l. Olvasó.
don Juan Manuel Ortez de, az argentinai konfederáció diktátora, szül. 1793 márc. 30., megh. 1877 márc. 14. Kora ifjuságában a patagoniai indusok ellen viselt harcokban katonai ügyességre és népszerüségre tett szert s 1828. a federalisták legügyesebb hadvezére lett az unionisták ellen. 1829 dec. 8. Buenos-Ayres főkapitányává választatott s ekként az argentiani konfederáció élére emelkedett. Ez állását 23 éven át megtartotta s lassankint diktátori hatalmat ragadott kezébe. Ellenfeleit ezerenkint gyilkoltatta le, dölyfe és uralomvágya határt nem ismert, de a rendet fentartotta s a kereskedés felvirágzását előmozdította. Végül Uruguaj ügyeibe való beavatkozása által felkeltette Brazilia féltékenységét s 1852. Urquiza tábornok, Entre Rios kormányzója, Brazilia és Uruguaj segítségével megbuktatta. R. álruhában angol hajón Angliába menekült s Southamptonban telepedett le. Roppant birtokait az Urquiza által alakított új kormány lefoglalta, de később vagyonának egy részét visszakapta.
latin növénynév után Roscoue Vilmos nevének rövidítése. Szül. Liverpoolban 1753., megh. u. o. 1831. A Scitamineák ismertetője.
(vagy Rucelinus, Rousselin), középkori filozofus és teologus, szül. Armoricában (Alsó-Bretagne) 1050 körül, megh. a század vége táján. Soissonsban és Reimsban tanult, egy ideig mint kanonok Compiegneben élt (1089 körül), később Besançonban, Toursban és Locmenachban (Bretagne) tanított, ahol Abélard is tanítványa volt 1092. a soissonsi zsinat eretneknek nyilvánította és a háremegységre vonatkozó tanításának visszavonására kényszerítette. Kanonoki állását is ott kellett hagynia. Műveket ugy látszik nem irt, csak élőszóval tanított. Egyetlen egy levele, mely Abélardnak szól, maradt fenn (kiad. Schmeller 1851.; Cousin is közli Abélard művei kiadásában). Vagy megalapítója vagy legfőbb képviselője a nominalizmusnak (l. Filozofia), mely az egyetemes fogalmaknak nem tulajdonít való létet, mint az u. n. reálisták (l. Reálizmus), hanem csak puszta neveknek (nomina), szóknak (flatus vocis) tekinti őket. Legkiválóbb ellenfele volt canterburyi Anselmus (l. o.).
1. Vilmos, német közgazdasági iró, szül. Hannoverában 1817 okt. 21., megh. Lipcsében 1894 jun. 4. Egyetemi tanulmányait Göttingában és Berlinben befejezvén, 1838. bölcsészeti doktor, 1840. Göttingában egyetemi magántanár, 1844. u. o. rendes tanár lett; 1848. a lipcsei egyetemre hivták meg s ez idő óta haláláig itt működött mint a közgazdságtan hirneves tanára és nagy takintélyü irodalmi munkása. Egész életén keresztül kizárólag tanári hivatásának és tudományának élt; működésével a lipcsei egyetemet a közgazdasági tudományok kiváló centrumává tette. Tudományos jelentőséget szerzett nevének ugy a közgazdasági és társadalmi, mint a politikai tudományokban azzal, hogy megalapította és minden munkájában alkalmazta históriai módszert s legtekintélyesebb képviselője lett a történeti iskolának (l. Közgazdaságtan). Fontosabb munkái: Grundlagen der Nationalökonomie (1854. első, 1894-ben 21. kiadás); Nationalökonomik des Ackerbaues (1859. és 1888-ban 12. kiadás); Nationalökonomik des Handels und Gewerbefleisses (1881. és 1892-ben 6. kiadás); System der Finanzwissenschaft (1886. és 1894-ben 4. kiadás); System der Armenplflege und Armenpolitik (1894), amelyeket R. egymással összefüggésben System der Volkswirthschaft címü rendszeres munkájának egyes részei gyanánt irt meg. Első rendszeres közgazdasági munkája volt: Grundriss zu Vorlesungen über die Staatswirthschaft nach geschichtlicher Methode (1843). Irt ezeken kívűl még számos monográfiát, önálló tanulmányt, kritikát s a német közgazdasági folyóiratokba sok cikket. Kiválóan fontos még a Geschichte der Nationalökonomik in Deutschland címü terjedelmes munkája, amely a müncheni tudományos akadémia kiadásában 1874. jelent meg. R. egyes munkái nagyon sok nyelvre le vannak fordítva, magyarul a System I-II. köt. Kiss János tollából (1895) jelent meg a Nemzetgazdaság alaptanai és a Mezőipar nemzetgazdaságtani elmélete címek alatt. Irodalmi és tudományos érdemeinek elismeréseül majd minden akadémia tagjává választotta; a magyar tudományos akadémiának 1861 óta kültagja volt. V. ö. Kautz Gyula, Roscher Vilmos emlékezete (Budapest, Akadémiai emlékbeszédek 1896); Földes, Visszaemlékezések R. Vilmosra (Budapeti Szemle 1896).
