1. R.-sous-Bois (ejtsd: roni szu boá), Páris egyik K-i külvárosa 2603 lak. és 1842. épített erősséggel. - 2. R.-sur-Seine (ejtsd: szür szein), falu Seine-et-Oise francia départementban, vasút mellett, (1891) 745 lak., egy kastéllyal, amelyben Sully 1559. született és 1818-30-ig a berryi hercegnő lakott.
(ejtsd: roni) Leo Lajos Lucián Prunol de, francia orientalista és etnologus, szül. Loosban (Nord département) 1837 ápr. 5. St. Julien szinologusnak volt tanítványa Párisban, 1863. a japán nyelv tanára lett, 1868 óta a keleti nyelvészeti iskolában tanít. 1857. megalapította a Société américaine de France-ot, 1859. az etnográfiai társaságot Párisban, 1872. megalakította az első orientalista kongresszust. 1891 óta a gyarmatiskola kormányzósági tanácsának tagja. Fő művei: Introduction a l'étude de la langue japonaise (Páris 1857); Notice sur l'écriture chinoise et les principales phases de son histoire (u. o. 1854); Aperçugénéral des langues sémitiques et der leur histoire (u. o. 1858); Dictionnaire japonais-français-anglais (u. o. 1858-70, befejezetlen); Histoire de la langue chinoise (1861); Les écritures figuratives et hiéroglyphiques des différents peuples anciens et modernes (2. kiad. u. o. 1870); Variétés orientales (2. kiad. u. o. 1869); L'interprétation des anciens textes mayas (u. o. 1875); Essai sur la doctrine bouddhique. Számos munkát fordított franciára japánból és khinaiból. 1858 óta amerikai és ázsiai etnográfiai bulletint adott ki.
1. Dávid, Apafi Mihály erdélyi fejedelem utolsó török deákja (tolmács), szül. Maros-Vásárhelyen 1641. nemes szülőktől, megh. Fogarason 1718 márc. 4. Gondos nevelésben részesült, iskoláit Kolozsváron végezte. 20 éves korában utazni indult, melyről rendes naplót (regesztrumos könyvet) vezetett. 1663. Segesvárra ment, ahol akkor az udvar tartózkodott az új fejedelemmel, Apafival. Itt többek közbenjárására a török deákságra alkalmaztatott.A fejedelem megbizásából járt Konstantinápolyban, Lengyelországban. A Rákóczi-forradalom idején 1705. fejedelme áborába hivatott s a törökökhöz küldött levelek fordításával bizatott meg. Állami szolgálatainál maradandóbb becsüek történeti dolgozatai, melyeket a Magyar Történeti Emlékek (Monumenta Hung. Hist.) Irók VIII. kötetében Szilágyi Sándor adott ki: R., az utolsó török deák történeti maradványai c. (Pest 1867). R. volt a hires ind mesegyüjteménynek, a Pancsatantrának első magyar átdolgozója törökből, melyet Horologicum Turcicum et speculum continuum de rebus in orbe externis et internis c. alatt irt s a magyar nemzeti muzeum birtokában van meg (kézirat). Verseket (lirai költeményeket) is irt magyar és latin nyelven, s történeti munkái egyes fejezetei közé ékelte be. V. ö. Szilágyi Sándor, R. történeti maradványai; Perényi József, R. (Kolozsvár 1895).
2. R. János, hirneves nyomdász. 1658-ban vette át Renius Györgynek sárospataki nyomdáját, melyet ott 1675-ig vezetett. Innen Kolozsvárra tette át műhelyét, hol azonban nehezen birván versenyezni Veresegyházi Szentyel Mihállyal, 1677. már Debrecenben találjuk, hol nyomdáját 1682-ig (vagyis haláláig) vezette, mert 1683. a műhely már neje neve alatt ismeretes. Czeglédi Istvánnak Már minden épületeivel s fegyveres Házaival edgyütt elkészült Sion vára c. munkáját R. még Sárospatakon kezdte nyomtatni, de a mű tényleg (1675) már Kolozsvárott jelent meg Debreceni nyomdájának nagyobb és ismertebb termékei közül említésre méltók: Kölcséri Sámuelnek Szent Iras Ramaiara vonatott Félkeresztyén c. munkája (1677); Diószegi K. Istvánnak Kiosztatott Talentom c. műve (1679); Martonfalvi Györgynek Szent Históriája (1681) és Csúzi Cseh Jakabnak Edom ostora (1682).
