János, arcképfestő, lőcsei születésü. Tanulmányait végezve, 1820 táján meglátogastta Oroszországot is. A pesti műegyesület 1840-iki kiállításán Fessler Aurél szép arcképével keltett figyelmet.
Dezső, gazdasági iró, szül. Eleken 1859. A magyar-óvári gazdasági akadémián és budai vincellériskolában tanulmányait bevégezve, gazdasági gyakorlatra a pankotai uradalomba ment. Ezután a bács-bodrog vármegyei gazdasági egyesület titkára lett. Most István gazda néven a földmívelésügyi minisztérium Néplapjának szerkesztője. Számos, szaklapokban megjelent dolgozatain kivül önálló munkát irt a cukorrépastermelésről.
kristályalak, a szabályos kristályrendszer teljes alakja. 12 rombuslappal, 24 egyenlő éllel, 6 négylapu, 8 háromlapu csúccsal. Mivelhogy a gránáton gyakori a gránátoéder, gránátdodekaéder v. granatoid is a neve. Jele Ą0(IIO)
német zenészcsalád neve. András, hegedüművész és zeneszerző, szül. Münster mellett Vechtében 1767 ápr. 27., megh. Gothában 1821 nov. 10. Korán hangversenyzett. 1784. Párisban is tetszett; majd Bonnban, Bécsben, 1801-1815. Hamburgban élt, mig Spohr utódául gothai karnagynak hivták. A ieli egyetem tiszteletbeli doktorrá emelte. Szerzeményei: 8 dalmű, 10 szimfonia, 23 hegedükoncert, 33 vonósnégyes stb.; legismertebb Schiller szövegére irt Glocke (ének- és zenekarra). - Bernát, gordonkaművész, szül. Oldenburgban Dincklagéban 1767 nov. 12., megh. Hamburgban 1841 aug. 13. Már 1800. a párisi Conservatoire tanára lett 1803-ig, 1815-19. Berlinben udvari karnagy volt. Sokat komponált, többnyire gordonkára: 9 hangversenydarabot, orosz, svéd, spanyol, román dallamokat, de 3 operát is.
kristályalak, a hatszöges kristályrendszer feles alakja. Hat rombuslappal, kétféle éllel, kétféle csúccsal. A sarkélek zeg-zugosak. Vannak hegyes és tompa R.-ek. A hatszöges piramis feles alakja. Jele: ±R(p(I0II) v. p (0III)
a kristálytanban mindazon kristályalakok összessége, melyekben három egymásra merőleges, de nem egyenlő szimmetria-sík van, vagyis amelyek három irányban más-más szimmetriát mutatnak. A szimmetriának megfelelőleg három különböző nagyságu, de egymásra merőleges tengelyt vehetünk fel bennük. A tengelyviszony a:b:c. A tengelyek bármelyike lehet fő tengely (ezt függőlegesen állítjuk), a másik két tengely vizszintes helyzetbe kerül; a hosszasbbat nagy átlónak (makrodiagonale), a rövidebbet kis átlónak (brachydiagonale) mondjuk. A kristályt ugy tartjuk, hogy a kis átló mellső hátsó, a nagy átló bal-jobb irányba jusson. A név R. arra vonatkozik, hogy az egyszerü, közönségesebb alakok bázisos metszete rombus. Egyéb nevei: ortorombusos kristályrendszer, ortotip v. prizmatikus, kristályrendszer, anizometrikus kristályrendszer, trimetrikus kristályrendszer, egy és egy tengelyü kristályrendszer. Megkülönböztetünk teljes és feles alakokat. Teljes alakok: 1. Rombos piramis, közös alapon két négy oldalu piramis, 8 külön oldalu háromszög zárja be, 12 szimmetrikus, háromféle éllel (sarkélei közül 2-2 hosszabb, 2-2 rövidebb), 6 csúccsal, melyek közül az átellenesek egyenlők. 2. Rombos oszlop v. prizma, a fő tengellyel egyközü 4 lappal; vagy törzs- v. protoprizma (jel P. v. 110) és az átlók valamelyike irányában megnyult prizma, makroprozma (Ą Pn. v. kho) és brachiprizma (Ą Pn. v. hko). 3. Dóma (l. o.) 4. Véglap v. pinakoid, a fő tengely végén, vagyis az oszlop zárja be, a bázisos véglap (o P v. 001). a makrodómát zárja be a nagy átló két végén, a kis átlós véglap v. brachipinakoid (Ą P Ą v. 010), a brachidomát zárja be a rövid átló két végén, a nagy átlós véglap vagy makropinakoid (Ą P Ą v. 100). Feles alak: 5. A rombos szfenoid (ékalak), a rombos piramis feles alakja, 4 külön oldalu háromszögü laptól bezárt alak.
