(ejtsd: romańs), a Dracnak 88 km. hosszu jobboldali mellékfolyója. A Pelvoux-csoport É-i oldalán fekvő glecserekből ered Hautes-Alpes francia départementban, átfolyik az Oisans (l. o.) völgyön, fölveszi a Vénéont és Isere départementban Vizille alatt torkollik.
(Rumjáncov). 1. Miklós Petrovics gróf, orosz államférfiu, a következőúnek fia, szül. 1754., megh. 1826 jan. 15-én. 1779-től 1796-ig orosz követ volt majnai Frankfurtban, 1807. külügyminiszter lett, majd kancellár és mint ilyen Erfurtba kisérte urát a fejedelmi kongesszusra. 1809. békét kötött a legyőzött Svédországgal. 1812. a magán életbe vonult vissza s azóta tudományos dolgokkal foglalkozott; anyagot gyüjtött az orosz történet megirására, maga is irt több történeti munkát és saját költségén földkörüli utazást indított, a Rurik-expediciót, melyet Kotzebne Ottó vezetett. A ritkaságok számára, melyeket Kotzebue haza hozott, R. Moszkvában muzeumot létesített. I. Sándor cár 1817. szép emléket állíttatott neki Canova által.
2. R. Péter Alexandrovics gróf, orosz tábornagy, szül. 1725., megh. 1796 dec. 19. Részt vett a 7 éáves háboruban a poroszok ellen és 1770-74. a törökökl ellen harcolt és ő kötötte meg a hires kucsuk-kajnardsii békét. Diadalai fejében a Szadunajszkíj (aki a Dunán átkelt) melléknevét nyerte, azonfelül nagy birtokokat és a tábornagyi rangot kapta. Csicsagov irta meg életrajzát (Szent-Pétervár 1849).
v. Tikri, a DNy-i polinézia Tuamotu-csoportjához tártozik, a Ny. h. 144° és D. sz. 15° alatt; 1722. Roggeveen fedezte fel és 1816. Kotzebue Románcov gróf tiszteletére nevezte igy el.
l. Francia irodalom (VII. köt. 503. old.).
Európában a X-XIII. sz.-ban uralkodott építészeti stilus, l. Építészet (VI. köt., 245. old.).
v. romagna tánc, l. Gagliarda.
Morea félsziget K-i részének neve a velencei uralom korában. Napoli, Argosz, Korintus, Tripolizza és Cakonia járásokra volt osztva Napoli di R. (Nauplia) fővárossal.
Romaniea, l. a mellékelt térképet), a Balkán-félsziget egyik királysága az É. sz. 43° 38'-48° 15' és a K. h. 20° 25'-29° 42', illetőleg Oroszország (Besszarábia), Bukovina, Magyarország, Szerbia, Bolgárország és a Fekete-tenger közt; természetes határai Oroszország felől a Pruth és a Duna, illetőleg annak a Kilia nevü ága, Bukovina és Magyarország felől a DK-i Kárpátok K-i és D-i lánca, végül Szerbia és Bolgárország felől a Duna. Területe: 131 402 km2.
[ÁBRA] Románia
Felülete.
A Moldva, Oláhország és Dobrudsából alakult királyság nagyobb része sík terület; K-i és É-i határain emelkednek a Kárpátok láncai, végre a Duna-torkolattól D-re fekvő része, a Dobrudsa (l. o.), alacsony fensík. A Kárpátoknak R.-ba benyomuló hegycsoportjait az oláhok Plaiulunak hivják. É-ról D. felé haladva először van a Plaiulu Muntele, amelyen a Bisztrica folyik keresztül, Krenesesu (1866 m.) legmagasabb csúccsal; ettől D-re emelkedik a moldvai Kárpátok legmagasabb csúcsa a Pionul (2466 m.), ezen Plaiuluból visz át Magyarországba a tölgyesi szoros. K-re a Muntelétől fekszenek a Plaiulu Moldova, Sus és Piatra. A Bisztrica és Tazleu völgye közt emlekedik a Plaiulu Bistrita a Ciodomiru mare (1647 m.) csúccsal, tovább D-re következik a Plaiulu Tazleu és a Trotusu, amelyekből a gyimesi és ojtozi szorosok vezetnek Ny. felé. A Putna keskeny völgye választja el a Plaiulu Zabranlit és a Vranceát. A Sereth, Putna és Buzeu vizeinek összefolyásánál emelkedik a magas Plaiulu Romnieu a Matzicsu nevü legmagasabb (1354 m.) csúccsal. Azon helyig, ahol a Kárpátok megtörnek és É-D-iből K-Ny-i irányuakká lesznek, találjuk még a Plaiulu Slanicut, a Parscevut és a Buzeut; ez utóbbiból vezet át a bodzai szoros a székely földre. A Ny-nak az Oltig húzódó Kárpátokban magasabbak a csúcsok mint az előbbiekben; igy a Plaiulu Buzeuban van a Sireu (1665 m.), a Teleajenuban a Csukas (1961 m.), a Prahovában a Baio (1968 m.), a Jalomitában az Omu (2518 m.), a Dimbovitában a Mitezcia (2141 m.), a Nucrosában a Papusa (2425 m.) és Gezeru (2416 m.) és a vöröstoronyi szorosig nyuló Lovisteában, R. legzordabb részében, az Orlului (2477 m.), a Malurian (1928 m.) és a Suru (2292 m.). Az Olt- és Zsil-völgyek közt a Kárpátoknak még megvan a havasi jellegük; itt vannak a Plaiulu Cozia és Plaiulu Horezu, a Robu (1907 m.), a Vaveritiu (1742 m.) és a Costalui Rosu (2253 m.) magas csúcsokkal. Innen Ny-ra a Plaiulu Novaci a Verfu Mandrában még 2518 m.-re emelkedik föl és azután a Kárpátok hirtelen alacsonyabbak lesznek. A Zsil és a Duna vaskapui szorosa közt a Plaiulu Vulcanuban a Candetu (1551 m.) és a Strasia (1869 m.) közt vezet É-ra a Vulkán-szoros. A Plaiulu Closaniban végül a Plasa Closanilor mican (1428 m.) kivül 800 m.-nél magasabb hegycsúcs nincsen. Mind a moldvai mind az oláhországi Kárpátokban a hegyek magvát gránit, gnájsz és palás kőzetek alkotják, amelyeket mészkövek és konglomerátok takarnak. A felsőbb rétegek főképen az eocen és miocen korszakból valók; bennük találhatók a kősórétegek és petroleum-források. A síkság alluvium-rétegeibe a folyók mély völgyeket ástak. A dombos vidékek a Pruth és Sereth közt, Kis-Oláhországban pedig az Olt és a Duna közt vannak.
A vizek. R. D-i határát mintegy 480 km.-nyi hosszuságban a Duna mossa, amelynek a királyságba eső partja lapos és mocsáros, mig a bolgár part magas és meredek. A bal partján fekvő számos mocsár közül a legnagyobbak: a Balta Popi, a Zsezero (Lacu Suchoia), a Balta Mairu, a Zsezero Grecilor, a Lacu Boianu és a Zsezero Bratis. A Fekete-tenger partján szintén vannak mocsarak, mig a szárazföld belsejében levő állóvizek közül a Balta Alba és Amara Buzeutól É-ra feküsznek. A folyóvizek mind a Dunába ömlenek; közülök a nagyobbak a Zsil (Jiul), amely Magyarországból jő, fölveszi a Tismanát, a Motrut, Amaradia és Obdaanut és Rahovával szemben torkollik. Az Olt szintén Magyarországból jő és a Lotru, a Lankovec, Topolog, Olteca, Tazlui fölvétele után Nikápolynál ömlik a Dunába. A Comatzui és Vede (190 km.) kisebb folyók. Az Ardsis a Dimbovitával már nagyobb. Utána még a Dunába szakadnak Jalomita a Prahovával, a Kalamazut (100 km.), azután a Szereth és a Pruth (l. o.), amelyek Moldva összes vizeit viszik a Dunába.
