Agoston, németrégész, szül. Schmalkaldenban 1823 aug. 26. Filologiai tanulmányokat végzett Lipcsében és Marburgban, 1852. magántanár lett Tübingában, 1854. u. o. rendkivüli tanár, 1856 óta a klasszika filologia és régészet rendes tanára Boroszlóban. Legnevezetesebb iratai: Untersuchungen über die römische Ehe (Stuttgart és Reutlingen 1853); Griech. Rhythmik (Lipcse 1854); Theorie der musischen Künste der Hellenen (u. o. 1856, 3. kiad. 1889) stb.
falu Oppeln porosz kerületben, Beuthen mellett, (1890) 6127 lak., gépgyártással, szén- és ólomércbányával.
község a szász-meiningeni hercegségben, a Rosabach és Rhön-hegység mellett, 837 lak. 1866 jul. 4. a poroszok és bajorok ütköztek itt meg egymással.
(ejtsd: rosz) Vilmos Parsons, earl, angol csillagász, szül. Parsonstownban (Irország) 1800 jun. 18., megh. Monkstownban 1867 nov. 1. Dublinban s Oxfordban tanult, 1821-1834. Lord Oxmantown nevén parlamenti tag, atyja halála után earl, representative peer és a felsőház tagja. 1849. a londoni Royal Society elnöke lett. A parsonstown melleti Birr Castle-an csillagvizsgálót alapított, melyet óriási saját készítésü tükörtávcsövei tettek világhirüvé. - Fia Lőrinc Parsons, a mostani Earl of R., szül. 1840 nov. 17., atyja szellemében működik tovább. R. különösen a ködföltok tanulmányozása, fia a Hold hősugárzásának megmérésével tünt ki.
1. Dante Gabirel, angol festő és költő, szül. Londonban 1828 máj. 12., megh. Birchington-on-Seaben 1882 ápr. 9. Olasz származású, rendkivül művelt, költői érzékü családja körében már gyermekkorában olvasta Dantét és a többi régi olaszt költőket, akiknek hatása egész életére kiterjedt. Csakhamar a londoni művészeti akadémiára kerül, hol Madox Brownnak lett tanítványa, 1848. pedig vele, Hunttel és Millaisszel megalakította a híres prerafaelita testvérületet. De mig társai a régi olasz festők realizmusát utánozták, ő már első képeiben (Mária nevletetése, 1850; Az angyali üdvözlet, 1851, londoni nemzeti képtár) romantikus hajlamának, túlfinom érésének, szenező tehetségének adott kifejezélst. Képei időve mind különösebbek, titokzatosabbak lette. A modern, beteges décadence nyilatkozik meg bennük. Sok képen csudaszép feleségét örökítette meg, ilyenek a Beata Beatrix; Sibylla Palmifera; Venus Vericordia; La bella mano; Blessed damozel stb. Eszméinek nagy részét Dante világából merítette. Ide tartoznak: Giotto megfesit Dante képét; Beatrix üdvözlése a földon és az égben (a Vita Nuova után); La Pia (a Purgatoriumból); Dante álma (liverpooli képtár), stb. Költeményei és érzésének túlfinoumlását, dekadens érézikését mutatják. 1861. The early Italian poes, from Civollo d'Alcano to Dante Alighieri címmel adta ki régi olasz költők műveinek fordítását. Óriási föltünést keltett 1870. költeményeinek kiadásával, a közönség egy része egekig magasztalta, mások erkölcstelenséggel, romolottsággal vádolták. 1881. egy új kötet balladát és szonettet adott ki. Összegyűjtött műveit testvére adta ki Collected words címmel (London 1883, 2 kötet).
2. R. Gábor, olasz költő és tudós, szül. Vastóban (Nápoly) 1783 márc. 1., megh. Londonban 1854 ápr. 26. AS.-Carlo nápolyi szinház igazgatója volt, majd a Museo Borbonico másodigazgatója. 1820 jul. 9-ére és a forradalomra szerzett himnusza miatt gyanuba vették, amiért is 1821. Maltába menekült és 1823. Londonban költözött, ahol az olasz nyelv és irodalom tanára lett. Művei: Sullo spirito antipapale, che produsse la riforma (London 1832); Il mistero del amor platonico svelato (1840, 5 köt.); Il tempo. ovvero Dio e l' uomo (vallásos költemények, u. o. 1840); La Beatrice di Dante (1852, 3 köt.); Dante hérétique, républicain et socialiste (1853); L'arpa evangelica (költemények, u. o. 1854). Költeméyeit összegyüjtve Carducci adta ki Poesie di G. R. (Firenze 1861) címen.
