rüh, rühkór (scabies), a rühatkáktól (l. Atkafélék) okozott fertőző bőrgyuladás, mely a házi állatok között sokszor járványosan is előfordul. A fertőzés beteg állatok vagy a velök érintkező tárgyak (takaró, szerszám, kefe, vakaró stb.) és az állatokat ápoló egyének közvetítésével történik. A lappangás ideje (incubatio) a szerint, amint több vagy kevesebb rühatka jutott az állat bőrére, rövidebb (14 nap) vagy hosszabb (3-6 hét) ideig tart. A R. hosszabb fennállása következtében az állatok rendesen lesoványodnak, teljesen elgyengülnek, sőt el is hullhatnak. Leggyakoribb a juhokon, kutyákon és lovakon, ritkább a szarvasmarhákon, macskákon és sertéseken. A juhok R.-ét leginkább a Dermatocoptes atkák okozzák, melyek rendesen közvetlen fertőzés útján, betegekről jutnak egészséges juhok bőrére. Főképen a meleg évszakokban és melegaklokban terjed rohamosan s első sorban a gyapjuval bőven fedett testrészeken, a farok tövén és kereszttájon mutatkozik, ahonnan a hátra, nyakra, vállakra és oldalsó testrészekre terjed át. A betegek dörzsölődzenek, rázzák magukat s ha a viszkető testrésznek megfelelőleg a gyapjut szétválasztjuk, kölesmekkoraságu, szürke-sárga vagy vöröses kis csomókat látunk a bőrön, melyek szétszórva vagy nagyobb csoportokban jelentkeznek s körülöttük a bőr vörös és érzékeny. Később gennyes hólyagcsák fejlődnek s megrepedve, tartalmuk a levált külhámmal és gyapjuzsírral elegyedve, sárgás-barna pörköket képez. A bőr megvastagodik, pergamentszerüvé, ráncossá lesz, helyenként berepedezik és kifekélyesedik a folytonos dörzsölődzés folytán; a meglazult gyapju pedig pamatokban kiemelkedik és később kihull. Sokkal ritkább juhokon a Sarcoptesektől és a Dermatophagusoktól okozott R., melyek közül az első a fejen, mig az utóbbi leginkább a lábakon jelentkezik. A kutyák R.-e, melyet a Sarcoptes squammiferus okoz, többnyire a fejen kezdődik, de felléphet a mellkason, hason, farok tövén sé a lábakon is, amely testtájakról átterjed a szomszédos bőrrészletekre s vörös foltokban, apró csomócskákban, hólyagokban és heves viszketésben nyilvánul; majd nedvedző felületek s vaskos pörkök keletkeznek a bőrön. A szőr kihull, a bőr megvastagodik s főképen a nyakon és fejen vaskos ráncokat képez, ami igen sajátságos kinézést kölcsönöz a rühes kutyáknak. - Lovakon a R.-nek mind a 3 alakja előfordul. A Sarcoptes-R. a fejen, nyakon, vállakon, mellkason v. a nyereghajlásban mutatkozik először, de kiterjedhet az egész testre is. A Dermatocoptes-R. a test védett részein (sörény alatt, farkon, gégejáratban, vaszorán, tőgyön vagy a combok belső felületén) kezdődik, de felléphet a háton, maron, sőt más testrészen is. Rendesen csak kisebb, körülirt bőrterületen észlelhető és lassan terjed. A Dermatophagus-R. a lábakon és pedig leginkább a csüdhajlásból kiindulólag fordul elő; átmehet a lábak mellső felületére és magasabban fekvő részére, sőt a vállakra és nyakra is, de terjedése annyira lassu, hogy csak hónapok mulva ismerhető fel. A bőrön keletkező jelenségeken kivül szembeötlő tünete még az is, hogy lovak állandóan, csaknem görcsösen dobognak s gyakran kirugnak beteg lábukkal. - Szarvasmarhák R.-ét főképen a Dermatocoptes és Dermatophagus atkák okozzák. Az előbbiektől okozott gyakoribb, leginkább a nyakon, tarkótájon és faroktövön kezdődik, később a hátra, mellkasra, vállakra vagy a szarvak tövére terjedve át. A R. második alakja a végbél és a faroktő körül lép fel, ha azonban az állat bőrét nem gondozzák, elterjedhet az egész testen. Kivételesen Sarcoptes-R.-et is észleltek már szarvasmarhákon, ha rühes lovakkal érintkeztek. - Sarcoptesek okozzák a macskák R.-ét is, amely első sorban a fejen mutatkozik, de kiterjedhet a nyakra, sőt az egész testre is, amikor a talpakon lép fel először. Azonkivül előfordul közöttük a fül-R., melyet a Dermatophagus atkák idéznek elő. - Sertéseken szintén a fejen (szemhéjak, pofák, fültájék) kezdődik a R., előidézői a Sarcoptes atkák. A fejről a nyakra, hátra, lábak belső felületére vándorolnak át, ennek folytán a R. az egész testre kiterjed s rajta korpaszerü pikkelyek, később vastag fehéres-szürke vagy ezüstfényü pörkök keletkeznek, a serték meglazulnak és kihullanak.
