(lat.) a. m. évszázad; másrészt a világi társadalom, ellentétben az egyházzal és a papsággal.
(Saemundr hinn fródhi a. m. S. a történettudós), Sigfus, oddii délizlandi papnak fia, szül. 1054-57 körül, megh. 1133. Fiatal korában beutazta Német-, Francia- és Olaszországot. Hazatérvén, Oddi birtokán pap lett. Valószinüleg agg korában irta le a norvég királyok történetét. Harold Harfagartól a jó Magnusig, mely munkának latin eredetije nem maradt ugyan fenn, de más munkák forrása volt és kivonatban S. egyik unokája Snorre, Noregs Konungatal c. költeményében (a Corpus poeticum boreale 2 kötetében), közölte tartalmát. S.-nak azonban nincs része a régibb vagy költői Eddában, épp oly kevéssé, mint a sok sagában, melyeket neki a XIV. sz. óta tulajdonítottak.
gondozó, rendező, udvarmester.
(ejtsd. safarsik), 1. János, szerb régiségtudós és történetiró, szül. Kis-Kőrösön 1812 nov. 2. Gimnáziumi tanulmányait az újvidéki szerb gimnáziumban végezte, melynek igazgatója S. Pál, az ő nagybátyja volt; Pozsonban bölcsészeti és jogi, Budapesten és Bécsben orvosi tanulmányokkal foglalkozott, hol 1838. orvosdoktorrá avatták. 1840. Újvidéken mint gyakorló orvos telepedett le; ekkor kezdte a régi délszláv nyelvemlékek ismertetését, igy 1840. a Danica ilirskában a régi glagolita iratokat ismertette. 1843. a belgrádi főiskolában a fizika és 1849. a történelem tanára lett és mint ilyen, rendkivüli érdemeket szerzett a délszlávok régészete és régi történelme körül; okmányokat, régiségeket gyüjtött és ismertetett. 1861. a belgrádi muzeum és főiskola könyvtárának őre lett. Sok kitüntetés érte: a szerb tudós társaság elnöke és sok külföldi tudós társaságok tagja lett és számos magas rendjellel tüntették ki. Főbb munkái. Acta archivi Veneti spectantia ad historiam Serborum et reliquorum slavorum meridionalium (Belgrád 1860). 1869. a szerb államtanács tagja lett.
2. S. Pál József, szlávista, született Fekete-Patakon (Gömör) 1795 május 13-án, meghalt Prágában 1861 junius 26-án. A késmárki liceumon tanulmányozta a filozofiát, teologiát és a jogot és tót népdalokat gyüjtött, amelyeket később kiadott; de maga is irt költeményeket (Tatranská Muza, Lőcse 1814). Tanulmányait folytatta Jenában, 1817. házi tanító lett Pozsonyban, 1819. tanár és igazgató az újvidéki szerb gimnáziumban. 1825. evangelikus vallása miatt igazgatói állásától megfosztották; 1833. tanári állásáról is lemondott, és Palacky meghivására Prágába ment, ahol szlávista dolgozatokkal foglalkozott,47. cenzori állást foglalt el. 1841. a prágai egyetem őre, 1848. könyvtárnoka. 1857. rövid időre megzavarodott elméje. Nagy számu művei között nevezetesebbek: Pisne svétové lidu slovenského v Uhrîch (A tót nép világi dalai Magyarországban, Pozsony 1823-27); Slovanské staroitnosti (Szláv régiségek, Prága, 2. kiad. Jirecek Józseftől), amely műben a szláv törzsek eredetét a legrégibb kortól kezdve a kr. u. 100. évig adja elő; Geschichte der slaw. Sprache und Litteratur nach allen Mundarten (Buda 1826, Prága 1869); Slavonký Národopis (Szláv etnográfia, prága 1842, 3. kiadás 1849); Serb. Lesekörner oder historisch-kritische Beleuchtung der serb. Jundarten (Pest 1833); Památky drevního pisemnictví Jihoslovanur (A délszlávok régi irásemlékei, Prága 1853, 2. kiad. 1873); Gesch. der südslaw. Litteratur (3 köt., u. o. 1864-65; Die ältesten Denkmäler der böhmischen Sprache (Palackyval együtt, u. o. 1840); Pocátkové staraceské mluvnice (régi cseh nyelvtan alapvonalai (a Výborban 1845); Památky hlaholského pisemnictví (A glagolita irás emlékei, u. o. 1853); Glagolitische Fragmente (Höflerrel, u. o. 1857); Über die Heimat und Ursprung des Glagolitismus (u. o. 1858). Hagyatékában a déli Dunavidék topográfiájára vonatkozó gazdag anyagot találtak. Életleirását közli Jirecek az Österr. Revue-ben (III., 18659 és a Slovnik Naucný-ban (1872) és fia S. Albert (szül. Újvidéken 1829.), a vegytan tanára a prágai cseh egyetemen. V. ö. Wagner Lajos, S. élete és művei, Egyet. Philol. Közl. II.
(ang., ejtsd: széf depazit, a. m. sértetlen letét), a magán letétpénztárak egyik fajtája, amely különböző rendszerü technikai kivitelben Német- és Franciaországban, Angliában, Hollandiában van elterjedve. Valamely közbizalmat élvező nagyobb bank helyiségeinek egyikét ugy rendezi be, hogy abba a bérlő magánfelek külön-külön zárható kis szekrényekbe helyezhessék el kiválóan fontos okirataikat, vagy nagy értékü ingóságaikat. E helyiségek ugy a betörések, valamint a tűz veszedelmei ellen részint a megfelelő építkezések és burkolások, részint pedig a folytonos felügyelet által teljesen biztosítva vannak. Nálunk a magyar leszámítoló és pénzváltó bank rendezett be ilyen S.-pénztárt budapesti Dorottya-utcai palotájának földszintjén.
