(állat), általában mindazok az atkafajok, amelyek kifejlődött állapotban rovarokon élősködnek, szorosabb értelemben pedig a Gamasus coleoptratorum L. kizárólag bogarakon tanyázik.
(állat, Insectivora, 1. a mellékelt képet) az emlős állatok osztályának egyik rendje, háromféle fogból álló fogsorral, rendesen a metsző fogaknál kisebb szemfoggal; egycsúcsu elő- és többcsúcsu hátulsó zápfogakkal; ujjon járók, elül és hátul 5 ujjal; több pár csecsbimbóval; deciduával és korongforma méhlepénnyel. Egyik-másik buvár a húsevő emlősökhöz sorozza; de közelebb állanak a rágcsálókhoz. Koponyájuk legtöbbször megnyult s a járomcsont sokszor hiányzik. Kevés kivétellel a sípcsont és szárkapocs alsó végén összenőtt. Egyeseknek szegycsontja oldalt összenyomott és tarajos (Sorex, Talpa). Lábaik általában rövidek és erősek, legtöbbször kaparásra és úszásra alkalmasak. Szemeik néha rendkivül kicsinyek, néha csenevészek vagy hiányzanak. Orruk gyakran orrmányforma. Orrkagylóik vagy jól fejlettek, vagy csenevészek. Táplálékuk legfőképen rovarokból áll, de más kisebb állatokat is megesznek. Legtöbb közülük éjjeli állat. A jelenben ismert fajuk 150-re tehető s legnagyobb részük a mérsékelt övet lakja. Téli álmot alszanak. Kövült maradványaik a jurakorszaktól kezdve ismeretesek.
[ÁBRA] Sün (Erinaceus europaeus).1/3.
[ÁBRA] Házi cickány (Crocidura Araneus) és erdeicickány (Sorex vulgaris). Term. nagys.
[ÁBRA] Pézsmacickány (Myogalemoschata).1/2.
[ÁBRA] Vakandok (Talpa europaea).1/2.
[ÁBRA] Röpülő maki (Galeopithecus rufus).
[ÁBRA] Vizi cickány (Crossopus fodiens).Term. nagys.
A fajok hat családhoz tartoznak; 1. Sünfélék (Erinacei), a bundaszőr között, a háton tüskékkel; lábaik 5 ujjal; alsó végén összenőtt sípcsonttal és szárkapoccsal. Fajai Európában, Afrikában és Ázsiában élnek. Ide tartozik a közönséges sün, 1. Sün. - 2. Centetina, elkülönített sípcsonttal és szárkapoccsal; orrmányforma arcorral; tüskés és sörtés bundával. Legtöbb faja madagaszkári. - 3. Tupajae, hosszu, hegyes arcorral; tömött, puha bundával; bozontos farkkal; teljes járomívvel; elkülönült sípcsonttal és szárkapoccsal; mindenik lábon 5 ujjal. Fajai Kelet-Indiában és a szomszédos szigeteken laknak. - 4. Elefántcickányfélék (Macroscelides), lábközépben megnyult lábakkal; összenőtt sípcsonttal és szárkapoccsal; teljes járomívvel; nagy szemekkel; tekintélyes, elálló fülekkel; hosszu, vékony orrmánnyal. fajai Dél- és Kelet-Afrikában élnek sziklás hegyeken és ugrálva mozognak. - 5. Cickányfélék (l. Cickányok és a mellékelt képet). Ide tartozik a házi cickány (Crocidura aranea Wagn.), az erdei cickány (Sorex vulgaris L.), a vizi cickány Crossopus fodiens Wagn.) és a pézsmacickány (Myogale moschata Brandt). - 6. Vakondfélék (l. o. és a mellékletet).
