a Carpentaria-öböl DNy-i szögletébe torkolló folyó É-i Ausztráliában. Környékén bőven vannak legelők és erdők.
1. Páncimánci.
Goswing báró, német történetíró, szül. Goldingenben (Kurföld) 1850 jun. 5. Tanulmányainak befejezése után Erzbischof Werner v. Mainz. Zur Reichsgeschichte des XIII. Jahrhunderts c. értekezésével 1872. Göttingában bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. A Hansa történetének érdekében több évig tanulmányúton volt s 1875. Lipcsében állapodott meg mint magántanár. 1879. pedig a drezdai műegyetemen lett rendes tanár, mely minőségben 1882 óta a giesseni, 1890. a boroszlói s 1891 óta marburgi egyetemen működött. Művei: König Erich der Pommer (Lipcse 1875); Zur deutsch-skandinavischen Geschichte des XV. Jahrhunderts (u. o. 1876); Deutsche Kolonien in Deutschland im XII. und XIII. Jahrhundert (Giessen 1886); ezenfelül kiadta a Hansarezesse 1431-76 (Lipcse 1875-90, 1-6. köt,) c. forrásgyüjteményt.
1. Mentone.
(ejtsd: rokfór), falu Aveyron francia départementban, a Soulzon és vasút mellett, (1891) 971 lak. Itt készítik az u. n. R.-sajtot (l. o.)
világhirü, nagyon drága, kemény, juhtejből készült csemegesajt. Karikatalakja van, átmérője 18-20 cm., magassága 8-10 cs., súlya 2-2,5 kg. A belseje kékes-zöldes szinű penésszel van behálózva, mely sajátszerü ízt ad neki. A penészt külön e célre készített kenyéren tenyésztik és ugy juttatják a sajtba, hogy a sajt üstben felaprított tejalvadékkal 1/3 részig megtöltik a sajtmintát, s azután penészes kenyeret hintenek reá, most újra 1/3 rész tejalvadékot tesznek a mintába, s erre is penészes kenyeret hintenek, végre még megtöltik a sajtmintát tejalvadékkal. Az eredeti R.-ban tehát 3 sajtréteg és 2 penészréteg váltakozik egymással. A francia gyártmánytól meg nem különböztethetőt képes már Burkhard Véglesen készíteni, amiről az 1896. Budapesten megtartott tejtermék-kiállításon tanuságot tett.
(ejtsd: rokpláń) Nesztor; francia író, szül. Mallemortben 1804., megh. 1870 ápr. 24-én. Eleinte ügyvéd volt, aztán a Figaro főszerkesztője lett. 1840 óta igazgatta a Veriété- szinházat, amelyet virágzóvá tett; 1847-54. csekély sikerrel az Opére, 1857-60. az Opéra comique, 1869. a Chätelet igazgatója volt. Legjobb művei: Nouvelles, racontée par une grand'mere a ces enfancts (1835); Regain de la vie parisienne (1853, új kiad. 1882) és Les coulisses de L'Opéra (1855); Parisine (1869, a Constitutionnel tárcái).
(ejtsd: rokett) Ottó, német költő, szül. Krotoschinban 1824 ápr. 14. Heidelbergában, Berlinben és Halléban filozofiai, történelmi és irodalmi tanulmányokkal foglalkozott, aztán többféle intézetben tanárkodott és 1869 óta a darmstadti politechnikumon az irodalom és történelem tanára. Költői hirnevét R. Waldmeisters Brautfahrt (Stuttgart 1851, 66. kiad. 1893) c. kedves meséjével alapította meg, amelyet aztán egyéb ilynemü művei követtek: Liederbuch (Stuttgart 1852, 3. kiad. Gedichte c. alatt 1880); Der Tag von St. Jakob (u. o. 1852 és máskor); Herr Heinrich (u. o. 1854 és máskor); Hans Heidekukuk (Berlin 1855, 4. kiad. Stuttgart 1894). Heinrich Falk (3 köt., Berlin 1858, 2. kiad. 1879) c. művével R. az elbeszélő irodalom terére lépett. Drámai művei közül a régebbiek összegyüjtve Dramatische Dichtungen c. alatt (1 köt., Stuttgart 1867, 2 köt. u. o. 1876) jelentek meg. Újabb drámái: Lanzelot (1887); Der Schelm von Bergen; Hanswurst, Der Dämmeringsverein (Lipcse 1890, az utóbbi három vígjáték megjelent a Reclam-féle kiadásban). Újabb művei közül megemlítjük: Fruhlingsstimmen (novellák, Boroszló 1890). Irt német irodalomtörténete is: Geschichte der deutschen Litteratur (2 köt., Stuttgart 1862-63, 3. kiad. Geschichte der deutschen Dichtung c. alatt 1878). R. élete tönrténetét Siebzig Jahre címü műve tartalmazza (Darmstadt 1894). Magyarul megjelent Szent Erzsébet legendája (fordított Ábrányi Kornél).
(lat.), ó-római könnyü fegyverzetü harcosok, akiknek a csatasorban a triariik mögött volt a helyük; fegyverük a hajítódárda és parittya volt. A köztársaság későbbi korábban a velites foglalták el helyüket.
1. Hajnali mise