(ejtsd: rom), több város az É.-amerikai Egyesült-Államokban, jelentékenyebbek: 1. Floyd county székhelye Georgiában, Atlantától ÉNy-ra, az Etowah és Oostenaula összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 6957 lak., pamut-, olaj-, butor-, jég-, ekekészítéssel, hengerművel; közelében vas- és mangánércbányával, kohókkal és márványbányával. - 2. Város New-York Oneida countyjában Utica közelében, a Mohawk-rivernél, az Erie-, Black-river csatornák egyesülésénél, vasutak mellett, (1890) 14 491 lak., hengerművekkel, gépgyártással, harisnyaárukötéssel; sajt- és fakereskedéssel; nyilvános könyvtárral, siketnéma-intézetel; több parkkal.
József, egyházi iró, budapest-belvárosi plébános, szül. Budán 1839 aug. 14., megh. Budapesten 1895 jan. 1. Középiskoláit Budán és Nagyszombatban, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1862 szept. 8. Káplán volt Nyerges-Újfalun, Buda-Krisztinavárosban és Pest-Belvárosban. 1872. pápai kamarás, 1886. budapest-belvárosi plébános, 1888 febr. 12. címzetes prépost. Irodalmi munkásága: szerkesztette a Fortschritt (1868) és Volksbote (1871) címü lapokat. Önálló művei: Briefe über Renan (Pest 1864); Az egyházi szónoklat reformja (u. o. 1872); A munka és nyugalom isteni törvénye (egyházi beszéd, u. o. 1883). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
l. Romni.
1. Ferenc Flóris, archeologus, nagyváradi apátkanonok, szül. Pozsonyban 1815 ápr. 12-én, megh. Nagyváradon 1889 márc. 8. Belépvén 1830. a Szt.-Benedek-rendbe és elvégezvén tanulmányait, bölcsészeti doktor lett és pappá szentelték 1839. Tanár volt a győri gimnáziumban, 1845. a pozsonyi akadémián. Ez időben József főhercegnek a természettudományokból előadásokat tartott. Az 1848-49-iki szabadságharc alatt a magyar hadsereg utászkarában szolgált és kapitányságig vitte, miért is a fegyverletétel után mint politikai foglyot 8 évi börtönre itélték. Bécsben, utóbb Olmützben és Josefstadtban öt évet töltött. 1854. kiszabadulván, nevelősködött; 1858 óta több helyütt volt tanár, 1860. az akadémia levelező tagjává választotta. 1861. Pestre jött és az akadémia kézirattárának őre lett. 1862. kir. katolikus főgimn. igazgató, 1868. egyetemi régészeti tanár és kir. tanácsos, 1869. a magyar nemzeti muzeum régiségtárának őre, 1873. a vaskoronarend lovagja, 1874. szerzetesi kötelékei alól felmentetvén, besztercebánya-egyházmegyei áldozó pap s még ugyanaz év jul. jánosi apát, 1877. nagyváradi kanonok. 1876. az ő kezdeményezésére tasrtatott meg Budapesten a nemzetközi ősrégészeti kongresszus. Irodalmi munkássága: Kezdetben a természettudományi téren működött és hazánk jelentékeny részének természet- és földtani jellegét kutatta és ismertette. E nemben kiváló műve A Bakony (Győr 1860). Utóbb kizárólag a hazai történelemre és jelesen a hazai régészetre adta magát és e téren tekintély lett. Európának legnagyobb részét beutazva, a régiségeknek legalaposabb ismerője és tárgyalója volt. Még Győrött szerkesztette és adta ki Ráth Károllyal a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket (1861-65); ugyanő szerkesztette 1868-72. az akadémiai Archeologiai Értesítőt, valamint 1864-73. az Archaelogiai Közleményeket, amelyekben számtalan cikket és nagyobb tanulmányokat közölt. Legkiválóbb önálló munkái: Díszlapok a római könyvtárakban őrzött négy Corvin-codexről (1862); A bakony-szombathelyi kincs (1865); Őskori műrégészet (1869); A régi Pest (1873); A magyar nemzeti muzeum római feliratos emlékei (Desjardins: Monuments épigraphiques du Musée National Hongrois fordítása és kiegészítése, 1873); Régi falképek Magyarországon (1874) stb. V. ö. Hampel József, R. F. F. emlékezete (1891); Szt.-István-társulat Encyklopédiája (XII. 235-236); Szőllősy Károly, az osztrák-magyar monarchia szerzetesrendeinek irodalmi és tanügyi működése (l. 92-100). Itt majdnem összes a folyóiratokban megjelent közleményei fel vannak sorolva.
2. R. István (kisenyickei), vegyész s a róla nevezett Rómer-féle gyujtókészülék feltalálója; szül. Nagy-Sároson 1788 dec. 26., megh. Bécsben 1842. jul. 30. Mint gyógyszerészgyakornok befejezte Kassán bölcsészeti tanulmányait s 1808. Bécsbe ment s ott sokat foglalkozott klórtermékekkel és más vegyészeti preparatumokkal, melyek között különösen a Bertholet-féle klórgyujtó vonta különösen magára figyelmét. Javított rajta, mellyel nagyon kedvező fogadtatásra talált a közönség részéről, ugy hogy rövid idő mulva szabadalmazott gyárat állított fel s 200-nál több munkást foglalkoztatott. Ő szabadalmaztatta az Irinyi által föltalált foszforgyujtót is. L. Gyujtó.