(ol., ejtsd: szakko - azaz Róma fosztogatása), V. Károlynak I. Ferenc ellen folytatott második hadjárata alkalmából Rómának a connétable de Bourbon zsoldosai (többnyire német zsoldosok) által történt bevételekor (1527 máj. 6.) juliusig történt borzasztó pusztítása és fosztogatása.
város Guadalajara spanyol tartományban, balra a Tajótól, 583 m. magasságban a tenger szine fölött, (1887), 2095 lak., sűrüen látogatott meleg fürdőkkel. Tőle 5 km.-nyire DK-re van a La Isabela királyi kastély.
(lat.), a régi rómaiaknál kis szentély; a kat. egyházban egy szent kápolnája.
(lat.) a. m. pap; sacerdotium, papi hivatal; sacerdotialis, papi.
(lat.) a. m. első rendü papok; igy nevezik az egyházatyák a püspököket szemben a presbiterekkel, kik S. secundi ordinis (másod rendü papok).
(lat.) a. m. szent hegy, igy neveztek egy hegyet a régi Róma közelében.
l. Epilepszia.
Károly Eduárd, német orientalista, szül. Neumünsterben 1845. jul. 20. Keleti nyelveket tanult Kiel és lipcsében. 1867-69. a londoni és az oxfordi keleti kéziragyüjteményeket tanulmányozta. 1969. rendkivüli, később rendes tanár lett a bécsi egyetemen. 1876. a sémi nyelvek rendes tanári székére Berlinbe hivatott. 1887. u. o. az újonnan alapitott keleti szeminárium igazgatójává is kineveztetvén, az intézet vezetése körül nagy érdemeket szerzett. Említésre méltóbb művei az arab, szir, perzsa nyelvészet és irodalom köréből: Gawaalîkî's Almu'arab (Lipcse 1867); Inedita syriaca (Bécs 1870); Chronologie orientalischer Völker von Alberuni (Lipcse 1876-1887); Syrisch-römisches Rechtsbuch aus dem V. Jahrhundert (Brunsszal együtt kiadva u. o. 1880); Reise in Syrien und Mesopotamien (u. o. 1883); Alberuni's India. An account of the religion, philosophy, literature, chronology, astronomy, manners, laws and astrology of India about 1030 (arab szöveg, London 1887, angol fordítása u. o. 1888, 2. köt.); Ethével együtt: Catalogue of the Persian, Turkish, Hindustani and Pushtu mss. in the Bodleian Library I. Persian mss. (Oxford 1889). S. 1872 óta a bécsi és 1887 óta a berlini akadémia tagja. 1888. a Royal Asiatic Society és az American Oriental Society dísztagja lett.
Lipót, német regényiró, szül. Lembergben 1836 jan. 27., megh. Lindheimben 1895 márc. 9. A jogot tanulmányozta Prágában és Grazban. 1857. magántanár lett Grazban és egyes történelmi munkákat tett közzé, de azután a szépirodalomnak élt. 1873. A Graz melletti Bruckban, azután Grazban, 1874-81. Budapesten élt, ahol a Belletristische Blätter c. hetilapot szerkesztette; 1881 óta Lipcsében élt, ahol 1882-1885. Auf der Höhe c. közlönyt adott ki. Később Párisban élt és azután Mannheimban a Neue badische Landeszeitung tárcáját vezette. 1890. Lindheimba költözött. regényeiben bizonyos beteges érzékiség iránti hajlam uralkodik. A kritika támadásaira Über den Wert der Kritik (Lipcse 1873) c. iratában felelt. Művei közül említendők: Eine galizische Geschichte (Schaffhausen 1858); Falscher Hermelin (4. kiad. Berlin 1894); Die Einsamen (Mannheim 1890); Die Schlange im Paradies (3. köt., u. o. 1890); Naturalistische Kabinettstücke (4. kiad., 2. köt., u. o. 1893); Die Satten und die Hungrigen (2. köt., Jena 1894). Magyarul megjelentek: Holdas éj, ford. Csukássi József (a szerző életrajzával); Hitelezők mint házasságszerzők, ford. B. Bütner Lina; Beszélyek, ford. u. az; A szerelmes szerkesztőség, ford. u. az; Marelona, ford. Szomory Károly.
(Franc., ejtsd: szasé), illatos füvekkel és illanó anyagokkal telt vánkoska, amely fehérnemünek illatosítására szolgál.