juin 1629 (Páris 1630; 8. kiad. Amsterdam 1756, 2 köt.); Mémoires et lettres sur la guerre de la Valteline (Genf és Páris 1758, 3 köt.) stb. V. ö. Fauvelet du Toc, Histoire duduc Henri de R. (Páris 1667); Schybergson, Le duc de R. et la chute du parti protestant en France u. o. 1880); Lagarde, Le duc de R. et les protestants sous Louis XIII (u. o. 1884); Bühring, Venedig, Gustav Adolf u. R. (Halle 1885); Laugel, Henry de R., son rôle politique et militaire sous Luois XIII (Páris 1889). - Leányát s a család óriási birtokainak örökösét R. Margitot Chabot Henrik, Saint-Aulaye marquisja vette nőül 1645., aki ekkor a R.-Chabot nevet vette föl.
A Franciaországban virágzó R.-Chabot-ágból született R.-Chabot Károly, R. hercege, Alain fejedelme, aki 1819 dec. 12. született, meghalt 1893 aug. 6. Ennek fia Alain, R. Hercege, Alain és Léon fejedelme, aki 1844 dec. 1. szül, a francia kamarának monárkikus érzelmü képviselője. - Legidősebb fia Károly, szül. 1879. Megemlítendő még R.-Chabot Lajos Károly Vilmos, az előbbinek unokatestvére, Franciaország pairje, aki 1780 okt. 5. született és 1869 szept. meghalt. Ennek fia, R.-Chabot Fülöp, Jarnac grófja, szül. 1815 jun. 2., megh. Londonban 1875 márc. 22. V. ö. De la Chenaye-Desbois, Genealogie des Hauses R. (Prága 1872).
az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye a Dnyeszterbe szakadó Gnila-Lipa pataknál, (1890) 7188 lak., a Lubomirski hercegek kastélyával.
Ervin, német filologus, szül. Hamburgban 1845 okt. 9. Bonnban, Lipcsében, Keilben tanult, 1869-70. beutazta Itáliát, aztán magántanár lett a kieli egyetemen s 1872. rendkivüli tanár lett a kieli egyetemen s 1872. rendkivüli tanárrá nevezték ki. 1876. Jénában, 1878. Tübingában, 1886 husvétjekor Lipcsében s ugyanez év őszén Heidelbergában lett rendes tanár. Fő művei: Der griechische Roman und seine Vorläufer (Lipcse 1876); psyche. Seelenkunst und Insterblichkeitsglaube der Griechen (Br.-Freiburg 1890-94).
(Rogatec), község Pettau stiriai kerületi kapitányságban a horvát határ közelében, a Donati hegy (883 m.) lábánál, a Sotha völgyében, (1890) 745 lak., kosárfonó-iskolával és köszörűkő-töréssel. Közelében van R. fürdő (2145 lak.), a tartomány tulajdonát tevő fürdő, szénsavas és glaubersós ásványviz-forrással, amelynek vizét (Styria, Tempel) ivásra és fürdésre is használják (évenkint egy milliónál több palackot küldenek el); nagy gyógyteremmel, fürdőházakkal; Attems grófnak, a fürdő pártfogójának emlékével. V. ö. Schüler, Der Kurort R.-Sauerbrunn in Steiermark (1877); Hoisel, Der landschaftliche Kurort R. (Bécs 1885); Gámán Béla, Rohitsch-Sauerbrunn Stájerországba (Budapest 1896).
Frigyes Gerhard, német Afrika-utazó, szül. Vegesackban 1831 ápr. 14., megh. Godesbergben (a Rajna mentén) 1895 jun. 2. Heidelbergában, Würtzburgban és Göttingában orvostant tanult, 1855-60, az idegenek légiójának volt orvosa Algeriában, 1861. marokkói öltözetben beutazta Marokkót, 1862. a marokkói Szaharát (közben megsebesítették és kirabolták), 1864-ben keresztül ment az Atlaszon s elért Tuat oázishoz, amelyről ő adta az első leirást és térképet, aztán Radameszen és Tripoliszon át Németországba tért vissza. 1865-85. több ízben járt Afrikában, Amerikában. 1884-85. rövid ideig német konzul volt Zanzibárban. Művei: Reise durc Marokko (1867, 4. kiad. 1884); Reise durch Nord-Afrika 1865-67 (Ergänzungschefte zu Petermanns Mittheilungen, 1868, 1873); Im Auftrag des Königs von Preussen in Abessinien (1869); Von Tripolis nach Alexandrien (1871); Mein erster Aufenthalt in Marokko (1873); Quer durch Afrika (1874); Drei Monate in der Lybischen Wüste (1875); Beiträge zur Entdeckung und Erforschung Afrikas aus den Jahren 1870-75 (1876); Neue Beiträge (1881); Meine Mission nach Abessinien (1883); Angra-Pequena (1884); Quid novi ex Africa (1887).
(Rechnitz), nagyközség Vas vármegye kőszegi j.-ban, (1891) 3913 német lak.; van takarékpénztára, önsegélyező-egyesülete, levestésztagyára, élénk sajtkészítése s jó bortermelése. Vasúti állomás, posta- és táviróhivatal és postakarékpénztárral. Legnevezetesebb épülete a Szavójai Jenő által épített nagy várkastély, mely jelenleg Szájbély Gyula tulajdona s szép parkkal bir. R. vidékén sok bronz-, vas- és római korbeli régiség találtatott; a R.-i hegyek forrásvizét a rómaiak levezették Savariába. A Németújvári grófoknak itt hegyi váruk volt (romjai ma is láthatók a hegység belsejében); Németújvári Iván gróf Albert osztrák herceg birtokain dúlván, ez 1289. elfoglalá a várat s azt 3 éven át birta. III. Endre ismét visszaszerezte a várat, mely Iván halála után a Ják-nemzetség tulajdonába került; a XV. sz. első felében a Garayaké volt, utóbb Frigyes római király foglalta el s azután 1648-ig Ausztriához tartozott. Ekkor a Batthyányak kezére került. Batthyány Ádámnak, aki 1630. grófi rangot nyert, itt állandó udvari serege volt, mellyel 1686. Buda visszavételénél tevékeny részt vett. Itt született 1727. Batthyány József gróf hercegprimás; itt élte tovább végnapjait (1773-1779) Faludi Ferenc költő, ki itt is eltemetve. V. ö. Wittinger Antal, Kőszeg város és környéke (Kőszeg 1890).