Éghajlat és termékek.
R. éghajlata nagy szélsőségeket mutat. A síkságon a följegyzett legnagyobb meleg 36°, a legnagyobb hideg -28°, sőt a Kárpátokban -35°. A tavaszi középhőmérséklet 11,7°, a nyári 22,5°, az őszi 12,8° és a téli -2,5°; az évi végre 11,6°. A tél hosszu lévén, a tavasz alig tart 2 hétnél tovább; ellenben az ősz szép és hosszu. Az évi esőmennyiség Bukarestben 674, az évi hómennyiség pedig 720 mm. Az Al-Duna völgyében a legerősebb szél az ÉK-i; ez a crivetin, mig a DNy-i, esőt hozó az austru. A talaj anyaga és természete szerint 3 vidéket lehet R.-ban megkülönböztetni; a rónavidéket, amelyen leginkább gabonát, a dombos vidéket, ahol szőllőt és gyümölcsfákat termesztenek és végre a hegyes vidéket, amelyet erdők takarnak. A fő termék a kukorica, amely ugy a síkságon, mint a dombos vidéken kitünően megterem.(1894) 4 234 754 ha.-nyi terület volt bevetve gabonával, kukoricával, hüvelyesekkel, burgonyával vagy kereskedelmi növényekkel, 614 312 ha. pedig rét és legelő. A termés mennyiségét mutatja a következő táblázat:
|
A termék neve |
Bevetett terület |
Termés |
A termék neve |
Bevetett terület |
Termés |
|
|
1000 ha.-okban |
1000 hl.-okban |
1000 ha.-okban |
10000 hl.-ekben |
|||
|
Búza |
1393 |
15 360 |
Kender |
10 |
90 |
|
|
Rozs |
160 |
2 033 |
Len |
72 |
261 |
|
|
Kukorica |
1767 |
10 534 |
Burgonya |
11 |
44* |
|
|
Árpa |
559 |
5 958 |
Bab |
61 |
27* |
|
|
Zab |
263 |
3 531 |
Borsó |
2 |
2* |
|
|
Köles |
92 |
59 |
Répa |
1 |
22* |
|
|
Repce |
23 |
224 |
Dohány |
4 |
3* |
* 1000 t.-kban. A második oszlop számai 1890-91-re vonatkoznak.
1894. a termés nagyon rossz volt. A kukoricából 144, búzából 38 és árpából 111%-kal termett kevesebb mint az előző évben. A legjobb dohánytermelő vidékek: Ilfov, Vlasca, Dimbovica, Jalomita, Tutova és Falciu kerületek; a legjobb dohányt termelik Gaiesçe, Bila és Husi helységek. A gyümölcsfák közül a legelterjedtebb a szilvafa, amelynek gyümölcsét főképen pálinka készítésére használják. Nagy fontossága van újabb időkben még a szőllőtermelésnek (l. Románia borászata). A gazdasági viszonyok nem a legkedvezőbbek. A latifundiumok még mindig nagy számmal vannak. A parasztok, akiket az 1864-iki törvény tett szabadokká, sok ideig a nagybérlőknek voltak munkásai és csak 1869 óta kezdik magukat azok hatalma alól felszabadítani, ugy hogy szövetkezetekké alakulva önálló birtokosokká lesznek. A földmívelésen kivül az állattenyésztés a lakosok fő foglalkozása. Az állatállomány (1890) 594 962 db. ló, 2 520 380 szarvasmarha és bivaly, 5 212 380 juh és kecske és 926 124 sertés. A R.-i lovak kicsinyek, de tehervonásra gyengék. A juhok közt kevés a finom gyapjas. Nagyon elterjedt ezenkivül a méhtenyésztés (a legjobb mézet Vaslui adja), továbbá a selyemhernyótenyésztés, főképen Teleorman, Ilfov, Rimnicu-Sarat és Buzeu kerületekben. A Kárpátok R.-i oldala is gazdag különféle ásványországi kincsekben. Arany-, ezüst-, réz-, ólom- és vasércek különféle alakokban fordulnak elő. Aranyat mosnak az Olt és mellékvizeinek homokjából. Arany- és ezüstércek vannak a valceai hegyekben, rézércek Baia de Arama mellett Hehedinti kerületben, vasércek Buzeu, Gorzs, Szucsava, Campu-Lungu és Zsakobeni kerületekben, kén Prahova, Dimbovica stb.-ben, márvány Olanesci mellett és Vale-Doamnei-ben, malomkő Albesci, Valari és más helyeken, kaolin Bakau kerületben. A hegyek alján találhatók antracit-, kő- és barnaszéntelepek; továbbá petroleumforrások Bakau, (különösen Moinesti mellett), Rimnicu-Sarat, Buzeu Prahova és Dimbovica (főképen Colibacinél) kerületekben. Az évi petroleumtermelés körülbelül évenkint 20 000 t.-ra (200 000 hl.) rug. Ploiesti, Galac, Braila és Bukarestben vannak a legnagyobb petroleumfinomítók. Különösen gazdag R. kősóban; a Cricov, Rimnicu, Slanic és Ocna kis folyók vize sótartalmánál fogva nem is iható. A bányák, amelyeket jelenleg is művelnek, Ocnele Mari, Doftana, Slanicu és Targu-Ocne mellett vannak és (1892) 58 1/2 millió kg.-ot szolgáltattak a belső fogyasztásnak, 27 milliót a kivitelnek. Az ásványviz-források is számosak, meleg forrás köztük nincs; a leglátogatottabb fürdők Olanesci, Rimnicu-Valcii, Calimanesci, Puciosa, Slanic, Balkatesti, Bosca stb. mellett vannak.
Lakosság, ipar és kereskedelem.
