(Fancsal), nagyközség Heves vármegye hatvani j.-ban, (1891) 1135 magyar lak.
(növ.), l. Moharózsa és Rózsagubacs.
(növ.), ritkás fürtü, rózsaszinü szőllőfajta Eger vidékén. Kedves ízü, jól eltartható.
(állat), l. Agancsok.
Franciaországban, XIII. Lajos idejében keletkezett népünnep, mely onnan hozzánk is elterjedt. Rendesen jun. 8. tartják. Nálunk a fővárosi szegénygyermekkert egyesület évenkint szokott ily R.-et rendezni.
(fios rosaceus), öt széles, nyeletlen szirom alkotta sokhimes virág, aminő kiváltképen a rózsaképüeknek meg a mirtusznak van. L. Nőkörbeli virág.
(növ., Rosifiorae), a kétsziküek rendje. Levelök pálhás, váltakozó. Virágjog nőkörbeli, többnyire ötös águ, az alját lapos, tálca- vagy bögreforma kupula alkotja, melyet azelőtt tévesen a kehely csövének tartottak. Kelyhe ötlevelü, szirma öt, de a kertben gyakran teljesedik. Himje sok és több körben sorakozik, a cupula szélén soká ott marad (l. Nőkörbeli virág). Ide tartoznak az almafélék, rózsafélék, mandolafélék, a Chrysobalaneák, gyöngyvesszőfélék, magcsákófélék meg a csabagombfélék (Poteriaceae).
(vena saphena). Kettő van az ember egy-egy alsó végtagján; a nagy és kicsi (v. saph. magna et parva). A nagy lábhát hüvelykrészéből szedődik egybe, nevezetesen a lábháti vivőeres recéből (v. rete dorsale) s a lábszron felfelé futva, ennek, valamint innét a combcsont belső bütykének mentén a combra halad s ennek bőréből is felvevén a vért, a lágyékszalag alatt levő combvivőérbe (v. cruralis) beömlik. A kis R. a láb külső, kis ujja szélétől eredve, a külső boka tájáról megy a érdhajlásba s a láb és alszár bőréből vevén fel a vért, nevezett helyen átfűrván a térdalji pólyát, beömlik a térdalji venába (v. poplitea).
a rózsaolaj lepárlásánál származó illatos viz. Mesterségesen ugy készítik, hogy lepárolt vizbe cukordarabra cseppentett rózsaolajat dobnak s a vizet mindaddig kavarják vagy zárt edényben rázzák, mig a cukor teljesen fel nem olvad.
1. Gyula, székesfővárosi tanácsnok, szül. Nagy-Kanizsán 1851 márc. 30. Atyja R. Antal a nagy-kanizsai róm. kat. elemi iskolánál tanító, anyja szül. Tavaszy Ilona pedig u. o. tanítónő volt. Elemi iskoláit, s a gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában végezte. Középiskolai tanulmányait Budapesten a kegyesrendiek gimnáziumában fejezte be. Jogi tanulmányait a győri jogakadémián végezte. 1869. a honvédeli minisztérium szolgálatába lépett. 1874., mikor a fővárosnál a katonai ügyosztályt újra szervezték, R.mint a katonaelhelyezési osztály vezetője, a főváros szolgálatába lépett át. 1882-ben III. osztályu tanácsjegyzővé, 1885-ben II. osztályu jegyzővé választották, s ezen állásaiban a magánépitési, jogügyi, közélelmezési osztályokban, s a főpolgármester mellett működöt. 1890. főjegyzővé lett és a személyügyi osztályt vezette. 1891. tanácsnokká válsztották; a polgármester az egyik legfontosabb ügyosztálynak, a tanügyi osztálynak vezetésével bizta meg. Kiváló érdemeket szerzett a főváros tanügyének előmozdítása körül a községi felső kereskedelmi iskolák önállósításával, két községi felsőbb leányiskola létesítésével, sok új iskola építésével, a községi tanszemélyzet illetményeinek rendezésével, a tandíjszabályzat reviziójával, kisdedóvodák létesítésével, az iparostanoncok szakszerü rajzoktatásának elrendelésével stb. R. nagy szerepet visz a főváros társadalmi életében is. Elnöke a budai dalárdának, tiszteletbeli elnöke a magyar zeneegyesületnek, s választmányi tagja az országos magyar daláregyesületnek. Kiváló részt vett a millenniumi ünnepek egyik kimagasló mozzatanának, a tanuló ifjuság országos tornaversenyének rendezésében. Ô intézte a 4000-et meghaladó vidéki ifjuságnak elszállásolását.
2. R. Márk, zeneszerző és zenevirtuóz, szül. Veszprémben 1790., meghalt 1848. majdnem elhagyatottan s a legnagyobb nélkülözések közt. Vándorló életet élt s csak a nemzeti szinház megnyitásakor töltött be állandó hivatalt mint annak első hegedüse, de ez állásában alig volt egy évig, aztán ismét vándorútra kelt; az egész országot bejárta hegedüjével, minden kiséret nélkül rendezvén hangversenyeit, mely alkalommal rendesen régi hallgató nótákat és saját magyar szerzeményeit, ábrándjait, körmagyarjait és csárdásait játszotta. Művei közül életében csak kevés látott napvilágot, melyeket előfizetés útján adott ki, de a közönség nem pártolta eléggé. Halála után Petőfi örökítette meg emlékét eyik lendületes költeményében, melynek Rózsavölgyi Márk halálára címet adott. Összes magyar zeneműveit fia: R. Gyula a későbbi műárus s a R. és társa műkereskedés megalapítója adta ki zongorára az 50-es évek elején Bartay Ede átiratában.