Ignác, zenész, szül. Bazinban (Pozsony) 1774., megh. Kolozsváron 1833. Erkel Ferenc a 30-as évek elején ismerkedett meg vele Kolozsváron s további művészi pályájára nagy befolyással volt. Béla futása c. történelmi operáját 1863. Molnár György, az első budai népszinház kezdeményezője is bemutatta (l. Magyar zene).
(Ó-), kisközség Sáros vármegye alsótárcai j.-ban, (1891) 466 tót lak., vasúti megállóval. Van itt vasércbánya is. Közelében több nevezetes barlang van, melyekben számos ősállati maradvány és emberi nyomok kerültek napfényre, melyekben a barlangot vizsgáló Roth Samu dr. a diluviális ember nyomaira vélt ismerhetni. A magyar királyi természettudományi társulatnak 1882. megejtett újabb vizsgálatai azonban ezen feltevést megcáfolták. V. ö. Természettudományi Közlöny (1881. és 1883. évf.); Magy. Kárpátegyesület 1881. évkönyve.
az Óriás-hegységnek hegyi szelleme, koboldszerü lény, akire vonatkozó sok monda kering a nép körében, melyeket először Prätorius János gyüjtött össze (Daemonologia Rubenzalii Silesii, 3 részben, Lipcse 1662-65, és Satyrus etimologicus oder der Rüben Zahl, 1672). Egyeseket Musäus dolgozott föl Volksmärchen der Deutschen c. munkájában. Fouqué és Menzel Wolfgang még drámailag is feldolgozta a tárgyat. A név a régi formájában: Rubinzagal, azaz a répa farka (gyökere), Hessenben is előfordul. V. ö. Zeitschrift für Volkskunde I. köt. (Lipcse 1889).
1. Frigyes, német költő, született Schweinfurtban 1788 máj. 16., megh. Neusessben 1866 jan. 31. Szülővárosa gimnáziumában, majd 1805 óta Würzburgban, 1808-9. Heidelbergában jogot, azután főleg filologiát tanult. 1811. a jenai egyetemen magántanár lett, csakhamar azonban elhagyta Jenát, különböző helyeken élt és aztán Stuttgartba ment s ott 1816-17. a Morgenblatt szerkesztésében vett részt. Az 1818-ik év legnagyobb részét Rómában töltötte, ahol az olasz népénekre irányította figyelmét, ugyanez év őszén Bécsbe, 1820. Koburgba ment, 1821. megnősült (elvevén Wiethaus-Fischer Lujzát, megh. 1857 jun. 26.) és 1826. az erlangeni egyetemen a keleti nyelvek tanára lett. 1849 tavaszán elhagyta tanári székét és Koburg mellett fekvő neusessi birtokára vonult, ahol költészettel és keleti tudományokkal foglalkozva élt mindhaláláig. 1890. szülővárosa emléket állíttatott neki.
Költői pályafutását R. Freimund Raimar név alatt Deutsche Gedichte c. kötetével kezdte meg (Heidelberga 1814), amely bájos szonetteit (Geharnischte Sonette) is magában foglalja. E gyüjteményhez második kötetül a Kranz der Zeit (Stuttgart 1817) járult, amelyet R. már a maga neve alatt jelentetett meg. Még előbb azonban álnéven adta ki: Napoleon. Politische Komödie in drei Stücken (u. o. 1816, a harmadik darab nem jelent meg) c. művét. Aztán jelent meg Östliche Rosen c. költeménygyüjteménye (Lipcse 1822). Szétszórt költeményei Gesammelte Gedichte (6 köt., Erlangen 1834-38, 3 köt., Frankfurt 1843) c. alatt és válogatott kiadásban is (u. o. 1846, más ízben is) megjelentek. Keleti tanulmányainak eredményei voltak: Hariri makámáinak fordítása (Die Verwandlungen des Abu Seid címen, 2. köt., Stuttgart 1826), továbbá a következő átültetések: Nal und Damajanti (Frankfurt 1828); Amrilkais, der Dichter und König (Stuttgart 1844); Hamasa, oder die ältesten arabischen Volkslieder (2 köt., u. o. 1846); a Korán kivonatos fordítása (kiadta Müller A., Frankfurt 1888). Keleti tárgyuak továbbá ezek a művei: Sieben Bücher morgenländischer Sagen und Geschichten (2 köt., Stuttgart 1837); Erbauliches und Beschauliches aus dem Morgenlande (2 köt., Berlin 1836-38); Rostem und Suhrab, eine Heldengeschichte (Erlangen 1838); Brahmanische Erzählungen (Lipcse 