R.-ban megbizható népszámlálás még nem volt, illetőleg a megejtett népszámlálások jóval kisebb számu népességet mutatnak, mint amennyit a hivatalos becslések tüntetnek föl. Már a 80-as évek elején 5,3-5,5 millióra becsülték R. lakosságát, az 1885-iki népszámlálás szerint azonban, melynek adatait nem hozták nyilvánosságra, csupán a Bukaresti Hiradó közölt belőlük néhányat, az összes lélekszám nem volt több 4 650 123-nál. Mint megbizhatatlant, ezt a számot nem vették figyelembe s 1889. Meyer 6 218 000-re, 1891. a Romänische Revue 6 100 000-re becsülte R. lakosságát; a csakhamar megejtett népszámlálás azonban az 1891 derekán a bukaresti Monitoriulban közzé tett eredmény szerint ismét csak 5 044 723 (pontosabban 5 038 392) lelket talált. Ehhez számítva az 1891-93 közti 142 261 főnyi szaporulatot, 1893 végén, Dobrudsát is beleszámítva, 5 180 653 volt R. lakosságának összes száma; ezek közül mintegy 4 millió oláh, 300 000 zsidó, 200 000 cigány, 50 000 bolgár, 40 000 magyar, 20 000 német és ugyanannyi görög, 15 000 örmény, 2000 francia, 1500 osztrák stb. Dobrudsa lakosainak számát 200 000-re teszik; ezekből 77 000 oláh, 30 000 bolgár, 30 000 török, 10 000 lipován (orosz eretnekek), 9000 görög, 3000 német és 4000 izraelita. A népesedési mozgalom az alábbi 5 évben a következő volt:
|
Évszám |
Születések |
Halálozások |
Házasságok |
|
száma |
|||
|
1889 |
213 222 |
142 869 |
41 122 |
|
1890 |
204 667 |
150 786 |
38 644 |
|
1891 |
228 283 |
162 287 |
44 267 |
|
1892 |
211 407 |
187 543 |
41 276 |
|
1893 |
222 652 |
170 251 |
48 804 |
Vallásra nézve as lakosság következőképen oszlik meg: görög keleti 4 529 000, róm. kat. 114 200, protestáns 13 800, örmény kat. 15 000, orosz eretnek 10 000, izrealita 300 000 és mohammedánus 20-30 000. Az iparos tevékenység nagyon elterjedt ugyan, de leginkább mint mellékfoglalkozás. A gyári ipar még csak keletkezőben van; a román kormány nagy erőfeszítéseket tesz ennek létrehozására. A téglagyártás mintegy 2000 munkást foglalkoztast és a síkságon sok helyen található. A mészégetők száma mintegy 600; a legnagyobbak az azugaiak, ahol havonként több mint 1400 t. hidraulikus meszet állítanak elő. A cserépedény-készítés szintén csak a belső szükségletnek fedezésére dolgozik, különösen Romanati, Prahova, Dimbovica, Mehedinti, Szucsava kerületekben. Gorzs és Bakau kerületekben van egy-egy porcellángyár; Bakan (Grozesti) és Muscelben (Rucar) egy-egy üveggyár; 1882 óta a faipar nagy lendületet vett; az erdőkben a fafaragók nagy számmal vannak; 60 gőz- és több mint 200 vizi fürészmalom mépületfát, deszkákat stb. készít; butorgyárak keletkeztek Bukarestben, Jassziban és Brailában; a donga- és hordókészítés szintén sok kezet foglalkoztat. Legjelentékenyebbek a malomipar, amely 450 gőzmalmon kivül több ezer vizi, és több száz szélmalomban mintegy 10 000 munkást foglalkoztat és évenkint több mint 70 millió frank értékü árut termel. Nagyobb bőrgyárak Bukarest és Jassziban vannak. Báránybőrből kabátokat, bundákat és mellényeket főképen Campu-Lungu, Tirgoviste, Pitesti, Szucsava és Piatra kéerületekben készítenek. Az állatok tejéből branza és urda nevü sajtot és turót csinálnak a heges vidékeken. Az állam 2 dohány- és egy gyufagyárat tart fenn. A buhusui és azugai posztógyárak, a bakaui és bustenii papirosgyárak az állam támogatása mellett mind jobban virágoznak; ezeken kivül újabban keletkeztek szappan-, gyertya-, cukor- és sörgyárak. R. külkereskedelme folyton passzív mérleget tüntet föl, miként az alábbi 4 évről vonatkozó kimutatás bizonyítja.
|
1889 |
1890 |
1891 |
1892 |
1893 |
|
|
1000 leiben |
1000 leiben |
1000 leiben |
1000 leiben |
1000 leiben |
|
|
Bevitel |
367 944 |
362 791 |
436 682 |
380 747 |
430 490 |
|
Kivitel |
274 167 |
275 958 |
274 681 |
285 384 |
370 652 |
Ezen külforgalomban a legnagyobb része volt az alant irt országoknak; jutott 1893-ban 1000 leiben
|
Német- |
N.-Britanniára |
O.-magyar monarkiára |
Francia-országra |
Belgiumra |
Török-országra |
Orosz-országra |
|
|
A bevitelből |
117 879 |
94 013 |
110 373 |
35 455 |
22 139 |
15 213 |
10 647 |
|
A kivitelből |
130 977 |
80 391 |
37 355 |
8 421 |
70 006 |
14 826 |
3 600 |
A kivitel és bevitel fő cikkeiben a forgalom 1893. volt.
|
Bevitel |
Kivitel |
|
|
1000 leiben |
||
|
Szövött és fonott áruk |
168 581 |
4 169 |
|
Féámek és fémáruk |
90 552 |
1 200 |
|
Bőrök (nyers és kidolgozott) |
16 681 |
1 170 |
|
Fa (épület-, butorfa stb.) |
8 285 |
2 698 |
|
Üveg- és agyagáruk |
13 965 |
194 |
|
Kémiai iparcikkek |
12 355 |
35 |
|
Olaj, viasz stb. |
11 192 |
18 |
|
Gabonanemüek |
5 096 |
339 444 |
|
Állatok és állati termékek |
0 283 |
6 278 |
|
Gyümölcsök és más növények |
17 073 |
7 405 |
|
Italok |
21 063 |
1 365 |
|
Papiros |
14 768 |
306 |
Az összes R. kikötőibe érkező hajók száma 1893. volt 32 385, 8 408 551 t. tartalommal, a távozóké 33 984, 9 415 468 t. tartalommal. 1894. R. kereskedelmi hajóraja állott 327 hajóból 62 053 t. tartalommal, amelyek közt 40 gőzös 2797 t. tartlommal. A Dunán való hajózást 1878. a berlini kongresszus szabályozta és az osztrák-magyar monárkia, Bulgária, R. és Szerbia küldötteiből alakított komisszió felügyelete alá helyezte. 1893-ban 1801 hajó 1 893 506 t. tartalommal haladt át a szulinai ágon; ezekből volt 905 (1 287 762 t.) brit, 249 (242 707 t.) görög, 63 (62 244 t.) osztrák-magyar és 361 (69 584 t.) török hajó. A vasúti vonalak hossza (1894) 1598 angol mérföld, amelyek mind az állam tulajdona. 1893. volt 368 postahivatal, amelyek 16 millió levelet, 9 millió levelezőlapot és 8,3 millió nyomtatványt, illetőleg postaküldeményt szállítottak. A 436 táviróhivatal 1 653 451 táviratot továbbított. A telegráfdrótok hossza 12 879 km. A pénzegység a lei-frank. Az aranypénz alig van forgalomban.
Alkotmány, kormány, szellemi műveltség.