Kezelés előtt a bőr alaposan megtisztítandó a beszáradt pikkelyektől és pörköktől. A rühellenes szereket pedig nemcsak a feltünően megbetegedett helyekre kell alkalmazni, hanem a szomszédos bőrrészletekre is, ha pedig a R. nagyon elterjedt, az egész testre. A rühellenes szerek csak az atkákat ölik meg, de a petéket nem, egy idő mulva tehát ismételendő a kezelés. A Sarcoptes-R. sokszor nehezen gyógyítható s néha hónapok telnek bele, mig a gyógyulás bekövetkezik. A leghatásosabb rühellenes szer a kreolin, melyet főképen a juhok R.-nek kezelésére használnak. A juhokat, ha lehet, meg kell nyiratni s a feltünően rühes bőrrészleteket kreolin-linimentummal (kreolin s borszesz 100 g., zöld szappan 800 g.) bedörzsölni, hogy a pörkök fellágyuljanak. A tulajdonképeni kezelés aztán kétszeri megfürösztés kreolin-oldatban (6,5 lit. kreolin, 250 lit. 30°C. meleg vizre 100 juhnak). Minden fürösztés 3 percig tart s utána ugyanannyi ideig kefével erősen végigdörzsölendő az egész test és kis időre még egyszer be kell mártani a juhot a fürdőbe. 7 nap elteltével ezen eljárás ismételendő; ha kellő gondossággal végeztetik, mindig eredményes. Kutyák kreolin-linimentummal kezelendők, mellyel a rühes bőrrészletek naponta bedörzsölendők. Kiterjedt R. esetén egyszerre a testnek csak egyharmadát kenjék be. 10 nap mulva a kenőcs fürdőben lemosatik. Érzékeny bőrü kis állatok R.-ének gyógyítására alkalmas a perui balzsam, sztirax, benzol és ichtiol is. Lovak szintén kreolin-linimentummal, azonkivül kreozot-, kátrány- és kénkenőcs bedörzsölésével, szublimát-oldattal vagy dohányforrázattal való lemosással gyógyíthatók. A szarvasmarhák, sertések és más állatfajok R.-e hasonló módon kezelendő. Terjedése ellen való védekezés szempontjából a rühes állatok az egészségesektől teljesen elkülönítendők. A helyiség, ahol beteg állat tartózkodott, valamint a takarószerszám s mindaz, amivel érintkezett, alaposan fertőtelenítendő, miután a rühatkák nemcsak más állatokra, de sőt az emberekre is átmehetnek, hasonló betegséget okozva azokon is. A R. az 1888. VII. t.-c. értelmében a hivatalból jelentendő betegségek közé tartozik.
Vilmos, német szobrász, szül. Hannoverben 1850 nov. 14. A müncheni akadémián tanult, azután Wagmüllernek volt tanítványa, 1887. pedig a münceni akadémia tanára lett. Wagmüller mintája után készítette el a müncheni Liebig-szobrot, 1882. pályadíjat nyert Lindau városa díszkútjának mintájával, 1889. elkészítette a wörthi csatatéren levő győzelmi emlékszobrot. Tőle való Rückert emlékszobra Schweinfurtban, Mayer Róbert természettudósé Heilbronnban. Mellszobrai közül különösen Luitpold hercegé (erlangeni egyetem), Bismarck hercegé és Teréz bajor hercegnőé említendő.
Gusztáv, német statisztikus és iró, szül. Ravensburgban 1815 márc. 26., megh. Tübingában 1889 okt. 28. Teologiát tanult, azután tanár volt, majd képviselő lett a frankfurti parlamentben. 1849. Heilbronnban tanított, 1852. kultuszminisztériumi tanácsossá, 1856. államtanácsossá és a kultusz- és iskolaügy osztályfőnökévé nevezték ki. 1862. odahagyta ez állását és az országos statisztikai hivatal főnöke (1873-ig) és 1867. Tübingában a statisztika és antropologia tanára, 1870-ben egyetemi kancellár és mint ilyen a képviselőház tagja lett. Fő művei: Die Aufgabe der Volks-, Real- und Gelehrtenschule (Heilbronn 1845); Das Königreich Württemberg (u. o. 1863 és 1882, másokkal együtt); Shakespeare-Studien eines Realisten (2. kiad. u. o. 1886); Reden und Aufsätze (Tübinga és Freiburg 1875, új folyam 1881); Die Berechtigung der Fremdwörter (Freiburg 1887); Aus der Paulskirche (Stuttgart 1892).
