(ejtsd: szent piter port) v. Saint Pierre, Guernsey normann sziget fővárosa a K-i parton, sekély öböl mellett, (1891) 17 645 lakossal, halászattal, burgonya és gyümölcskivitellel; gót templommal, Elizabeth nevet viselő collegesel; egy kis sziklás szigetenCornet nevü erősséggel.
(ejtsd: szen pierr), 1. francia sziget-csoport, l. Saint-Pierre-et-Miquelon. - 2. S., város Réunion (l. o.) szigetén. - 3. S., kikötőhely Martinique francia sziget Ény-i partján, a legnagyobb város a Kis-Antillákon, 20 000 lakossal, élénk kereskedéssel, főképen cukorexporttal. A szűk helyen épült, magas házakból álló városnak alsó, Le Mouillage nevü kereskedő része, különösen a passzátszelek idejében igen egészségtelen. Jelentékenyebb épületei: a városháza, liceum, szinház, igazságügyi palota, székesegyház, katonai kórház és püspöki palota.
(ejtsd: szenpjer) Jakab Henrik Bernát (Bernardin de), francia iró, szül. Havreban 1737 jan. 19., megh. Eragny-sur-Oiseban 1814 jan. 21-én. Már tizenkét éves korában nagybátyja egy hajóján Martiniqueba ment, de hét év mulva ott hagyta a tengerészeti pályát és a caeni jezsuitakollégiumba kezdett járni. 1757. a roueni mérnöki iskola hallgatója lett. Külföldön próbált szerencsét: Amsterdamban hirlapirással foglalkozott, aztán Pétervárra ment, ahol II. Katalin cárnő kapitányi ranggal ruházta föl és Finnországban mérnöki alkalmazást adott neki. De 1766. S. elhagyta finnországot s lengyelországi szolgálatba állott, majd Bécset, Drezdát és Berlint meglátogatva, Franciaországba tért vissza. Most elhatározta, hogy teljesen az irodalomnak fog élni és szoros baráti viszonyba lépett Rousseauval, aki nagy hatással volt reá. Kiadta Voyage a l'Ile-de-France, de Bourbon, au Cap, etc. (2 köt., Páris 1773) c. művét; erre ragyogó költői stilusban megirt Études sur la nature (3 köt., u. o. 1784 és máskor is 5 és 8 köt.-ben) c. munkája következett, amelynek negyedik kötete S. mesterművét, a Paul és Virginie néven világhirüvé lett bájos idillt tartalmazta, amely számos kiadást ért s minden művelt nyelven megjelent. Magyarra Acs Zsigmond fordította (Pest 1855; újabban Olcsó Könyvtár 1883). Pál és Virginiát operává is számosan dolgozták fel, igy Kreutzer (Páris 1741, Fanieres szövegével); Lesueur F. (u. o. 1784, Dubreuil szövegével); Massé Viktor (u. o. 1876, Carré és Barbier szövegével). La chaumiere indienne c. kis regénye (Páris 1790) és Le café de Surate c. műve voltaképen finom szatirák. A forradalom, amelynek szükséges voltát S. Voeux d'un solitaire c. irásaiban fejtegette, nagyon kedvezett neki. 1794. az École normaleban az erkölcstan tanára s 1795. az Institutnak is tagja lett. 1807. jelent meg Voyage en Silésie c. műve. Napoleon nagyra becsülte és segítette S.-t és testvére József tekintélyes évdíjat adott neki. Halála után Aimé Martin Harmonies de la nature (3 köt., Páris 1815) c. művét adta ki; ugyanez rendezte S. összes műveinek legjobb kiadását is (12 köt., u. o. 1818-20). Még két S.-re vonatkozó munkája is jelent meg: Essai sur la vie et les ouvrages de S. (u. o. 1821) és Correspondance de S. précédée d'un supplément aux mémoires de sa vie (4 köt., u. o. 1829).
(ejtsd: szen pierr dalbinyi), város Savoie francia départementban, az Isére jobb partján, vasút mellett, (1891) 2953 lak., kohókkal, fekete márványt szolgáltató bányával, téglavetőkkel, gyümölcstermeléssel és selyemhernyó-tenyésztéssel. 3 km.-nyire meredek sziklán van a festői Miolans nevü erősség, amely a XVI-XVIII. sz.-ban államfogház volt.
(ejtsd: szen pierr doleron) város Oléron szigetén.
(ejtsd: szen pierre mikelon), a franciák birtokában levő kis szigetcsoport az Atlanti-oceánban, 20 km.-nyire Új-Funland D-i partjától. A Saint-Pierre-csoport áll Saint-Pierre (2511 ha.), Aux Chiens (49 ha.), Aux Pigeons (4 ha.), Pelée (0,8 ha.) és Aux Vainqueurs kis szigetekből; a Miquelon-csoport pedig Nagy-Miquelonból (11 457 ha.), az isztmusból (940 ha.) és Kis-Miquelonból (9133 ha.). A Saint-Pierre csoport lakóinak száma 6366, Miqueloné 574. Jelentősége a szigetcsoportnak főképen mint halászati állomásnak van. A halászat idejében 5-6000 halász gyül itt egybe Franciaország több részéből. Évenként 32-36 000 tonna halat fognak. A bevitel 1891-ben 13,5, a kivitel 10 millió frank. A lokális budget 1894-re 435 272 frank. A szigetcsoport élén Saint-Pierre városban lakó kormányzó áll. A párisi törvényhozó testületbe egy követet küld. V. ö. Annuaire des îles S. (Saint-Pierre).
(ejtsd: szen pierr lé kalé) Calais (l. o.) D-i külvárosa.
(ejtsd: szen pol dö leon), város Finistere francia départementban, 1 km.-nyire a La Manche partjától és 17 km.-nyire Morlaixtől, vasút mellett, (1891) 7430 lak., lentöréssel, faiskolával; Pempoul nevü halászkikötővel. Régi székesegyháza (XII-XV. sz.) az egyedüli teljesen befejezett gót templom Franciaországban; hajójának elegáns ízlése, tornyainak szépsége, 1560-ból való 2 nagy üvegfestménye és több síremléke teszik érdekessé. A város egy másik részében van egy másik gót templom fölött a 77m. magas Kreizker-torony, a legszebb egész Bretagneban. A S.-i püspökséget 1790. szüntették meg. V. ö. Corcy, Notize hist. sur la ville épiscopale de S. (1841).
(ejtsd: szen pol szür ternoáz), az ugyanily nevü járás székhelye Pas-de-Calais francia départementban, 32 km.-nyire Arrastól, a Ternoise (a Canche mellékvize) és vasút mellett, (1891) 3705 lak., pamutkötéssel, olajprésekkel, bőr- és téglagyártással; nagy dohányáruházzal; sertés-, juh- stb. kereskedéssel; vastartalmu ásványvizforrással, muzeummal, könyvtárral. A középkorban É-i Franciaország egyik legerősebb városa volt. V. Károly 1537. elfoglalta és lerombolta. V. ö. Sauvage, Hist. de S. (1834).
(ejtsd: szen pon dö tomier), az ugyanily nevü járás székhelye Hérault francia départementban, 91 km.-nyire Montpelliertől, a Jaur bal partján, a Montagne-Noiret és Espinouset összekötő hegylánc lábánál, festői medencében, vasút mellett, (1891) 4849 lak., jelentékeny bőrgyárral, gyapjufonással, posztószövéssel; márvány- és vasércbányával. Egykori székesegyháza román ízlésü templom, régi homlokzatának szép faragványairól ismeretes.