R. alkotmánya az 1866-iki törvényen alapszik, amelyet 1879. és 1884. módosítottak. E szerint R. monárkia; a királyság I. Károly király férfiágában örökös. A király nagykoruságát a 18-ik életévében éri el. A törvényhozás részei a szenátus, amely 8 évre választott 120 tagból áll, beleszámítva az egyetemek két küldöttjét és a nyolc püspököt is. A képviselőház 183 tagból áll, akiket 4-4 évre választanak. Szenátor az lehet, akinek legalább 9400 lei az évi jövedelme. A választók, akik a képviselőket választják, csak adófizető polgárok lehetnek és három választótestületre vannak felosztva. Az első testületbe tartoznak azok, akik 50 vagy több steerling font évi jövedelemmel rendelkeznek; a másodikba azok, akik valamely városi községben laknak és legalább 20 lei évi adót fizetnek, továbbá az értelmiség osztályába sorozottak; végre a harmadikba azok akik adót fizetnek, de az első két osztályba nem tartozók. A falusi községekben akik irni és olvasni tudnak és legalább 300 lei évi jövedelemmel rendelkeznek, továbbá a papok és iskolamesterek direkte, a többiek indirekte választanak. A szenátorválasztók csak két testületbe vannak beosztva: az elsőbe azok tartoznak, akiknek vagyonuk után legalább 800 és a másodikban, akiknek 320-800 forint évi jövedelmük van. Mind a szenátorok, mind a képviselők 25 lei napi díjat kapnak az ülések idejében a vasutakon ingyen utazhatnak. A végrehajtó hatalmat a király 8 felelős minisztere által gyakorolja; ezek: bel-, igazság-, kultusz- és oktatás-, pénz-, had-, földmívelés- és kereskedelem-, közmunka, végül külügyi minisztérium. Az állami adminisztráció számadásait a főszámszék ellenőrzi. A vasutak, posta és táviró, a dohány- és sómonopolium, az egészségügy, a statisztikai hivatal, végül az államnyomda külön igazgatóságokká vannak szervezve. A helyi adminisztráció céljából R. 32 kerületre (ebből esik Oláhországra 17, Moldvára 13 és a Dobrudsára 2) van beosztva; a kerületek járásokra (plasi) és ezek községekre oszlanak; a járások száma 227, a városi községeké 71 és a falusi községeké 2905. A kerületek élén állanak a prefektusok, a járások élén az alprefektusok, akiket a kormány nevez ki. A községek maguk választják az elüljárókat. A kerületek és területek (Strelbicky szerint) a következők:
|
A kerület neve |
Székhelye |
Területe km2-ben |
|
Ardsis (Argesu Oláhorsz.) |
Pitesti |
4664 |
|
Bakau (Moldva) |
Bakan |
3639 |
|
Borosani « |
Botosami |
3397 |
|
Braila (Oláhorsz.) |
Braila |
4459 |
|
Buzeu « |
Buzeu |
5018 |
|
*Küsztendse (Dobrudsa) |
Küsztendse |
-* |
|
Covuriui (Moldva) |
Galac |
2860 |
|
Dimbovica (Oláhorsz.) |
Tirgoviste |
3602 |
|
Dolzse v. Doljiu (Oláhorsz.) |
Craiova |
6808 |
|
Dorohoiu (Dorohoi, Moldva) |
Dorohoiu |
2567 |
|
Falciu (Moldva) |
Husi |
1992 |
|
Gorzsiu (Oláhorsz.) |
Tirgu-Zsiu |
4869 |
|
Jalomita |
Calares |
8183 |
|
Jasszi (Moldva) |
Jasszi |
3028 |
|
Ilfov (Oláhorsz.) |
Bukarest |
5280 |
|
Mehedinti (Oláhorsz.) |
Turnu-Szeverinu |
5239 |
|
**Muscel « |
Campu-Lungu |
-** |
|
Niamco « |
Piatra |
5969 |
|
Oltu « |
Slatina |
2927 |
|
Prahova « |
Ploiesti |
4789 |
|
Putna (Moldva) |
Foksani |
2967 |
|
Roman « |
Roman |
2472 |
|
Romanici (Oláhorsz.) |
Caracal |
451 |
|
Rimanicu-Sarat (Oláhorsz.) |
Rimnicu-Sarat |
3354 |
|
Szucsava (Moldva) |
Falticeni |
1725 |
|
Tecuciu « |
Tecuciu |
2663 |
|
Teleorman (Oláhorsz.) |
Turnu-Magurele |
4899 |
|
*Tulcea (Dobrudsa) |
Tulcea |
-* |
|
Tutova (Moldva) |
Berlad |
2427 |
|
Valcea (Oláhorsz.) |
Rimnicu-Valcii |
4218 |
|
Vaslui (Moldva) |
Vasluiu |
2347 |
|
Vlasca (Oláhorsz.) |
Giurgiu |
4694 |
* Dobrudsa két kerületének területe együtt véve 15 813 km2.
** Ez a kerület a Strelbicky-féle táblázatból hiányzik.
Az állam bevételei a direkt és indirekt adók, a nagy állami birtokok, a só- és dohánymonopoliumból folynak be. Minden személy, aki 21-ik életévét betöltötte, tartozik 6 lei fejadót fizetni. A házbéradó 6%; aki a földet maga miveli 5, aki bérbe adja, de R.-ban lakik 6, és aki külföldön lakik 12% jövedelmi adót fizet. Az alábbi 5 évben az állami bevételek és kiadások voltak leiben:
Bevétel:
|
1889-90 |
189-91 |
1891-92 |
1892-93 |
1893-94 |
|
159 849 907 |
170 353 796 |
180 147 096 |
182 095 596 |
219 597 336 |
Kiadás:
|
158 770 924 |
162 116 869 |
168 404 894 |
178 532 004 |
199 261 159 |
Az 1895-96-iki budget fő tételei:
|
Bevételek: |
Lei |
|
Egyenes adók |
32 390 000 |
|
Indirekt « |
63 910 000 |
|
Állami monopoliumok |
48 700 000 |
|
Földmivelésügyi minisztérium |
28 436 500 |
|
Közmunkaügyi « |
13 919 000 |
|
Belügyi |
10 220 000 |
|
Pénzügyi « |
2 820 000 |
|
Hadügyi « |
1 389 000 |
|
Kultusz- és okt.-ügyi « |
868 |
|
Külügyi « |
255 000 |
|
Igazságügyi « |
2 500 |
|
Különfélék |
7 390 000 |
|
Összesen |
210 300 000 |
|
Kiadások: |
Lei |
|
Államadóság |
74 772 248 |
|
Minisztertanács |
66 500 |
|
Hadügyi minisztérium |
41 016 134 |
|
Pénzügyi « |
25 555 325 |
|
Kultusz- és közokt. minisztérium |
26 114 900 |
|
Belügyi « |
21 312 900 |
|
Közmunkaügyi « |
6 328 500 |
|
Igazságügyi « |
6 610 796 |
|
Földművelésügyi « |
5 950 405 |
|
Külügyi « |
1 719 341 |
|
Előre nem látott kiadások |
862 951 |
|
Összesen |
210 300 000 |
Az államadósság 1894 ápr. 1-én 1 069 640 793 lei volt; ebből 31,6 millió nem amortizálható; a többiből egy rész 1899-ig, más rész 1910-ig és a többi 1912, illetőleg 1938-ig törlesztendő. A honvédelmi kötelezettség általános; minden fegyverfogható férfi életének 21-ik évétől a 46-ig köteles katonáskodni. A hadsereg fel van osztva tettleges állományu, állandó és territoriális katonaságra a hozzája tartozó tartalékkal, miliciára és végül népfölkelésre. A szolgálati idő 3 év az állandó katonaságnál, 5 év a territoriális gyalogságnál, 4 év a territoriális lovasságnál, azután a betöltött 30-ik életévig a tartaléknál (a tiszt 37-ik évéig), 30-36-ig a miliciánál és 46-ik évig a népfölkelésnél. Béke idején a hadsereg áll 2936 tisztből, 335 katonai tisztviselőből, 48 500 katonából, 13 200 lóból és 600 ágyuból. A territoriális katonaság áll 81 843 emberből és 4400 lóból. Katonai szempontból R. négy kerületre van felosztva. A hajóhad áll (1893-ban) 1 páncélos cirkálóból (Elisabeta), 2 avizo-hajóból, 5 ágyunaszádból és 22 más hajóból; 50 tisztből és 1500 tengerészből. A katonai nevelésről gondoskodik 1 tüzér-, 1 katonai mérnöki, 1 lovastiszti iskola és 1 katonai akadémia. A görög-keleti egyház 6 püspökségre és 2 érsekségre van felosztva; primása a bukaresti érsek. A papi kiképzésről gondoskodik 6 papnevelőintézet. 1882 óta a római katolikusoknak is van Bukarestben püspökük. Bár az iskolába járás kötelező és ingyenes, a népnevelés még mindig gyenge lábon áll. 1894-ben volt 3626 népiskola, 12 hét osztályu liceum, 1 hét osztályu reál-liceum, 18 négy osztályu gimnázium, 11 négy osztályu reáliskola, 10 felsőbb és 11 leányszakiskola, 1 felsőbb és 3 alsó foku gazdasági, 5 kereskedelmi, 2 ipariskola, 6 tanító- és 3 tanítónő-képző, 1 állatorvosi, 2 festőiskola, 2 zenekonzervatorium s 2 egyetem (Bukarestben és Jassziban) 4-4 fakultással, 110 tanárral és 900 hallgatóval. Az igazságszolgáltatás forumai: 1 semmítőszék, 4 felebbviteli, minden kerületben egy első folyamodásu törvényszék. A bűn- és sajtóügyek az esküdtszékek elé tartoznak. A jótékonysági intézetek: 70 kórház, 5 őrültek háza, 2 szülészeti klinika s 2 lelencház. A naponkint megjelenő újságok a Vointa Nationala, Romanul, Nationalul, Gazeta Poporului, La Patrie, Timpul, Constitutionalul, Cara, Lupta, L'Indépendance roumaine és a szocialisztikus Lumea noua. Fontosabb folyóiratok: Analele Academiei, Convorbiri literare, Ateneul, Revista nona, Archiva din Jasi, Jiul, Lumina pentru toti és Economia nationala. - R. címerét l. a Címerek szines mellékletén.
