l. Csapórúd.
1. magyar király, a német-római császárok között e néven II. Szül. 1552 jul. 18., mint II. Miksa fia, megh. 1612 jan. 20. Ifjuságát II. Fülöp spanyol király udvarában töltötte, ahol azt az erős katolikus érzületet is nyerte, mely mindvégig jellemezte. 1572. Magyarországon, 1575. pedig Csehországban és a német birodalomban választatott uralkodóvá és 1576 okt. 12. foglalta el a trónt. A kormányzattal azonban nem igen törődött, hanem a prágai Hradsinban töltötte idejét, asztrologiai és alkémista buvárlapokba merülve. Udvarában Tycho de Brahe és Keppler hires asztronomusok is tartózkodtak. Azalatt a török egyre pusztított portyázásaival a Dunán túl, Horvátországban, a rendek által az 1578, 1581, 1582 és 1583. évi országgyüléseken felpanaszolt sérelmek pedig, melyek a nádorság be nem töltésére, az idegen zsoldosok garázdálkodására s a bécsi kamara illetéktelen beavatkozásaira vonatkoztak, sikertelenek maradtak. Erdélyben Báthory Zsigmond fejedelem Carillo jezsuita közbenjárásával a rendekkel folytatott hosszas huzavona után 1595 jan. 28. szerződést kötött R.-fal, mely szerint örökösen birja Erdélyt, elismeri R. felségét és ha fia nem lenne, átadja az országot, amit a következő év elején meg is tett, mivel Mária Krisztiernával kötött házasságából nem remélt utódot. Cserébe Oppelnt és Ratibort kapta, meg 50 000 tallér évi járadékot. Többszörös visszatérése és távozása után, miután 1599. rövid ideig Báthory Endre uralkodott, Erdély Mihály vajda hatalmába került, aki mint R. helytartója kormányozta. R. most hatalma tetőpontján lévén, erélyesen szándékozott fellépni a protestánsok ellen és először is bezáratta kassai templomukat 1603 nov. 11. Az 1604. évi országgyülésen nagy forrongás közepette tárgyalták a protestánsok sérelmeiket, a király pedig a felterjesztett 21 törvénycikkhez még egyet csatolt, melybne a katolikus vallás védelmére eddig alkotott rendszabályokat megerősíti és a vallási sérelmek országgyülési tárgyalását megtiltja. Erre Bocskay maga köré gyüjtötte a hajduságot, elfoglalta a felső vidéket, és Morvaországot meg Sziléziát is csatlakozásra szólította fel. Mikor R. a főhercegek gyakori felszólítására sem törődött Bocskay felkelésével, azok 1606 ápr. 25. Mátyás főherceget választották házuk fejévé, aki már az előző évben önállóan kezdett Bocskayval tárgyalni. 1606. létrejött az u. n. bécsi béke (l. Bocskay). Ezután R. a törökökkel kezdett a béke iránt tárgyalni, mely 1606 nov. 11. köttetett meg Zsitvatorokon 20 évre. R. 200 000 tallért fizet és minden harmadik évben ajándékot küld a portára. R. 1607 elején megtudván a főhercegek szövetségét és előbbi elhatározását megbánván, nem akarta végrehajtani a bécsi és zsitvatoroki békét, mire a magyarországi törökök s a hajduk is lázongani kezdtek. Mátyás ekkor számos előkelő magyar és ausztriai főurat (Illésházy, Homonnay, Thurzó, Révay Péter, Khlesl, Žerotin, Molar, Stahremberg stb.) szövetségbe vont, mely az 1608 elején tartott pozsonyi országgyülésen köttetett a magyar és ausztriai rendek között. Ezen egyezményt 1608 márc. 7. a morva urak is elfogadták. Célja nemcsak a két béke fentartása volt, hanem védekezés is más jogtalan támadások ellen. R. erre a regensburgi birodalmi gyüléstől kért segítséget, de itt a nézetek nagyon megoszoltak. Mátyás 1608 ápr. havában 20 000 főnyi sereggel bevonult Csehországba, mire R. átengedte Ausztriát, Magyarországot és megigérte, hogy Mátyás fogja örökölni a cseh trónt. Mátyás ezzel be nem érve, máj. 19. már Prága előtt állott, ugy hogy végre jun. 25. létre jött az egyezkedés, mely szerint Mátyás Morvaországot is kapja és öröklési jogot a cseh trónra, továbbá a magyar szent korona is visszaviendő Pozsonyba. Azonkivül a törökkel kötött béke is végrehajtatott. R. uralkodása alatt kezdődött a birodalomban ama pártoknak alakulása, melyek néhány év mulva a harminc éves háboruban szerepeltek. Már 1602. tett IV. Henrik francia király kisérleteket, hogy egy Habsburg-ellenes uniót hozzon létre, mely 1608 máj. 11-én meg is lett a németországi protestáns fejedelmek közt Anhalti Keresztény égise alatt. Ugyancsak 1608 jul. havában teremtette meg Miksa bajor választó a katolikus ligát.
