(ejtsd: szentevrömon) Károly, Marguetel de Saint-Denis, Ethalan gróf, francia iró, szül. Saint-Denisban, Coutances mellett 1613 ápr. 1., megh. Londonban 1703 szept. 20. Mint testőrtiszt kitünt Rocroi, Freiburg és Nördlingen mellett és a spanyol háboru folyamán 1652. maréchal-de-camp lett. Ismeretlen okból a király megharagudván rá, a Bastilleba került, ahonnan Hollandiába, majd Angliába menekült. Itt II. Károly udvarában és London társasköreiben nagyon kedvelt egyéniséggé lett, s noha később kegyelmet kapott, mégis haláláig itt maradt. S. a XVII. sz. legkiválóbb francia kritikusa. Kitünő az akadémia ellen irt bohózata: Comédie des académistes pour la réformation de la langue francaise (1644, 1650); egyéb művei: Conversation du maréchal d'Hocquincourt avec le pere Canaye; Défense de quelques pieces du théatre de Corneille; Jugement sur Séneque, Plutarque et Pétron; Réflexions sur la tragédie ancienne et moderne; Discours sur les historiens francais: Jugement sur quelques auteurs francais. S. összes műveit Maizeaux (London 1705, majd Páris 1740, 10 köt., 1753, 12 köt.) adta ki. Válogatott kiadások jelentek meg Hippeautól (1852), Giraudtól (1865) és Lescuretől (1881). V. ö. Merlet, S. (1869): Pastrello, Étude sur S. et son influence (Triest 1875).
(ejtsd: szen flúr), az ugyanily nevü járásnak és püspökségnek, azelőtt a felső Auvergnenak székhelye, a Dauzannak, a Lot egyik másodrendü mellékfolyójának jobb partja fölötti fensíkon, vasút mellett, (1891) 5308 lak., durvaposztószövéssel (limousines), enyvkészítéssel, fazekasiparral és bőrcserzéssel; árvaházzal, szinházzal, kórházzal, kollégiummal. Nagy, két tornyos és öt hajóból álló székesegyháza a XIV. és XV. sz.-ból való.
(ejtsd: szent franszisz rivr), 610 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Misszisszippinek. Misszuri állam D-i részében Bismarck várostól K-re ered és Arkansasban 14 km.-nyire Helena fölött torkollik. Alsó részében hajózható.
(ejtsd: szen galmié), város Loire francia départementban, a Coisenak, a Loire mellékfolyójának partja fölött, vasút mellett, (1891) 3257 lak., üvegfestéssel és ásványvizforrással, amelynek vizét mindenfelé szétküldik.
(ejtsd. szen godan), az ugyanily nevü járás és egykor Nebouzan székhelye Haute-Garonne francia départementban, a Garonne bal partja fölött, vasút mellett, (1891)7007 lak., porcellán-, faience-készítéssel, gyapjufonással meg szövéssel, vasöntéssel, papirosgyártással, malmokkal, olajprésekkel és bőrcserzéssel, gabona-, vas-, bőr-, gyapju-, posztó- és borkereskedéssel; a XI. és XII. sz.-ból való szép román templommal, amelyben a XV. sz.-ból való nagy gót portálé látható. 10 km.-nyire a város van Encausse fürdőhely (524 lak.) kéntartalmu ásványvizforrással.
(ejtsd: szent dsords), 1. város Gloucester angol grófságban, Bristol tőszomszédságában, (1891) 36 718 lak., üveghutákkal, vasiparral és ólombányákkal. - 2. S., Grenada (l. o.) sziget főhelye.
(ejtsd: szent dsords henover szkver), London (l. o.) előkelő része K-re a Hyde-Parktól, Bromptontól és Chelseától, (1891) 78 364 lak.
(ejtsd: szen zsorzs) Gyula Henrik Vernoy, francia dráma- és regényiró, szül. Párisban 1801., megh. u. o. 10875 dec. 23. Nuits terribles c. regényével lépett föl (1821), aztán a szinpad számára irt, részben Scribe, Mazillier stb. társaságában, ballet-költeményeket, opera- és operette-szövegeket. Drámai művei közül említendők: L'esclave de Camoëns (1843); Le lazzarone (opera, 1844); Les mousquetaires de la reine (1846); Le val d'Andorre (1848); Le chateau de Barbe-Bleue (1851); Le corsaire (ballet, 1851), La Bohémienne (1862) stb. Regényei: Le livre d'heures (1840); Un mariage de prince (1849); L'espion du grand monde (7 köt., 1851).
(ejtsd: szen zsermen) gróf, hires kalandor. Hihetőleg Portugáliából származott s 1740 óta különböző nemesi néven Europa fővárosaiban fordult meg. Egy ideig SV. Lajos francia királynak, majd Orlov hercegnek, majd meg károly Sándornak, Ansbach őrgrófjának, végre Károly hesseni tartománygrófnak kegyeit élvezte. Rejtélyes titokszerüségét, mellyel személyét elburkolta, mindvégig meg tudta őrizni, ugy hogy igazi neve sem sült ki. Adósságokba merülve, meghalt Eckernfördében vagy Schleswigben 1784. (mások szerint Casselben 1795.). V. ö. Öttinger, Graf S. (Lipcse 1846), Bülau, Geheime Geschichten (2 kiad. 1863, 1. köt.).
(ejtsd: szen zsermen an lé), város Seine-et-Oise francia départementban, 19 km.-nyire Páristól, a Szajna bal partján, vasút mellett, (1891) 14 262 lak., tapéta-, sál-, gyapjuáru-, lakkozott bőr- és faiencekészítéssel, nagy faiskolával. Az egészséges és kies vidéke miatt párisiaktól és angoloktól sűrün látogatott városnak legszebb épülete az egykori királyi kastély, amelyet I. Ferenc műépítőjének Du Cerceaunak rajzai alapján újabban reatauráltak, miután a nagy francia forradalom alatt kaszárnyául és I. Napoleon alatt lovastiszti iskolául szolgált. Benne jelenleg régiséggyüjteményt őriznek; előtte áll Thiers szobra Merciétől. A városházán őrzik a könyv- és képgyüjteményt. Egy domb lejtőjén látható IV. Henrik pavillonja, a IV. Henrik azon új kastélyának maradványa, amely XIV. lajosig, aki székhelyét Versaillesba tette át, királyi lakóhely volt és azután 12 éven át II. Jakab angol király lakott benne. Ezen pavillonhoz csatlakozik É. felől a 2,4 km. hosszu és 35 m. széles terrasz, amelyről gyönyörü kilátás nyilik a Szajna mentére. A várostól É-ra terül el a 4400 ha.-nyi területet borító pompás S.-i erdő, amelyben az Osztrák Anna által épített nyaraló (Les Loges) látható, ennek közelében tartják évenkint szeptember elején a búcsut (La Fete des Loges). S. már a középkorban erődített királyi kastély volt, amelyből máig is fennmaradt a szt. Lajostól épített kápolna. A kastélyt az angol-francia háboruban feldúlták, de V. Károly azt újra felépítette, I. Ferenc pedig a mostanit állíttatta föl. 1570. itt kötöttek a hugenottáknak kedvező békét. Az 1679 jun. 29-iki S.-i egyesség a nagy választó-fejedelmet arra kényszerítette, hogy a svéd Pomerániában megejtett foglalásairól mondjon le. V. ö. Lacombe, Le chateau de S. (Páris 1868); S. et les communes voisines. Guide indicateur (1889).