(helyesebben Sáfi'í), Mohammed b. Idrisz, al-, hires mohammedán teologus, kiről a sáfi'iták rituális iránya nyerte elnevezését (l. Fikh), szül. Gázában, mások szerint Aszkalonban, 767. Már ifjukorában indult tanulmányútra, Arábiába és Irákba. 815. Kairóban telepedett meg és u. o. nagy tisztelettől környezve 819. meghalt. Sírját nagy kegyelettel tisztelik. Rendszerének alapvető tanai egy Riszále c. értekezésben (nyomtatva Kairóban 1313. hidsra, kétféle recenzió szerint) foglaltatnak. Kánonját számos rendszeres munkában dolgozták fel, melyeket a mohammedán főiskolákban tanítanak. Francia fordítás által az európai tudománynak is hozzáférhetővé vált: Précis de jurisprudence musulmane selon le chaféite, par Abu Chodja', avec traduction et annotations par Dr. S. Keijzer (Lejda 1859); Le guide des zélés croyants, manuel etc. par L. W. C. van den Berg (Batavia 1882-84, 3 köt.); La révélation de l'Omniprésent; Commentaire sur le précis de jurisprudence musulmane etc. par Van den Berg (Lejda 1895). S. iskolájáról Wüstenfeld: Der Imam S., seine Schüler and Anhänger (Göttinga 1890-1891, 2 rész); életrajza De Goejétől, Einiges über den Imam as-S. (Zeitschrift der Deutschen Mogenl. Gesellschaft, 1893).
l. Robbanó szerek.
(ejtsd: szaffr'n walden), angol város Essex angol grófságban, vasúti állomás, muzeum, vasöntöde, gabona- és marhavásár, (1891) 6104 lak.
(növ., Crocus L.), a nősziromfélék üve, mintegy 50 faja (hazánkban 6) Európa D-i, Ázsia Ny-i részén és Mauritaniában terem. Földben hagymagumój van, levele keskeny szálas; virágleple nagy, csillagszerü, a csöve hosszu, a levél tövéből ered, a tetején hat metszete van. Himje 3, termőjének hosszu bibeszála van, bibéje húsos ékforma. Több faja, kivált a Crocus vernus L. több fajtájával kedvelt tavaszi virág, kertbe is ültetik. A jóféle vagy bécsi S. (Crocus sativus L.) alacsony, pázsitlevelü növényke. Hatmetszetü lila virága van, termője háromágu piros bibével végződik. A S-bibét (stigmata croci) a bibeszálnak darabjával gyüjtik, megszárítják s ez fűszer és festék, de szaporátlan. Legbecsesebb a K-i S; Persiából meg Kis-Ázsiából szállítják; ez a S.-nak eredeti hazája. Ezután az osztrák S. a legjobb, de a francia provencei S. a legelterjedtebb, azután a bajor, spanyol meg a nápolyi. A szárított S. 2-3. cm. hosszu egymásba csavarodott, mélyen hárommetszetü, sötétpiros vagy piros-sárga szálak halmaza, a csúcsa fehér-sárga. Leghathatósabb része a S.-nak az aranyszinü elillanó olaj (S.-olaj), melynek csípős íze és jellemző S.-illata van. Ezenkivül a zsíradék, fehérje és rostanyagon stb. kivül 40 százalék sárgaság (polikroit vagy krocin) az alkotó része. Sajátságos sárgára festő extraktiv amnyag ez, tiszta állapotában pornemü, skarlátpiros, szagtalan, vizben kevésbbé, alkoholban könnyen oldható. Egy kilo S.-nak 120 000 virág kell, ezért drága, v. pedig hamisítják, t. i. más Crocus-faj szagtalan bibéjét keverik hozzá vagy a S.-t szárított marhahúsrosttal, pór-S.-virággal v. felaprított gránátalmavirággal keverik. Fűszernek Svájcban, hazánkban meg a Keleten kedvelik. Festéknek drága, de mivel teljesen ártalmatlan, levest, cukrászsüteményt, likört, valamint a kalácsot festik vele. A gazdag arab nő a szempilláját, ujja végét, lába ujját festi vele. A sziciliai C. serotinus Ret., a krimi C. Palasii Goldb. meg a kisázsiai C. susianus Ker. fajokból is lesz S. Monográfiáját Maw angol botanikus irta meg. Vad S., l. Pórsárfány.
A S.-t Angliában, Alsó-Ausztriában, Svájcban, Tirolban és Keleten, de csekély mértékben hazánkban is termelik, nevezetesen Pécs és Temesvár környékén. A S. erőteljes porhanyó, kertileg mívelt talajt kiván, melybe a S. hagymáját elültetik s azontúl szorgalmasan kapálják. Orvosi célra a jóféle S. bibéi szolgálnak; ezek édeses ízüek, átható szaguak és hártyaszerüek. Vizben fellágyítva oldalt felhasított csöveknek látszanak; a magyar gyógyszerkönyv megkivánja, hogy mentül kevesebb bibeszár legyen közte. Igen gyakran fertőzve van a calendula officinalis (feminell) és a carhamus tinctorius (szaflor) virágaival. A S.-ban a glikozida, polikroit (krocin) foglaltatik, mely cukorra, krocetinre és egy illanó olajra hasad. A S. a legrégibb gyógyszerek egyike; régebben köhögés, hisztériás görcsök, hószámzavarok ellen adták.
l. Sáfrány és Illanó olajok.