2. R. Ferenc Károly József, trónörökös, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király fia, szül. Laxenburgban 1858 aug. 27., megh. Mayerlingben (Bécs mellett) 1889 jan. 30. Kilenc éves korában befejezte az elemi tárgyak tanulását. A magyar nyelvben, melyet tökéletesen elsajátított, első oktatója Rimely apát volt. Aztán, hogy mennél szélesebb körü műveltséget szerezzen, a gimnáziumi tantárgyakkal foglalkozott. Magyar irodalmi tanára Rónay Jácint (l. o.) püspök volt. A gimnáziális tantárgyak mellett tanulta a művészeteket, különösen rajzot, festészetet, zenét, a nyugateurópai nyelveket s ezeken kivül a csehet, lengyelt, s gyakorolta magát a különböző sportokban is. 1872. már a katonai tantárgyakat: a tereptant, fegyvertant, hadsereg-szervezetet, a gyalogsági és lovassági fegyvergyakorlatot is tananyagához csatolták. Mikor a középiskolai tantárgyakból az utolsó vizsgálatot is letette, bölcsészetet, jogot és államtudományokat tanult. Különös gonddal tanították a magyar közjogra, amelybe Bartos János miniszteri tanácsos vezette be. 1877 jun. 24. R.-ot nagykorunak nyilvánították; még ugyanez évben elkisérte a királynét Irországba és Angliába, ahonnan visszatérve Németországot utazta be. 1878 jul. katonai tényleges szolgálattétel végett a 36. gyalogezredbe lépett. Gyorsan előre haladván a katonai pályán, 1880 szept. már vezérőrnagy és egyúttal ellentengernagy lett. 1881 ápr. átvette Prágában a 18. gyalogdandár parancsnokságát, 1883. altábornaggyá léptették elő s a Bécsben állomásozó 25-dik gyalogezred parancsnokságával bizták meg. 1888 márc. a király a gyalogság főfelügyelőjévé nevezte ki. A királyi pár ezüstmenyegzője után 1879. R. ismét hosszabb külföldi útra indult. Bejárta Felső-Olaszországot, majd Spanyolországot, ahonnan Észak-Afrikába is elrándult. 1880. a szász királyi udvart látogatta meg Drezdában, azután ugyanez év tavaszán Brüsszelben, a belga királyi családnál tett látogatást. Ez utóbbi látogatásnak lett eredménye Stefánia kir. hercegnővel, II. Lipót bajor király leányával, anyai ágon József nádor unokájával való eljegyzése. Az eljegyzés egész bizalmas családi körben történt meg, de az esküvővel az ara fiatal kora miatt még várni akartak. E várakozási időt R. arra használta fel, hogy beutazza a Keletet. Elment Egyiptomba, meglátogatta Kairót, a piramisokat, a Nilus mentét, majd átment a szent földre, ahonnan Bécsbe tért vissza. 1881 máj. 10. megülte esküvőjét Stefánia főhercegnővel. Prágában, majd Bécsben laktak, a nyarat Laxenburgban töltve. 1883 szept. 2-án gyermekük született: Erzsébet főhercegnő. R.-ban, akinek ifju életét fel nem deríthető balvégzet oltotta ki, a magyar nemzet és vele együtt az egész monárkia legszebb reménye szállt sírba. Életének előzményei után országa népei, az emberiség és felvilágosodás előmozdítói, a tudományok művelői egyaránt sokat vártak tőle. Emlékezetes az a mondása, mellyel a bécsi elektromos kiállítást megnyitotta: vajha a világosság tengere áradna szét Bécsből. Velünk magyarokkal különösen rokonszenvezett, jól ismerte országunkat, szeretett hazánkban, főuraink között időzni, s élénk részt vett irodalmi életünkben is. Különösen a népismével és természetrajzzal foglalkozott behatóbban. Mind a két szakmát nagy becsü adalékokkal gyarapította. Irodalmi hirnevét Tizenöt nap a Dunán (1879) címü munkájával alapította meg, melynek egyes állatrajzi részleteit Brehm is felhasználta nagy természetrajzi művében. Ezt követte Vadászatok és szemléletek c. munkája. 1882. jelent meg Utazás a Keleten c. kétkötetes műve, amelybne Egyiptomban, a szent földön, a dalmát tengerpartokon, Korfuban, Epirusban, Albániában stb. tett utazásait és élményeit irja le ragyogó szinekkel. E feltünést keltett munkáiért 1880. a budapesti, majd a bécsi egyetem R.-ot tiszteletbeli tagjává választotta. Legbecsesebb alkotása a vezetése és közreműködése mellett megindított: Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben c. nagy népismei vállalat volt, amelyből a trónörökös életében kilencven füzet jelent meg. E műhöz maga R. irt előszót és néhány nagyobb szép leirást a Weiner Waldról és a dunai ligetekről.