1. Bogárfogó növények.
Az állatok között a rovarok a legveszedelmesebb s legnehezebb pusztítható ellenségei az erdőnek. Ratzeburg szerint körülbelül 1000 faj az erdő fáin élősködik s közülök igen sokan rendkivüli szaporaságuknál fogva sokszor olyan pusztításokat visznek véghez az erdőkben, hogy az erdőgazdaság igen érzékeny kárt szenved. A káros rovarok elleni védelem két részre oszlik. Egyik az óvás,másik az irtás. Az első a kár elkerülését, a másik pedig annak megszüntetését célozza. Az óvórendszabályok nevezetesebbjei a következők: a fanemeknek termőhely szerinti helyes megválsztása, változatos koru, erős állabok nevelése, az erdőtalaj termőképességének óvása; helyesen választott vágásirány és szakszerüen vezetett áterdölések; fenyővágásokban a törzsek lekérgezésének szigoru véghezvitele; ugró vagy szökő vágásoknak alkalmazása oly erdőségben, amely fiatal korában rovardúlás veszélyének nagyon ki van téve (lúc- és erdei fenyő); a káros rovarokat pusztító hasznos állatoknak, u. m. a denevérek, vakond, cickányok, sündisznó, méhész és egerésző ölyv, erdei baglyok, kakuk, zenérek, cinkék, rigók, fakúszók, seregélyek, harkályfélék, általában az éneklő madarak, továbbá a rovarok közül az Ichneumonok (fürkészek), Tachinák, futóbogarak (Carabus), Staphylinusok, Telephorus, Clerus, Coccinellák, díszdarazsak, ásódarazsak (Crabronea), rablólegyek (Asilidae), szöcskék, szitakötők stb. védelembe vétele s szaporodásuknak előmozdítása.
Az óvó rendszabályok közé az esténkint repülő káros lepkefajok számarányának megállapítása is tartozik az u. n. világító tüzek segítségével, amindőn t. i. a repülés óráigan a megvizsgálandó erdő több helyén nagy lángu tüzeket raknak, hogy ezek fénye az erdőben levő lepkéket odacsalja; az odarepülő lepkék számából következtetés vonható a megszállás fokára. Némely káros rovar jelenlétének kipuhatolására s elszaporodásának korlátozására igen célszerüen alkalmazhatók a hernyőenyvgyűrük, 1. Hernyóenyv és Hernyótartók. Az irtó rendszabályok alkalmazása a rovarok életmódja szerint különféleképen történik. A szabadon élő rovarfajok ellen alkalmazhatják a peték, lárvák, bábok és nemzők (Imago) irtását. (V. ö. Téglás K., Erdővédelemtan.) Petét csak kivételesen lehet irtani, mert bajos hozzájuk férni. A lárvairtás a lepkék és hártyásszárnynak pusztításánál talál alkalmazást. Módjai: a szedés, rezzentés vagy lekopogtatás, a hernyófészkek felperzselése s a hernyófoltok és hernyócsomók szétdörzsölése. Közvetve alkalmazzák a füstölő tüzeket, a fogóárkok s hernyóenyvgyűrükkel való pusztítást, nemkülönben a hernyók között fellépő betegségek terjedésének s a rajtuk élősködő rovarok elszaporodásának mesterséges módjait. Ez utóbbi cél elérésére azokban az erdőrészekben, ahol az élősködő Ichneumonok és Tachinák által kedvelt hernyófajok pusztítanak (p. Liparis monacha, Gastropacha pini és a legtöbb csupasz hernyófaj), verőfényes, széltől védett helyeken hernyótartókat (l. o.) készítünk. A rejtetten élő rovarokat, p. a szúféléket és sok orrmányos bogár álcáit közvetlenül csak ugy irthatjuk, ha a nekik táplálékot és rejtekhelyet szolgáltató faanyagokkal együtt pusztítjuk el. Közvetve csakis azokat irthatjuk, amelyek gyökereket, beteges v. száradásnak indult fákat rongálnak. Előbbiek irtására fogórudakat, utóbbiak ellen pedig fogófákat alkalmazunk. A védekezésnél fő szabály, hogy a nagyon megtámadott erdőrészeket a szomszédos erdőktől elszigeteljük elszigetelő árkok, nyiladékok, hernyóenyvvel bekent rudak vagy hernyóenyvgyűrük segítségével.