Története.
R. neve akkor keletkezett, mikor Moldva (l. o.) és Oláhország (l. o.) Cuza Sándort (l. o.) közös fejedelmévé választotta (Jászvásáron 1859 jan. 17., Bukarestben febr. 5.). Ez a választás a nagyhatalmak 1858 aug. 19. Párisban tartott, Moldva és Oláhország helyzetét szabályozó határozatának kijátszásával történt meg. A nagyhatalmak említett határozata t. i. igy hangzott: Mindenik ország külön választ magának élete hosszáig uralkodó fejedelmet. Mindenik országnak külön minisztériuma és 7 évre választott külön országgyülése lesz. Külön fog megállapíttatni mindenik ország részére a portának fizetendő adó mennyisége és a fejedelem udvartartási költsége is. Csak a semmítő és legfőbb törvényszék lesz közös és egy bizottság, melynek feladata a közös érdekü törvények előkészítése. Ilyenekül tekintendők a pénz-, mértékegység, a vámok, posták és az egyformán szervezendő katonaság ügyei. E közös intézményeknek székhelye Foksán lesz. E határozat ellenére közös fejedelemmé választatván Cuza, III. Napoleon, ki már ekkor Ausztria ellen háborut tervezett, Cuzát magának Ausztria ellen le akarva kötelezni, kieszközölte Konstantinápolyban, hogy a porta hallgatólag belenyugodott a választásba. Mikor 1861-ben Cuza hódoló látogatást tett konstantinápolyban, a francia diplomácia által előkészített szultán nemcsak nagy kitüntetéssel fogadta, de bele is egyezett abba, hogy hazatérve, a fejedelemségek egyesülését tényleg végrehajtsa. Visszatérve Konstantinápolyból, mind a két ország törvényhozását Bukarestbe hivta össze s ekkor az eddig működő két külön minisztérium helyett egyet alakított s kimondotta, hogy a két fejedelemség egy uralkodó alatt R. néven egy állammá egyesül Bukerest fő- és székvárossal, a szultán fenhatósága alatt. Ez időtől kezdve Cuza a párisi szerződés alapján mint egységes államot kormányozta R.-t egészen az 1864 máj. 2-iki államcsínyig.
A máj. 2-iki államcsíny a nagy földbirtokosok (boérok) túnyomó befolyása ellen volt irányozva. A nagybirtokosokból álló konzervativ párt ellenállása meggyőzte Cuzát arról, hogy a párisi szerződést aláirt nagyhatalmak által adott alkotmány alapján kormányozva, nem tudja felszabadítani a népet a jobbágyság alól, sem pedig országának belső kormányzatát modern alapon átalakítani. Ezért határozta el magát, Cogalniceanu Mihály tanácsával élve, az 1864 máj. 2-iki államcsínyre, mely abból állott, hogy a törvényhozást feloszlatta és egy új alkotmányt hirdettetett ki, melyet a nép általános szavazatával (plebiseitum) szentesített s amelyet úgy a porta, mint a nagyhatalmak később jóvá hagytak. Az új alkotmány a fejedelem befolyását és tekintélyét erősebbé tette, de a törvényhozás hatalmát szűkebb korlátok közé szorította. Az eddig egységes törvényhozás képviselőházra és szenátusra oszlott. A választói jogot, a birtokarányt véve alapul, kiszélesítette; a jobbágymunkát megszüntette és kimondotta, hogy a földes urak a volt jobbágyoknak bizonyos váltságdíj lefizetése mellett tartoznak elégséges földet engedni át tulajdonul. Közoktatási törvényt hoztak, melyben kimondották a népoktatás kötelező és ingyenes voltát. Törvénnyel szabályozták a megyei és községi közigazgatást. Polgári és büntetőtörvénykönyvet szerkesztettek, nagyobb részében a Code Napoleont utánozva. Meghatározták a védkötelezettség feltételeit. Bukarestben és Jassyban egyetemi fakultásokat állítottak fel és szervezték a kereskedelmi kamarákat. Egyszóval R. modern állammá való szervezése a máj. 2-iki államcsíny után kezdetét vette minden vonalon. Ez államcsíny egyik következménye volt a kolostorok vagyonának szekularizációja is. R.-ban a művelhető földnek majdnem egy negyede a kolostorok tulajdona volt s igy e szekularizáció következtében az állam 800 000 000 franknyi vagyon birtokába jutott, mely az akkori primitiv kezelés mellett is mintegy 20 000 000 frankot jövedelmezett évenként. E jelentékeny jövedelem azonban nem volt képes R. egyre rosszabbuló pénzügyi helyzetét megjavítani. Cuzának sok jeles uralkodói tulajdonsága volt s neve a modern R. történetében kétségkivül a legjelentékenyebb helyek egyikét fogja betölteni, de rendkívül rossz gazda és gondatlan adminisztrátor volt. Az ország alatta a pénzügyi bukás és a közigazgastási anarkia szélére jutott. Hogy a katasztrófát elkerülhessék, a jobb érzésü hazafiaknak nem maradt más hátra, mint egymással szövetkezni és őt a trónról letenni. Az összeesküvők, szövetkezve a hadseereg főbb tisztjeivel, 1866 feb. 11-ére virradó éjjel ágyában meglepték, elfogták és rákényszerítették, hogy a trónról való lemondását aláirja s még az nap reggel távozzék az országból.
