Tourn. (növ.), l. Szeder.
l. Kacsafélék.
(növ., Salvinia Mich., fentúsz Diószegiéknél, Salvini-fű, Salvini-lomb), a vizi harasztok génusza. Vizbeli apró növény. Levele örves, az örv ketteje a viz szinén úszik, a harmadik gyökérforma szálakra hasadozik. Ennek tövében keletkezik a spóratermés. Ebben makrosporangiumok egy makrospórával és számos apró mikrosporangium egyenkint 64 mikrospórával támad. Tavaszkor a mikrospórából apró himtelep keletkezik, rajta a himecskében (antheridium) az ondószálak (spermatozoidios) fejlődnek. A makrospórából női telep lesz, rajta több archegonium. Ennek petesejtjét termékenyíti az ondószál, ezután keletkezik a R. csirája. Hétfajából hazánkban a S. natans L. terem (l. az ábrát). A ruca a békalencsével együtt megeszi. V. ö. Pringsheim, Zur Morphologie von Salvinia (Jahrbüchern für wissenschaftliche Botanik, 3 köt., 1865). A R. fejlődését Jurányi Lajos is tanulmányozta.
[ÁBRA] Rucaöröm. A) a szár darabja, B) fent két úszólevél, lent egy levél gyökérnemü szálakra hasadozik, közte a spóratermés. C) Két spóratermés átmetszve, a felső a makrosporangiumokkal az alsó a mikrosporangiumokkal.
(növ.), l. Ecsetpázsit.
(ejtsd: rucsellai), 1. Bernát, olasz tudós és archeologus, szül. Firenzében 1449., megh. u. o. 1514 okt. 7. Medici Lőrinc sógora; firenzei követ volt Nápolyban és Párisban. Az ő hires kertjeiben az 1452. Giulio de Medici biboros ellen szőtt cselszövény véget vetett a platoni akadémiának. R. műve: De urbe Roma (topográfia).
2. R. János, olasz költő, az előbbinek fia, szül. Firenzében 1475 okt. 20., megh. Rómában 1525. Mint a Mediciek rokonát, ezekkel együtt száműzték, aztán Rómában élt, 1512. a mediciekkel visszatért Firenzébe, nagybátyjának pápává (Leo) választása után pappá lett. I. Ferencnél nuncius volt s aztán VII. Kelemen alatt az Angyalvár kormányzója. Ez állásában irta Le api c. hires tanító költeményét (először 1539, legjobban Padovában 1718, Milano 1826), amely Vergilius Georgicáinak negyedik könyve után készült. Rosamunda (Siena 1525) c. műve egyike a legrégibb olasz szomorujátékoknak. R. művei összegyüjtve Padovában jelentek meg 1772.
l. Rüs.
(ejtsd: rüsonné) Lajos, svájci államférfiu, szül. Angliában 1834 ápr. 18. és a lausannei akadémián jogot tanult. 1868. svájci államszolgálatba lépett, miután 1866. a nagy tanács tagjává megválasztották. Noha federálista volt s az 1872. évi szövetség revizióját ellenezte: mégis kétszer (1869 és 1875) lett a tanács elnöke. 1883. pedig megválasztották a szövetség elnökévé. A szövetségi tanácsban a rendőri és az igazságügyet vezette. 1889. a szövetség alelnökévé, ez év decemberében pedig az 1890-ik évre elnökké választották.
János, német reformátor, született Oberweselben a XV. sz. első negyedében, megh. Mainzban 1481. Egy ideig, 1450 táján, Erfurtban tanárkodott, később prédikátor lett, valószinüleg Wormsban. Szigoru ágostai álláspontból kiindulva, küzdött a bűnbocsánat tana, a bőjt-tilalom és a hierarkia hatalma, valamint az egyházi transzszubsztancionális tan ellen. Ezért 1479. a mainzi dömések bepanaszolták és Diether mainzi érsek mint eretneket elitélte és irásait elégettette. A máglyahaláltól csak ugy szabadult meg, hogy a mainzi székesegyházban visszavonta tanait. Azután egy kolostorba dugták, ahol be is fejezte életét. Műveiből csak kettő jutott reánk: De indulgentiis és De potestate ecclesiastica (kiadta Walch, Monumenta medii aevi c. vállalatában, Göttinga 1757). V. ö. Ullmann, Reformatoren vor der Reformation (2. kiad., 1 köt., Gotha 1866).
(Ruqueres), a leghiresebb zongoracsináló család Antwerpenben a XVI. és XVII. sz.-ban. A legnevezetesebb R. János (az idősebb), aki 1579 óta ismeretes, megh. 1640. Ő találta fel a csatlással való kettős manualét a clavicembalon, ami által azt az eszközt képessé tette a forte és piano produkálására. A tőle még nagy számban fenmaradt zongorák többnyire mind gazdagon vannak festményekkel díszítve.
l. Böfögés.