(emplastrum oxycroceum), sárga viaszból, fenyő-, ammoniák-, galbángyántából, közönséges terpentinből, tömjénből, masztixból és sáfrányból készített vörösbarna szinü flastrom, amelyet olykor lobos daganatok megérlelésére használnak.
(Sycalis flaveola), a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárfaj. Szine sárga, feje és homloka narancsszinü. Hazája Kelet-Brazilia. Állatkertekben gyakori.
Hermann, hollandi tájképfestő, szül. Rotterdamban 1610., megh. Utrechtben 1685 jan. 5-én. Képei, melyek többnyire Utrecht környékét s rajnai vidékeket ábrázolnak, leginkább a drezdai, bécsi, schwerini és kopenhágai képtárakban találhatók. Metszeteit is nagyrabecsülik. - Bátyja S. Cornelius, szül. Rotterdamban 1606., megh. u. o. 1681., többnyire őrszobákat és parasztkunyhókat festett Brouwer ízlése szerint, erős jellemzéssel. Rajzai hasonlóan nagy becsben állanak. Képei Párisban, Karlsruhéban, Drezdában stb. találhatók.
1. (Saág, Saághegy), kisközség Győr vármegye pusztai j.-ban, (1891) 1063 magyar lak. - 2. Ság (Ságh), nagyközség Temes vármegye központi j.-ban, (1891) 2674 német és oláh lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Alsó-Ság, kisközség Vas vármegye kiscelli j.-ban, (1891) 2070 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 4. Ipoly-Ság, l. Ipolyság. - 5. Karancs-Ság, l. Karancsság. - 6. Német-Ság (Segenthau), kisközség Temes vármegye újaradi j.-ban, (1891) 2038 német lak., van vasúti állomása, postahivatala és postatakarékpénztára. - 7. Tápió-Ság (l. o.). - L. még Sághegy.
(lat.) a. m. éleselméjüség.
(izl. saga, több. sögur), skandináv irodalmi műfaj, főleg történeti tárgyu prózai elbeszélések, melyek Izland szigetén kerültek följegyzésre. A S. keletkezését a IX. sz. végére tehetjük, azután évszázadokon át fejlődik és virágzik az irodalom emez ága s még a XIV. sz.-ban is vannak hajtásai. L. Izlandi nyelv és irodalom.
1. hercegség Alsó-Sziléziában, körülbelül megfelel a porosz liegnitzi kormánykerületnek, korábban a glogaui hercegség egy része volt. VIII. Henrik herceg halála után (1397) négy fia közösen uralkodott; II. János 1472. a szász hercegeknek adta el, 1549. Csehországra szállt, 1553. György Frigyes, György brandenburgi őrgróf fia vette zálogba, 1558. Csehország visszaváltotta s a promnitzi püspököknek adta zálogba. 1601. a császárnak adatott. II. Ferdinánd eladta 1628. Wallensteinnak; III. Ferdinánd 1646. Lobkowitz hercegnek, akinek utódai 1786. Biron Péter kurlandi hercegnek adták el. Ennek halála után legidősb leányára Katalin Vilmára, Schulenburg Károly Rudolf gróf nejére, aztán nővérére Paulina Hohenzollern-Hechingen hercegnőre és 1844. harmadik nővérére Dorottyára, Talleyrand-Perigord hercegnőre (l. Biron) szállt, aki végre örökségül hagyta fiára Lajosra, S. és Valencay hercegére (szül. 1811.), aki jelenleg is tulajdonosa (l. Talleyrand).
2. S., az ugyanily nevü járásnak és S. hercegségnek székhelye Liegnitz porosz kerületben, a bober és vasút mellett, (1890) 12 623 lak., posztószövéssel, gyapjufonással, olajpréseléssel, vasöntéssel, sörgyártással, malmokkal; környékén lenszövéssel, agyag-, porcellán- és üvegiparral; régi erődítményeinek maradványaival, a középkor jellegét magukon viselő házakkal; egy nagy kastéllyal, amelyet még Wallenstein kezdett el építeni, benneműgyüjteményeket őriznek; a kastélyt hires park fogja körül. Az okiratok 1202. tesznek először róla említést.
hercegnő, l. Biron (6).
Praxedes Mateo, don, spanyol államférfiu, szül. Torrecilla de Camerosban 1827 jul. 21. Egy ideig mint mérnök működött a spanyol északi vasútnál. 1854. tagja lett az alkotmányozó cortesnek, de az 1856-iki madridi felkelés után kénytelen volt Franciaországba menekülni, honnan a közbocsánat kibocsátása után visszatérve, a madridi mérnökiskola tanára lett. A cortesbe beválasztatván, a progresszista párthoz csatlakozott s átvette az Iberia hirlap szerkesztését. Az 1866 jun. 22-iki felkelés meghiusulása után ismét Franciaországba menekült. 1868. Izabella királyné bukása után visszatért, belügyminiszterré neveztetett ki, mind szorosabban csatlakozott Primhez s mind inkább elvált régi demokrata barátaitól. 1871 okt. a cortes elnökévé választatott, ugyanazon évben a Malcampo-minisztériumban átvette a belügyi tárcát, majd 1872 febr. 18. a minisztérium vezetését, de mivel választási célokra állami pénzeket használt fel, 1872 máj. 22. kénytelen volt visszalépni. 1874 jan. 3. Serrano alatt külügyminiszter lett, máj. 13. belügyminiszter, szeptember 4. pedig miniszterelnök. Alfonz trónralépésével, dec. 30., vissza kellett lépnie és erre vezetője lett a dinasztikus liberális ellenzéknek. 1881-83. újra miniszterelnök volt s 1885. liberális kormányt alakított s nevezetes reformokat (esküdtszékek, polgári házasság, általános választójog) léptetett életbe. 1890 jul. visszalépett. Azóta az ellenzéknek egyik vezére.
(franc., ejtsd: százs-famm) a. m. bába