1839). Ezekhez csatlakoztak aztán: Die Weisheit des Brahmanen címü tankölteménye (6 köt., Lipcse 1836-1839, 12 kiad., 1. köt. 1886); Leben Jesu. Evangelienharmonie in gebundener Rede (Stuttgart és Tübinga 1839), továbbá következő drámái: Saul und David (Erlangen 1843); Herodes der Grosse (2 köt., Stuttgart 1844); Kaiser Heinrich IV. (2. köt., Frankfurt 1844) és Christofero Colombo (u. o. 1845). Utolsó műve ez volt: Ein Dutzend Kampflieder für Schleswig-Holstein von F-r. (Lipcse 1863). A költő halála után hagyatékából jelentek meg a következők: Lieder und Sprüche (Frankfurt 1866) és Aus Friedrich R.-s Nachlass (Lipcse 1867, tartalma: Theokritos-fordítások, Aristophanes Madarainak s Kalidásza Sakuntalajának fordítása); Kindertotenlieder (Frankfurt 1872, új kiadás Leid und Lied c. alatt, u. o. 1881); Száadi Bosztánjának fordítása (Lipcse 1882); Poetisches Tagebuch 1850-66 (Frankfurt 1888); Firdosis Königsbuch (Berlin 1890); Aus Sadis Diwan (kiadta Bayer, u. o. 1893): Sadis politische Gedichte (u. o. 1894). R. költői műveinek teljes kiadása (12 köt.) M.-Frankfurtban 1868-69, (újabb kiadás 1881-82) jelent meg.
2. R. Henrik, német történetiró, az előbbinek fia, szül. Koburgban 1823 febr. 14., megh. Boroszlóban 1875 szept. 11-én. 1840-44. Erlangenben, Bonnban és Berlinben végzett filologiai tanulmányai után 1845. Jenában a történet s a német régiségek tanára lett, majd pedig Boroszlóba ment át hasonló minőségben. Nevezetesebb művei: Kulturgeschichte des deutschen Volkes in der Zeit des Überganges aus dem Heidenthum in das Christenthum (u. o. 1853-54, 2 köt.); Leben des heil. Ludwig, Landgrafen von Thüringen (u. o. 1851); Geschichte der neuhochdeutschen Schriftsprache (u. o. 1875, 2 köt.). Hagyatékából Pietsch adta még ki az Entwurf einer systematischen Darstellung d. schlesischen Mundart im Mittelalter (Paderborn 1878).
község, l. Mező-Rücs.
az ugyanily nevü járás székhelye Wiesbaden porosz kerületben, a Rajna mellett, Bingennel szemben, vasút mellett, a Niederswald lábánál, (1890) 4240 lak., jelentékeny bortermeléssel és kereskedéssel.
1. András, német filozofus, szül. Rochlitzban 1673 nov. 1., megh. Lipcsében 1731. A hallei egyetemen tanult, ahol Thomasiusban pártfogót talált. A teologiával és filozofiával foglalkozott, 1697. pedig Lipcsébe ment, hogy a jogtudományt s rá nemsokára az orvostant tanulja, és mint gyakorló orvos és a filozofia tanára működött Halléban és Lipcsében. Nagy ellenese volt Wolf Keresztély bölcseletének; az ő filozofiai álláspontja az akkoriban Németországban uralkodó racionalizmussal szemben határozottan empirisztikus. Művei közül említendők: Philosophia synthetica (1707); De sensu veri et falsi (1709); Philosophia pragmatica (1723). Nagy hatást tett R. a XVIII. sz. bölcseletére Crusius nevü tanítványa által.
2. R. Feodor Vasziljevics, orosz gróf és tábornok, szül. Mitauban 1784., megh. Karlsbad fürdőben 1856 jun. 2., német család sarja. Midőn I. Sándor cár 1849 elején a magyar szabadságharc leveretésére a bécsi udvarral szövetséget kötvén, hadseregeit hazánkra zúdította, R. az egyik orosz hadtest főparancsnokságát kapta és ily minőségben vett részt a váci és debreceni csatákban. Azután Görgey nyomában Arad felé nyomult, aki végre Világosnál aug. 13. seregével együtt letette R. előtt a fegyvert. R. a krimi háboruban is részt vett.
3. R. von Bechlaren (Bechelarn), a Nibelungének (l. o.) hőse, Pöchlar őrgrófja; Lachmann és Waitz mitikus, történelmi személyiséggé csak később átalakított hősnek tartják. Drámailag Osterwald (Halle 1849) és Dahn F. (Lipcse 1875) dolgozták fel. V. ö. Muth, Der Mythus des Markgrafen R. (Bécs 1877).