Cuza uralkodása hazánk történelmének szempontjából is nagyon érdekes volt. Mindjárt trónra léptekor III. Napoleon akaratából érintkezésbe lépett a Kossuth főnöksége alatt álló magyar emigráció vezéreivel. III. Napoleon Ausztriát készült Olaszországban megtámadni. Szükség esetén arra is számított, hogy az elégedetlen Magyarország felkelő hadai is támogassák. Magyarországon azonban csak úgy lehetett volna még az olaszországi háboru esetén is felkelést szervezni, ha R. nemcsak a szervezés és a hadműködés alapjának szerepére vállalkozik, hanem legalább egy hadtesttel maga is hajlandó a felkelőket támogatni. Kossuth az erre vonatkozó alkudozások vezetésére Klapka tábornokot küldötte Cuzához. Klapka Cuzával két szerződést kötött. Az elsőben Cuza kötelezte magát arra, hogy megengedi a magyar emigránsoknak, hogy az Erdély határához közel eső alkalmas pontokon fegyverraktárakat állíthassanak fel és hogy azon 30 000 fegyverből, melyet III. Napoleon fog küldeni, 10 000-rel a román hadsereget fogja felfegyverezni, 20 000-et pedig átenged a magyaroknak. A második szerződésben viszont Klapka tett bizonyos engedményeket a magyarországi románságnak, hogy igy a megvalósított testvériség elve vezérelje a szerződő nemzeteket közös céljukhoz, a három dunai államnak: R.-nak, Szerb- és Magyarországnak konfederációjához. A villafraucai béke azonban megakadályozta, hogy e eszerződések megvalósuljanak. De a magyar emigránsok azt reméllették, hogy a villafrancai béke Franciaország és Ausztria között csak fegyverszünetet jelent és nem végleges békét is. A háboru kitörésében bizva, a Kossuth, Klapka és Teleki Lászlóból álló magyar nemzeti igazgatóság 1860 szept. 14-én tartott ülésében elhatározta, hogy a háboru újabb kitörése esetén a moldva-oláhországi határ felől tervezett hadműködést Klapka fogja vezérelni, ki a fegyvereknek keletre indítása után azonnal a helyszinére fog menni, hogy ott szeméylesen intézkedjék. Klapkának már azért is sietnie kellett, hogy megelőzze a Genovából küldött öt hajónyi fegyverszállítmányt s annak partra szállítását biztosítsa. Klapka későn érkezett meg s a szállítással megbizott genovai cég emberei ügyetlenül jártak el, ugy hogy a galaci osztrák konzul megtudta az egész dolgot, akinek jelentéstételére a tulcsai török kormányzó két hajót Galacon legfoglaltatott, hármat pedig Szulinánál feltartóztatott. Ez volt az a fegyverszállítmány, melynek lefoglalása az európai sajtóban annak idején oly nagy zajt ütött. Ez a baleset nagyon késleltette a megegyezést, de azért Klapkának 1861 jan. 8. sikerült egy második szerződést kötnie Cuzával. Cuza azonban nem levén a helyzetnek ura, sem szavát, sem a szerződést meg nem tartotta, sőt engedve az osztrák befolyásnak, a magyar emigránsok ügyével rokonszenvező Cogalniceanu-minisztériumot is megbuktatta, átadván a kormányt egy osztrák érzelmü minisztériumnak. Cuzának nemcsak saját jól felfogott érdeke, de személyes érzelmei sem engedték meg, hogy a magyar ügynek őszinte és igaz segítője legyen s ezért a tervezett magyar-román szövetségből akkor sem lett volna semmi, ha ezt az európai általános helyzet már eleve lehetetlenné nem tette volna.
Mihelyt Cuza a trónról lemondott, az ország kormányzását ideiglenesen egy 3 tagból álló fejedelmi helytartóság foglalta el. A három fejedelmi helytartó: Golescu Miklós, Catargiu Lascar és Haralambie Miklós ezredes, még ugyanaz napra összehivta a törvényhozás mind a két házát, amelyeknek tagjai egyhangulag Fülöp flandriai grófot, a belga király öccsét választották meg R. fejedelmévé, teljesítvén ily módon az 1857-iki «ad hoc divánok» ama határozatát, amely szerint R. fejedelmi trónja öröklési joggal egy európai uralkodó családból származó herceggel töltendő be. Fülöp flandriai gróf azonban nem fogadta el a felajánlott trónt és erre az újonnan elrendelt plebiszcitum (1866 ápr. 14-20.) Hohenzollern Károly herceget, a porosz uralkodó család katolikus (sigmaeni) ágának tagját választotta meg R. fejedelmévé és ezt az eredményt a nemzetgyülés máj. 23. szentesítette. A porta azonban a párisi szerződésre támaszkodva, tiltakozott a Bukarestben történtek ellen s kérte a nagyhatalmakat, hogy tartsanak konferenciát, amelyben rendezzék R. ügyeit. Oroszország nemcsak tiltakozott, hanem egyenesen a Cuza előtti állapotok helyreállítását követelte, tehát az egység felbontásával a két ország számára két külön fejedelmet, külön két minisztériumot és törvényhozást. Poroszország (Bismarck), aki ekkor már háborut tervezett Ausztria ellen, helyeselte a történteket, ugyszintén III. Napoleon, mig Ausztria annyira tartott a Hohenzollern-jelölttől, hogy ez csak álnév alatt és titokban utazhatott Magyarországon keresztül a román határ felé. A háboru, mely Ausztria, Porosz- és Olaszország között kitört, lehetetlenné tette, hogy a hatalmak most R. helyzetéről tanácskozzanak.
A porta látván, hogy az általa sürgetett európai konferenciából nem lesz semmi, okkupálni akarta R.-t. Károly fejedelmet ez a sok nehézség nem csüggesztette el. Mihelyt Bukarestbe megérkezett (máj. 22.) és az alkotmányra megesküdött, azonnal táviratilag értesítette a nagyvezért trónra léptéről s arról, hogy a porta jogainak teljes tiszteletben tartásával szándékozik uralkodni. E lojális nyilatkozattal nem elégedett meg, hanem azonnal hadi lábra állította a román hadsereget, összevonván a Gyurgyevo melletti táborban, hogy fegyveres erővel is megakadályozza a török okkupációt. Az új fejedelem e lojális, de egyúttal erélyes magatartása a portát arra birta, hogy lemondjon az okkupáció gondolatáról és a megváltozott helyzetbe belenyugodjék. Csak azt követelte, hogy Károly személyesen menjen Konstantinápolyba, kérni az invesztiturát. Károly a szultán akaratának eleget teendő, 1866 okt. 24. látogatást is tett Konstantinápolyban. A szultán nagy kitüntetéssel fogadta és elismerte R. örökösödési joggal biró fejedelmének.
Károly fejedelem biztosítván magának ily módon R. trónját, hozzá fogott az ország teljes újra szervezéséhez. Nem volt könnyü dolog ez egy oly országban, hol az öntudatos és rendes kormányzásnak jóformán semmi hagyománya sem volt, ahol ellenkezően a politikusok hozzá voltak szokva nemcsak a legszenvedélyesebb pártharcokhoz, örökös kormányváltozásokhoz, hanem az államcsinyekhez és a fejedelmek detronizációjához is. Az első tíz évben (1866-76) tizenkétszer volt kénytelen kormányát megváltoztatni. Előbb Bratianu J. és a «vörös» pártra támaszkodott, aki a vasúthálózat kiépítésével és másnemü befektetéseivel roppant költségbe verte az országot. 1868. a Cogalniceanu-, majd a Costaki-kabinet következett. Azonban Stronsberg vállalkozó bukása és az annak nyomában járó pénzügyi válság 1871 márc.-ban oly forrongást idézett elő, hogy csak a Ghika-minisztérium örököse, a Catargiu-kabinet volt képes a közrendet helyreállítani. 1872-76. rendezettebb viszonyok köszöntek be és a dohánymonopolium behozatala által a pénzügyi helyzet is javult. Ilyformán R. a kezdet nehézségein Károly király erélyes és tapintatos kormánya alatt szerencsésen átesett és a nagyhatalmak csakhamar meggyőződtek arról, hogy R. Károly alatt Európa keletén a rend és a civilizáció egyik úttörője s ezért nem is haboztak a portához való függőségi viszonya mellett sem, önállóságát mind jobban elismerni. Az első példát erre az osztrák-magyar monárkia adta meg, 1876. vele kereskedelmi szerződést kötvén. A keleti zavarok, melyek 1876. kitörtek, R.-t már teljesen kiforrva és megszilárdulva találták. Mikor 1877 elején az orosz-török háboru kitört, a román államférfiaknak az volt a törekvésük, hogy az európai hatalmakkal biztosíttassák R. területének semlegességét mind a két hadakozó fél ellenében. Mikor ez nem sikerült, akkor Károly fejedelem ápr. 16. (2.) szerződést kötött az orosz cárral, s e szerződést tiz nappal később az ország törvényhozása is helyben hagyta. E szerződés értelmében R. megengedte, hogy az orosz csapatok területein átvonulhassanak a török birodalom határai felé, az orosz cár pedig viszonzásul kijelentette, hogy tisztelni fogja R. politikai jogait és törvényeit és sértetlenül fentartja területének jelenlegi integritását. E szerződést rögtön követte az egész román haderőnek (50 000 ember s 180 ágyu) mozgósítása és a Duna mentében való felállítása, ami feltétlenül szükséges is volt, mert a porta a cárral kötött szerződést ugy tekintette, mint az alattvalói hűség megszegését és az ellenségeskedés megkezdését s ezért utasította a bolgár partokon működő csapatok vezéreit, hogy R.-t azonnal támadják meg. A török hadsereg parancsnokai meg is kezdették a Duna bal partján fekvő városok bombázását, amire nemcsak a táborba szállott román hadsereg ágyui adtak feleletet, hanem a törvényhozás is, mely a R. és a török birodalom között eddig létező államjogi kapcsolatot felbontva, R.-t független államnak nyilatkoztatta ki 1877 máj. 22.