(ejtsd rozólyó, az olasz rosolare-ból, a. m. főzni, aszalni), nevezik rossolinak, rosolisnak is. Igy hivnak különböző olasz, narancsvirágból, narancsból és fűszerekből készült s náddal körülcsavart üvegekben árusított liköröket (l. o.). Némelykor a maraschinót is (l. o.) R.-nak nevezik L. még Harmatfű.
kelta nyelven a.m. előfok: gyakori angol helynevekben.
county Ohio É.-amerikai államban, 1690 km2 ter., 42 000 lak., Chillicothe székhellyel.
1. Jakab Clarke, sir, angol tengerész, R. János unokaöccse, szül. Londonban 1800 ápr. 15., megh. Aylesburyban 1862 áprt. 3-án. Részt vett Parrynak három sarki expediciójában (1819-1825); 1829-33. nagybátyját kisérte, mely alkalommal a magnetikus sarkot födözte fölt. 1838. Nagy-Britanniának és Irországnak fölmérésében vett részt. 1839. a déli sark felkutatására kiküldött expedició élére állították és Erebus és Terror nevü hajóival. 1841. és 1842. a D. sz. 78° 4'-ig jutott el. Tovább délre nem juthatott, mert az 50 m. magas jégtorlaszoktól körülvett Viktoria-föld útját állotta, ugy hogy csak 255 km.-nyi távolságra közelíthette meg a magnetikus déli sarkot. Eme utazásnak értékes eredményeit a Voyage of discovery and research in the Southern and Antarctis Seas (London 1846, 2 köt.; németül Lipcse 1847) c. művében irta meg. 1848. Franklin fölkeresésére küldték az Entreprise és Investigator hajókkal. A telet a Lipótkikötő-öbölben töltötte, 1849. tavasszal pedig az É. sz. 72° 38, fokáig hatolt északra és átkutatta a North-Scmerset északi és nyugati partvidékét, továbbá a Wellington-csatornát; de célját el nem érvén, szeptemberben visszatérni volt kénytelen.
2. R. János, angol tengerész, szül. Skóciában 1777 jun. 24., megh. 1856 aug. 30. Azzal bitzák meg 1818. őt és Parry kapitányt, hogy keressék meg az északnyugati átjárót (l. o.). Ezt a célt azonban el nem érte, mire Angolországba visszatért. 1829. újabb expediciót szerveztek, melynek élén R. első ízben gőzhajóval tett kisérletet az északamerikai vizekben. Két telet töltött a jeges Boothia Felix partjain, végre azonban kénytelen volt hajóját elhagyni; miután még egy telet töltött Prince Regent Inleten, sok sanyaruság után 1833-ban egy a Lancester-öbölben tévedt angol hajón tért vissza Londonba. Viszontagságait Narrative of a second voyage in search of a North-West Passage (London 1834; németül Berlin 1835-36. 3. köt.) c. művében irta meg. 1850 máj. 23. Franklin fölkeresésére indult és szerencsésen elérte az Assistance-öbölt, melyben áttelelt, csakhogy célját el nem érhette és 1851. kénytelen volt visszatérni. Távolléte alatt ellentengernaggyá nevezték ki. Művei közül még megemlítendők: A treatise on navigation by steam (2. kiad. London 1837); Rear-Admiral Sir John Frankling (u. o. 1855).
