város Mecklenburg-Schwerin nagyhercegségben, a Warnow öbölszerü torkolatánál, vasút mellett, (1896) 49 769 lak., jelentékeny iparral, amelynek fő ágai a vasöntés, gép-, hajó-, csokoládé-, cukor-, sör- és szeszgyártás meg a kémiai ipar. A kikötő, amelybe tengeri hajók is bejuthatnak, élénk kereskedés szinhelye. A főbb beviteli cikkek: szén, épületfa, petroleum, vas, gyarmatáruk és heringek; a kivitelé: a gabona, de ez újabban nagyon csökkent. Évnkint mintegy 1700 hajó érkezik és távozik. R. a belső városból és a lerombolt várfalak helyén 1860. megalapított sétahelyeken kivül eső külvárosokból áll. A belső városban megkülönböztetik az új- és ó-várost; amazon még mindig meglátszik a középkori Hansa-város. Kiválóbb templomok: a Péter-templom 127 m. magas toronnyal, mellette Slüter Joakimnak, a város első evangélikus papjának emlékszobrával; a Miklós-templom gót faragott oltárral; a Mária-templom csillagászati órával. A terek közül kiválik az új vásátér a hét tornyu városházzal és a Blücher-tér az itt szüleett Blüchernek bronz-szobrával. E téren állanak az egyetemi épületek. 1895. a régi, 1785. épített, de 1880. leégett szinház helyett új szinházat építettek. A R.-i egyetemet 1419-ben III. János és V. Albert herceg a várossal egyetemben alapították. 1437. Greifswaldba költözött át, ahonnan 1443. tért vissza. Virágzása korát a XVI. század végén és a XVII. század elején érte el. A docensek száma 1895-ben 41, a hallgatóké 420. Könyvtárában mintegy 300 000 kötet van. 1170. egy régi vend helység helyén Pribiszlav keresztény obotrita fejedelem alapította. 1218. kapott városi jogokat. 1630-ig a Hansa tagja volt és hatalomra nézve csak Lübeck multa felül. A XV. sz. óta folytonosan viszálykodott a mecklenburgi hercegekkel; e viszálykodásnak az 1788-iki egyesség vetett véget; de azután is maradtak még a városnak politikai kiváltságai egészen 1879-ig. Jelenleg Mecklenburg rendi alkotmányában R. külön rendet alkot. V. ö. Reinhold, Chronik der Stadt R. (1836); Krabbe, Die Universität R. im XV. und XVI. Jahrhundert (1854).
1. Kötőszövet.
1. Porcogó.
(több, a latin rostrum-ból, a. m. csőr, orr), két erősen kihegyezett, megvasalt gerenda, melyek az ókori hadi hajókon a viztükör alatt, de néha fölötte is azon célból voltak alkalmazva, hogy ütközet alkalmával az ellenséges hajót oldalba kapják és igy elsülyesszék. A hadi zsákmányul ejtett hajók orrát a rómaiak a forumon, különösen a szónoki emelvényen helyezték el, miért is R. jelenti a szónoki emelvényt és annak környékét.
rostsejt v. rostelem (növ., prosenchyma), a parenchima (l. o.) ellentéte, a növénynek hosszu, keskeny és hegyes, gyakran osóalaku és keményebb falu sejtje. A növénynek keményebb rostos részeit ez alkotja. A R.-ek egymással szorosan összefüggnek, köztük sejtköz nem marad, s az edénnyalábnak alkotó részei. A növénytag keménysége, szivóssága és hajlékonysága a R.-től van. L. Áledény és Farészlet.
1. Albert (barkóci), földbirtokos, szül. 1779., megh. Pesten 1847. Jószágait gondosan kezelte, a közügyekben élénk részt vet s itt mint a korszerű haladás lelkes barátja és követője működött. R. volt Pest vármegyében, de az egész országban az első nemes földbirtokos, ki megadóztatását önmaga kérte, mely emlékezetes példa utóbb többek részéről követésre talált. R. Eötvös József bárónak és Tefort Ágostonnak, a szabadelvü eszmék e két kiváló bajnokának volt apósa. V. ö. Galgóczy. Emlékkönyv IV.
