János Jakab, Manners herceg, angol államférfiu, szül. Belvoir Castleban (Leicestershire) 1818 dec. 13. Az ötödik R. herceg második fia, Etonban és Cambridgeban tanult; mint lord Manners - igy hivták fivére haláláig - 1841. az alsóházba került és később Disraelihoz (lord Beaconsfield) csatlakozott, aki mellett ő volt a tory-demokratikus ifju Anglia egyik legkiválóbb képviselője. E párt érdekében irta R. England's trust and other poems (London 1841) és Plea for national holidays (u. o. 1843) c. műveit. 1852-ben tagja lett a Derby-minisztériumnak mint a közmunkák főbiztosa; ez állását a második (1858-1859) és harmadik (1866-67) Derby-minisztériumban is megtartotta. Disraeli alatt 1874-80. és Salisbury alatt 1885. ugyancsak főpostamester volt, 1886-92. Salisbury második minisztériumában a lancasteri kancellári méltóságot töltötte be. 1887 márc. 2. fivére halála után ő lett a hetedik R. herceg.
l. Roland-szobrok.
Tivadar, erdész, szül. Körmöcbányán 1843 szept. 15. Selmecbányán tanulta az erdészetet s 1865. állami szolgálatba lépett. Az erdészeti államvizsgát 1868. tette le. Dolgozott a magyar és horvát végvidék polgárosításánál s az e téren való működése elismerést is nyert, mert a pénzügyminisztériumhoz a horvát erdészeti ügyek intézésére hivatott ügyosztályba osztották be, honnan Bedő közbenjárásával a magyar osztályba helyezték át. Mint erdészeti titkár a 70-es években a kolozsvári m. kir. erdőigazgatóságnál nagy eredményeket ért el. Midőn 1880. az erdészet a pénzügyminisztériumtól a földmívelési tárca körébe helyeztetett át, mint kolozsvári titkár az erdészeti ügyeknek elkülönítésénél a minisztérium erdészeti biztosa gyanánt működött közre. 1881. a földmívelésügyi minisztériumhoz osztották be, hol először mint főerdőfelügyelő, később mint főerdőtanácsos működött. Nagy érdemei vannak az erdőtörvény végrehajtása s a vizi ügyek, nevezetesen szállítások szabályozása, a kopár területek beerdősítése, az erdőfelügyelőségi személyzet szolgálati és anyagi ügyeinek javítása, az erdők fentartásának biztosítása és az erdőbirtokosok érdekeinek előmozdítása terén. A tényleges szolgálattól ideiglenesen 1896. vonult vissza.
(Ruttek), kisközség Turóc vármegye szentmárton-blatnicai j.-ban, (1891) 2933 tót, német és magyar lak.; igen fontos vasúti csomópont, ahol a magyar királyi államvasutak egyik fő vonala a kassa-oderbergi vasúttal találkozik. Van itt az utóbbi vasútnak nagy javító műhelye; posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár. Fakivitele élénk.
György, l. Rothauser.
István, alispán, született Nagy-Szelezsényben (Bars) 1803 aug. 3., megh. u. o. 1869 szept. 3. Jogi tanulmányait Pozsonyban elvégezvén, Zólyomban vármegyei aljegyzőnek választatott. Az 1848-iki mozgalmak már mint alispánt találták, ki a pánszlávok túlkapásai ellen erélyesen síkra szállt. Midőn már a hazának fegyveres kézre is szüksége lőn, R. sietett vármegyéjében katonaságot toborzani s rövid idő alatt megalakította a 17-ik honvéd-zászlóaljat, melynek azután parancsnoka lett s eleinte Hurbán tót főnök ellen harcolt, később Komáromba rendeltetett s itt is maradt a kapitulációig, melynek megtörténtekor alezredes volt. Zászlóalja vitézségéért vörös sapkát nyert. A kapituláció után haza ment szülőföldjére. 1861. alispánja lett Zólyom vármegyének, 1865.pedig besztercebányai képviselőnek választatott. Végéveit Nagy-Szelezsényben töltötte.
Kossuth Lujza, l. Kossuth (X. köt. 823. old.).
itáliai nép, mely a későbbi Latiumban lakott és melynek fővárosa Ardea volt. A rómaiak korán legyőzték és azóta nevök eltünik a történelemből.
Hilarion, szerb történetiró, szül. Mitrovicán 1832. Tanult Károlyvároson, Bécsben, hol jogot végzett, 1860. szerzetes lett, tanár volt a károlyvárosi gimnáziumban és papnevelőben, 1874. a görgetegi zárda archimandritája lett. 1886. verseci püspökké választották, de a megválasztást nem fogadta el, kizárólag történelmi tanulmányainak akart élni. R. főkép történelmi kritikával foglalkozik. Értekezései a zágrábi és belgrádi tudós társaságok évkönyveiben, a Rád, Letopis, Godisnjica címü kiadványaiban láttak napvilágot.
körülbelül 5600 m. magas, hóval takart hegycsúcs Közép-Afrikában az Albert- és az Albert-Eduárd-Nyanza közt. 1888. Stanley fedezte föl. Stairs 3500, Stuhlmann pedig 1891-ben 4063 m.-nyi magasra ment föl rajta.