1. Rosenkreuzer.
(növ.), 1. Rózsaviráguak.
1. Mazsola.
v. Rozinante, Cervantes regényében Don Quixote gebéjének neve.
György Gusztáv, magyar eredetü bécsi portestáns teologus, szül. Pozsonyban 1814 aug. 30., megh. Bécsben 1889 okt. 20. Szülőföldén tanult és egyik ifju Ráday grófnak lett nevelője. 1839. régi vágyát teljesítendő, Halléba ment teologiát és bölcseletet hallgatni, majd 1841. Bécsbe, hol 1844-ig be is végezte teologiai tanulmányait. Az 1850. fakultássá emelt bécsi protestáns teologiai intézetben ugyanekkor az ó-szövetségi exegezis rendes tanárává nevezték ki; 1852. Heidelbergából doktori címet kapott; 1864. az osztrák közoktatási tanács tagjává, 1869. kormánytanácsossá lett. Művei: Die hebräischen alterthümer in Briefen (Bécs 1857); Die Simsonssage nach ihrer Entstehung, Form und Bedeutung und der Heraklesmythus (Lipcse 1860); Geschichte des Teufels (2 köt., u. o. 1869). Ezeken kivül sokat irt egyes egyházi folyóiratokba s munkatársa volt Schenkel Bibel-Lexikonának is.
Ágoston, kat. főpap és egyh. iró, szül. Szennán (Ung) 1807 dec. 7., megh. Nyitrán 1892 febr. 24. Középiskoláit Kis-Szebenben és Egerben, a teologiát Pesten végezte, ahol 1827. bölcseletdoktor lett. 1828-32. a bécsi Szt.-Ágoston intézetben tanult és teologiai doktor lett. Pappá szentelték 1831. Három havi káplánkodás után Egerben papnevelőintézeti tanulmányi felügyelő, majd aligazgató, egyúttal szentszéki aljegyző, 1835. udvari káplán, érseki titkár, irodaigazgató és szentszéki ülnök. 1836. egri kanonok, 1839. c. apát és az országgyülésen káptalani követ, 1841. papnevelőintézeti kormányzó, 1843. ismét káptalani követ, 1847. segédpüspök, 1850. káptalani helyettes, 1851. érseki helynök s ugyanez évben váci püspök, 1859 óta nyitrai püspök, 1880. a vaskorona-rend I. osztályu lovagja. Római gróf, házi prelátus és trónálló is volt. R. emlékezete feledhetetlen. A jótékonyság terén gyakorolt áldozatkészségét százezrekre menő alapítványai hirdetik. Igy 1885. püspökségének 25. évfordulóján 200 000 frtot adott egyházmegyéje stoláris jövedelmélnek megváltására, 2000 aranyat a Fundatio Mariana tőkéjének gyarapítására és 15 000 frtot a nyitrai székesegyháznak. Ezeken kivül igen sokat áldozott társadalmi, polgári és katonai célokra. Önálló munkái: De Primatu Romani Pontificis, ejusque juribus (1834., II. kiad. Eger 1841): De matrimonio in ecclesia catholica (2 kötet, 1837-40); De matrimoniis mixtis inter catholicos et protestantes (5 köt., 1842-71); Monumenta catholica (13 köt., 1847-76); Coelibatus et Previarium (7 köt., 1861-75); Romanus Pontifex (16 köt., 1867-80); Matrimonium (3 köt., 1868-75); Beata virgo Maria in suo conceptu immaculata (12 köt., 1873-77). Azonkivül több kisebb munka. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.
1. Ignác, gör. kat. nagyprépost, egyházi iró, szül. Tokajon (Zemplén) 1822 jul. 11., megh. Ungváron 1895 febr. 15. Középiskoláit Ungváron, a bölcszsetet Pesten elvégezvén, növendékpap akart lenni, de nem vették föl. Ekkor Egerben és Nagyváradon elvégezte a jogi tanfolyamot és oklevlet szerzett. De 1843. bevétetvén a papnövendékek közé, Pesten s Ungváron tanulta a teologiát. 1848. megnősült és pappá szentelték. Lelkész volt Szalókon, Karászon, Hajdu-Böszörményben és Nyir-Pilisen, 1866. az ungvári papnevelő lelki igazgatója, később tiszteletbeli kanonok, 1877. teologiai tanár, 1878. valóságos kanonok és egyházmegyei főtanfelügyelő, 1892. káptalani nagyprépost. A Tanügyi Lapokban és a Svitben megjelent számos cikkein kivül önálló munkái: Magyarország földrajza versekben (Debrecen 1863); Kis katekizmus (Budapest 1883); Óhitü imakönyv (Debrecen 1862, úttörő mű, számos kiadást ért, a magyar gör. katolikusok legkedveltebb imakönyve); Moralis (Ungvár 1878); Zbornik (egyházi szláv énekeskönyv, u. o. 1887) és több apró füzetke.
