(növ., aestivatio gemmae, praefoliatio, foliatio), a fiatal levél v. a viráglevelek kölcsönös helyzete, illeszkedés, egymással érintkezése a rügyben vagy a bimbóban.
a növénycsirának kikelő rügyes része, l. Plumula.
ág- v. törzsgubacs (növ.), általában az olyan, amely a rügyből, illetőleg a fiatal szárból v. ágból ered; l. Gubacs.
(növ.), l. Rügy.
rühösség (scabies, gale), erős viszketéssel járó igen közönséges és ártatlan ragadós bőrbetegség, melyet egy az atkák családjához tartozó élősdi állat, a rühatka (l. Atkafélék) okoz. Ha egy nőstény atka az emberi bőrre jut, csakhamar befúrja magát a felhámba és ferdén lefelé haladva annak mélyebb, nedvdúsabb rétegéig, onnan aztán a bőr felületével párhuzamos irányban halad előre; igy jönnek létre az u. n. atkamenetek, melyek keskeny, 1-2 cm.-nyi, néha még hosszabb, majd egyenes irányban, majd pedig kacskaósan lefutó, szabad szemmel jól látható és egészen jellegzetes meneteket képeznek, amelyek külső nyilása a belé jutott piszoktól sötétebb, belső, vakon végződő végében pedig egy fénylő fehér pontocska ül, ez az atka, amelyet kevés gyakorlottság mellett könnyen ki lehet egy hegyes késsel v. lancettával a menetből emelni és górcső alatt megvizsgálni. Ezen menetekbe rakja le az atka petéit, mig végre ő maga elpusztul; ha egy ily menetet egészben kivágva górcső alá teszünk, igen szépen látni a kifejlődés különböző stádiumaiban levő petéket, valamint az atka exkrementumait. Különösen kedvelt tartózkodási helye az atkáknak azon bőrrészek, amelyek bizonyos egyenletes nyomásnak vannak kitéve, igy ülő foglalkozásuaknál az ülőgumók, ezen kivül különösen a hónalj és kezek, főkép a kéztőízület feletti és ujjak közötti helyek, a köldöktáj, nőknél a derék, valamint emlőbimbó, férfiaknál a penis. Ha a fertőzés megtörtént és az atkák kezdenek elszaporodni, az első tünet, melyet okoznak, viszketésből áll, amely különösen este az ágyban lép fel elementáris erővel, miután az atkák különösen ilyenkor végzik aknamunkájukat, másrészt meg a him atkák részéről, amelyek rendesen a menetek közelében tartózkodnak, a termékenyítés munkája is ilyenkor történik; miután az atka a bőr mélyebb részeibe sohasem fúrja be magát, minden egyéb tünet - nem számítva az apróbb göbcséket vagy kis hólyagocskákat, melyek az epidermis alatt levő szemölcstestnek az atka általi izgatása folytán keletkeznek - a vakarás következménye. A betegek különösen éjjel sokat szenvednek a kiállhatatlan viszketéstől és nemcsak karmaikkal, hanem sokszor mindenféle eszközökkel vakarják véresre magukat; a hosszas és erőteljes vakarás következtében aztán a bőr azon elváltozásokon megy keresztül, amelyet mindenféle erős viszketéssel járó bőrbántalmaknál tapasztalunk: ekzemás bőrelváltozások, kivirágzások lépnek fel, amelyek a rühatka által előidézett bőrelváltozásokat egészen háttérbe szoríthatják. A rüh kórjóslata mindig kedvező, még azon esetekben is, amelyek a lehető legelhanyagoltabb állapotban vannak és sokszor évekig fennállanak (Scabies norvegica). A rüh gyógykezelése igen egyszerü; a legelső feladat természetesen az atkáknak és petéiknek megsemmisítése. Legjobb szerek erre nézve: kén- és kátránykészítmények (Wilkenson-féle kenőcs), különböző illó és balzsamos olajok, különösen a peru-balzsam, styrax és első sorban a naftol; a kezelés akképp történik, hogy ezen szerek valamelyikével, melyeket kenőcs alakjában rendelünk, legcélszerübben a Kaposi által ajánlott «unguentum naphtoli compositum«-mal az egész bőrt, de különösen az atkák kedvenc tartózkodási helyeit jól bedörzsöljük és azt a szükséghez képest egy pár nap lefolyása alatt 1-2-szer megismételjük, ezután a beteg egy fürdőt vesz. A legtöbb esetben nem is szükséges, hogy a beteg ágyba feküdjék, elég, ha gyapju alsóruhát ölt fel, hogy a kenőcs tovább a testen maradjon. Ha valamennyi atkát megöltük, ugy a bőrön jelenlevő elváltozások rendesen maguktól rövid idő alatt eltünnek. Másként áll a dolog, ha ezek nagyobb fokuak vagy nagyon érzékeny bőrü egyénekkel van dolgunk; ilyenkor a tulajdonképeni rüh-kezelés befejezése után hátra marad még a következményes ekzemás elváltozások kezelése, amely sokszor hosszabb időt vesz igénybe és az ekzemakezelés általános szabályai szerint történik. - Rüh az állatokon, lásd Rühösség.
l. Atkafélék.
l. Kristályos üveg.
a kocánál a nemi ösztön nyilvánulása.
(növ.), a Scabiosa (l. Ördögszem) meg a Knautia, l. Fekélyfű.
János Jakab Ottó Ágost, porosz tábornok és iró, szül. Berlinben 1780 ápr. 16., megh. Salzburgban 1847 jul. 1. Résztvett az 1806-iki hadjáratban Hohenlohe hadtestében, 1809. pedig Ausztria ellen harcolt. 1811. birtokára vonult vissza, azonban 1813. mint önkéntes a Lützow-féle csapatba állott, majd pedig (dec.) mint a német felkelő hadsereg fő biztosa, a rajnai szövetség hadállományát szervezte. 1815. a rajnai szövetség hadának táborkara élére került, 1822. pedig a porosz nagy táborkarnak főnöke lett. 1844. a katonai nevelésügy főfelügyelője lett. Számos műve közül megemlítendő: Bericht eines Augnezeugen von dem Feldzug des Fürsten von Hohenlohe-Ingelfingen im September und Oktober 1806 (Tübinga 1807, 2 köt., 2. kiad. 1809); Reise eines Malers mit der Armee im Jahre 1809 (Rudolfstadt 1809-11, 3 köt.); Zur Geschichte der Pelasger und Etrusker (Berlin 1831); Universalhistorischer Atlas (u. o. 1827, 1. és 2. köt.); Historiogramm des preussischen Staats von 1280 bis 1830 (u. o. 1834); Historiographische Skizze des preussischen Staats (u. o. 1838); Rudimente der Hydrognosie (u. o. 1839); Vaterländische Geschichte von der frühsten Zeit bis um das Ende des XIII. Jahrhunderts (u. o. 1840, 1 köt.); Oro-hydrographische Karte von Sachsen (u. o. 1809) stb. V. ö. R. Ein biographisches Denkmal (u. o. 1874).