1. burgund királyok, l. Burgundia.
2. R., francia király (923-936), előbb Burgundot birta hercegi címmel, majd Capet Hugó sógorának támogatása mellett (923) III. vagy Együgyü Károly király ellen jelöltként lépett fel, mire a nagy hűbéresek őt választották meg frank királlyá. A polgárháboru R. előnyére dőlt el, sőt III. Károly maga is fogságba esett. 929-936. zavartalanul uralkodott. Örököst nem hagyott maga után. V. ö. Lippert, König R. von Frankreich és az utolsó Karolingokról szóló irodalmat.
3. R., német király, sváb herceg, IV. Henrik ellenkirálya, rheinfeldi Kuno gróf fia, 1057. elszöktette a kolostorból Ágnes császárné 11 éves Matild nevü leányát, ami által 1059. a sváb hercegség átruházását és a Burgund fölötti kormányt is biztosította magának. 1075-ben IV. Henrik oldalán harcolt a szászok ellen, midőn azonban 1076. VII. Gergely pápa IV. Henriket egyházi átokkal sujtotta, több német herceggel együtt R. is a királynak letétele s új választás megejtése céljából birodalmi gyülést hivott egybe Triburba. Henrik meghunyászkodása folytán ugyan 1077 tavaszáig elhalasztották a választást, de akkor, jóllehet Henrik időközben az egyházi átoktól megszabadult, márc. 15. Forchheimban mégis elejtették és R. választatott királlyá. Márc. 26. azután Mainzban meg is koronázták. Ezen idő óta azonban elhagyta őt a szerencse, még a saját hercegségében is ellenségekre akadt s igy kényszerülve volt a szászokhoz menekülni. Ezek szivesen fogadták és a pápai legátusok is kedveztek a «papkirály«-nak. A polgárháboru sokáig kétes eredménnyel dühöngött, R. győzött ugyan 1078 aug. 7. Mellrichstadt mellett, valamint 1080 jan. 27. Flarchheimnál, amikor aztán VII. Gergely is elismerte őt törvényes királynak. Okt. 15. Mölsen mellett (Merseburg közelében) ugyan szintén diadalmaskodott, de jobb karját vesztette és több halálos sebet kapott. Levágott karját szemlélve bűnbánólag igy kiáltott fel: Ezen karral esküdtem hűséget királyomnak! Másnap Merseburgban meghalt és ugyanott eltemettetett. V. ö. Grund, Die Wahl Rudolfs von Rheinfelden zum Gegenkönig (Lipcse 1870).
