(lat. cognatio), közös törzsből származó több személy között nemzés által keletkezett vérkapocs. A R.-nál vagy egyik személy a másoktól vagy mindkettő egy közös harmadik személytől származik. Az első esetben egyenes ági (linea resta), a második esetben oldalági (linea transversa) a R. Az egyes ágon rokonok, elődök és utódok (Ascendentes és descendentes), az oldalágon rokonokat oldalrokonoknak (collaterales) nevezik. Köztörzsnek pedig azt az egyént, akitől a R.-ban levő személyek mint közös elődtől származnak. Az egy köztörzstől származó egyenes és oldalágaknak ábrázolása a nemzetségi vagy vérségi fa. Az ágban fokok, ízek (gradus) vannak, amik alatt a személyeknek egymástóli távolságát, vagyis a R. távolsági fokát kell érteni, l. Iz. Az oldal-R. vagy telivérü, ha az apa és anya közös (germani), vagy félvérü, ha a szülőknek csak egyike közös, és pedig vagy csak az apa (consanguinei), vagy csak az anya (uterini). Nálunk a közös apával és anyával biró testvéreket édes testvéreknek, azokat, kiknek csak közös szülőjük van, fél- vagy mostohatestvéreknek nevezik. A R. lehet törvényes v. törvénytelen a szerint, amint házasságban vagy házasságon kivül történt nemzésen alapszik. Ha a törvényes R.-ot szerző véregység csupán férfiszemélyektől ered, a R.-ot adnatiónak nevezik. Az agnatio és cognatio különbségén alapult előbbi magánjogunkban a fiágiság. Képzelhető többszöri R. is, ha két egymással vagy egy közös harmadikkal rokon személy nemz gyermeket. De ennek különös jogi jelentősége nincs. A R. a jogban főleg mint házassági akadály s mint a törvényes öröklésnek alapja bir jelentőséggel. - R. a kémiában, l. Kémiai rokonság.
a nyelvészetben a rokonok, illetőleg a rokonsági fokozatok elnevezései, p. atya, anya, fiu, leány, öcs, húg, bátya, néne (a népnyelvnek ezekben sok érdekes sajátossága is van, p. hogy a nő fiatalabbik nőtestvérét nem hugának, hanem öccsének, öcsémasszonynak szólítja, továbbá sógorát, ha férjénél fiatalabb, kisebbik urának, ha pedig idősebb, nagyobbik vagy öregebbik urának stb.). Azért fontosak, mert gyakran jellemzők az illető nép fölfogására nézve s másrészt nagy szerepük van a nyelvrokonság bizonyítékai közt.
(idegen, görög eredetü szóval szimpátia, magyarul inkább rokonérzés), kettős értelemben használtatik. Jelenti azt az önkénytelen vonzalmat, mellyel valamely személy vagy dolog (tájék, ház stb.) iránt viseltetünk, s mely többnyire tudattalan képzettársulásokon, illetőleg képzet-érzelemtársulásokon alapszik; esetleg ily érzés fiziologiai okokból is folyhatik; megfelelőbb neve ez érzésnek vonzódás. A rokonszerzés továbbá azt a lélektani jelenséget is jelenti, hogy másnak az öröme bennünk is örömet, másnak a fájdalma fájdalmat, illetőleg ez érzelmeknek többé-kevésbé erős visszhangját kelti. Mint ilyen a rokonérzés fontos az erkölcsi érzelmek fejlesztésében; némelyek, p. a skót iskola, a rokonérzésből származtatják az egész erkölcstant.
az, midőn vérrokonságban lévő állatok párosíttatnak egymással; vérfertőző R.-nek az olyat mondják, midőn legalább egyik szülő utódjai párosulnak, ellenben távolabbi rokonok párosítását családtenyésztésnek is mondják. A vérfertőző R.-t főleg az angolok alkalmazták, midőn a telivér lovat s a gyorsan fejlődő szarvasmarha- és juhfajtákat létesítették. A R. előnye az, hogy egyes állatok kiváló tulajdonságai gyorsan terjeszthetők általa, és hogy az állatok hasonlóbbak lesznek egymáshoz. Ellenben hátránya meg az, hogy ismételt R. után mindinkább gyengülnek az állatok, minélfogva nagy nagy halandóság van közöttük s azonkivül a termékenységük is hanyatlik. Utóbbi különösen a sokat fiadzó sertésnél feltünő s azért mellőzik nála a rokontenyésztést.
l. Vértagadás.
a Veterna hola hegység egy kisebb tagja, mely Nyitra és Trencsén vármegyék határán, a Bellanka és Radisa völgyei közt terül el; a hegycsoport É-ról D-re húzódik s legmagasabb csúcsa a Rokosz (1010 m.) Zay-Ugróctól ÉK-re. Túlnyomóan erdők borítják.