2. R. Vilmos Henrik, német klasszikus filologus, előbbinek fia, szül. Göttingában 1845 febr. 12. Tanulmányokat folytatott itt és Lipcsében, 1869. beutazta Olaszországot, 1873-74. Görögországot; 1894. a wurzeni gimnázium igazgatója lett. Művei: Studien zur vergl. Mythologie der Griechen u. Römer (Lipcse 1873, 1875), Das tiefe Naturgefühl der Griechen und Römer (Meissen 1875), Hermes der Windgott (Lipcse 1878), Die Gorgonen u. Verwandtes (u. o. 1879), Nektar und Ambrosia (u. o. 1883), Selene und Verwandtes (u. o. 1890), Nachträge (Wurzen 1895). Szerkesztette azonkivül Ausführliches Lexicon der griech. und röm. Mythologie (Lipcse 1884).
Quintus R. Gallus, egyike a legünnepeltebb ókori szinművészeknek. Ő volt az elsők egyike, akik álarc nélkül léptek föl és szenvedélyes szerepekben nemcsak a nagy közönség kedvencévé, de kora legnagyobb államférfiainak (Sulla, Cicero) személyes jó barátjává küzdötte föl magát. Szini iskolát is tartott, azonkivül egy becses párhuzamot irt a szónoklat és szinművészet között. Kr. u. 62-ben halt meg és élete fogytáig játszott. Cicero egy polgári perben védte őt, mely egy meggyilkolt rabszolga egyenértékére vonatkozott.
(ejtsd: roszkó), 1. Henrik Enfield, angol kémikus, szül. Londonban 1833 jan. 7. Heidelbergában tanult, ahol Bunsennel főleg a fény kémiai hatásával (fotokémia) foglalkozott, ezután előbb az Owen-college, később a manchesteri Victoria Universityn a kémia tanára lett. Pontosan meghatározta a vanadium (1867), wolfram (1872) és a szén atomsúlyát (1882); számos uranvegyületet állított elő és vizsgált meg, továbbá meghatározta a sósav és az ammoniak-gáznak vizben való oldhatóságát és több készüléket szerkesztett. Legjelesebb munkája: Spectrum-analysis, mely 1885. jelent meg, továbbá amelyet Schorlemmerrel együtt irt: Chemistry (The nonmetallic elements, The metals, Organic chemistry, 1884-89). Kisebb munkája: Lessons in elementary chemistry inorganic and organic, amely több kiadást ért. E munkának egyik kiadását Lengyel B. fordította le magyarra. Legújabb műve: Dalton J. and the rise of modern chemistry (London 1895).
2. R. Vilmos, 1. Rosc.
(ejstd: roszkof), kikötőváros Finistere francia départementban, a La Manche partján, Batz szigettel szemben egy kis félszigeten, igen termékeny vidéken, vasút mellett, (1891) 4600 lak., tengeri fürdővel, zoologiai laboratoriummal, hajóépítéssel, mesterséges haltenyésztővel, a renaissance-korból való templommal, óriási nagy fügefával. V. ö. Pafnerre, Un coin de la Bretagne: R. (Páris 1888).
1. grófság Connaught ir tartományban, King, Westmeath, Longford, Leitrim, Sligo, Mayo és Galway közt, 2458 km2 ter., (1891) 114 397, (1841) 254 551 lak. Csaknem egészen hullámos síkság. Leitrim felől emelkednek a Braulieve (420 m.), Sligo felől pedig a Curlew Mountains (240 m.). A Shannon, amely itt alkotja az Allen, Carrick, Boderg és Ree tavakat, és mellékvizei (Arigna, Boyle stb.) öntözik. A tavak 8710 ha.-nyi területet fednek. Az éghajlat hűvös és nedves. A föld nagyobb része legelő és csak kisebb része szántóföld, amelyen nagyobbára zabot és burgonyát termelnek. A lakosok egy része még most is az erse nyelven beszél. Két követet küld a parlamentbe. - 2. R., county Michigan É.-amerikai államban, 1502 km2 ter., 2000 lak., R. székhellyel. - 3. R., az ugyanily nevü ir grófság székhelye, 131 km.-nyire Dublintől, vasút mellett, (1891) 1994 lak., nagy marhavásárokkal, egy kastély és egy apátság romjaival.
nemzetségének első ismert tagja Tahy Dénes, 1237. a nádor pristaldusa. 1237-1320 közt a nemzetségnek, többnyire Esztergom és Zemplén vármegyékben, 6 birtoka volt.