1 Gusztáv, német mineralogus, szül. Berlinben 1798 márc. 28., megh. u. o. 1873 jul. 15. 1822. a berlini egyetem ásványgyüjteményének őre, 1826. az ásványtan rendkivüli, 1839. rendes tanára lett; 1856 óta az egyetem ásvanytani muzeumának igazgatója volt. A m. tud. akadémia 1873. választotta kültagjává. Önálló művei: Elemente der Krystallographie (3. kiad. Sadebecktől, Berlin 1873); Über das Krystallisationssystem des Quarzes (u. o. 1846); Das krystallo-chem. Mineralsystem (Lipcse 1852); Beschreibung und Einteilung der Meteoriten (Berlin 1863); a Reise nach dem Ural, dem Altai und dem Kaspischen Meer (u. o. 1837-42) c. könyvben a Humboldt és Ehrenberg társaságában tett utazás (1829) mineralogikus és geognosztikus része. Idősebbik fia R Valentin, szül. Berlinben 1829 jan. 8., a kir. könyvtár kézirat-osztályának igazgatója.
2. R. Henrik, német kémikus, az előbbinek bátyja, szül. Berlinben 1795 aug. 6., megh. u. o. 1864 jan. 27-én. 1823-tól a kémia és a gyógyszerészet tanára volt a berlini egyetemen. R. különösen az analitikai kémia terén fejtett ki kiváló munkásságot, ugyannyira, hogy az újabb analitikai kémia megteremtőjének őt kell tekintenünk; a fémeknek egymástól való elválasztására ő alkalmazta először a kénhidrogént. Ezenkivül előállította az antimonpentakloridot és 1845. felfedezte a niobium elemet. Dolgozatai a Poggendorf-féle Annalesben jelentek meg. Nagyobb munkája: Handbuch der analytischen Chemie, 2 köt., amelynek I. kiadása 1829., a II. 1831. jelent meg; a VI. kiadást 1864-71. Finkener dolgozta át.
Arnold. hegedüművész, szül. Jassyban 1863 okt. 24. A bécsi konzervatoriumon Heislertől tanult; 1881. a bécsi udv. zenekarnak s 1881. a bayreuthi Wagner-szinháznak hangversenymestere; kitünő vonósnégyes első hegedüse.
(növ.) a. m. rózsanemüek, rózsafélék alcsaládja.
Dominica (l. o.) fővárosa
(ejtsd: rózbérri) Archibald Fülöp Primrose, angol gróf és politikus, szül. Londonban 1847 máj. 7. Dalmenys lord fia. Eton- és Oxfordban végezte tanulmányait s azután atyja korai halála után a felsőházba lépett, hol a liberálisokhoz csatlakozott. Atyja és anyja, Rothschild Hanna (megh. 1890.) révén többszörös milliomos és egyúttal szenvedélyes sportsmann; versenylovai még a nép zöménél is népszerüvé tették. 1881. a Gladstone-kabinetben belügyi államtitkárnak nevezték ki, mely állásról 1883. lemondott; 1885 elején azonban mégis elvállalta a titkos pecsétet és a közmunkák vezetését, de már jun. az egész kabinettel együtt visszalpéett. Gladstone 3. minisztériumában (1886) a külügyi tárcát kapta, szintugy a 4. Gladstone-kabinetben (1892). Midőn az agg pártvezér egészségi okokból visszavonul a magán életbe, a liberális párt R.-t ismerte el utódának a miniszterelnöki széken (1894 márc.), R. el is vállalta ezt az állást, nemkülönben a kincstári lordságot, Kimerley lordnak engedvén át a külügyi tárcát. Ebben az állásban azonban nem tudott a beléje helyezett reményeknek megfelelni és a pártjában mutatkozó bomladozás, meg testi baja azt a szándékot érlelték meg benne, hogy a kormányhatalomról visszalép. Ezt a szándékot, közvetlenül az alsóházban szenvedett vereség után (1895 jun. 22), végre is hajtotta. A királynő elfogadta lemondását és a Szent-András-rendjellel tüntette ki a távozó miniszterelnököt. A liberális párt vezérségét azonban egyelőre megtartotta, de midőn a török válsággal szemben követendő politikára nézve Gladstonenal és versenytársával, Harcourttal meghasonlott, 1896 okt. 8. a párt vezérségéről is visszalpéett. R. mint iró is fejtett ki tevékenységet, megirta többi között ifj. Pitt életrajzát (London 1892). V. ö. Wallace, R., his words and his work (London 1894).
1. Bizmut-ötvények.
Péter (régebbi nevén Kettenfeier P.), német költő, szül. Alpelben (Stiria) 1843 jul. 31. Szabó volt smint autodidakta képezte magát. 22 éves korában Grazba ment és a kereskedelmi és iparakadémiát látogatta. 1876. Heimgarten c. népies havi folyóiratot alapított. R. egyike a legjobb német elbeszélőknek. Stájer dialektusban irt költeményeket is. Mvei közül, melyek Bécsben, Grazban, Pozsonyban és Budapesten jelentek meg, a következőket említjük: Volksleben is Steiermark (7 kiad.); Die Älpler (6 kiad.); Die Schriften des Waldschulmeisters (16 kiad.); Heidepeters Gabriel (6 kiad.); Sonderlinge aus dem Volk der Alpen (7 kiad.); Waldheimat (8 kiad.); Das Buch den Novellen (8 kiad.); Feireabende (5 kiad.); Am Wanderstabe (5 kiad.); Sonntagsruhe (5 kiad.); Dorfsünden (5 kiad.); Meine Ferien (4 kiad.); Der Gottsucher (6 kiad.); Neue Waldgeschichten (7 kiadás); Das Geschichtenbuch des Wanderers (3 kiadás); Gergpredigten (3 kiad.); Höhenfeuer (5 kiad.); Allerhand Leute (3 kiad.); Jakob der Letzte (6 kiadás); Martin der Mann (2 kiad.); Der Schelm aus den Alpen; Hoch vom Dachstein (2 kiad.); Allerlei Menschliches (2 kiad.); Peter Mayr (4 kiadás); Spaziergänge in der Heimat; Gedichte; Am Tage des Gerichts (népszinmű); Persönliche Erinnerungen an Robert Hamerling; Gute Kameraden; Als ich jung noch war (l., 2. kiad. Lipcse 1894); Der Waldvogel (1896).