2. R. Ignác, egyházi és genrefestő, az előbbinek fia, szül. Szalókon (Zemplén) 1854 szept. 28. Iskoláit atyja vezetése alatt végezte, majd később bilkén a rajzolásban Vidra Ferdinándtól vett órákat, ki egyike volt a magyar festőművészet úttörőinek s mint ilyen pár munkájával a nemzeti muzeum képtárában is szerepel. 1875. a budapesti mintarajztanodába került, hol olyan szép haladást tett, hogy Tud-e váltani? c. képét még mint növendék mutatta be a képzőmüvészeti társulat 1880-ik évi téli kiállításán. Tanulmányainak folytatására 1880. Münchenbe ment, de csak fél évet töltött az akadémián, s aztán önálló műtermet bérelt s másfél évig dolgozott a bajor fővárosban, közbenközben haza látogatva. Ez idő alatt készítette A szentlélek eljövetele c. vallásos képét, mely az 1882-iki budapesti téli kiállításon általános figyelmet keltett s R.-ot egy csapásra a legismertebb magyar vallásos festők közé emelte. A következő év kiállításán szintén vallásos képpel szerepelt: Szetn Józsefet festette meg a Jézus gyermekkel. Ez a műve oltárkép a lévai kegyesrendiek templomában. Ekkor átcsapott a genre-festészethez, mely nálunk még ma is legtöbb anyagi sikerrel kinálkozik a képirónak. Így támadtak egymásután kedves képei: Igyék már kelmed! Acél, kova, tapló: Extra passzió; Pipacs; A rózsámnak; Csak neked! Olyan nincs; majd 1885. a Pici piros alma, mely sok kitüntetésben részesült s másolatok útján a legismetebb magyar festmények egyikévé vált. A profán festészet terén aratott nagy siker azonban nem tudta hűtelenné tenni R.-ot az egyházi művészethez, s mihelyt csak alkalom kinálkozott rá, a régi szeretettel és ihlettel vallásos képeket festett. Igy született Csekonics Endre gr. megrendelésére Nepomuki szt. Jánosa (1885) s igy festett három évvel később hét freskóképet és három oltárképet a szinai (Zemplén templom számára. Ez utóbbi festmények ismeretlenek maradtak a nagy közönség előtt, de annál többen gyönyörködtek későbbi genreképeiben (Hátha innánk! A gourmand és Kóstolja, de édes!), melyek megannyi kiváló darabjai voltak a kézpőművészeti társulat kiállításainak. Közben arcképeket is készített. 1893. megfestette a radnai oltárképet: Mária üdvözletét s freskókkal díszítette (1894-95) a budapesti józsefvárosi templomot. Ebben a templomban a négy evangélistán kivül a Szentháromság, Szent József álma, Szent József halála és Szent József megdicsőülése címü nagy szabásu freskók láthatók tőle. R. mint illusztrátor is ritka tevékenységet fejt ki, s különösen sokat rajzol az Osztrák-magyar monarchia címü képes vállalat számára.
Tourn. (növ.), 1. Rozma.
(növ)., 1. Mézharmat.
Antal, olasz filozofus, szül. Roverredóban (Tirol) 1797 márc. 25., megh. Stresában 1855 jul. 1. Előkelő család gyermeke, ki tanulmányait a trienti liceumban és az akkor osztrák padovai egyetemen végezte és 1821. az egyház rendjébe lépett. 1828. Instituto della Carita név alatta vallás reformálására maga is vallási rendet alapított, részt vett hazája politikai mozgalmaiban mint Carlo Alberto követője, 1848. IX. Pius pápához csatlakozott és Rossi pápai reformminisztériumában pápai közoktatásügyi miniszter lett. A római forradalom kitörése után visszavonult. Filozfiájában a hitetlenség és kételkedés ellenében egyszerü alapot akart adni a vallásnak s oly idealizmust alkotni, mely a szélsőségeket elkerüli. E célra főleg Descartesra támaszkodott, de Platon, Schelling és Hegel eszméit is fölhasználja. Saját öntudatunk tényeiből kell kiindulni, mint Descartes, de innét azután az abszolut valósághoz, mely istennel azonos, eljutni. Noha buzgó és őszinte vallásosság vezérelte és a pápát még száműzésében is elkisérte, egyes műveit a jezsuiták mégis az indexbe tették. Művei összegyüjtve Milanóban 1842-44-ben 17 kötetben, hátrahagyott művei 1859-74-ben 5 kötetben jelentek meg. A legfontosabbak: Nuovo saggio sull' origine delle idee (1835, 3 köt., 6. kiadás 1876) s ennek 4. kötete gyanánt: Il rinnovamento della filosofia in Italia proposto dal C. f. Mamiani della Rovere (1836). Filosofia del diritto (1839-41). Egyes művei német és angol fordításban jelentek meg. 1896. Milanóban szobrot állítottak neki.