A Pyrethrum-félék (Pyrethrum roseum és P. carneum) virágjainak porrá törése által kapott por, amelyet az alkalmatlan bogarak kiirtására a háztartásban szoktak használni. Legjobbnak tartják a persa és dalmáciai R.-t. A R.-nak borszeszes kivonatát rovaritó tinkturának nevezik és hasonló célokra használják. L. még Morzsika.
(Insecta, Hexapoda), az ízeltlábu állatok egyik osztálya. Chitinállományu bőrvázuk fejre, tor- és potrohra oszlik. A fejen vannak a külérzéki és a szájrészek elhelyezve, a toron találhatók a mozgás szervei, mint a szárnyak és a lábak, mig a potroh a tengéleti szerveket foglalja magában. A fejen, mely négy, illetőleg öt gyűrü összeolvadásából származik, található állandóan: egy pár csáp, mely tapogatásra és alkalmasint szaglásra is való, továbbá egy pár összetett szem, mely mellett némely rovarnál még pontszemek is fordulnak elő (méh), továbbá a rágásra vagy szívásra módosult szájrészek. A tipikus szájrészek egy páratlan lemezből: a felső ajak (labium), egy pár rágó (mandibula), egy pár állkapocs (maxilla) és két rész összenövéséből származott alsó ajakból (labium) állnak. Az állkapocs és az alsó ajak tapogatásra szolgáló falámokkal (palpi labiales, p. maxillares) vannak ellátva. Mindegyiken megkülönböztetjük a háti és hasi részt. - A tor három gyűrüből van összetéve, u. m.: elő-, közép- és utótorból (pro-, meso- et metathorax). Az előtor lehet szabad v. a középtorral összenőtt, fő jelleme, hogy mindig rajta található az első pár láb. A középtor az utótorral többnyire összenő és az első pár szárnyat, továbbá a 2-ik pár lábat viseli, amig az utótor a 3-ik pár lábbal és 2-ik pár szárnnyal van ellátva. A R.-nak többnyire két pár szárnyuk van - de vannak 1 pár szárnyuak, sőt szárnyatlanok is - és állandóan 3 pár lábbal vannak ellátva, amiért még hatlábuaknak is neveztetnek. A lábak több részből vannak összetéve, u. m.: csipő (coxa), tompor (trochanter), comb (femur), lábszár (tibia), láb (tarsus), amelyen vannak az ujjak (dactylus). A lábak az életmód szerint futásra, járásra, ugrásra, ásásra, úszásra, kaparásra stb. lehetnek alkotva. - a potroh ízelt, az ízek háti és hasi részei nem mindig egybevágók, de ízelt függelékekkel nincsenek ellátva (kivéve a Campodeát). Az ízek száma 4-11. Rendesen két oldalán találhatók a légcsövek lyukai, stigmák elhelyezve. Jól kifejlődött táplálócsővel vannak ellátva. A szájba gyakran nyálmirigyek, vagy fonómirigyek nyilnak, az oesophagus sokszor beggyé v. szívógyomorrá szélesedik ki, mely után a rágó- vagy előgyomor következik s csak ugy jön az igazi, chilusgyomor. Az utótápcső kezdetén nyilnak a tápcsőbe a húgykiválasztásra szolgáló Malpighi-edények, melyeknek száma, alakja és hossza az egyes fajok szerint igen változó. Ezen mirigyeken kivül még gyakran méreg-, bűz-, viasz. stb. mirigyek fordulnak elő. Szintelen vérük szabadon kering a test egyes üregeiben. Szívüket a többkamrás, lüktető képességgel biró hátedény pótolja, melyben a vér hátulról mell felé halad. Légcsövekkel lélekzenek, melyekből gyakran a repülést elősegítő egyes léghólyagok erednek. Némely vizben élő kopoltyus légcsövekkel veszi fel az oxigént. Hasdúcláncból és garatideggyűrüből áll az idegrendszerük. Rendesen külön ivaruak és előre haladó átalakulók, néha szűznemzés és ivadékcsere útján is fejlődnek. A petéből az álca bujik ki, mely bőven táplálkozva