(Rochus), szent hitvalló, szül. Montpellierben 1295., megh. 1327. Életét a betegek ápolásának szentelte. Olaszországot is beutazta s a pestisben szentelte. Olaszországot is beutazta s a pestisben megbetegedetteket önfeláldozással ápolta. Piacenzában ő maga is megbetegedett és csodálatos módon nyerte vissza egészségét. Fölépülvén betegségéből, visszatért hazájába, ahol kémnek tartották és szigoru fogságba vetették, ahol öt év mulva meghalt. Szt. R.-t általánosan a pestis ellen védő szentnek tisztelik. Róla nevezték el a budapesti R.-kórházat. Ünnepe aug. 16.
v. Loránd, Tamás fia a körösmelléki Borsa nemzetségből. Testvéreivel együtt egyike az utolsó Árpádok alatt zavaros idők legtöbbet emlegetett oligárkáinak. 1280. kezd szerepelni, midőn a főurak a foglyul ejtett Kun Lászlót R. őrizetére bizzák, mint a kunok azzal borultak meg, hogy R. jószágait feldúlták. Még ugyanezen évben részt vett a hódmezei ütközetben, a fellázadt kunok ellen ő vezette a magyar sereg előcsapatát. 1283. erdélyi vajda lett s 1294-ig több ízben viselte e méltóságot. Kun László uralmának vége felé ő is azon főurak közé tartozott, kik nyilt lázadásban törtek ki az ország ügyeivel mitsem törődő s folyton dorbézoló király ellen. 1291. egyik tagja lett a III. Endre mellé rendelt országtanácsnak, amidőn rokona, a szintén Borsa nembeli László, az eddigi alvajda váltotta föl az erdélyi vajdaságban. 1293-94. testvéreivel együtt a váradi püspökkel állt ellenségeskedésben, kinek fenesi várát is elfoglalta. III. Endre ekkor országos felkelést hirdetett R. ellen s egymásutáni vette be a Borsák várait, köztük Adorján várat, mire R. és testvérei meghódoltak s Endre uralkodásának vége felé az Anjoukhoz kezdett közeledni s némely történetirónk abban a véleményben van, hogy Endre kivégeztette a fellázadt R. vajdát, akit már 1295 körül a hires Kán László váltott föl a vajdaságban, Pauler szerint azonban nemcsak az 1299-iki rákosi és fejérvári országgyűlésen vett részt, hanem Endrét is túlélte s 1301. azok közt volt, kiknek az özvegy királyné átadta a budai várat.
Nagy Károlynak a Károly-mondában (l. o.) ünnepelt vitéze. Történelmi létéről csakis az Eginhard: Vita Caroli c. munkában foglalt rövid megjegyzés tanuskodik, mely szerint a Ronceval völgyében, a Pireneusokban elesettek között volt «Hruodlandus, Brittanici limitis praefectus». A bretagnei monda R.-ot egész mondakör központjává tette. E szerint R. Nagy Károly nővérének Bertának és anglanti Milonnak fia, a mainzi Ganelon árulása folytán, kemény harc után, melyet Marsilie mór király seregével vívott, végre elesett és Olifant nevü kürtjének hatalmas hangja későn teszi figyelmessé az elvonuló Károly császárt. V. ö. Eicke T., Zur neueren Literat.-Gesch. der Rolandsage (Lipcse 1891).
A Roland vitézről (l. o.) szóló monda alapján több népies költemény keletkezett. A hastingsi csata előtt (1066) zengett ilyen dalt Taillefer Hódító Vilmos serege előtt. Hasonló dalok tették alapját az 1130 körül keletkezett Turpin-féle u. n. krónikának és a Carmen de proditione Guenonis c. költeménynek, s ugyanezen dalok alapján irta meg egy énekes a Chanson de Roland vagy De Roncevaux címü francia nemzeti hőskölteményt (kiadta Müller Th., 2. kiad. Göttinga 1878, és Clédat, 2 kiad. Páris 1887). Az asszonáncokban irt költeményt a XII. és XIII. sz.-ban többször átdolgozták. V. ö. Seelmann E., Bibliographie d. Rolandsliedes (Heilbronn 1888). A francia eposz alapján Konrád pap irta meg 11131-33. a német Roulandes liet c. költeményét. Ezt átdolgozta egy alsórajnai költő a XII. sz. végén (v. ö. Bartsch, Über Karlmeinet, Nürnberg 1861) és a XIII. sz. első felében az osztrák Stricker (kiadta Bartsch, Quedlinburg 1857). Francia forráson alapszik a XVI. sz.-ból származó töredékes angol költemény (kiadta Herrtage, London 1880), továbbá az izlandi Karlamagnus-Saga (kiadta Unger); végre ismét származnak töredékek a XVI. sz.-ból (kiadta Bormans). Sostegno di Zanobi firenzei költőnek (a XIV. sz.-ból) La spagna című olasz feldolgozása nem származik közvetlenül francia forrásból, hanem olasz költemények alapján van megirva. A Rolandról szóló spanyol románcok is francia forrásokra vezetnek vissza, melyek azonban régebbiek, mint a legrégibb francia költemények és nem később, mint a XIII. sz.-ban jöhettek létre (Primavera de Romances, Berlin 1856). Ezeket a régi feldolgozásokat háttérbe szorították a monda ősalakjától eltérő olasz hősköltemények: Morgante maggiore Pulci L.-től, Bojardónak Orlando inamorato-ja és végre a leghiresebb: Ariosto Orlando furioso c. hőskölteménye.