Megérkezvén az orosz hadsereg a Duna vonalához, a román hadsereg önálló közreműködését nem fogadta el s miután Károly fejedelem nem volt hajlandó katonáit egyszerüen az orosz tábornokok rendelkezésére bocsátani, csak az orosz hadak vonultak át a Dunán, mig a románok hazájuk határain maradva, a fejedelem fővezérlete alatt főleg arra szorítkoztak, hogy az Olttól nyugatra eső Duna-vonalon a török hadsereg betörését megakadályozzák. A plevnai ismételt csatavesztés után azonban az oroszok kénytelenek voltak az előbb oly csekélyre becsült román hadsereg segítségét is igénybe venni. «Jőjjön segítségünkre - táviratozta jul. 19. Miklós nagyherceg Károly királynak olyan feltételek mellett, aminőket csak akar; lépje át a Dunát ott, ahol jónak látja, csak mentől hamarabb, mert a törökök tönkre tesznek. A kereszténység ügye veszedelemben forog.» A román hadsereg e távirat vétele után azonnal átment a Dunán és az oroszok most már nemcsak elismeerték szövetséges társnak, hanem a Plevnát ostromló orosz hadakat is egyenesen Károly fejedelem fővezérlete alá helyezték. Károly fejedelem Plevnát nem tartotta rohammal bevehetőnek s ezért rendszeres ostromot javasolt. Az oroszok azonban sürgették a rohammal való támadást, amibe Károly fejedelem is végre belenyugodott. Szept. 7-12. történt az újabb támadás, mely az ostroló hadsereg teljes vereségével végződött. Egyedül a román hadsereg egy részének sikerült Plevna egyik erődjét, a Grivica redutot elfoglalnia. Ugyancsak a román hadsereg foglalta el később Rahovát is. Majd Plevna eleste után Smardan és Viddin ostrománál is kitüntette magát a román hadsereg, melynek vitézsége az egész hadjárat folyamán nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a túlnyomó orosz haderő leverhette a törökök vitéz ellenállását.
A békekötésnél azonban Oroszország egyszerüen megfeledkezett a román hadsereg becses szolgálatairól. A san-stefanói békealkudozásokhoz R. képviselőit az oroszok még csak oda sem engedték s e békét, melyben R. függetlenségéről is szó volt, 1878 márc. 3. a románok hozzájárulása nélkül kötötték meg, még pedig egyenesen az ő kárukra, amennyiben annak egyik pontja kimondta, hogy a szultán Dobrudsát átengedi R.-nak, de viszont Oroszország visszaveszi Besszarábiának azt a részét, melyet a párisi béke csatolt R.-hoz. A san-stefanói békét azonban az európai hatalmak nem ismerték el és Oroszország kénytelen volt belenyugodni, hogy a berlini kongresszus revideálja. R. abban reménykedett, hogy talán sikerül a kongresszussal kitöröltetni a san-stefanói szerződés reá nézve sérelmes pontját is. Bratianu János miniszterelnök és Cogalniceanu Mihály külügyminiszter megjelentek Berlinben és előterjesztvén az 1877 ápr. 16. kötött szerződéssel egyetemben Miklós nagyherceg említett táviratát is, kérték a sérelmes pont kitörlését. Fáradozásaikat azonban nem kisérte siker s igy R. kénytelen volt belenyugodni Besszarábia elvesztésébe. A berlini szerződés az európai nemzetközi jogba mintegy becikkelyezte R. függetlenségét. E függetlenségnek csak külső és természetes következése volt a törvényhozás amaz elhatározása, melynek folytán 1881 márc. 26. R.-t királysággá nyilvánította és Károly fejedelmet máj. 22-én királlyá koronázta és nejét Erzsébetet (Carmen Sylva) királynővé. Egyetlen aggodalom tárgya csak az volt, hogy Károly királynak nem volt gyermeke. A törvényhozás beleegyezésével azonban bátyjának Hohenzollern Ferdinándnak ugyanily nevü fiát adoptálta és az ország elismerte trónörökösnek (1889) azon kötelezettség mellett, hogy születendő gyermekeit a görög keleti ortodox hitben fogja felneveltetni. Ferdinánd, miután a Vacarescu Ilona udvarhölggyel tervezett eljegyzés legyőzhetetlen akadályokba ütközött, 1892 dec. házasságra lépett Mária edinburgi hercegnővel. E házasságból két fiu született s igy a Hohenzollern-dinasztia trónöröklése R.-ban e tekintetben is biztosítottnak látszik.
R., mióta királyság lett, gyors lépésekkel halad elő minden téren, ami első sorban Károly királynak és a román államférfiaknak köszönhető, kik mindjárt a háboru bevégezte után hozzá fogtak az állam pénzügyeinek rendezéséhez, amit főleg az ország régibb és újabban megnyitott pénzügyi forrásainak kellő felhasználásával értek el. Az 1877-78-iki háboru után 10 éven át a Bratianu János vezetése alatt levő nemzeti szabadelvü (national-liberal) párt kormányozta R.-t. Magyarország szempontjából legérdekesebb e párt közgazdasági politikája, melynek következménye az 1886-iki vámháboru volt. A liberális párt az ország pénzügyi helyzetének rendezése közben szomoruan győződött meg arról, hogy az ország vagyonosodásának mekkora akadálya az önálló nemzeti ipar hiánya. A protekcionista Aurelian közgazdasági minisztersége idején súlyos vámokkal igyekezett megvédeni R. most keletkező zsenge iparát, szemben Ausztria és Magyarország fejlettebb iparának súlyos versenyével. Viszont a magya kormány R. nyeers terményeit és állatbehozatalát sujtotta magasabb vámokkal. Ez a vámháboru elősegítette ugyan R.-ban a belföldi ipar fejlődését - amelynek különben is ez időben rendkivül sok kedvezményt biztosított a törvényhozás - de másrészt súlyos mezőgazdasági válságot idézett elő, ami az ország földbirtokosságát teljesen az ellenzéken levő konzervativ párt táborába hajtotta, ugy hogy e vámháboru után két évre 1888 végén a liberális párt megbukott és kénytelen volt átengedni a kormányt a Lascar Catargin vezérlete alatt levő konzervativ pártnak, amely párt egyesült a Carp Péter vezetése alatt levő junimista (fiatalság) párttal, 1895 őszéig kormányozta R.-t.
