l. Szentség.
l. Halotti beszéd.
(lat.), szentély, a r. kat. templomok ama része, ahol a főoltár áll s a templom hajójától ráccsal van elkülönítve. Másképp sanctuarium, presbyterium v. apszis. L. Apszis.
(lat.) a. m. szentes idő; S. alatt azokat az időszakokat értik, melyekben a r. kat. egyház rendelete folyán ünnepies menyegző tilos. A trienti zsinat határozatai szerint S. advent első vasárnapjától vizkeresztig és a nagybőjt, t. i. hamvazó szerdától husvét után való vasárnapig. Hazánkban bevett szokás szerint a S. zárt idő (tempus clausum), mely alatt püspöki felmentés nélkül csendes esketésnek sem lehet helye.
(franc., ejtsd: szakré kör) a. m. szent szív. Röviden igy nevezik a Congrégation du S. vagy Dames du S. női szerzetet. L. Szentszívtársaság.
l. Lapsi.
(lat.) a. m. áldozat (l. o.).
(olasz) a. m. az értelem feláldozása; arra mondják, aki meggyőződését a hatalom szavának alárendeli.
(lat.) a. m. szentségtörés az oltári szentségen; másrészt tágabb értelemben Istennek szentelt helyen, személyen vagy dolgon elkövetett sérelem; mihez képest S. locale, S. personale és S. reale között szokás különbséget tenni. Más értelemben S. alatt az Istennek szentelt dolgokon elkövetett rablást v. lopást értik.
(lat.) a. m. sekrestyés, egyházfi.