Eduárd, német természettudós, szül. Majna-Frankfurtban 1794 nov. 20., megh. u. o. 1884 dec. 11-én. 1817. Egyiptomba utazott s a Szinai tájékára, amiről a Hammer-féle Fundgruben des Orients 5. kötetében ir. 1822-27. beutazta Nubiát, Szennart, Kordofánt és Arábiát és erről a Reisen in Nubien, Kordofan und dem Peträischen Arabien (Frankfurt 1829) c. művén kivül még Atlas zur Reise im nördl. Afrika (u. o. 1826-31) c. munkát is adott ki. Második útjánál 1830 végén Livornóból Egyiptomba ment, 1833 febr. Gondarba, Abissziniába érkezett és 1834. tért vissza. Munkái: Neue Wirbelthiere zur Fauna Abessiniens gehörig (13 füzet, Frankfurt 1835-1840); Reise nach Abessinien (2 köt., u. o. 1838-1840); Systematische Übersicht der Vögel Nord- und Ostafrikas (u. o. 1845).
(fran. ruche), női ruhadísz, szorosan egymás mellé sorakozó, felálló redőkből. A rüst redőző gépeken állítják elő.
1. Frigyes Vilmos, német katonai iró, szül. Brandenburgban 1821 máj. 25., megölte magát Zürichben 1878 aug. 14. A porosz mérnökkarban szolgált s 1850. Der deutsche Militärstaat vor und nach der Revolution címü brosürje miatt elitélték, de az itélet jogerőre emelkedése előtt kiszökött Svájcba, ahol 1853. mint katonaoktatót alkalmazták. 1856. Zürichben őrnagy lett. 1860. ezredes Garibaldi vezérkarában. Később ismét Svájc szolgálatába állt. Genialis iró, katonai felfogása kiválóan helyes. Azon hadtörténeti munkákban, amelyeket az események lezajlása után irt közvetlenül, gyakran téved a részletekre nézve, de általánosságban ezek is magukon hordják tehetségének bélyegét s nagyon világosan vannak irva. Művei közül kiemelendők: Geschichte d. griechischen Kriegswesens (Köchlyvel, Aarau 1851); Heerwesen und Kriegsführung C. Julius Caesars (Gotha 1855, 2. kiad. Nordhausen 1862) és ennek függeléke: Einleitung zu C. Julius Caesars Commentarien über den gallischen Krieg (Köchlyvel, Gotha 1857); Commentar zu Napleons III. Geschichte Julius Caesars (atlasszal, Stuttgart 1867); Der Krieg von 1805 in Deutschland und Italien (Frauenfeld 1854, 2. kiad. 1859); Geschichte des ungarischen Insurrectionskrieges von 1848 und 1849 (térképekkel és tervrajzokkal, u. o. 1866, magyarra fordította Vértesi Arnold és Áldor Imre, Pest 1866); Die Feldherrnkunst des XIX. Jahrh. (u. o. 1857, 2. kiad. 1867); Gesch. der Infanterie (Gotha 1857); Allgemeine Taktik, nach dem gegenwärtigen Standpunkte der Kriegskunst bearbeitet (rajzokkal és tervrajzokkal, Zürich 1858); Die Lehre vom kleinen Krieg (u. o. 1862); Der Krieg und seine Mittel (Lipcse 1856); Militärisches Handwörterbuch (Zürich 1859, függelék 1868); Annalen des Königreichs Italien (u. o. 1862).
2. R. Sándor, az előbbinek öccse, szül. 1824., porosz tüzértiszt, 1866. megsebesült s a kórházban kolerában meghalt. Munkája: Der Küstenkrieg (Berlin 1849). - 3. R. Caesar, az előbbiek öccse, szül. 1826., porosz gyalogsági tiszt, elesett az 1866-iki hadjáratban Dermbachnál Bajorországban. Munkái: Leitfaden durch die Waffenlehre (Erfurt 1852); Das Miniégewehr und seine Bedeutung für den Kriegsgebrauch (Berlin 1855); Die Kriegshandfeuerwaffen (u. o. 1857-64); Die neueren gezogenen Infanteriegewehre (Darmstadt és Berlin 1861).
(Reussen, Rusi), nagyközség Szeben vármegye nagyszebeni járásában, (1891) 1005 oláh és német lakossal.
latin állatnevek után Rütimeyer Lajos (l. o.) nevének rövidítése.
Lajos, német paleontologus, szül. Biglenben (Emmenthal) 1825 jun. 26., megh. Baselben 1895 nov. 27. A zoologia (1855), majd az összehasonlító boncolástan tanára volt Baselban. Főleg némely emlős-csoportok származásával foglalkozott. Művei: Versuch einer natürlichen Geschichte des Rindes in seinen Beziehungen zu den Wiederkäuern im Allgemeinen (Berlin 1867); Die Rinder der Tertiärepoche (u. o. 1878); Lebende und fossile Schweine (u. o. 1857); Beiträge zur Kenntniss der fossilen Pferde und zur vergleichenden odontographie der Huftiere überhaupt (u. o. 1863); Beiträge zur natürlichen Geschichte der Hirsche (Zürich 1881-83): Beiträge zur Geschichte der Hirschfamilie (Basel 1882); Die Herkunft unserer Tierwelt (u. o. 1867); Die Grenzen der Tierwelt (u. o. 1868); Die Veränderungen der Tierwelt in der Schweiz seit Anwesenheit des Menschen (u. o. 1875); Vom Meer bis zu den Alpen. Schilderung unseres Kontinents (Bern 1854).
l. Grütli.