1. Azarja dei, zsidó iró, szül. Mantovában 1514., megh. Ferrarában 1578. Élt Sabionettában, Bolognában és Mantovában. Meor enajim (Szemfény, Mantova 1574) c. művében az 1578-iki ferrarai földrengést irja le, a mű második részében Aristeasnak a Septuaginta eredetéről szóló levelének héber fordítását, harmadik részében a kronologiai és régészeti dolgozatok sorát közli. E mű folytán ellene emelt vádak ellen Mazref la-Kesef (Olvasztótégely ezüst számára) c. művében védekezett. Margit szavójai hercegnő halálára irt héber és arameus elegiát (1573). A Meor enajim című művét életleirással kiadta Cassel Dávid (Vilna 1866).
2. R. Ernő, olasz szinész, szül. Livornóban 1829., megh. Pescarában 1896 jun. 4. Modena tanítványa. 1855. Párisban Ristori mellett lépett fel s feltünést keltett tehetségével. Majd művészei körutazásokra adta magát és bejárta Európát és Amerikát. 1869 óta főkép Shakspere szerepeiben jeleskedett. R. a legkiválóbb realista szinészek egyike, akinek organumában a kedélsnek ritka mélysége és melegsége nyilatkozik. Főbb szerepei voltak: Othello, XI. Lajos (Delavignenak ily című darabjában), Hamlet, Nero (Nerone artista, Cossa Pétertől) stb. Maga is irt darabokat: Adele, Les hyenes és La priere d'un soldat, továbbá drámairodalmi tanulmányokat: Quarant'anni di vita artistica (Milano 1887-88, 2 köt., 3-ik és utolsó u. o. 1889). R. Budapesten is fellépett több ízben és fényes sikert ért el, utoljára 1895. márc. 30 és ápril 1-6.
3. R. Ker. János de, olasz archeologus, szül. Rómában 1822 febr. 23., megh. u. o. 1894 szept 20. A Collegium Romanumban tanult, hol Marchi jezsuita oktatta az archeologiára, s különösen a keresztéyn régiségek ismeretében első rangu tekintéllyé képezte: nevezetesek R. fölfedezései a római katakombákban. Fő művei: Inscriptiones christianae urbis Romae septimo saeculo antiquiores (1. köt. Róma1857-61, 2. köt. 1888) és La Roma sotteranea cristiana (3 köt., u. o. 1864-1867). Szerkesztette a Bulletiono di archeologia cristiana (1863 óta) c. folyóratot s kiadta Musaici cristiani e saggi dei pavimenti delle chiese di Roma anteriori al secolo XV. címü díszművet (1872 óta); irta még: Piante inconografiche a prospettiche di Roma anteriori al secolo XVI. (1. köt. 1879); a berlini akadémiától kiadott Corpus inscriptionum latinarumban Henzennel és Bormannal az Inscriptiones urbis Romae 6-ik részét (1876-85). V. ö. Baumgarten, Giov. Batt. de R., der Begründer der christl.-archäol. Wissenschaft (köln 1892) és Czobor, Giovanni Battista de R. (Budapest 1896).
4. R. Pellegrino (De Rossi) gróf, olasz államférfi, szül. Carrarában 1787 jul. 13., megh. Romában 1848 nov 15. A jogot Bolognában végezte, hogy 1812. a büntetőjog tanára lett, de miután Murat alatt hivatalt vállalt, ennek bukása után kénytelen volt Franciaországba menekülni. 1816. Genfben telepedett le, hol történelmi, jogi és nemzetgazdaságtani magánelőadásokat tartott, majd 1819. a római jog és büntetőjog tanárává s 1820. a köztársaság nagy tanácsának tagjává válaszotta. 1832. készítette a Pacte Rossi néven ismert alkotmánytervzetet, s midőn őt a város a lengyel emigránsok ügyének rendezése végett Párisba küldte, 1833. francia államszolgálatba lépett s 1834. a College de Franceion a nemzetgazdaságtan, alig egy hó mulva pedig a párisi egyemetemen az alkotmányjog tanárává neveztett ki. 1839. pairi méltóságra emelték, mire tanári állásáról lemondott s előbb a közoktatásügyi, majd a külügyi minisztériumban vállalt magasabb állást. 1845. a kormány rendkivüli követként Rómába küldötte s 1846-ban a pápai udvarnál Franciaország nagykövete és egyúttal francia gróf lett. Elősegítette IX. Pius pápává választatását s reformtörekvéseit. Az 1848-iki februári francia forradalom következtében lemondott állásáról, Bolognában olasz képviselővé választott és Mamiani bukása után pedig az ugynevezett pápai kabinetben a belügyi, valamint ideiglenesen a rendőri és pénzügyi minisztérium vezetésére vállalkozott a célból, hogy - ha lehetséges - a pápai uralmat a szabadelvü olasz nemzeti törekvésekkel kiegyenlítse. Szándékainak keresztülvitelében megakadályozta egy radikális rajongó, Santo Costantini, ki R.-t a kamara megnyitása napján (1848 nov. 15.) a képviselőházi palota előcsarnokában leszúrta. Művei közül nevezetesebbek: Traité du droit pénal (Páris 1829 és 1872); Raité du droit constitutionnel français (u. o. 1836; és 1877) és Cours d'économie politique (u. o. 1839-41; és 1865).