1. Frigyes Ágoston, német orientalista, szül. Hannoverban 1805 szept. 2., megh. Londonban 1837 szept. 12. Lipcsében sémi nyelveket és 1924 óta Berlinben szanszkritot tanult, hogl első művét a Radices linguae sanscritae (Berling 1827) kiadta. Londonban hivatván az ottani egyetem tanári székére: a legrégibb arab algebrát, Mohamed bin Musza művét közzé tette (London 1831). Tanári állásáról 1831. lemondott és a londoni angol ázsiai társaság titkára lett. A British Museum szir kéziratainak jegyzékét elkészítette, ez azonban a Rigvédának első európai kiadása és magyarázatát tartalmazó korszakalkotó művével: Rigveda-Sanhita, liber primus, sanscrite et latine (London 1838) együtt csak a szerző halála után jelent meg (u. o. 1839).
2. R Gergely Vladimirovics báró, oroszt tábornok, szül. Esztoniában 1781., megh. Moszkvában 1841 aug. 24-én. 1805. résztvett a Napoleon elleni hadjáratben, 1806-7. az alktenkircheni, allensteini és bergfriedeni csatákban. A Svédország elleni finn háboruban Helsingnél vezényelte az elővédet és 1809 márc. 13. elfoglalta az Áland-szigeteket. 1813. különösen a borodinói csatában tüntette ki magát és a lützeni, bautzeni és kulmi csatákban is jelentékeny szerepe volt. 1826. a gyalogságnak tábornoka és a litván gyalogsági hadtest parancsnoke lett. 1831. Szabalkanszkíj és Paskijevics alatt a lengyel hadjáratben vett részt és Romarino lengyel tábornokot osztrák területre szorította hadtestével. 1832. az összes kaukázusi oroszt ezredek parancsnokává neveztetett ki. Itt folytatta Daghesztánban a háborut Kazi Mullá ellen és elfoglalta 1832 okt. Gimri nevü várát. Később szenátor és a birodalmi tanács tagja lett.
3. R. Gyula, valódi nevén Duffek Miklós, német vígjátékiró, született Prágában 1833. okt 8., megh. Hamburgban 1892 nov. 4. Prágában a jogot tanulmányozta, de csakhamar a szinműirásra adta magát. 1860-66. Prágában a sajtóügyi rendőrség hivatalnoka volt, de ez állásáról lemondott és a bécsi Karlstheaternál dramaturg, majd rendező lett. 1874. Gallmeyer Jozefinával a bécsi Strampfer-szinházat vezette, de a nagy börzebukás után ott hagyta és a berlini Wallner-szinház rendezője lett. Majd évek során át Laube Henrik alatt a bécsi városi szinház egyok oszlopa volt, és végre 1888 óta a hamburgi Thalia-szinház főrendezője. Vígjátékai közül a legnevezetesebbek: Nullen, O diese Männer, Das Schwert des Damokles, Schwere Zeiten, Grössenwahn, Citronen, Kanonenfutter, Ein Knopf, Falb'sche Tage. Művei jólehet nem teljes kiadásban, Gesammelte dramatische Werke cím alatt jelentek meg Berlinben (14 köt., 1870-88).
4. R Viktor báró, orosz orientalista, szül. Revalban (Esztonia) 1849 márc 5. A pétervári egyetemen hallgatott keleti nyelvészetet, majd Lipcsében a Greifswaldban. 1872. habilitáltatta magát a pétervári egyetemen, 1879. a császári tud. akadémia tagja, 1885. rendes tanár lett. Számos, az arab irodalomtörténetre vonatkozó értekezésén kivül a következő munkákat irta: Az ó-arab költészet és kritikája (oroszul, Pétervár 1872); Les manuscrits arabes de l'Institut des langues orientales (u. o. 1877); Les manuscrits persans de l'Institut (u. o. 1886); Notices sommaires des manuscrits du Musée asiatique (u. o. 1881); Basilius Bulgarotonos. Kivonatok antiochiai Jahja krónikájából; kiadva, fordítva és magyarázva (oroszul, u. o. 1883); Remarques sur les manuscrits orentaux de la collection Marsigli a Bologne, suivies de la liste compléte des manuscrits arabes de la męme collection (Róma 1885). Mióta R. a császári orosz régiségtani társaság keleti osztályainak elnöke lett, azon fáradozik, hogy a Zapiskoban (1891-ig 8 köt.) a keleti tudományoknak jó organumot teremtsen Oroszországban.
kastély, 1. Koburg.
1. (Oleséna), az ugyanily nevü járás székhelye Oppeln porosz kerületben a Stober forrásánál, vasút mellett, (1890) 3740 lak., bőr-, sör- és téglagyártással. - 2. R., az ugyanily nevű járás székhelye Marienwerder porosz kerületben, vasút mellett (1890) 2909 lak., gőzfürészmalommal.