Zavis, II: Ottokárnak legnagyobb ellensége, a morvamezei csta (1278) után Ottokár szép özvegyének Kingának, s hétéves fiának Vencelnek eleinte védője, utóbb pedig a királyné udvarmestere, kegyeltje s titokban férje lett. E viszonyból 1280. született fiánt Jánost troppaui herceggé akarta tenni, amit azonban Bruno olmützi püspük s a nemesség megakadályozott s Troppaut megtartotta Ottokár természetes fia Miklós számára. 1283. a gyermek Vencel nyervén el a trónt, udvarába hivta anyját s vele R.-t, kinek tanácsait leginkább követte. R. 1284. már főudvarmester lett, mire nyiltan is egybekelt Kinga királynéval, átvette az ország kormányát, leverte az elégületleneket, s befolyását még nejének Kingának halála (1285 szept. 24.) után is megtartotta és csak akkor vonult vissza, midőn Vencel, ki már 1285 jan. 24. elvette Habsburg Rudolf leányát Juditot, ifju feleségét tényleg Prágába vitte. R. most IV. Lászlótól Erzsébet magyar hercegnőt kérte s nyerte nőül s őt fényes kisérettel vitte Fürstenberg várába. E házasságból való fiának születése után kevéssel azonban mostoha fia Vencel király elfogatta s 1290 aug. 24. lefejeztette.
(rosenplüt) János, tulajdonképeni nevén Schnepperer, német költő és rézöntő Nürnbergben. 1427. és 1431. részt vett a huszita harcokban, azután városi puskamester lett; 1450. jelen volt a Hempach melletti csatánál és 1460 után meghalt, talán mint szerzetes. R. mint mesterdalnok kitünt korában; farsangi játékai érről tanuskodnak. Irt elbeszéléseket és tréfákat; történelmi költeményeket, disputációkat stb. is. Költői frisseségüek Weingrüsse és Weinsegen c. alá foglalt versei. Mindezek megjelentek Keller, Fastnachtspielen aus dem XV. Jahrh. (Stuttgart 1853, 4 köt.) c. művében.
Károly Hary Ferdinánd, német mineralogus, szül. Einbeckben 1836 jun. 24-én. 1878. a heidelbergai egyetemre nevezték ki az ásványtan és kőzettan tanárának. Legtöbb érdemet szerzett a kőzetek mikroszkopikus vizsgálataiban, az 1888. alakult badeni tartomáényi geologiai intézet R. vezetése alatt áll. Irta: Mikroskopische Physiographie der petrographisch wichtigen Mineralien (3. kiad. Stuttgart 1892); Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine (2. kiad. u. o. 1887); Die Steiger Schiefer und ihre Kontaktzone an den Granititen von Barr-Andlau und Hohwald (Strassburg 1875); Hilstabellen zur mikroskopischen Mineralbestimmung in Gesteinen (Stuttgart 1888).
1. Rózsáskert.
város a bajorországi felső-bajor kerületben, az Inn és Mangfall összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 10 090 lak., 2 gépgyárral, kötél-, cementárukészítéssel, gyufa-, sörgyártással, műmalmokkal; élénk fakereskedéssel, sófőzővel és több sósfürdővel, gót kat. plébánia-templommal (XIII. sz.), amelyben szép síremlékek vannak; Loretto-kápolnával, amelyet freskók ékesítenek; öbbféle nép- és középiskolával és iparostovábbképző iskolával. V. ö. Ditterich, r. in Oberbayern (München 1870.)
János Károly Frigyes, német filozofus, szül. Magdeburgban 1805 ápr. 23., megh. Königsbergben 1879 jun. 14-én. 1828. a hallei egyetemen habilitáltatta magát, 1831. u.o. rendkivüli, 1833. rendes tanár a königsbergi egyetemen, 1848-49. előadó tanácsos a közoktatásügyi minisztériumban Berlinben. Hegel iskolájának egyik legkiválóbb alakja, sok tekintetben önálló, igen sokoldalu, mint irodalomtörténeti és esztetikai iró is kitünő, bámulatos termékenységü. Filozofiai művei közt fontos lélektana (1837, 3. kiad. 1863), Geschichte der Kant'schen Philosophie (Kant műveinek Rosenkranz-Schubert-féle kiadásában a XII. köt., 1840); Wissenschaft der logischen Idee (2 köt. 1858-59); számos műben magyarázza és birálja Schleiermachert, Hegelt, Strausst, Schellinget, külön müvekben fejtegeti Hegel természetfilozofiáját, enciklopédiáját, megirta Hegel életrajzát (1844) és Hegel születésének százados évfordulójára Hegel als deutscher nationalphilosoph (1870). Kidolgozta a pedagogiát Hegel-féle elvek alapján (1848) s egy igen becses monográfiát irt a rútról (Aesthetik des Hässlichen, 1853). Irodalomtörténeti művei közt becses Diderot's Leben und Werke (Lipcse 1866, 2 kötet). Megirta a német költészet történetét a középkorban (Halle 1830), Allg. Geschichte der Poesie (1832-33), Goethe und seine Werke (2. kiad. 1856), Die Poesie und ihre Geschichte (1855). Kisebb dolgozatait Studien és Neue Studien cím alatt 9 kötetben adta ki (1839-47, 1875-78). Von Magdeburg nach Königsberg címü művében (1873) pedig önéletrajzát irta meg. V. ö. Quäbicker, K. R. (Lipcse 1879).
(rosicruciani, rózsakeresztesek), a XVII. és XVIII. sz.-ban bizonyos titkos társaságok tagjai. Mint már fennálló szövetségről először az 1614. Casselben megjelent Andreä JánosBálinttól való Fauna fraternitatis címü irásban történik róluk említés. Álapítójukul bizonyos Rosenkreuz Keresztélyt emlegetnek, aki a XIV. sz. vége felé a szent sírhoz zarándokokat vezetett s útközben megismerkedett az arabok filozofiai és természettudományi ismereteivel és visszatérte után hét bizalmas barátjával létrehozta Németországban a R.-egyesületet, amelynek az volt célja, hogy az egyházat az őskereszténységhez visszavezesse és az ember jólétét az államban és a társadalomban megalapítsa. Minden valószinüség szerint azonban az előbbi munkában csak misztifikációról van szó, amely az akkori idő alkémista-teozofiai rajongásának ostorozására volt szánva. Az Andreätól megpendített gondolatot azonban csalók és fantaszták buzgón felkarolták és a XVII. sz. huszas éveiben megalakult az arany rózsakereszt rendje, amely Hágában, Amsterdamban, Hamburgban, Erfurtban, Velencében és másutt is gyökeret vert és a XVIII. sz. közepén túl is fennállott Célja az volt, hogy a teozofiai és természettudományi, s kiváltképen a kémiai ismereteket művelje. Különbözik tőle a német arany- és rózsakeresztesek rendje, amely 1756 és 1768 között Dél-Németországban képződött és Németországban és Oroszországban is meghonosult. Egy ideig meglehetős sikerrel a szabadkőmivességet akarta hatalmába keríteni. A mult század alkémista szédelgéseit leginkább a rózsakeresztességre vezethetni vissza. A R. cselekményeinek találó rajzát adja Ring Miksa: R. und Illuminaten c. regényében (4 köt., Berlin 1861).
1. Muggendorf.
III. Eduárd angol király (1327-1377) korában vert aranypénz 2 1/2 karat súlyban; a dán R. Helsingörben 5 1/2 dán értékü tallérnak felelt meg.
1. Rosenblut.