4. R. (habsburgi), német király, l. Habsburg, Habsburgi és Osztrák császárság.
5. R. (II.), német császár, l. Rudolf (magyar király).
6. R. (IV.), osztrák herceg, szül. 1339., megh. 1368. II. Albrecht legidősebb fia, kit 1358 jul. 20. követett a trónon. Önálló, örökös hercegséggé akarta tenni országát és ebből a célból készítette az ugynevezett osztrák szabadságleveleket, melyek rég elhalt német királyok, sőt római császároktól kapott kiváltságokat tartalmaztak az osztrák hercegek javára. E hamisított oklevelek alapján felvette 1359. a főhercegi címet (archidux), mely címet a vele járó hallatlan nagy kiváltságokkal azonban IV. Károly császár (Petrarca által figyelmeztetve) meg nem erősítette, ami R.-t arra birta, hogy Nagy Lajos magyar királlyal szövetkezzen, kit még német ellenkirálynak is kiszemelt (1359). Lajos azonban nem vállalkozott erre a szerepre és R. később Károllyal kibékült. Sőt most Lajos szövetségesét, az aquilejai patriárkát támadta meg és vitte magával foglyul (1361), amiért Lajos ellenfele, a velencei köztársaság R.-ot megünnepelte. Lajos királyunk azonban kieszközölte a patriárka szabadon bocsáttatását és erélyes fellépésének az lett a következménye, hogy R. most ott hagyta a császárt és Lajos királlyal kötött szövetséget IV. Károly ellen (1362 jan. 2.). Kázmér lengyel király is csatlakozott a szövetségesekhez, szintugy (R. rábeszélése folytán) több német püspök. Károly császár ekkor csak is ugy menekült meg letevésétől, hogy Lajos királyunkkal kibékült. Erre R. is békét kötött Károllyal (1364), a mellett azonban Nagy Lajos királlyal is folytatta a barátságot, sőt 1364. örökösödési szerződést is kötött a magyar királlyal. Sőt R. szeme előtt mindvégig az a cél lebegett, hogy a magyar és cseh koronát is megszerzi, és a két szomszéd országot Ausztriával egyesíti. 1363. Tirolt szerezte meg családjának és a cseh Luxemburgokkal kötött örökösödési szerződést. 1365. megalapította a bécsi egyetemet (az első német főiskolát) és buzgósággal kezdte építeni a bécsi Szt.-István-templomot.
1. von Ems v. von Hohenems, középfelnémet epikus, a Montfort grófok szolgálatában állott és 1254 körül halt meg Olaszországban. Tanult ember volt és Strassubrgi Gottfriedot utánozta. Művei közül fenmaradtak: Barlaam und Josaphat, 1220-23, latin forrás után (kiadta Pfeiffer, Lipcse 1843); Der gute Gerhard, 1225 körül, valószinüleg egy latin könyv mondai anyagából készült (kiadta Haupt, u. o. 1840), lefordították: Lersch (Bonn 1847) és Simrock (2. kiad. Stuttgart 1864); Wilhelm v. Orliens, 1235 körül, francia költemény fordítása; Alexander, 1241-1250, Leo: Liber de proeliis-a, Curtius Rufus után (10 könyv közül 5 és a 6-ik egy része maradt fenn, még nincs kinyomtatva); Weltchronik, 1250-1254, IV. Konrád császár megbizásából főleg a biblia után költötte. V. ö. Vilmar, Die zwei Recensionen und die Handschriftenfamilien d. Weltchronik R. (Marburg 1839).
2. R. von Fénis v. Neuenburg, svájci szerelmi dalnok. Fiatalon, 1196 előtt halt meg. Költeményeiben francia költőket: Folquet de Marseillet és Peire Vidalt utánozta.
Vince, budai prépost, szül. Új-Coseggben (Csehország) 1796 máj. 30., megh. Budán 1865 márc. 10. Előbb franzensbadi lelkész, 1836. budai plébánoshelyettes s ugyanabban az évben prépost. Az 1848-iki szabadságharc alatt a császáriakkal tartott. Buda várának bevételekor a templomba menekülvén, ő mentette meg a sírboltot a feldúlástól, miért 1850. arany érdemkeresztet kapott. 1851. reáliskolai igazgató, 1854. a budai állami gimnázium érseki biztosa.
a Nap-rendszer egyedeiről szerkesztett csillagászati táblák, melyeket Tycho de Brahe észleletei alapján II. Rudolf császár támogatásával Keppler számított és melyek először 1627. Ulmban jelentek meg és az 1551. Reinhold Erasmustól kiadott Pruteni-táblák helyére léptek. L. Keppler.
nagyközség Torontál vármegye nagybecskereki j.-ban, (1891) 2971 német lakossal, takarékpénztárral, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Bécs DNy-i külvárosa, amelyet 1891. olvasztottak be és amely jelenleg annak XIV. kerületét alkotja.
(Bergstadtl, csehül Rudolfov), község Budweis cseh kerületi kapitányságban, Budweistól K-re, (1890) 1417 lakossal, nagy késgyártással; szép plébánia-templommal és egy kastéllyal.
(Val-de-Ruz), kerület Neufchatel svájci kantonban, 138 km2 területtel, (1888) 9152 lakossal, Fontaines székhellyel.