bábbá alakul át, melyből azután az ivarérett állat lesz. Mindazon rovar, mely fejlődésében hernyó, báb és ivarérett stádium megkülönböztethető, az teljes vagy tökélestes átalakulónak (holometabola) mondatik, p. a lepke; ellenben ama R., melyeknél a báb- vagy még az álcastádium is hiányzik, tökéletlen, félig vagy nem átalakulók (hemis. ametabola), p. a tücsök. Egyeseknél még előfordul túlátalakulás is (hypermetamorphismus), midőn többféle álca- és bábstádiumon mennek át, p. a kőrisbogár. Az álcák mindig szárnyatlanok s lehetnek (Campodea-alakuak vagy hernyó- és kukacformájuak. Ha az álca lábatlan, akkor nyűnek vagy kukacnak (légy), ha 3 pár ízelt lába van a mell táján, akkor pondrónak v. pajornak (cserebogár), ha pedig az ízelt lábakon kivül még csonka, u. n. állábai vannak a test végén, akkor hernyónak hivják. Az álca többszöri vedlés után nem táplálkozó bábbá lesz, mely ismét lehet szabad báb (pupa libera), midőn a végtagok jól láthatók és a testtől elállók (cserebogár), fedett vagy mumiaalaku báb (pupa obtecta), ha a végtagok szorosan odafeküdve a testhez éppen csak kivehetők (lepkék) és végre tonnaalaku báb (pupa coarcta), midőn a bábot még az álca utolsó levedlett bőre is takarja (legyek). Az álca gyakran bebábozás előtt magát finom selyemszerü fonatból készült szövettel veszi körül, amidőn gubóról (selyemlepke) beszélünk.
A R. az egész földön roppant számban (a jelenleg élő fajok számát 300 000-re teszik), kivéven a tengereket, vannak elterjedve, s épp ugy a természet, mint az ember háztartásában felette fontos szerepet játszanak. Igen nevezetes náluk a szellemi ösztön nagy mértékben való kifejlődése, ami főleg az egyéni élet és faj fentartására, valamint védelemben és a tápláló anyag megszerzésében nyilvánul. Magyarországból mintegy 20 000 faj ismeretes. Szárnyaik alkotása, szájrészeik módosulása és átalakulásuk szerint hét rendre oszlanak fel, u. m.: egyenes, recés, fedeles, hártyás, félfedeles, pikkelyes szárnyuak és legyek. Mig az első négy rendbe rágó száju, addig az utóbbi háromba szívó, vagy szúró és szívó száju R. tartoznak.
(növ., bogárölő gombák) elnevezése alá számos oly élősködő alsóbb élőlényt foglaltak egybe, amelyek a bogarak szöveteiben oly buján sarjadoznak vagy szaporodnak, hogy a megszállott állatot végre megölik. A R. jelentősége a természetben abban nyilvánul, hogy a megszállott állatokat megölve, az illető faj szétözönlését megakadályozzák. Ezért a kertészeti és erdészeti kisérlő állomások is foglalkoznak a R. felhasználásával. V. ö. Istvánffi, A rovarölő gombák és az apácahernyó (Természettud. Társ. Közl. 1891). L. még Rovarirtás.
v. húsevő növények, lásd Bogárfogó növények.
(Solifugae), az Arachnoideák osztályának első rendje elkülönült fejjel; három szelvényből álló tarral; megnyult, hengeres körteforma, 9-10 ízü, nyeletlen potrohhal; ollóforma állkapcsi csápokkal; lábforma állkapcsi tapogatókkal. Az eddig ismert fajok egyetlen családnak a képviselői és 15 nembe sorolják. A Galeodes nemnek fajai közül a G. araneoides Pall. Dél-Oroszországban is otthonos, s itt éppen ugy félnek csípésétől, mint a skorpióétól. Szine világos sárga; fejpaizsa keskeny, íves; torja rövid: potroha fölül sima, szürkés-barna, egyebütt gyengén szőrös. Hossza 5 cm. Rovarokkal, gyíkokkal és apró emlősökkel táplálkozik s ezeknek nedveit szívja ki.
1. Rovarirtó por.