A junimista-konzervativ kormány fő gondját a közigazgatás, a hadsereg, a pénzügyi és gazdasági helyzet javítására fordította. Helyre állította a valutát, rendezte a közigazgatást, meghozta a csendőrségi, a lelkészi és a báyatörvényt és 1894. megkötötte monarkiánkkal a vámszerződést. Reformmunkálataiban azonban nagyban hátráltatta a Sturza Demeter vezetése alatt levő nemzeti szabadelvü párt azáltal, hogy szövetkezve a kulturligával, a magyarországi román nemzetiségi politikusok követeléseit R.-ban párteszközzé és politikai izgatás tárgyává tette, azt követelvén a konzervativ kormánytól, hogy a magyarországi románság politikai követelőzéseinek érdekében lépjen közbe a magyar kormánynál. Miután a konzervativ kormány ezt nem tehette meg, azzal vádolta, hogy szövetkezett a magyar kormánnyal a magyarországi románság megsemmisítésére. A liberális pártnak ez irányban folytatott izgatásai a konzervativ kormánynak népszerüségét teljesen tönkre tették. Ehhez járult még az is, hogy a kormány konzervativ és junimista tagjai között apróbb nézeteltérések keletkeztek, amelyek a további egyetértő működést lehetetlenné tették. Ezek a körülmények birták rá azután a konzervativ-junimista kormányt, hogy a hatalomtól visszalépve, helyét átengedje a nemzeti liberális pártnak.
Károly király ekkor a liberális pártot hivta kormányra és felhatalmazta az új kormány elnökét Sturzát a parlament feloszlatására. A liberális párt az új választások alkalmával páratlan győzelmet aratott, amennyiben a konzervativ pártnak nemcsak összes jelentékenyebb tagjai megbuktak, de összesen is alig jutott be 2-3 ellenzéki a parlamentbe. E nagy parlamenti többség azonban nem biztosíthatta a Sturza-kormány állandóságát, mert Sturza a hatalom birtokába jutva, nemcsak ellenkező magatartást volt kénytelen tanusítani mindazon igéreteivel, melyeket ellenzéki vezér korában az u. n. erdélyi kérdésben tett, de mindjárt kormányra lépte után a jassyi programmbeszédében nyilvánosan meg is cáfolta e kérdésben elfoglalt előbbi álláspontját. Az ellenzéknek Sturza e következetlensége, melyre a viszonyok kényszerítették, nagyon alkalmas izgató anyagul szolgált. Népszerüsége megrendült mindjárt az első hónapokban, ugy hogy az 1896 máj. felmerült metropolita-ügy körül elkövetett balfogásainak nem volt nehéz őt a kormányon teljesen lehetetlenné tenni. Ghennadie metropolita és a Brancovanu-alapítvány világi felügyelői, Bibescu és Stirbey hercegek között az alapítványok kezelésében történt visszaélések miatt nézeteltérések keletkeztek. Ebből kifolyóan Ghennadie metropolita egyénisége és tettei ellen súlyosabb természetü vádak hozattak fel az ellenzék részéről. Sturza részint azért, hogy népszerüségét helyreállítsa, részint hogy a makacs és hatalmaskodni szerető metropolitától megszabaduljon, határozott állást foglalt ellene.
A zsinatot összehivatta s azzal Ghennadiet a metropolitai székből letétette. Ghennadie azonban az itéletet törvénytelennek nyilvánította és kijelentette, hogy székhelyéről mindaddig el nem távozik, mig elmozdíttatásáról királyilag aláirt dekretumot nem mutatnak fel. Ekkor Sturza utasította a rendőrfőnököt, hogy a metropolitát karhatalommal is távolíttassa el és kisértesse fogsága kijelölt helyére, a caldarushani monostorba. A rendőrfőnök végrehajtotta a kapott rendeletet. Az ellenzék az egész eljárást törvénytelennek és inhumanusnak bélyegezte és lapjaiban Ghannadiet védelmébe fogta. Hatalmas agitáció indult meg az egész országban és a felizgatott közvélemény nemcsak az itélet megsemmisítését, de Ghennadie visszahelyezését is kérte. Bizonyos köröknek sikerült a metropolita ügyét úgy tüntetni fel, mint a kat. Károly király támadását az ortodox gör. keleti egyház ellen. Az izgastottság egyre veszéylesebb jelleget öltött s félni lehetett, hogy a népben általánossá válik a meggyőződés, hogy a metropolita-ügy voltaképen támadás az ortodoxia ellen. Ennek aztán végeredményében hatása lesz Románia külpolitikai helyzetére is. Ezért elhatározták az ügyet békés úton elintézni, még pedig oly módon, hogy az újra összeülő zsinat májusban hozott itéletét megsemmisíti, de viszont Ghennadie is beadja lemondását. Elintéztetvén ily módon a metropolita-ügy, Sturza, mint jóformán az egész előidézője, kénytelen volt 1896 dec.-ben lemondását minisztériumával együtt beadni. E lemondás után a király nem oszlatta fel a parlamentet, hanem a hatalmat meghagyva a liberális párt birtokában, a kormányalakítással annak egyik tagját, Aurelianut bizta meg. Az Aurelianu-minisztérium azonban csak átmeneti kormánynak tekinthető, mert a liberális párt kebelében legutóbb felmerült számos nézeteltérés és érdekellentét miatt hiányzik a biztos és tartós kormányzás minden feltétele. R. nemzetközi jelentőségének legszebb elismerése volt a magyar királynak 1896 okt., a Vaskapu megnyitása alkalmával tett bukaresti látogatása, mely egyúttal megpecsételése is volt annak, hogy R. tekintettel jól felfogott érdekeire, belépett a közép-európai államok kötelékébe.
Romániában 1864-ben 95 883 ha, 1890-ben 137 176 ha. szőllőterület volt s igy a bortermelés nagy arányokban emelkedik s a bortermés 1891-ben 3 081 000 hl-re rúgott, ebből mintegy 750 000 hl. vörös bor, a többi fehér. A legtöbb terem Moldva és Oláhországban, a legkevesebb a Dobrudsában. Legjobb borok a cotnai (Moldva) és a piatoa (Oláhország), mely utóbbi némileg a tokajihoz hasonlít. Cornában azonkivül kitünő vörös bor is terem. Jó fehér borok teremnek még Dragasánban. A filloxera 1890. már 30 000 ha.-on volt elterjedve, ugy hogy a borkivitel ennek következtében 1891. 30 588 q-ra szállott alá. A legtöbb bort Németországba, Ausztria-Magyarországba és Franciaországba szállítják.
román érdemrend, mely 1877 máj. 10. (22.) alapíttatott, változást szenvedett 1880 ápr. 17. (29.) Öt osztálya van. Jelvénye aranyszegélyü, sötétkék zománcos ismétlődő kereszt, mely az egyes osztályoknál nagyság szerint váltakozik. Karjaiban arany sugarak, fölötte arany királyi korona. A lovagi osztály jelvénye ezüst. Középpajzsa kerek, vörös zománcos előlapján villámnyalábon ülő aranysas, körülötte aranyszegélyü vörös karikagyűrü, rajta: In fide salus fölirat. Hátlapján C. I. monogramm, fölötte a királyi korona, körülötte arany szalaggal négyszer átkötött zöld tölgykoszoru. Szalagja vörös, két-két kék széles csíkkal. Az I. és II. osztály csillaga ezüst, nyolc sugaru, rajta a rendjelvény előlapja. Háboruban szerzett érdemekért a rend kardokkal bővítve adományoztatik.