Németország legnagyobb szigete a Keleti-tengerben; a kontinenstől, amellyel egykoron bizonyára összefüggött, a 2,4 km. széles Strelasund választja el. Területe 968 km2, lakóinak száma (1890) 45 185. Partjai nagyon szakadozottak; a tenger kisebb-nagyobb öbleit Wieke vagy Bodden névvel illetik. Nagyobbára keskeny félszigetei közül a nagyobbak: É-on Wittow az Arkona hegyfokkal, ÉK-en Jasmund, DK-en Mönkgut és DNy-on a termékeny Zudar. Közelében a kisebb szigetek: ÉNy-on Hiddensee, ettől DK-re Ummanz és Putbusszal szemben Vilm. Ny-on a sziget sík, belsejében emelkedett és ÉK-i partjai nagyobbára meredek mészkőfalak. Itt emelkedik a 133 m. meredek Stubbenkammer regényes sziklafal meredeken a tengerből; közelében van régi bükkerdő árnyékában a hires Hertha-tó. Legnagyobb emelkedése a Rugard, a fő hely, Bergen (l. o.) mellett. A talaj nehány homokos és nehány tőzeges területet kivéve, termékeny; rajta leginkább gabonát és repcét termelnek. Jelentékeny még a marhatenyésztés és a halászat is. Sassnitz, Binz, Lohme, Göhren és Sellin látogatott fürdők. R. lakói az ókorban germánok, későbben szlávok voltak. 1168. I. Valdemar dán király foglalta el, aki a lakóit a keresztény vallásra térítette. III. Witzlaf halála után 1325. a szigetet Pomerániához csatolták. 1648. a svédek birtokába jutott. 1715. poroszok és dánok szállották meg, de 1720. visszakerült Svédországhoz. 1814. Dánia, 1815. Poroszország kapta meg.
város Köslin porosz kerületben, a Wipper jobb partján, amely innen 2 km.-nyire a Keleti-tengerbe torkollik, vasút mellett, (1890) 5296 lak., húsfüstölőkkel, halászattal és élénk hal-, gabona- és fakereskedéssel.
(gemma, faszem, benge, bingó), a növény sarjadékának zsenge állapota, amikor szárának ízecskéi még rövidek, ezért a rajtok fakadt levelek egymás fölé borulva még szintén fejletlenek. Ilyennel végződik minden hajtás (törzs és ág). Ezért tetőrügy (G. terminalis, fő-, csúcsrügy) a neve; holott a szár hosszában a levelek tövéből eredőt oldal-, illetve hónaljrügy (G. lateralis v. axillaris) néven ismerjük. Állásukat a levelek sorakozása határozza meg. Oldalrügy rendesen magános; de a Loniceráé kettős, sőt többszörös is, csakhogy a többi fölötte áll. Ezek tehát voltaképen azonosak a szár más helyén is fakadó mellékrügyekkel (G. accessoria). Az oldalrügyek sorakozásából következik az ágaké, p. az előbbi két fáé váltakozva átellenes. A pálmák és páfrányfák, valamint a cikadeák csupán tetőrügyet fejlesztenek. Gyümölcsfáink, a tölgy-, juhar- (l. ábra), nyár-, de kivált a vadgesztenyefa hatalmas tetőrügyet és gyengébb oldalrügyet fejlesztenek.
[ÁBRA] 1. ábra. A juharfa tetőrügye. 2. ábra. Az orgonafa oldalrügye keresztező átellenes helyzettel.
A rügyben csak leveles hajtás lehet, ez a levél- vagy egyszerü rügy (G. foliipara), csupán virág és egy-két megtámasztó levele, p. a som- és barackfán. Ez a termőrügy, termőszem (G. floripara), bimbó- v. virágrügy (G. floralis v. alabastrum). Végre van vegyes, amelyben a levél és virág együtt van. Rügy kivételesen még levélen is fakad, p. a begoniáén, a kaladiumén lehullása után, a kakuktormának (Cardamine) pedig élő levelén is. A rügy részei: a tengelye és levélkéi. A kitelelő rügynek külső levele is van, a rügyfedő (tegumentum), rügypikkely (squamae s. perulae), melyekből a valódi levél alakjáig átmenet is lehet. Pikkely hiján azt mondjuk, hogy a rügy fedetlen (G. nuda), p. a bangitafáé (Viburnum Lantana L). A külső levelek kemények, gyantásak vagy molyhosak, amitől a rügy az időjárás mostohaságait kibirja. A belső levelek egybezárkózása, a borulék (aestivatio) s mint a lomb, kehely és párta leveleinek kölcsönös helyzete többféle. A rügy leveleinek szövete gyakran nem levelesedik szét, hanem megmarad, p. a salátalevelü boglárka (ficaria ranunculoides Moench) sarjrügye.