zsidó álmessiás, szül. Szmirnában 1626., megh. Albániában 1676. Már ifju korában elmélyedett a Kabbala (l. o.) tanaiba és szép megjelenése és aszketikus élete által hatni tudott a tömegekre. 1648-ban, mely esztendőre a zsidó miszticizmus amugy is kilátásra helyezte a Megváltó jövetelét, mint messiás lépett fel. Szülővárosa rabbi-kollégiuma e miatt átok alá fogta, mire Szalonikibe s onnét, szintén a rabbik által kiüldözve, Moreába, majd Kairóba, azután Jeruzsálembe ment, hol nagy feltünést keltett. Magában Jeruzsálemben nem tarthatta magát, de Kis-Ázsia egyéb városaiban, kivált szülővárosában, már mint messiást üdvözölte a fanatizált zsidó tömeg. A török hatóságok végre nem nézhették tétlenül az egyre növekvő mozgalmat; S.-t Konstantinápolyba idézték, hol midőn partra szállt, a nagyvezér parncsára vasra verték és Abidosz várába elzárták, mi azonban korántsem józanította ki rajongó hiveit (1666). Erre IV. Mohammed maga elé hozatta Drinápolyba, hol tudtára adták, hogy válasszon a halál és a turbán közt, mire az iszlámra tért és mint Mehemed effendi a szultán ajtónállójának kineveztetett. Áttérésének hirére hiveinek egy része kiábrándult, sokan közülök azonban még mindig hittek benne, minthogy levelei, valamint prófétái által azzal biztatta őket, hogy áttérése csak szinleges s a megváltás művének egy előre meghatározott, szükséges kelléke. A török kormány, mely ennek neszét vette, Albániába száműzte, hol Dulcignóban meghalt. Az általa keltett mozgalom még halálával sem ért véget. Magyarországon egy Mardokáj (l. o.) nevü kismartoni zsidó toborzott hiveket S. kultuszának, mely hazánkban, Cseh-, Morva- és Lengyelországban, bár a rabbik által átokkal sujtva és üldözve, még e század elején is virágzott titokban; Frank Jakab (l. o.) szédelgése is egyik kifolyása volt. Szalonikiben még most is élnek hivei, kik dönmék-nek neveztetnek; számuk 4-5000-re rúg; hitük az iszlám és a zsidó kabbalai tanok vegyüléke. V. ö. Graetz L., Gesch. d. Juden X. 6. és 11. fej.; a magyar sabbateusokra nézve: Első magy.-izr. naptár és évkönyv (2-ik [1861-1862] évf. 81-93. old.).
néven volt ismeretes egy kis vallásfelekezet, mely a XVI. század végén Csehországban keletkezett; nevét onnan vette, mert a vasárnapon kivül a sabbatot vagy a szombatot is megülte. Némileg rokon felekezet ezzel a szombatosok (l. o.) felekezete Erdélyben, és a Southcote Johanna által Londonban alapított «új izraeliták« felekezete. L. Southcote.
(ejtsd: -csello), szlávul Peljesać és Orebić, 68 km. hosszu és 5 km. széles félsziget Dalmáciában; Stagnótól ágazik ki ÉNy-i irányban, a Canale di Narenta és Canale di Meleda közt. A körülötte fekvő Curzola és Meleda szigetekkel egy és ugyanazon irányt követő félsziget a szárazfölddel 2 km. széles földszoros által függ össze. Ny-i nagyobb része S. főhellyel (2064 lakossal) Curzola járáshoz tartozik, mig a K-i a Stagno vagy Ston nevü járást alkotja (372 km2 területtel, 8527 lak.). A félszigetet mindenütt hegyek takarják; partjai meredeken ereszkednek le a tenger felé. Legmagasabb csúcsa a Monte-Vipera (907 m.).
l. Sabellius.
a szentháromságtagadók egyike, szül. Libiában. Zephirin (199-217) és Callixtus (217-222) pápák alatt tartózkodott Rómában s a szentháromságtagadók tanait egy újjal szaporította, azt állítván, hogy Istenben az Atya, a Fiu és a Szentlélek nem külön isteni személyek, hanem Istennek egymás után való, átmenetszerü megnyilatkozásai. Az egyházból kizárva, Ptolemaiszba ment s ott terjesztette tanításait, amelyet sabelliánizmusnak, követőit pedig sabelliánusoknak nevezték. E tant 260. alexandriai Dénes megcáfolta, az alexandriai zsinat pedig 319. elvetette s igy nem sokára elenyészett.
Sándor, l. Pétion.
a héber sabbat (szombat) szónak hibás kiejtése.
Hall. (növ.), l. Lóciprus.
(ejtsd: szebbin) Eduárd, sir, angol fizikus és matematikus, szül. Dublinban 1788 okt. 14., megh. Richmondban 1883 jun. 26. Brit tüzérségi szolgálatba lépve, 1818-19. részt vett Parry északsarki kutatásában, melynek folyamán különösen mágneses és ingamegfigyeléseket eszközölt. Az utóbbiakat folytatandó, 1822. bejárta a Sierra Leone és a keleti Észak-Amerika partvidékeit. Becses megfigyeléseit A pendulum expedition stb. (London 1825) c. művében tette közzé. Gauss földmágneses elméletét megfelelő térképek szerkesztésével támogatta, és különös érdeme, hogy fáradozásai folytán az angol gyarmatokban meteorologiai és földmágneses rendszeres megfigyelési állomások keletkeztek. 1859. a woolwichi arzenál feje lett, 1861-71. a Royal Society elnöke volt; e társaság már 1818. választotta volt tagjául. Neje Humboldt Kosmos-át s egyéb iratait is lefordította angolra.
pápa, Tusciából, előbb Nagy szt. Gergely diakonusa, ennek halála után, 604 szept. 13-tól 606. febr. 22-ig, utóda. Hogy ő hozta volna be a harangok használatát, nincs bebizonyítva.