3. R. Lajos, német régiségbuvár, szül. Altekppel jószágon (Bornhöved mellett, Holsteinban) 1806 jul. 22., megölte magát 1859 aug. 6. Kielben és Lipcsében végzett filologiai tanulmányai után 1832. Görögországban tanulmányúton járt s 1833. a régiségek gondnoke lett Peloponnezusban; ezen állásától azonban már 1836. megvált és a magán életbe vonult vissza Athénbe, mignem az újonnan létesített Ottó-egyetemen az archeologiai tanszék rendes tanárává nevezték ki. 1843. a szeptemberi forradalom következtében elvesztvén állását, Halléba hivták az archeologiai tanszékre, honnan kutatásainak befejezése érdekében utóbb még egy évre Görögországba rándult. Főbb művei: az új-görög nyelven szerkesztett Archeologia és a művészet kézikönyve (Athén 1841, 1 köt.); továbbá: Inscriptiones graecae ineditae (1. füzet Nauplia, 2. füzet Athén, 3. füzet Berlin 1845); Die Akropolis von Athen (1. rész: Der Tempel der Nike Apteros, Schauberttel és Hansennel, 1839); Das Theseion und der Tempel des Ares in Athen (u. o. 1852); Hellenika, oder Archiv archäologischer, philologischer, historischer und epigraphischer Aufsätze und Abhandlungen (u. o. 1846, 2 köt.); Archäologische Aufsätze (Lipcse 1855-61, 2 köt.). R. életrajzát megirta Jahn O., Biographische Aufsätze (Lipcse 1867, 2 kiad.). o.j.
egyesített grófság Skócia É-i részében Sutherand, Inverness, a Dornoch és Moray öblök s az Atlanti-oceán közt. 8104 km2 területtel, (1891) 77 810 lak. Magában foglalja a Hebridáknak is egy részét. Partjai szakadozottak, öblei fjordszerüen nyulnak be a szárazba; ilyenek a Ny-i parton az Enard, Broom, Gruinard, Ewe, Alsh és Duich: K-en a Dornoch és Cromarty, amelyeket a Tarben Nessben végződő félsziget választ el egymástól. A felület hegyes. A legmagasabb csúcs a Ben Attow (1220 m.). Inverness határán emelkedik a hegylánc, amelyhez e csúcs tartozik, DNy-ról ÉK-nek végig húzódik a grófságon; benne még a Main Suil emelkedik 1000 m.-nél magasabbra. E hegylánccal egyközüen tavak által elválasztott másik lánc vonul végig, amelyben a Sleugach (1220 m.) és a Ben Wywis (1046 m.) a legmagasabb csúcsok. A tavak 15 750 ha.-nyi területet borítanaik; nagyobbak a Loch Maree, Fannich, Luichart, amelyeket a Sheen, illetőleg Conan folyó alkot. Területéből 19 274 ha. gabonaföld, nagyobb része rét és legelő. K-en a föld termékeny. Virágzó az állattenyésztés; van 7365 ló, 42 976 szarvasmarha, 309 590 juh. Fontos foglalkozási ág még a halászat. A lakosság nagy része még gael nyelven beszél. Ross fővárosa Dingwall (l. o.) és Cromartyé Cromarty (Crumbachty) 1308 lak., hajókötél- és vitorlavászon-készítéssel.
(Roscianum), az ugyanily nevü járásnak és résekségnek székhelye, a Sila-hegység É-i lábánál, 5 km.-nyire Tarentótól, vasút mellett, (1881) 17 979 lak., alabastrom- és márványbányával, olajfatermeléssel, az érseki könyvtárban értékes, VI. sz.-beli evangéliumi kézirat van.
1. falu, Asch cseh kerületi kapitányságban, a szász határ közelében, vasút mellett, (1890) 4511 lak., gyapju-, pamut- és selyemárukészítéssel és szőnyegszövéssel. - 2. R., falu Merseburg poroszt kerületben, Weissenfels és Merseburg közt, 673 lak. Ismeretes azon győzelemről, amelyet II. Frigyes porosz kiráyl 1757 nov. 5-én 24 000 emberével itt kivívott a Soubise vezérlete alatt álló francia és a szász-hildburghauseni herceg által vezérelt német birodalmi had, összesen 62 400 ember fölött.