5. R. grófnő, 1. Sontag
1. kisközség Arad vármegye radnai j.-ban (1891) 1403 lak., - 2. R., kisközség Bihar vármegye belényesi j.-ban, (1891) 2163 oláh lakossal.
Joakim Antal, olasz zeneszerző, szül. Pesaróban (Romagna) 1792 febr 29. (innen nevezték el pesarói hattyu-nak), megh. Párisban 1868 nov. 13. A zene iránt való fogékonysága korán kezdvén nyilvánulni, szép hangjának kiművelése céljából Angelo Teseihez, Bolognában küldték. Husz éves volt, mikor több operai kisérlete után Tancréd-ja a velencei Fenice-szinházban előadásra került. Ezt követte az Olsz nő Algériában c. műve. Döntő sikert aratott 1816. szinre került Sevillai borbélyával, amely nemcsak legnagyobbszerü alkotása, hanem tán valamennyi olasz buffo-opera koronája. Ugyanebben az évben irta Otellót (a nápolyi Del Fondo szinház számára), továbbá a Hamupipőkét (Róma, a Delle Valle szinház számára) és 1817. (Milano, a Scala-szinház számára) a Tolvaj szarkát. Az a lanyha fogadtatás, amelyben a közönség Semiramisát (Velence 1823, Fenice-szinház) részesítette, arra birta R.-t, hogy 1823. Londonban menjen, ahol öt hónap alatt hangversenyek és zeneórák által 10 000 font sterlinget szerzett. Ugyanez év okt. Párisba utazott és a Théâtre Italien igazgatását vette át. De nem értvén az adminisztráláshoz, szinháza két év alatt annyira aláhanyatlott, hogy Larochefoucauld vicomte saját kérésére elmozdította állásától és királyi főzeneintendánssá és főénekfelügyelővé nevezte ki, amely állása semmi teendővel és 20 000 frank jövedelemmel járt. A juliusi forradalom kitörésekor elvesztette ez állásait, de hosszas per útján elérte, hogy 6000 frank nyugdíjat mégis fizettek neki. R. Párisban nagyon elfranciásodott és 1829. megirta Tell-jét, amely a nagy operában főműve és utolsó alkotása, melyet a szinpadra szánt. Az 1829-től haláláig terjedő hosszu időközben (38 év) R. csak hires Stabat Materét (1832, ismeretes bővített alakjában 1841) és néhány templomi darabot és kántátét irt. 1836. visszatért Olaszországba, de itt sokat betegeskedett. Stabatjának óriási sikere ismét tevékenységre serkentette; az 1848-iki zavargások ellenben betegebbé tették és a felkelők elől Bolognából Firenzébe kellett menekülnie. Utóvégre aztán jobbnak látta ismét Párisba menni, ahol felgyógyult és 15 évig közszeretetben élt. A Pere-Lachaiseban temették el, ahonnan hamvait 1868 máj 3. Firenzében vittek és a Sta-Coce-templomban helyezték el. R.-nak az említetteken kivül a következő operái vannak: Demetro e Polibio (1811); L'inganno felice (1812); Ciro in Babilonia (1812); La pietra del paragone (1812); L'occasione fa il ladro (1812); Il figlio par azzardo (1813); Aureliano in Palmira (1814); Il Turco in Italia (1814); Elisabetta (1815); Sigismondo (1815); Torwaldo e Dorliska (1816); La gazetta (1816); La gazza ladra (1817); Armind (1817) Adalaide di Brgogna (1818); Adina o il califfo di Bagdad (1818); Mose in Egitto (1818); Ricciardo e Zovaide (1818); Ermione (1819); Eduardo e Cristian (1819); La donna del lago (1819); Bianca e Faliero (1820); Maometto II. (1820); Matilda di liabrano (1821); Zelmira (1822); Il viaggio a Rheims (1825); Le siege de Cornithe (1826, a Maometto új átdologzása); Moise (1827, a Moise in Egitto új átdolgozása); Le comte Ory (1828). Ezen kivül vannak R.-nak drámai kántátéi, egy kismiséje (Tantum ergo), IX. Piusnak irt himnusza, Chant des Titans-ja, három éneke, néhány áriája és kanzonettája, alkalmi kántátéi, katonai indulója és néhány tanító énekműve stb.
község Brünn morva kerületi kapitányságban, vasút mellett (1890) 3493 lak., cukorgyárral, vaskohóval és szeszégetővel. A szomszédos Segen Gottseben (1496 lak.) nagy kőszénbánya van.
város Anhalt hercegség Zerbst nevü járásában, a R. és Elbe összefolyásánál, vasút mellett (1890) 7628 lak., vasöntővel, gépgyárral, hajóépítéssel és kémiai iparral.