2. R. Kálmán, egyházi iró és költő, Jézus-társasági atya, szül. Rozsnyón (Gömör) 1832 jul. 1. Középiskoláit Rozsnyón végezte. A szabadságharcban honvédtüzér volt. Ezután Eperjesen és Budapesten jogot tanult, 1852. belépett az eszt. főegyházmegyei növendékpapok közé és elvégezvén az egy évi teologiát, 1853-ban a hazánkban helyreállított Jézus-társaságnak első magyar tagja lett. Tanulmányait Pozsonyban és Innsbruckban fejezte be. Pappá szenteltetvén, tanár volt Kalksburgban és Szatmáron, akadémiai hitszónok Pozsonban. 1864-65. Kalocsán tanár, hitszónok és lelki gyakorlatok vezetője a mai napig. Kiváló irodalmi működésének elismeréseül a Szent-István-társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjául választották. Önálló művei: Mária lantja (költemények, 4 füzet, Kalocsa 1879, 1885,1887, 1888); emléklombok Kalocsa multjából (költemények, u. o. 1885); Pius-emlék (u. o. 1877); Junius havi koszoru (u. o. 1877); Szt. alajos élete (Budapest 1891); Márciusi ibolyakoszoru (Kalocsa 1891); Május havi füzér (1891); Magyar szentek legendái (Budapest, Szt.-István-társulat kiadása); Kereszt és gyár (költői beszély, a Magyar Állam kiadása); Intézeti szinművek és tudományos akadémiák (21 darab); Haynald-album (Kalocsa 1889) stb. és számos tudományos és szépirodalmi cikk a Magyar Sion, Tájékozó, Magyar Állam, Magyar Korona és különösen a Jézus Szt. Szivének Hirnöke c. kat. folyóiratokban.
3. R. Pál, utazó, R. Albert fia, szül. Pesten 1830 nov. 26., megh. 1874 dec. 7-én. 1848 után, mindőn a minisztériumban szolgált, külfödre menekült; hosszabb ideig tartózkodva Amerika különböző részein, melyről irott műve Úti emlékiratok Amerikából (2 köt., Pest 1861) nagy föltünést okozott s asz akadémia levelező tagságát szerezte meg számára.
4. R. Zsigmond (barkóci), diplomata, cs. és kir. kamarás, szül. 1843 jul. 21., megh. 1893 aug. 2. A diplomáciai pályára lépett s aztán követségi tanácsos lett Rómában, előbb a pápai, majd az olasz királyi udvarnál. 1887 jan. egyiptomi főkonzul, 1890. cs. és kir. követ lett Persiában, Teheránban. Számos rendjel birtokosa volt.
v. rosetta (növ.) a. m. kis rózsa; R. foliorum basalis, 1. Lombrózsa.
v. Hrossvitha, apáca, német költő és történetiró, ki II. Gerberga főnöksége alatt volt a gandersheimi zárdának tagja, szül. 930 körül régi szász nemes családból, megh. 968. Kiképeztetését a főnöknőnek és Riccardi tanítónőnek köszönheti. Örömest buvárkodott a szentiratokban és a klasszikusokban. Első kisérletében Szűz Mária életét irta meg mértékes sorokban. Irt továbbá költeményeket Krisztus mennybe meneteléről és átdolgozott számos legendát és vértanutörténetet. Midőn észrevette, hogy a keresztények Terentius vígjátékait olvasság, szinműveket irt a keresztény szüzek győzelmeiről. Szinművei közül hat darab maradt fönn. A tiz éves II. Ottó kérésére megirta versben I. Ottó történetét: De gestis Oddonis I. imperatoris. Csak töredékben maradt fönn. A gandersheimi zárda történetével foglalkozó verseit 968. irta (De primordiis coenobii Gandersheimensis).
István, esztergomi apátkánonok, szül. Kisváradon (Nyitra) 1844 aug. 4. Középiskoláit Esztergomban és Nagyszombatban, a teologiát Budapesten végezte. Pappá szentelték1868 aug. 2. Káplán volt Stomfán, plébánoshelyettes és 1873. valóságos plébános Besztercén. 1877-ben hitdoktor. 1881-92. a stomfai választókerület országgyűlési képviselője és a közoktatásügyi bizottságnak tagja, 1883. esperes, 1885. zsinati vizsgáló, 1886. perbetei, 1888. tardoskeddi plébános, 1889. esztergomi kanonok, 1890. főegyházmegyei főtanfelügyelő, 1891. címzetes apát, 1893. az országos kat. tanítói segélyalap elnöke, 1894. az esztergomi papnevelő intézet kormányzója. V. ö. Zellinger A., Egyházi irók csarnoka.
1. Raszkol.