a kén (sulphur) kémiai jele.
a samarium kémiai jele.
község, l. Ság.
l. Sághegy.
(Salzburgi Saale, Saal, Sala), a Salzachnak 103 km. hosszu mellékfolyója. Tirol határán a Trist-nyergen (1939 m.) ered; először Glemmi Ache néven átfolyik a Glemm-völgyön, azután É-nak fordul, elfolyik Saalfeldnél, szűk szorosban (Hohlwege) áttör a salzburgi Mészkő-Alpokon s amint innen kiér, mocsarat alkot; a Steinpassnál bajor területre ér, elhalad Reichenhallnál, 10 km.-nyi hosszuságban határul szolgál Salzburg és Bajorország közt és Salzburg város alatt torkollik. Nem hajózható.
1. Frank S. a Majna leghosszabb (111 km.) mellékfolyója a bajor alsó frank kerületben, St.-Ursulától É-ra a Saalbrunnenből ered, fölveszi a Steut, elfolyik Kissingen mellett és a Sinn fölvétele után Gemündennél torkollik. Grafendorftól kezdve 15 km.-nyi hosszuságban hajózható és leginkább faszállításra használják. - 2. Száz v. türingiai S., az Elbe egyik legnagyobb (340 km. hosszu) mellékvize, Türingia legnagyobb folyója. A bajor felső frank kerületben a Fichtel-hegységben ered és 2 kanyarulatától eltekintve É-nak folyik Reuss, Schwarzburg-Rudolstadt, Meiningen, Altenburg, Weimar és a porosz szász tartományon keresztül, amelyben a síkságra ér és Saalhornnál torkollik. 150-200 tonnás bárkák az Unstrut torkolatától kezdve 160 km.-nyi hosszuságban járhatnak rajta. Baloldali mellékvizei a Selbitz, Loquitz, a Schwarza, Ilm, Unstrut, Wipper és Bode; a jobboldaliak: a Lamitz, Orla, Roda, Wethau, a Fehér Elster és a Pleisse. Vizkörnyéke 23 677 km2. Völgyében több sóbánya (Kösen, Dürrenberg és Halle) van. - 3. Salzburgi S., l. Saalach.
S. an der Saale, az ugyanily nevü járás székhelye Szász-Meiningen hercegségben a Saale hegyekkel környezett völgyében, vasút mellett, (1890) 9793 lak., vasöntéssel, varró-, mosógépgyártással, szövőszék-, viaszkos vászonkészítéssel, gőzfűrésszel, maláta- és sörgyárral. Közelében Sommerstein fürdőhely. S. egyike Türingia legrégibb városainak. I. Henrik több ízben lakott benne. Közelében 1806 okt. 10. a franciák legyőzték a poroszokat. A csatában elesett Lajos Ferdinánd porosz herceg; emlékére a közeli Wöhlsdorf mellett egy vas-obeliszket állítottak föl. V. ö. Wagner és Grobe, Chronik d. Stadt S. (1867); Richter, S. und Umgegend (1874). S. fejedelemséget 1680. János Ernő, Jámbor Ernőnek a gothai hercegnek fia, alapította és a várost székhelyévé is tette. 1745. a székhelyet áttették Koburgba és 1826. a hercegség Szász-Meiningenre szállott át.
község Zell am See salzburgi kerületi kapitányságban, a Saalach völgyében, a Steinernes Meer D-i szegélyén, vasút mellett, (1890) 1320 lak. V. ö. Blank, Illustrierter Führer durch S. (Bécs 1890).
Merseburg porosz kerület járása, 513 km2 területtel, (1890) 82 835 lak., Halle a. S. székhellyel.
1. az Aarénak 126 km. hosszu baloldali mellékfolyója. Bern és Wallis svájci kantonok határán, a Sanetsch-hágón ered; a Saanenschuss nevü vizesés alkotása után leér a berni Saanenföldre, átfolyik a Pays d'Enhautn, áttör a Pas de la Tine nevü sziklahasadékon és belép Fribourg kantonba és végül Oltingennél torkollik. Mellékfolyói jobbról a Vallée de Bellegardeon átfolyó Janugnet és a Sieginet, balról a Glane. Vizkörnyéke 1882 km2. - 2. S., Fribourg svájci kanton egyik járása, 222 km2 területtel, (1888) 28 099 lak., Fribourg székhellyel.